Esti Hírlap, 1981. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1981-05-02 / 101. szám
Nehéz megítélni, mit értettek meg a Viadal című Sarkadi-adaptációból azok, akik egykori élmények híján, vagy tárgyilagos történelmi tájékozódás, illetve tájékoztatás hiányában nem ismerik az 1953- as év történetét. Akik nem tudják, hogy annak az évnek a nyarán született új kormányprogram miként szabadított fel a falun is görcsöket, oldott föl félelmeket , és bizonytalanított el magabiztos helyi vezetőket. És hogy miként szabadította el ellenük néhol a nekivadult népharagot. És, hogy azután, néhány hónapra rá a hatalmi helyzet ideiglenes visszabillenése mint kavart öszsze mindent újra. Sarkadi drámatöredéke akkor íródhatott — szinte a riport frisseségével —, amikor még mindez jelenidejű és lábjegyzet nélkül is érthető volt mindenki számára, amikor nyitott sebek gátolták meg a felejtést. Most, Dévényi Róbert dramaturgiai foldozómunkája és Szőnyi G. Sándor rendezése elénk penderítette a 28 évvel ezelőtti forrongó falut , s a tájékozatlan néző a fejét kapkodhatta: miként billeghetett ennyire szinte percek alatt föl-le a hatalmi mérleghinta, miként követi meg a tanácselnök az általa igazságtalanul meghurcolt hangadó gazdát, hogy aztán rögvest újra egyenruhás fegyveresekkel tereltesse őt. Az emlékezet frissítése mindenképp értelmesebb segítséget igényelt volna, mint a műsorújság nyögvenyelős bevezetője, amely szerint „a mezőgazdaság átszervezése, a falu szocializálása, különös erővel veti fel a fiatal szocialista gyakorlat belső ellentmondásait", és így tovább. Más kérdés, hogy a drámai nyersanyag maga is teli van a kapkodás és ellensematizmus felszínes jegyeivel, sablonmegoldásokkal. Ezeket Sarkadi szenvedélyes igazságkeresésének néhány szép drámai mozzanata és Szirtes Ádám őszinte, visszafogott indulata enyhíti. A „parasztosan" komótos tempójú jelenetek egyébként — minden hitelesítő szándékú zajháttér, kutyaugatás és kotkodácsolás ellenére — a stúdió enyvszagát árasztották inkább, mint a kínlódó, lábadozó-reménykedő magyar falu 1953-as légkörét. (1. ! ) DALIÁS IDŐK ARANY JÁNOS MŰVERS NÉLKÜL Rajzfilm Gémes Józsefnek, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészének ez áll a személyi igazolványában: „rajzfilmtervező, rendezőművész, esztergályos.” — Művészettörténész szerettem volna lenni, de nem vettek fel az egyetemre — mondja Gémes József. — Esztergályos szakmunkás lettem, a Fogorvosi Műszergyárban helyezkedtem el. Közben a Vasas Képzőművész Körben rajzolgattam, s az egyik barátom innen csábított el az 1961-ben induló rajzfilm szakra, az Iparművészeti Főiskolára. 1980-ig aztán többé nem is indult ilyen típusú képzés. A főiskola elvégzése közben már forgalmazták is az egyik kisfilmemet, Mese a torkos menyétről címmel, ötödéves voltam, amikor Kovásznai György megkért, hogy mozdulattervezőként dolgozzam a Mesék a művészet világáról című filmjében. Szinte észrevétlenül kerültem a diploma megszerzése után ide, a Pannónia Rajzfilm Stúdióba, hiszen már előtte is és azóta is ezekben a műtermekben dolgozom. A diplomafeladatom is egy Gusztáv-film volt. Nyolcvan percben . Az első egyedi filmje a Concertissimo 1968-ban készült el Krakkóban, Chicagóban, Miskolcon, Lipcsében és Szalonikiben a legelőkelőbb díjakat nyerte el. Ezután több rövid alkotás következett, s most, immár évek óta, a monumentális Toldi-filmen dolgozik. Hogyan lehet a trilógiát 80 percbe sűríteni? — 1975 óta foglalkozom a gondolattal, hogy animációs filmet készítek Arany János csodálatos elbeszélő költeményéből. 