Esti Hírlap, 1981. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-04 / 155. szám
VÍVÓ- VILÁGBAJNOKSÁG Hét magyar tőröző lép ma pástra Kozák Mihály, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Sokévi csalódás után az idei világbajnokságon végre reménykeltően szerepelnek a magyar tőrözők. A tegnap esti, most már valóban pengehegyre menő összecsapásokon, a két Honvédsportoló, Szelei István és Orosz Gyula, rangos ellenfelekkel szemben küzdötte ki a továbbjutást. A belga Soumagne, illetve a nyugatnémet Hein elleni győzelmeket már jegyzik, így érthető, hogy sokan figyeltek fel a két versenyzőre. „De nemcsak Szelei és Orosz, hanem a többiek is nyugodtabban, elszántabban vívnak, mint régebben” — jegyezte meg a pástok mellett, a volt többszörös magyar bajnok, dr. Kamuti Jenő, aki a nemzetközi szövetség meghívottjaként tartózkodik Clermont-Ferrandban. — Mind igyekeznek tudásuk szerint versenyezni, s nem ijednek magas ellenfelektől. Igaz, két éve a melbourne-i VB-n is két vívónk — Orosz és Demény — volt a legjobb tizenhat között, de most sokkal erősebb, teljesebb a mezőny. A folytatás ma délután fél háromkor következik, Szeleinek a fő ágon a világbajnoki címet védő szovjet védő szovjet Romanykov ellen győztes olasz Numa, Orosznak pedig a franciák nagy reménysége és sok versenyen már döntős és dobogós folyot lesz az ellenfele. „Eddig még soha nem nyertem Numa ellen, de egyszer ennek is be kell következnie — mondta a 21 éves Szelei,aki a magyar férfiválogatott legfiatalabb tagja. — Néhány hasznos tippet már kaptam, hogy mi ellene a legjobb taktika, remélem, beválik és sikerül továbbjutnom.” Orosznak jobb a mérlege Jolyot ellen, de még mindig negatív. „Kiforrott vívó a francia, csillogó technikával — jegyezte meg Orosz, aki 1979-ben a VB-n már feliratkozott a 16-os táblára. „ Csak akkor van esélyem, ha kezdettől sikerült vezetést szereznem. Különben a vigaszágon kell majd vigasztalódnom ...” Ma reggel már megkezdődött a női tőr egyéni is, száznál több versenyzővel. A magyarok (Tordasi, Maros, Stefanek, Kovács és Szőcs) a papírforma szerint az első fordulóból, sőt remélhetőleg a további kettőből is előbbre lépnek majd. Kora délután aztán már mind a két nem tőrözői ott lesznek a csarnok négy termében, ahol eddig elég nagy volt a zavar, a késés és a tájékozatlanság. Pedig Schmitt Pál, a főzsüri magyar tagja szünet nélkül lót-fut, egy perc megállása sincs. — Rengeteg a munka — mondta Schmitt, aki először tagja a felnőtt világbajnokságon a főzsűrinek. — A csoportok összeállítása, a zsűri kijelölése és ellenőrzése, a technikai feltételek kontrollja mind sok feladatot jelent. NEM CSAK MAGYAR HIÁNYZIK... NAGY TORNÁSZOK NÉLKÜL Magyar Zoltán visszavonulása érzékeny vesztesége a magyar, de a nemzetközi tornaéletnek is. Ő azonban nem az egyetlen, aki visszavonult, bár számunkra kétségtelen ő hiányzik a legjobban. Legalább ilyen súlyosan hiányzik a nemzetközi porondról öt további nagy tornászegyéniség, akiket a képernyő jóvoltából olimpiákon, világbajnokságokon, Világ Kupákon, Európa-bajnokságokon láthattunk. A két „korelnök” japán tornász „nyugdíjazását” valóban kora indokolta, hiszen Kaszamacu harmincnégy, Kenmocu 33 éves. A román Grecu harmincegy, a szovjet Andrianov 29, Magyar az év végén lesz huszonnyolc, s a sorban a legfiatalabb az amerikai Thomas, csak 25 éves. Ők hatan a tornasport legértékesebb egyéniségei, mert bár a sportág történetében voltak, akik több aranyérmet szereztek, de ennyi újító nagyság egyszerre nem versenyzett, mint amikor ők még a porondon álltak. Andrianov, a tökéletes összetett bajnok és duplaszaltó-specialista, Magyar Zoltán, aki lovon történelmet írt, s így „Magyar-vándor” néven be is vonult ebbe a történelembe, ezen a szeren iratkozott fel a „repülő-olló”, vagy más néven a Thomas-olló révén Kurt Thomas. Grecu a gyűrű nagy mestere, Kenmocu a triplacsavaré, és Kaszamacu, aki megreformálta a cukahara-ugrást. Hogy a tornaélet szegényebb lett kiválásukkal, az kétségtelen, de minden pályafutás egyszer befejeződik, lehet, hogy némi megtorpanás következik a gyakorlatok erősségében és az újító kedvben, de megbarátkozunk ezzel is, mint ahogy megtanuljuk az új neveket, a szovjet Makuc, a japán Gusiken, Nisiki, a szovjet Azarjan, a kínai Li és természetesen Guczoghy nevét, s olyanokét, akik még csak készülődnek arra, hogy kilépjenek a nyilvánosság elé, de érlelik a meglepetéseket, és követelik helyüket a tornasport lapjain. Thomas Andrianov Magyar Z. JÉGKORONG Ismét Ferencváros Reméljük, most már az újabb fordulattal véglegesen lezárul a ferencvárosi (fóti) jégkorongozók ügye. Mint ismeretes, korábban a Ferencváros fegyelmit adott jégkorongozóinak, majd menesztette őket. A Fóti Tsz sietett a sportág megsegítésére, otthont adott a korongozóknak, akik meghálálták a bizalmat, hiszen az új színekben MNK-győztes lett a csapat. A pekingi VB-n a tsz-sport,egyesület jégkorongozói közül többen is ott voltak. Új vezetőség került a Ferencváros élére, az edző sincs már a csapatnál, Orbán György veszi át ezt a posztot, újabb ellentétektől nem kell tartani. A fótiak június 30-i hatállyal megszüntették jégkorong-szakosztályukat. A Jégsport Szövetséggel való előzetes engedélyezés alapján az FTC elnöksége a megszüntetett szakosztályt átvette. Most már valóban csak egy van hátra, ne legyen újabb herce-hurca a csapat, a játékosok közül, a jégkorong legyen a legfontosabb szempont. Inkább Pesten.. . Jól tartja a mondás: a a szó elszáll, az írás megmarad. Sárosi László, a Volán NB I-es csapatától eltávozott edző lapunkat úgy tájékoztatta, hogy a Kaposvár NB II-es csapatánál folytatja munkáját. Napvilágot látott viszont a hír, hogy marad ugyan az NB II- nél, de az MTK-VM csapatánál. Magyarázatot kértünk. — A Kaposvár csapatával valóban megállapodtam, de csak szóban. Kellemetlenül érzem magam, s a kaposváriak felé érzem ennek súlyát. — Máskor is előfordult már, hogy visszavonta adott szavát? — Nem, de nem is kerültem ilyen dilemma elé. — Mi döntött az MTKVM javára? — Az, hogy Pesten van és én is pesti lakos vagyok, s hogy egy nagy múltú klubról van szó. — Itt aláírással is szentesítette ígéretét? — Igen. Kétéves szerződést írtam alá. Ezek szerint az írás az MTKVM-nél, a szó pedig Kaposvárott maradt Amelyről a régi rómaiak után, most már a kaposváriak is tudják: elszáll ... (mti) ÖTTUSA OB Rajt vívással Rendhagyó módon kezdődött ma reggel a Sportcsarnokban az országos egyéni öttusabajnokság. Az ötnapos viadal első tusája a vívás. A 34 fős mezőny valószínű csak késő este fejezi be a küzdelmeket a maratoni számban. Holnap délelőtt 9 órától a Nemzeti Lovardában a lovaglásra kerül sor. A ZICO, a válogatott és a Flamengo labdarúgósztárja sokak megkönnyebbülésére, Brazíliában marad. Sokan úgy tudták, hogy a Milánba megy. Mostani szerződése két évre szól, s a sajtó szerint a 28 éves