Esti Hírlap, 1981. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
Az igenváltozó színvonalat mutató 168 órában időnként izgalmas, előítéleteinkkel, a társadalmi közvéleménnyel szembesítő riportok is elhangzanak. A legutóbbi adásban például érdekes beszélgetést hallhattunk arról a gyakorlatról és dilemmáról, hogy miként kapnak nevet napjainkban a leányanyák gyermekei. A megszólaltatott hivatalnok érvelése a formális logika szabályai szerint meggyőző volt, vagyis, ha nem sikerül egyértelműen bizonyítani az apa személyét, akkor az anya a rokonoktól kölcsönözhet vezetéknevet, de végső esetben fantázianévvel, vagyis kitalálttal próbálják „megmenteni” a gyereket a későbbi kellemetlen pillanatoktól, attól a „megalázó” dologtól, hogy vezetékneve megegyezik az anyjáéval. Mint megtudtuk, még ez sem elegendő, a kitalált apának nemcsak nevet adnak, foglalkozással is felruházzák, és ha például az anya segédmunkás, akkor a kitalált apa is hasonló foglalkozásbéli minősítést kap, s ha mondjuk egy diplomás nő jut ilyen helyzetbe, a gyermek apját is diplomássá léptetik elő. A gyermeknek ez az alapos körülbástyázása a mi társadalmunkban nem szolgál mást, mint a későbbi ifjúnak vagy felnőttnek a személyiségvédelmét. Azzal a rossz társadalmi beidegződéssel szemben, amely még ma is „zabinak” tekinti a házasságon kívül született gyereket, s így eleve értékcsökkentnek. Ettől az intézkedéstől természetesen még nem lesz valóságos apja, aki segíti nevelését, emberré válását. Az intézkedés tehát inkább az önáltatást, önmagunk megnyugtatását szolgálja, mint a gyermek valóságos, morális és szociális védelmét. Pedig annak intézményes védelmére nagyobb szükség lenne. ★ Dokumentumjátékot ismételt a minap a Rádiószínház. És ahogy futott a magnószalag — elvált házaspár civakodott, gorombáskodott egymással —, valahogy az volt az érzésem, hogy dokumentumjáték gyanánt már évek óta ez az egy lemez jár (a szereplők tetszés szerint helyettesíthetők). Vagyis valóságos emberi és társadalmi problémák helyett kicsinyes, értelmetlen, gyakran követhetetlen és tegyük hozzá, érdektelen civódások fültanújává avatnak. Nem egy esetben restellkedő, feszengő hallgatóvá, hiszen rendszeresen olyan civódásnak vagyunk tanúi, amely két ember legintimebb belső magánügye, s mint ilyen, nem tartozik a nyilvánosságra. Vajon a műsor készítői, amikor nem egy esetben a mikrofon kedvéért rendeztetnek ilyen perpatvart, gondolnak-e az ízlésre, s az etikára? Mert a szereplők, úgy tűnik, nincsenek tisztában személyi jogaikkal. Jó lenne, ha a rádió dokumentumjáték stúdiójából más természetű adások is kikerülnének. Téma ugyanis a rendőrségi és a bírósági aktákon túl is fellelhető. (harangozó) LJUBIMOV RENDEZ Cápadal a busz tetején A Háromgarasos opera próbáján a Nemzetiben A Nemzeti kiskapujában belépve megcsap a Cápadal kihallatszó zenéje, a Bicska Maxiról szóló híresklasszikus szongó. A látvány, amely a belopódzkodót fogadja, váratlan. A színpadon emeletes piros londoni busz. Egyik kereke már hiányzik — inkább afféle bádogviskóvá deklasszálódott, lerobbant építmény. Oldalát telipingálták világvárosi grafittivel: németül, angolul, magyarul, oroszul felírt jelszavak, mondások tarkítják, s ott lóg rajta Bertolt Brecht nagyméretű arcképe is. Tetején ül a zenekar, ott