1979-ben indult el a gyártás. Kezdetben talán nem is tudtam igazán felmérni, milyen nagy felelősség éppen a Toldi-trilógiához nyúlni. Azt kell elérnem, hogy a film hasonló hatással legyen a nézőkre, mint az elbeszélő költemény az olvasókra. Az egyik legnagyobb gondot éppen a különleges lejtésű versezet okozta. Végül úgy döntöttünk, hogy mivel megcsonkítaná, átírni, egyáltalán hozzányúlni a szöveghez barbárság volna bárkinek a részéről is — a képek kísérője csak a zene lesz. A trilógiának a Daliás idők címet adtam. A zenét Decsényi János szerzi, aki 1980-ban az Év Zeneszerzője díjat nyerte el a zenekritikusoktól. Az ő dallamai és az én képeim idézik majd fel egybefüggő történetként a trilógiát.gyan tetszik majd a nézőknek az a meghökkentő mozzanat, amelyet az ecsetkezelés különbözőségei okoznak a mozgó filmen. Mégis egyszerűbb így, a festékek birodalmából felidézni Toldi Miklós történetét, mintha ezt egy natúrfilmes rendező tehetné valódi helyszíneken, valódi ruhákban. Gémes József eddigi filmjeit most vetítik egy héten át a Horizont Filmszínházban. Pálffy Judit a Toldi-trilógia alapján Toldi Miklós TOVÁBBRA IS ÉNEKEL Anka-iskola az utánpótlásért Diana című slágerével indult és mindjárt az első vonalba futott be vele húsz évvel ezelőtt Paul Anka. Akkor mindössze 19 éves volt. Most, 39 évesen, és dollármilliókkal a bankszámláján, továbbra is énekel, amellett két új vállalkozásba kezdett. Egyrészt filmproducer lett. A leghíresebb Tarzan, a 100 méteres gyorsúszás egykori olimpiai bajnoka, Johnny Weissmüller életéről készíti első filmjét. Weissmüller szerepére a világhírű osztrák body buildingbajnokot, Arnold Schwarzeneggert hívta meg. A másik vállalkozása: showiskolát nyit Los Angelesben. Fiatal énekestehetségeket kíván képezni, nehogy — mint nyilatkozta — „még 70 éves koromban is én álljak a pódiumon, a mikrofon előtt s jobb híján magam énekeljek, mert nincs utánpótlás!”. □ MACSKÁSSY IZOLDÁNAK az anyaság témájával foglalkozó kiállítása ma délután hatkor nyílik meg a Rátkai Márton Munkásművész Klubban, a Nagymező utcában, Pálfi István újságíró megnyitóbeszédével. Hétkor Elcsődal címmel összeállítás hangzik el Gershwin műveiből, Moldován Stefánia, Csányi János, Fehérvári Márta és Szelecsényi Norbert közreműködésével. Festményre festmény A Pannónia Filmstúdió 1-es műtermének parányi szobájában mindent beborítanak a festmények. Olajképek papíron, celluloidon. Gémes József asztalán éppen egy fák övezte tisztásról készült festmény fekszik, a lilás-kékes színek egy elvonult zápor hangulatát sejtetik. A festményre Gémes József celluloid lapot helyez, ezen már látszanak a lovak, ahogy átfutnak a táj hátterében, majd a következő celluloid, amelyet az eddigi rétegekre borít, az előtérben leszúrt kardokat, pajzsokat és lándzsákat mutatja. Az alkotó bonyolult magyarázatba fog, arról, milyen trükkökre van szükség a rajzfilm készítésekor. Ráadásul ez nem is a szó szoros értelmében vett, rajzolt film. — Hanem festett. Minden kénét magam festek, körülbelül tíz munkatársam segít a szereplőiket