középpályás 580 ezer dollárt kap a szerződés aláírásáért, havi fizetése 18 ezer dollár. A Flamengo elnöksége szerint a Coca-Colacégnek sok minden köszönhető. A cég nem rejtette véka alá, rendkívül büszke arra, hogy hozzájárulhatott Zico maradásához ... A CHILE 40 ezer dollár pénzjutalmat ígért az ecuadori válogatottnak, ha legyőzik Paraguayt. Nos, Ecuador 1:0-ra nyert, arról viszont még nincs hír, hogy a prémiumot kifizették-e ... WIMBLEDON Evert a győztes Tegnap délután Wimbledonban az egyes pályán lejátszották a női egyéni döntőt. Az amerikai Chris Evert-Lloyd imponálóan játszott, és könnyedén 6:2, 6:2-re verte a csehszlovák Hana Mandlikovát. A férfi párosban az amerikai duó McEnroe és Fleming 6:4, 6:4, 6:4-re nyert a Smith, Lutz kettős ellen. A televízió ma délután 3 órától közvetítést ad, mint ismeretes, a férfi egyéni döntőt Björn Borg és McEnroe játssza. AZ ÁPRILISI ARANYAT ANNAK IDEJÉN, 1979 elején, amikor dr. Hegedűs Csaba átvette a szövetségi kapitányi funkciót a birkózóválogatott élén, mindenkivel — a legfiatalabb kerettagoktól kezdve a veteránokig — őszinte beszélgetésre ült le. Tisztázták, ki és miként vesz részt a nagy feladatokban. Kovács István, a szabadfogásúak egyik „alapembere” akkor habozás nélkül döntött: igen, hajlandó vállalni a régit többszörösen felülmúló intenzitású munkát. Ez úgy körülbelül 1979. áprilisában vált véglegessé, s mit hozott a sors? A csepeliek kitűnősége a bukaresti EB-n élete legjobb formáját nyújtva, ezüstérmes lett, majd az „új szelek” adta lendületből augusztusban a fogásnem történetében DÖNTÉSÉRŐ szakozott. Ott turistaként volt jelen, s látván „régi” kategóriája meglepően gyenge kontinensversenyes színvonalát, újabb bejelentést tett: ismét vállalja a válogatottságot, természetesen, ha kiérdemli a címeres birkózótrikót. Kiérdemelte. Immár második „áprilisi döntése” után május végén tizedszer nyert magyar bajnoki aranyérmet. Úgy, hogy ellenfeleit simán összemorzsolta a Körcsarnokban. — Tudom, hogy picit visszatetszést váltott ki az ide-oda ugrálás, de hát harminc körül az embernek gondolnia kell a „civil jövőre”, másrészt meg képtelen voltam elviselni a moszkvai olimpiai kudarcot. A bronzérmet... Mert én nyerni utaztam a először - világbajnoki cí- CS^^VISSZAVONU-met szerzett. 1980 már halványabban sikerült számára. Ez mélyen elgondolkodtatta Kovácsot. 1981 márciusában le is mondott a válogatottságról a 82 kg-os súlycsoport izomkolosszusa. Azután áprilisban, a lódzi EB-n viszlasáról döntött, azt nyilatkozta, hogy fizikailag nem bírja, szervezete megkopott. Azután félhivatalosan olyan hírek is elhangzottak, hogy a szövetségi kapitány elégedetlen volt, mert Kovács Hegedűs tudomása nélkül mondott le a címeresről”. Állítólag ezért kell most folytatnia...? — Pletykák mindig vannak, de ebben az egészben csak annyi az igaz, hogy Csaba nagyon komolyan megkért, amíg a magyar szabadfogás válogatott szinten ennyire kiegyensúlyozatlan, álljak vezérként a válogatott élére. Vegyek erőt magamon, próbáljak még sok világversenyen érmet szerezni. Hátha attól kedvet kap majd néhány fiatal — örökömbe lépni. Ezek szerint a legnemesebb hivatástudatból vette fel újra a lantot? — Ez így igaz! Akárhogy is van, egy volt világbajnokkal másként bánnak a bírók. Ha tehát én újra fellépek világversenyen, akkor sokan emlékeznek még arra, hogy 1979-ben a magyar Himnuszt játszották San Diegóban, a VB-n! CÍMVÉDŐKÉNT 1981 augusztus