Esti Hírlap, 1980. november (25. évfolyam, 258-281. szám)
1980-11-01 / 258. szám
Kereskedők, pénzügyiek, vendéglátók Félmillió ember munkája, gondja Kongresszus előtti beszélgetés a főtitkárral Akár a kereskedelemről, akár a vendéglátóiparról esik szó, mindannyian szinte szakemberként fogalmazunk. Hiszen naponta megfordulunk az üzletekben, az üzemi étkezdékben vagy a vendéglőkben. Befolyásol bennünket az ottani környezet, s ami még fontosabb: az eladók, felszolgálók hangulata. Szerte az országban több mint félmillió ember tesz azért, hogy a lehetőségeknek megfelelően mindent megkaphassunk, jól étkezhessünk. De ebbe a félmillióba — ennyi tagot számlál a KPVDSZ, vagyis a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete — a külkereskedők, a pénzintézetek alkalmazottai is beletartoznak. Áruellátás, üzletek — Hogyan értékelik az elmúlt, a XXXII. kongreszszus óta végzett munkát? — kérdeztük Vas Jánost, a szakszervezet főtitkárát. — Kezdjük néhány adattal. A kereskedelmi hálózat alapterülete az 1975 évihez képest 15 százalékkal bővült. Ma már szinte mindenütt találunk ABC-áruházat, és a boltok korszerűsítése a gondok ellenére is folyik. Mintegy kétszázezerre tehető azoknak a cikkeknek a száma, amelyeket jelenleg forgalmazunk. Üzleteinkben országszerte naponta 4—5 millió vásárló fordul meg, és évente 10— 15 millió külföldi turistát, látogatót is kiszolgálunk. Fejlődést mutatnak a számok, mégsem lehetünk elégedettek, hiszen elsősorban a fővárosban sok a gond. Még mindig nem megfelelő a peremkerületek áruellátása, itt is, valamint az agglomerációs körzetekben is kevés az üzlet, de tudjuk, az új lakótelepeken sem jobb kezdetben a helyzet. Kevés az eladó. Ennek egyrészt oka, hogy nem mindenütt jó a létszámgazdálkodás, másrészt kevés a fizetés, nem mindig megfelelő a munkabeosztás. Az okokat, a kifogásokat tovább lehetene sorolni, de nem ez a cél. Tudjuk, a kereskedőknek, a vendéglátóiparban dolgozóknak, a jó vagy rossz munkája politikai kérdés. Mint ahogy a megfelelő minőség is az. Erre ugyanis a vásárlók az árváltozások következtében az eddigieknél sokkal érzékenyebben reagálnak. S bár a minőséget az ipar köteles garantálni, ezért mi felelősséget nem vállalhatunk, a megfelelő áruátvétel mégis a kereskedők feladata. Az MSZMP XII. kongresszusa egyik legfontosabb feladatként a jövőben is a kiegyensúlyozott áruellátást, az ellátási színvonal megtartását, a tömegfogyasztási cikkek megfelelő kínálatát, valamint a kereskedelmi munka kulturáltságának fokozását határozta meg. Ennek végrehajtásáért a többi szakszervezetekkel együtt kell tennünk. Meg kell szilárdítanunk a szerződéses fegyelmet, s amennyire lehet, csökkenteni a hiánycikkek arányát. A pótlás érdekében támogatni az áfészek kisegítő üzemeinek munkáját. Arra törekedni, hogy a kisebb jövedelműek is megtalálják a számukra szükséges áruféléket. — Mi, kereskedők, vendéglátóipariak — mint mondtam — szem előtt dolgozunk. Éppen ezért érthető, hogy sok szó esik a kereskedelmi morálról, a csúszópénzről, a dolgozók magatartásáról. Hogy ez nem csupán nálunk gond, jól tudjuk. S azt is, hogy a helyzet sokkal bonyolultabb annál, mintsem hogy egyértelmű lehessen mind a felfogás, mind a gyakorlat. Állásfoglalásunk mégis egyértelmű, az áru visszatartása ellen fel kell lépni. Tudnunk kell azonban, hogy a haszonszerzésnek ez a módja csak addig lehetséges, amíg ellátási, illetve választékhiány van. ANGYALFÖLD Tanács—KISZ- együttműködés ISKOLÁK, ÖSZTÖNDÍJAK, KLUBOK A XIII. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbb az angyalföldi KISZ- bizottság és a kerületi tanács együttműködésének eredményeit értékelte. A két szerv tíz évvel ezelőtt együttműködési megállapodásban rögzítette a közös feladatokat. Angyalföldön a KISZ-korú fiatalok mintegy 23 ezren varrnak. A kerület közép- és felsőfokú oktatási intézményeiben több mint hét és fél ezren, a tizenöt általános iskolában pedig több mint nyolcezren tanulnak. Százhatvannégy KISZ-szervezet működik csaknem 13 ezer taggal, s a tizenhat úttörőcsapatiban több mint 8 ezer úttörő, illetve kisdobos működik. Tanévenként 350 —400 ezer forint a kifizetett középiskolai ösztöndíjak összege. Ez is, s a középiskolai tanulmányi mozgalom is hozzájárult a fiatalok tanórákon kívüli céltudatos tevékenységének fejlesztéséhez. Rendszeresen elosztják az Állami Ifjúsági Bizottság utalványait, amelyekből több kellene, mert az úttörőcsapatok táborozási költsége az utóbbi években megnövekedett. A kulturális utalvány elegendő. De több és nagyobb értékű külföldi utazási utalványokra lenne szükség. Negyvenhat ifjúsági klub működik, közülük viszont csak huszonhat kapott működési engedélyt — a többi felszereltsége, munkája még nem éri el az engedély kiadásához szükséges színvonalait. Az engedéllyel rendelkező klubok irányító szerve a kerületi klubtanács, amelynek egy-egy tagja havonta három klubot látogat meg, együttműködik a klubokat fenntartó KISZ-szervezetek vezetőségeivel A múlt négy évben hét klub nyerte el a Kiváló Ifjúsági Klub kitüntetést, s tavaly kettő kapott Aranykoszorús címet. A további színvonal-emelkedésnek azonban akadálya, hogy az anyagi fedezet évről évre csökken, s hogy a klubvezetők többsége mintegy 80 százaléka nem végzett munkájához szükséges felkészítő tanfolyamot, vagy iskolát. 0á.) Minden rétegnek — Mik a következő esztendők legfontosabb tennivalói ? — Elsősorban az, hogy az üzletekben a lakosság minden rétege megtalálja az általa keresett árut. A vendéglátóipar pedig az átlagigényeknek megfelelő ételkínálatról gondoskodjék, javítsák a munkahelyi és diákétkeztetést, a szolgáltatások színvonalának emelésével, rugalmas üzletpolitikával ellensúlyozzák az áremelések hatását. Már az előző kongresszuson is szóltunk, erről, s most is napirendre került, hogy amennyire a népgazdaság helyzete lehetővé teszi, ebben az ágazatban is emeljék a béreket. Szeretnénk, ha a bérszínvonal éves növekedése az árszínvonal éves növekedését elérné. Meg kell keresnünk annak a lehetőségét, hogy a vásárlók érdekét is szem előtt tartva, a mi dolgozóink munkakörülményein is javítani tudjunk, vagyis bevezethessük az ötnapos munkahetet. Fazekas Ágnes Napraforgóolajjal teli palackok sorakoznak már az élelmiszerboltok polcain, elkezdődött az idei termés feldolgozása. Képünk a győri növényolajgyárban készült, ahol naponta 30 vagontnyi — a környező mezőgazdasági üzemekből érkező — magot fogadnak. (MTI fotó : Matusz Károly felvétele) Amerikába indul a színvas versenykocsi Eszterházy, Cziráki, Cseklészi Ezer óra • Bognárok, kovácsok, fényezők Érzem meg értem is: szívesebben mesélne másról az elnök. Mondjuk a Kandó-mozdonyok üzemi vezérlőszekrényeiről, a nagy áramerősségű, modulrendszerű síncsatornákról, amelyekből az NDK-ba, a Paksi Atomerőműbe is szállítottak. Azután itt vannak a biztonsági szakaszoló kapcsolók, a BNV-n átütő sikert aratott, fából-fémből öszszeállított mindenféle csillárok. És