és a háttereket mozgatni. Igyekszem az Arany János korában élt festők műveinek romantikus hangulatát megőrizni, de az az igazság, hogy ha belemerülök a munkába, erre soha nem gondolok. Kemény fába vágtam a fejszémet, és valójában ma még nem tudni, hogy ho KÉT LEMEZ Gregorián, lantzene ötödik lemezéhez érkezett a Magyar Gregoriánum sorozata. A Schola Hungarica előadásában a zenei múltunk iránt érdeklődő ezúttal magyar szentekről szóló gregorián és több szólamú énekeket hallhat. Nem lehet eléggé hangsúlyozni Dobszay László és Szendrei Janka vállalkozásának egyedülálló értékét: azt, hogy hangzó formában hozzáférhetővé és közkincsesé teszik a középkor magyarországi zenéjét. Annak idején az egyházi ünnepkörök — a karácsony, advent, pünkösd, nagyhét, húsvét — zenei hagyományainak megszólaltatásával kezdték a sorozatot. S hogy milyen sikerrel, azt az előjegyzések, utánnyomások mellett az is ékesen bizonyítja, hogy a négy nagylemezből három volt az „év hanglemeze”, egy pedig nemzetközi nagydíjat nyert. De térjünk vissza most az ötödikhez! Ezen zömmel a XIII—XV. századi ún. későgregorián egy- és több szólamú énekei hallhatók, egy-két kivételtől eltekintve a capella, azaz kíséret nélküli előadásban. Az Országos Széchényi Könyvtár, az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár, a Pozsonyi Városi Levéltár, az egykori Kassai Domonkos Könyvtár őrizte meg a sok száz éves kéziratokat: a Zsigmond-kori töredékeket, a XIV. századi Esztergomi Missale Notatumot, a XV. századból való Esztergomi Antifonálét, a Bakócz-Graduálét, a Kassai töredéket és a Budai Psalteriumot A lemezen szereplő énekek — antifónák, responsoriumok, graduálék, szekvenciák, rundellusok — mindegyikéről hitelt érdemlően bebizonyosodott, hogy magyar szerzők műve, bár természetesen „nemzeti zenei hagyományról” az anonim komponisták esetében csak erős megszorításokkal beszélhetünk. A válogatás igényes: a középkori magyar egyházi énekes költészet szép példáit hallhatjuk: Szent István officiumának kilenc antifónáját, három Landesantifónát, első királyunkat dicsőítő énekeket, Szent Miklós, Imre herceg és László király életét megéneklő egy- és több szólamú rundellusokat, himnuszokat. A Schola Hungarica — különösen férfikara — szépen, stílusosan, s ami ebben a nehéz vokális műfajban a mai előadó számára az egyik legfogósabb feladat, természetes egyszerűséggel szólaltatja meg a későgregorián dallamokat. Az értékes tartalomhoz méltó kiállítás tovább növeli a lemez becsét: a latin énekszövegeket igényes, művészi fordításban olvashatjuk, a borítót díszítő iniciálék, a kézirattöredékek belső reprodukciói sikeresen idézik meg vizuálisan is a kort. Itt kell megemlítenünk Hézser Zoltán zenei rendező és Lukács Judit hangmérnök színvonalas munkáját is, mely a katedrálisok hangulatát varázsolja a hallgató köré, s ezáltal mintegy visszahelyezi eredeti akusztikai közegükbe a későgregorián magyar remekeit. Sárközy Gergely személyében a magyar lantművészet nem lebecsülendő erővel gyarapodott. A fiatal művész saját bevallása szerint csak 5—6 esztendeje foglalkozik a reneszánsz és korabarokk eme előkelő instrumentumával, mégis első önálló lemezén „teljes fegyverzetben” jelenik meg a hallgató előtt. S méghozzá olyan művekkel, melyek előadása kemény diónak számít a sok lemezes