énekli a szongot Dörner György. David Borovszkij, a vendég díszlettervező ezt a frappáns képet találta ki a múlt századi Londonban játszódó — de a mába csengő — darab színpadához. A busz ablakain ismerős színészarcok kukucskálnak ki, hallgatják a rendezőt. A hangulat felajzott és várakozó, igazi pompás munkalégkör. Jurij Petrovics Ljubimov vezeti a próbát. Törőcsik, Garas A Peachum házaspárt játszó két vendég, Garas Dezső és Törőcsik Mari, a szín elején kétfélés, kétfelé ájul a hír hallatán, hogy Polly lányuk (Udvaros Dorottya, a társulat Szolnokról most szerződtetett ifjú tagja játssza) szerelmes, mégpedig éppenséggel a hírhedt McHeath-be, azaz Bicska Maxiba. Sőt, már feleségül is ment hozzá. Ljubimov előjátszik Garasnak, a korlátra átért Törőcsiket a gallérjánál fogva rángatja föl („Legalább látod, hová juttattad anyádat!”), Polly pedig már ott is terem anyja mellett, elsősegélyként egy üveg Cordial Medoc-kal („Adj neki nyugodtan két pohárral! Dupla adagot is kibír az én anyám, ha nincs magánál!”). Ljubimov pedig megmutatja Udvaros Dorottyának , hogyan nyissa ki a palackot, mivelhogy Bicska Maxitól meg kellett tanulnia már, hogyan kell szakszerűen csinálni az ilyet. Peachum mama kortyolgatási készségének illusztrálására másutt is kitalál apró utalásokat — Polly szövegében előfordul például a „koktél” szó és Ljubimov megkéri Törőcsiket, hogy e szó hallatán, fél eszméletében is reflexszerűen húzza elő ruhája alól a flaskát és kortyoljon bele. Lázadoznak a koldusok — Penchum emberei, jövedelmező vállalkozásának alkalmazottai —, ő azonban keményen leveri sztrájkkísérletüket. — A „megrendíteni” és az „idegeire menni” között természetesen különbség van — mondja a Brechtszöveget Garas —, bizony, nekem művészekre van szükségem. Ma már csak a művészek tudják a szíveket megrendíteni. Ha igazán jól dolgoznátok, a közönség tapsolna nektek! — Ez a szöveg önmagánál többre kell vonatkozzék — mondja Ljubimov —, a színházra, az egész életre. Arról szól, hogy ötlet és teljes erőbedobás nélkül sehol sincs siker, ez csendüljön ki a szavaiból ... A koldusaik hamvába holt lázadása véget ért, s ők kalapjukat a most még üres nézőtér felé tartva elbicegnek, sorra vonulnak el a rivalda hosszán, pár fillért — pennyt, groschet, kopejkát — kérnek. A rendező pedig magyarul kiáltja el magát: — Köszönöm! Szünet. Régi álom Törőcsik Mari, aki egyelőre csak erre az egy szerepre látogatott vissza a Nemzetibe, kávéját issza a színház büféjében. Sok-sok nevezetes Brecht-hősnő alakítása áll mögötte, a Jó embert keresünk Lenne figurájától a vágóhidak Szent Johannájáig és legutóbb, Győrben Kurázsi mamát is játszotta. — De most nem is anynyira Brecht miatt érzek olyan örömet, hanem azért, hogy Ljubimovval dolgozhatok, hogy fölkért erre a szerepre... Őt és Brookot tartom a mai világszínház két legnagyobb alakjának, hozzájuk fűződnek legnagyobb élményeim — mondja Törőcsik Mari. — Ljubimovnak nemcsak a Pestre hozott vendégjátékait láttam, hanem Moszkvában, a Tagankán is több előadást. S most végre teljesül régi álmom: az ő rendezésében dolgozhatom. „Szerelemből Ljubimov pedig még a nyáron így nyilatkozott: Régóta szerettem volna olyan színészekkel dolgozni, akik nem munkaköri kötelességből játszanak velem, hanem „szerelemből” akarnak