még egy sor korszerű és szükséges gyártmány, kellék, berendezés, alkatrész, mind az Univerzál Szövetkezet terméke, évente ötvenmillió forint termelési érték. De hát engem most csak a hintók érdekelnek. Úgy szólt a hír: Füzesgyarmaton ma is építenek hintákat. Ha építenek, kell. Vajon ki akar végighajtani a Stefánián? Titok marad, mert nem a Népstadion útra, nem is magánparádéra készülnek ezek a hintók. „Ha rendelnék egyet most önöktől, elkészítenék-e?” — kérdezem. „Nem vállalnánk” — mondja Szegedi Sándor, az elnök —, „saját üzletünket rontanánk vele. Mert mi lenne, ha — volt már rá példa — eszébe jutna háromszoros haszonnal továbbadni külföldre. Nem védett műemlék, sajátja, megtehetné. Csak éppen nekünk ártana az ilyen konkurrencia”. — Vagyis csak külföldre készül a hintó? — Szó sincs róla. A hintógyártás hazai története fogathajtóink sportsikereinek történetével kezdődik. Pontosabban: a sportsikerek küszöbével. Mert ló is, lószerszám is akadt, hajtó is, csak éppen hintó, fogat nem. Ezért, ezzel kezdtük a hatvanas években. Szakkönyveket, történeti emlékeket forgatva, a Közlekedési Múzeum szakembereivel tanácskozva, így tanultuk meg, milyen az Eszterházy-, a Cziráki- vagy a Cseklészikocsi. Rendbe tettük a parádi kocsimúzeum gyűjteményét. Aztán többszörös világbajnokok lettek a fogathajtók. Benne van a mi munkánk is. Itthon a versenyzőknek, külföldre a vevőnek? Nem pontos így sem. Mert hazai utazási irodáink, vadásztársaságaink, néha mezőgazdasági termelőszövetkezeteink is sorra megrendelői ennek a kicsi üzemnek, ahol húszan, ha dolgoznak. Bognár, kovács, fényező, kárpitos. A kovácsműhelyben ott a régi tűzhely, igaz, elektromos ventillátor fújtatja a levegőt, súlyos a nagykalapács, koromfekete az üllő. S a bognárok félszázados esztergát alakítanak át kerékagyat fúrni. — Talán összesen nincsen annyi lovas kocsi, szekér az ország más vidékein, mint éppen ezen a tájon. — Hagyományok voltak, bizonyára. Hiszen, amikor megalakult az ötvenes évek elején ez a szövetkezet: szekeret is javított, lovat is patkólt. A hintógyártás azonban nem örökölt, hanem tanult mesterségünk. S az a bizonyos húsz — csupa fiatal. Egy kocsi — ezer óra. Ennyi idő alatt készül el, kézi munkával. Törik a fejüket, itt is, ott is egy keveset gépesíteni. Sokat nem lehet, nem is érdemes. Hiszen éppen a kézi munkától értékes. Attól, hogy a hajdan fűzfaveszszőből font, ma vésett oldalfalakat — néhány tenyérnyi terület — három napig készíti a bognár. — Mennyibe kerül? — Mondjuk a hagyományos, magyaros Eszterházyhintó egy Lada gépkocsi árába. Lóerő nélkül. Mert ha hozzászámítom a négy lovat, a teljes fölszerelést, kikerekedik a félmillió. S aztán a lónak zab, a keréknek kenőcs — nem olcsó mulatság. Mégis készülnek a kocsik. Mértéktartóan terveznek: félszázat jövőre. (Láttuk a Nagyvázsonyba készülő igazi bőrbevonatost, az Amerikába induló színvas versenykocsit; elviseli a legnehezebb terepversenyek viszontagságait is.) S ha — egyébként joggal — jobban kedvelik is a nagy szériákban termelhető, szükséges és korszerű cikkeket, az is igaz: jó megőrizni ezt a hagyományt. Mert bármennyire furcsa a hintó is, úgy tűnik, minden piacon tisztes haszonnal értékesíthető áru. Széky Péter EGY LADA ÁRA A DÍSZES HINTÓ Csepel kerékpárok és alkatrészeik, téli autóápolási cikkek, kazettás magnetofonok, több ezer aprócikk és még sok minden. Nyitva: reggel 9-től este 8 óráig, szombaton 9-től délután 5-ig. M. november 1., szombat