végén ott lesz a szkopjei VB-n is? — Erősen remélem. A moszkvai olimpia utáni lelki és fizikai válságból „feltápászkodtam”. Ismét érzem az erőt, a technikai tudást pedig ennyi év után nem lehet elfeledni. — Terve a jugoszláviai eseményre? — Akármilyen ágra is kerülök a selejtezőben, szeretnék minimum második lenni. Ez azt jelentené, hogy a végső harmadik helyért birkózhatnék. De ismétlem: ez csak a minimális „programom”! Kovács visszatért hát, hogy tartsa a frontot. De vajon mikor lesz már mögötte egy ifjú trónkövetelő? retítés"élvéi FIATALNAK LENNI NEHÉZ A KÖZELMÚLTBAN BUDA ISTVÁN államtitkár, az OTSH elnöke sajtótájékoztatóján így fogalmazott: „Szélesíteni szükséges labdarúgásunk bázisát, fordulatot kell elérni az utánpótlás nevelésében, ettől függ a sportág jövője.” Aligha tévedünk, ha a szurkolókkal együtt azt valljuk — a szívünkből beszélt —, most már jöjjenek az eredményt hozó tettek. Akárkit kérdez az ember, a válasz egybehangzó, nagyobb rendre, szervezettségre, tervszerűségre, jövőbelátásra kellene törekednünk, mert ma gyerekeink labdarúgóvá való nevelése nagyon esetleges. Így aztán sok reménység elkallódik. Nem találtuk meg versenyeztetésük megfelelő rendjét sem. A 70 év fölötti Fenyvesi László, a tanácsadó testület tagja, aki megjárta már a labdarúgás minden lépcsőfokát, mondja: „Nincs helyük az ifjúsági korosztályokból kikerülő fiataloknak, mert a szűk NB-s keretekbe kevesen jutnak be, az NB II-be is többnyire a kispad vár rájuk, a területi bajnokságokról még nincs tapasztalatunk. Vannak, akik elmennek kis csapatokhoz, de ott is az idősebb, már befutott labdarúgóknak van előnyük. Mindez kihat a fiatalok képzésére, fejlődésére." AZ MLSZ VEZETÉSE AZT REMÉLI, az 1972-73- as idényben bevezetésre kerülő átszervezéstől, hogy a tehetségek a 16 NB I-es és a 20 NB II-es csapat felé törekednek. Ez bizonyára így lesz, de milyen eséllyel? A több mint 120 ezer igazolt magyar labdarúgó közül 720 szerződéses helyre?! Ilyen arányok között hogyan érvényesülhet „a nagy kínálat” alapot teremt a nagyobb követelményekhez. AZ IS VITATÉMA, mire képes a mai, fiatal labdarúgó-generáció. Sokan már reménytelenül ítélkeznek: „A gyerekeket nem érdekli a foci, elviszi őket az élet más, érdekesebb, gyorsabb sikerekkel kecsegtető területe, a szórakozás más formái.” Vagy: „Sokan választják még ma is a labdarúgást, vitathatatlanul népszerű, de az iskolai testnevelés alacsony színvonala miatt a gyerekek fizikailag későn élnek felkészült labdarúgókká.” Megint mások: „Nem tudjuk elérni, hogy a legjobb edzők foglalkozzanak a fiatalokkal, így aztán technikai és taktikai tudásuk sok kívánnivalót hagy maga után.” Dalnoki Jenő, ifjúsági kapitány nézete: „Hét ifjúsági válogatott csapatot foglalkoztatok párhuzamosan, és furcsa tapasztalat, mindig egy meghatározott időpontig eredményesek csak ifjúsági labdarúgóink, amíg el nem jutnak az UEFA együttesig. Addig legyőzik a világ bármely országának hasonló korú csapatát, de az UEFA-tornák idejére minden megváltozik. A klubok félteni kezdik játékosaikat, sérüléstől, az elcsábítástól stb. Bizony, a válogatott érdeke, háttérbe szorul a klubok sovinizmusa mögött.” És az MLSZ? ígéretek, kérések ellenére eddig még azt sem tudta elérni — ami valamikor általános gyakorlat volt —, hogy az ifjúsági csapatok játsszanak előmérkőzéseket a nagyok találkozói előtt. A változásra, a fordulatra bizony nagy szükség van. Sirokmány Lajos