velem dolgozni. Háromgarasos opera címmel (nem Koldusoperaként, hanem az eredeti német cím pontos fordításával) szeptember 25-én kerül színre a Nemzeti Színházban Bertolt Brecht—Kurt Weill színműve. Bicska Maxi Újlaki Dénes, Tigris Brown: Gelley Kornél, Lucyt, a lányát Moór Marianna, Kocsma Jennyt Ronyecz Mária, a bandatagokat Vajda László, Balkay Géza, Eperjes Károly, a többi szerepet Kátay Endre, Kun Vilmos, Helyey László, Olsavszky Éva, Izsóf Vilmos, Papp Zoltán, Hollósi Frigyes és Bubik István játssza. (f. f.) Vásár és színvonal ÖTSZÁZÉRT — TÖBBEN EGYÜTT — Kacsafogás! Ha megfogta, hadd vigye! — harsogta a megafon, egy pillanatra megszakítva a country-zene áradatát. Countrygulyás Totyogott a countrytanyán, karate-bemutatóra és bábjátékra invitálták a közönséget, a farmervásártól az ökörsütésig mindentlátni akarókat. — A kiegészítő programok — tájékoztat Novák Rudolf, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda osztályvezető-helyettese — minden korosztály szórakoztatását szolgálták. Úgy gondoltuk, jól megfér egymással a vásári komédia, a búvárbemutató és a kirakodóvásár, hiszen ez is rokon a népi hagyományokra visszanyúló zenével. — Kik állíthattak ki a vásárosok utcájában? — Előzetes meghívásunkat ötvennégyen fogadták el: mézeskalácsosok, bábosok, iparművészek. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy mintegy hetvenen lettek, és kéttucatnyi vásárost el kellett utasítanunk helyhiány miatt. — Pedig szokatlanul magas: ötszáz forint a helypénz... — A találkozó nagy költséggel járt. Részben ebből is megtérül valami, de ezzel szerettük volna a színvonalat is biztosítani. A vásárosok utcája a tó mögött zsúfolt és derűs. A rajongóknak fémbe vésett Hobo- és Edda-jelvény húsz forintért, műanyag lapocska a Fonográf-kedvelőknek tízért. Nyakba bőrlánc, fémkösöntyű, és kiegészítésül gyöngyös fülbevaló. A népi hagyományok hivatott őrzőjének látszik egy népviseletbe öltözött kislány, kitartóan zenél cseréphangszerén. Meg persze a török mézesek, a dorombárusok. Nagy csoport bámészkodik a gyűrött anyagú ruháknál. („Mindenkinek ajánlja” címkével együtt hétszáz forint.) Az ország széléről, komoly sátorral érkezett bőrös előtt: 1600 egy válltáska. Igaz, ráapplikált egy szarvasfejet A műanyag söröskancsón még a túlcsorduló hab is műanyag — csak nevetést vonz, nem vevőt. A bazári kencsembencserek pedig már a szemet sem vonzzák, inkább a lakást díszítő vázákat, gyertyatartókat gusztálják, s akad hozzá gyertya is, minden elképzelhető alakban és elképzelhetetlen színben. Az apró, mázas cserépedény fütyülni tud, ha vízzel telve fújják. — Ötven forint az ára. De égetve van! Milyen színűt adjak? — Hányat adott el két óra alatt? — Kettőt. A pestiek inkább bámulnak, mint vásárolnak. De a helypénzt egyébként is sokallom. Máshol ötven, száz forint. Egy furnérlemezen a kusza fekete vonalak szürkébe oldódnak. — Kétszáz forint — ugrik elő a festmény alkotója, a szemüveges fiatalember. — Jerikó pusztulása a címe. — Erre nem is gondoltam volna... — A kék Ady-portré is annyi, de az keretben van. Ez itt egy csendélet fegyverekkel. Azt mondják rá, naturalista, de én nem törődöm az irányzatokkal. Ő pedig a kislányom — mutat egy rajzra —, ilyen egyszerű dolgokat szoktam készíteni. — Mennyibe kerül? — Harminc forint. