Esti Hírlap, 1981. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-30 / 100. szám

__ V ......1...................................Ш НВР vt&mrr Гф, r% л, .. < ~ I , 4 «.-< '< -X L'&tf K' - * ■’ *•? т»* •iBfe ’r» ,- * .................-*»*. tij, tizenegy szintes oktatási épülettel bővül a Budapesti Műszaki Egyetem. A régi és az újabb épülettömbök kö­zött a legújabbat a közületi Építő Vállalat készíti. (Bozsán Endre felvétele) PROGRAMOZHATÓ ROBOTOK SEGÍTENEK Precíziós öntöde Ma délelőtt Bicskén át­adták az MMG Automatika Művek Gázautomatika Gyárának precíziós öntö­déjét A vállalat több mint hu­szonöt éve foglalkozik pre­cíziós öntési technológiá­val. A korábbi gyártóbázist Budapesten megszüntették, s helyette korszerű know­how felhasználásával pre­cíziós öntödét hoztak létre Bicskén. Az új öntöde ka­pacitása több mint 100 tonna évente. Alumínium, acél és különlegesen ötvö­zött anyagok nagypontos­ságú és csekély utólagos megmunkálást igénylő ön­tésére szolgál. Az ilyen termékek iránt nagy a ke­reslet a finommechanikai, a műszer- és híradástechni­kai, valamint az olaj- és gáziparban. A hatékonyság és a ki­fogástalan minőség érdeké­ben nagyteljesítményű pré­sek, szabadon programoz­ható robotok, vákuumöntő kemencék, korszerű számí­tógépekkel ellátott anyag­­vizsgáló berendezések és modern eszközökkel felsze­relt laboratórium segíti a munkát. EMBERSÉG, REND, TISZTASÁG - GYÓGYÍTÁS Palota az egészségnek Adatok, tények, vélemények a pesterzsébeti Jahn Ferenc Kórház első négy hónapjáról Dél-Pesten a múlt év de­cemberében adták át a fel­­szabadulás után épült első budapesti kórházat amely Jahn Ferenc nevét viseli. Nagyon kellett, nagyon vártuk. Kezdetben, az át­adás után a mindig éber kétkedők azt mondták: nem is működik még egé­szen, nem fogad betegeket. Mi volt a valóság? Mit mu­tat a statisztika? Hatszáz műtét Dr. Radinszky József, a kórház főigazgató-főorvosa sorolja: — Januárban 1350 beteg távozott a kórházból. Az eltelt négy hónap alatt hat­száznál több nagy műtétet végeztünk. Valamennyi osztályunk teljes erővel dolgozik. Legutóbb, már­­ciusban csaknem 1700 be­teg hagyta el gyógyultan a kórházat, 157 újszülöttünk volt. A kétkedőket is meg­győzi talán, ha tudják, hogy közvetlenül az átadás után, decemberben, kará­csony és újév között há­rom napig már mi is ügye­letes kórház voltunk Buda­­pesten. Öröm számunkra, hogy sokan szeretnének nálunk meggyógyulni, de mint minden más kórház­ra, ránk is érvényes az a rend, hogy csak a terüle­tünkről utalják hozzánk az embereket. És természete­sen mindenkit fogadunk, akit az ügyeleti idő alatt ideszállítanak. Egy hónap alatt benépe­sült hát a Jahn Ferenc Kórház, s bárhol a világon megállná helyét. A szen­záció nem az, ha még el­­romlik egy-egy vízcsap, ha a park még nem elég zöld, hanem: betegeket gyógyító nagyüzem. A lényeg a két első szó. A harmadik a működés jellegét, a korsze­rű módszert jelzi. Sok for­rásból, népfront- és párt­­körzetekből, a Vöröske­reszttől visszajut a hír, az emberek véleménye. Ez pe­­dig: szeretetteljes bánás­mód, emberség, rend, tisz­taság. A betegek maguk mondják: valóban azt ér­zik, hogy nekik épült, ér­tük van a kórház. Közvetlen kapcsolat — Az egészségügyi, a gyógyító-megelőző felada­tokon kívül milyen szere­pet vállal környezetében a kórház? Hogyan illeszke­dik be a­ városrészbe, a szinte a semmiből, a pusz­ta földből kinőtt gyógyító­kombinát? Dr. Radinszky József: — A kórház közvetlen hatása a belső környezet, a rend, a tisztaság. Ez azért lénye­ges, mert a hozzánk tarto­zó területen lakók általá­nos egészségügyi kultúrája még eléggé alacsony. Eb­ből adódik a feladat — ki­használni e szép, új kórház adta lehetőséget. Van, aki nehezebben szokja meg ezt a „komfortot”, de minden­képpen hatással van az emberekre. Annak pedig, hogy az itt lakók régen várták már a kórház fel­épültét, az a haszna, hogy most őrzik, védik, az orvo­­sok, nővérek tanácsait ko­molyan veszik. Bojtár László, a XX. ke­rületi Pártbizottság titká­ra: — Akár a lakókról, akár az itt dolgozókról be­szélünk, igazi munkáskerü­let a miénk. A viszonylag kevés értelmiségi közül a pedagógusokon kívül a ter­meléshez közvetlenül kap­csolódó műszaki értelmiség van többségben. A kórház ezt az összetételt, az ará­nyokat döntően nem vál­toztatta meg, de a színvo­nalat, a kvalifikáltságot természetesen befolyásolja.­­ Az egységes szerveze­ti rendszer, az alapellátás és a kórház egybetartozása megteremtette a szakmai és a társadalmi fejlődés feltételeit. Az integráció­ban, amikor tulajdonkép­pen minden orvos kint, a területen is dolgozik, s nemcsak a kórházban, sok­­kal több lehetőség nyílik új, több, közvetlen kap­csolat teremtésére. Ebből következik tehát,, hogy a kórháznak hatással kell lennie a kerület társadal­mi életére is. Ezt igyekez­tünk már előre — jó érte­lemben — kihasználni, amikor a kerület társadal­mi és tömegszervezetei se­­gítségével még az átadás előtt megismertettük a la­kókkal a kórházat. A nép­frontkörzetekben találko­zókat rendeztek a kórház főorvosaival, akik elmond­hatták, mit adnak, mit várnak. A jól alakuló kap­csolatokat szeretnénk to­vább erősíteni, hiszen vi­­tathatatlanul mindenkinek csak előnyére válnak: se­gít az orvosoknak beillesz­kedni, és segít a lakóknak megismerni kórházukat és dolgozóit. A bizalmas, jó kapcsolat pedig a gyógyító munkához is jobb feltéte­leket ad. Nosa valahol egyszer azt mondta: jó lenne otthono­sabbá tenni a kis betegek környezetét. Valaki meg­hallotta ezt, és az úttörő­­szövetség pályázatot hirde­tett: „Gyermekek a gyer­mekekért ...” Rajzok, já­tékok készültek, ott van­nak ma is a gyermekosz­tályon. Az iskolákkal, a rajzszakkörökkel ez a kap­csolat tartósnak ígérkezik.­­ Csaknem húsz éve volt először szó arról, hogy kórház épül Dél-Pesten. A két kerület, a XVIII. és a XX., hol ehhez, hol ahhoz a fővárosi kórházhoz tar­tozott — barátság, szoros kapcsolat nem szövődhetett az intézmények és lakosság között. És most? Dr. Radinszky József: — Időssel, fiatallal egy­­aránt igyekszünk megta­lálni a hangot, új formá­kat keresünk. Egyet azon­ban mindig szem előtt tar­tunk: bárhova kerül a be­­teg, kapjon jó tanácsot, útmutatást. Nem propa­gandamunkára gondolok, hanem, mondhatjuk talán, egyfajta közművelődési feladatot szeretnénk ellát­ni. A sokirányú, embert gyógyító és formáló tevé­kenységhez kezdenek már összekovácsolódni a mun­kahelyi együttesek. Aho­gyan a főigazgató mondja: még nem igazán kollektí­vák. Az ok egyszerű. Kü­lönböző helyről jött, külön­böző emberek, újak egy­másnak is, és új a környe­zet is. Ahhoz még rövid idő telt el, hogy egységes szemléletű, egységes érde­kű, valódi közösség kiala­kulhasson. Az emberek egymáshoz csiszolódása nem volt, nem is lesz soha mentes ellentmondásoktól. Mindez azonban „belügy” marad. A beteg nem érez­het semmit a nehézségek­ből... HÁROM UTÁN A NEGYEDIKEN IS Napra kész a program így épül az Árpád-híd ♦ Aki a munkát irányítja Három híd után a negye­dik felújításának irányítá­sával is megbízták dr. Dal­­my Tibort. Turbék László, a Fővárosi Közterület-fenn­tartó Vállalat létesítményi főmérnöke a Szabadság-híd elkészülte után ezt mondta róla: „A legfőbb felelősség dr. Dalmy Tiboré volt, akit a KPM és a Fővárosi Tanács megbízott a munkák össze­hangolásával. Nem tűrt meg olyan munkatársat, akinek nem lehetett bízni a szavában, aki nem vette át a lendületünket. Minden elhangzott utasítás törvény volt, a kimondott szó becsü­lete helyreállt... Mind­annyiunknak tudnunk kel­lett, hogy mi a dolgunk. Külön senkit sem figyel­meztetett. Ehhez szoktatott hozzá bennünket a minisz­teri biztos, így sikerülhetett csak a Margit-hidat hét és fél, a Petőfi-hidat tizenhá­rom és fél, a Szabadság-hi­­dat négy hónap alatt meg­újítani.” HAGYOMÁNYOK FOLYTATÓJA A háromszor bevált hi­­dász-munkaszellemet most az Árpád-hídon dolgozók is megismerhetik. Dr. Dal­­my Tibor a három hídért nemrégiben megkapta a Fő­városi Tanács Reitter Fe­renc díját. — Bár részt vettem az Astoria, az Emke, a Baross téri aluljáró és sok más, fontos, Budapest életében meghatározó közterületi létesítmény tervezésében, még soha annyi újságíróval, riporterrel nem beszéltem, mint a Duna-hidak felújí­tásakor — mondja. — Min­denkit az érdekelt, hogy mi­kor leszünk készen, min­denki a megújulást várta. Ez természetes, hiszen híd­jaink nemcsak szép, hanem fontos építmények is. PARTNEREK — Ezért lett hidász? — Igen. Szeretem a hida­kat és büszke vagyok a megbízatásomra, mert az vitathatatlan: négy ilyen híd megújításában részt venni, kevés embernek jut részéül. Annak idején az egyetemen is azért válasz­tottam a hidászatot, mert valamiképpen folytatni sze­rettem volna azokat az Eu­­rópa-hírű hídépítési ha­gyományokat, amelyeket elődeink teremtettek. — Hogyan dolgozik, ho­gyan irányít? — Megfelelő ismeretségi körrel rendelkezem. Tudom, hogy kihez kell fordulni egy-egy részt vevő vállalat vezetői, szakemberei közül. Van a munkavégzésünknek sajátos eleme is, ez már az eddigi három híd munkála­tai közben is bevált: min­den vállalat kijelölt egy fe­lelőst, akikkel minden csü­törtök délután a helyszínen és minden kedden reggel a főépítés-vezetőségen megbe­szélést tartok, hogy a mun­ka kifogástalan legyen és jó tempóban haladjon. — Hogyan telik egy nap­ja? — Reggel hatra járok a munkahelyemre, a Fővárosi Mélyépítési Tervező Válla­lathoz, ahol műszaki igaz­gatóhelyettes vagyok. A híd­­építkezés összehangolása a munkámnak csak egy ré­sze. Általában este hatra érek haza, és ha szeren­csém van, délután egy órát még a Lukács-uszodában is eltölthetek. Az úszás jelen­ti a kikapcsolódást. Hiszen­ a gondolatokat nem lehet az iratokkal együtt a mun­kahelyen hagyni. A hídon már gyorsan kell dönteni, s ennek hatása a döntés elő­készítésétől függ. ORÁRA KELL TUDNI — Mi az, ami most a leg­inkább foglalkoztatja? — Ahhoz, hogy 1984-re készen legyen az Árpád­­híd, négyéves programot készítettünk. Az idei terv is naprakész. Van olyan munkafolyamat — ilyen az úszódarukkal végzett szere­lés —, ahol órára kell tud­ni, mikor milyen művelet következik. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy min­den közreműködő, legyen az hazai, vagy külföldi part­ner, pontosan, határidőre szállítson anyagot, alkat­részt. — Segítőkészek a válla­latok? — Általában mindenki valamilyen módon igyek­szik segíteni, a Budapesti Rendőr-főkapitányság pél­dául öt gigafont adott, han­gosan beszélő készüléket, a MALÉV pedig megígérte, hogy a Duna-parton létesí­tendő jelzőállomásokon a repülőgépekhez hasonlóan fekete doboz elhelyezéséhez ad tanácsot. A Hódmezővá­sárhelyi Fémipari Vállalat a híd szerelésének energia­­ellátását szolgáló konténe­reket szállítja soron kívül. Akár levélben, akár telefo­non kérem a vállalatokat, mindig igyekeznek teljesí­teni a kérést, összességében ilyen feladatokra jogosít a KPM és a Fővárosi Tanács megbízatása. ELSŐ ELEM — Mi a következő nagy munka az Árpád-hídon? — Ha május 8-án a két parti jelzőállomás főpró­bája sikerül, 12-én meg­kezdődhet az első új híd­elem beemelése. Pálffy Judit Gyerekek, gyerekekért Varrnak már látható je­lei is, hogyan kezd együtt élni környezetével az új szervezet. A gyermekosz­tályt gyerekek díszítették fel. Az osztály vezető főúr­ Elismerő bejegyzések „Lenyűgöző, példás, gyors." „A gyógyítás ma­gas színvonalát teremtették meg." „Az egészség palotá­ja...” — ilyen vélemé­nyek olvashatók a kórház vendégkönyvében. Angol, japán, finn, szovjet, jamai­­kai egészségügyi szakem­­berek minősítették így a Jahn Ferenc Kórházat. Amit valaki a sajátjáról mond, abban lehet túlzás, szépítés. Az idegennek elis­merően egybehangzó véle­ményének azonban hin­nünk kell. Borics Katalin VENDÉGVÁRÓ VAS MEGYE Arborétum, tájház Felkészült az esztendő melegebb hónapjainak ide­genforgalmára a hét tájegységből álló Vas megye. Száz­harminchét műemlékén és 342 műemlékjellegű épületé­nek megtekintésén túl, kellemes pihenést és látványt kí­nál egyebek közt a festői szépségű őrségi táj, a horgász­tanyákban gazdag Rába-völgye, a megye hét arborétu­ma, sok-sok múzeuma, tájháza. Az utóbbi esztendőkben nagy forgalmat könyvelhetnek el a termálfürdők, csupán a büki gyógyfürdőt 1980-ban 651 ezren keresték fel. Vas megye négy határátkelő állomásán évente több mint 300 ezer külföldi érkezik.

Next