lantművészek körében is, Johann Sebastian Bach lantműveivel. Bach, az orgona, a zongora, az oratórium, a barokk concertók mestere ugyanis lantra is komponált — eredeti műveket éppúgy, mint átiratokat. Sárközy Gergely lemezén a Bach-életmű négy, minden kétséget kizáróan lantra készült szólóművét hallhatjuk: a c-moll prelúdiumot, a g-moll fúgát, az Esz-dúr prelúdiumot, allegrót és fúgát, valamint a gmoll szvittet. Sárközy lantjátéka azért is élményszerű — technikai tudásán, mint evidencián túl —, mert hagyja élni és muzsikálni hangszerét, érvényesülni Bach csodálatos világát, nem tolakszik előtérbe öncélú, túlzott virtuózkodással. Mértéktartó díszítései, az „aprómunka” precíz, s egyben invenciózus kidolgozásai mellett Sárközynek van az egész darabot — sőt, az egész lemezt — átfogó koncepciója, melyhez végig hű is marad, s ez az egyszerűség. Az ő Bachja nem zenei ínyencség, hanem mindennapi eledel. Lemeze jó szívvel ajánlható a barokk zeneköltő szerelmeseinek és a lantmuzsika barátainak egyaránt. c. sz. á. FÖLD FELETT, FÖLD ALATT * * GYERMEKJÁTÉKSZÍN öt éve működik Budapesten a Gyermek játékszín — ez a rokonszenves amatőr társulás (vezetője: Mezei Éva), amelynek tagjai nem röstellnek aluljárókban és játszótereken bohóckodni, fellépnek lakótelepi tereken és iskolai táborokban. Műsoruk: gyerekdalok, versek, maguk kitalálta játékok. Vannak „színházibb” jellegű műsoraik is, ezek ugyancsak építenek a gyerek nézők aktív közreműködésére; van olyan darabjuk, amelyet szakmunkástanulók és gimnazisták bevonásával készítettek, azok családi élete mozzanatainak felhasználásával. Shakespeare Makrancos hölgyéből pedig zenés-táncos játékot kreáltak; földolgozták benne a fiatalok párválasztási, ismerkedési gondjait, s a testvérkapcsolatok problémáit. Az együttes — amelynek tagjai közt akad pedagógus, gimnazista, fazekas, óvónő és riporter — most a Molnár utcai Belvárosi Ifjúsági Ház égisze alatt működik —, továbbra is a gyerekközönség bevonásának céljával. Ma délelőtt a Március 15. téri Romkertben adtak műsort, holnap este hétkor a Nagyvárad téri aluljáróba várják a gyerekeket. Május 8-án délután hatkor a Belvárosi Ifjúsági Házban A pofon című zenés mesejátékot adják elő, május 10-én délelőtt tízkor jubileumi programjukban ugyanott a Budapesti KISZ Úttörőszínpadát látják vendégül a Na’conxypan, avagy ma vagyok 13 éves című kollektív drámával, és fellép a jászfényszarui Fortuna együttes is. Ugyanaznap délután kettőkor a Rózsa és Ibolya című darabjot adja elő a Gyermekjátékszín, ugyancsak a Molnár utcában. Tévékostoljuk fantázianév-pályázatunk résztvevőit hogy a beérkezett pályamunkák nagy száma miatt a feldolgozás még tart. Eredményhirdetésre május közepén kerül sor a Népszabadságban és az Esti Hírlapban. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata LOCOMOTIV, MINI Koncert a Tabánban „Gyere, gyere ki a hegyoldalba ...” így hív bennünket rendszeresen Presser Gábor és csapata, a Locomotiv GT május első vasárnapján a tabáni hegyoldalba. Immár hagyomány, hogy a főváros „legnagyobb szabadtéri színpadán” koncertet ad a Török Ádám vezette Mini és a Locomotiv GT. Minden bizonnyal holnap is magas színvonalú koncerttel üdvözli közönségét a két népszerű együttes. □ MOLNÁR SÁNDOR festőművész kiállítása a Műcsarnokban május 31-ig tekinthető meg.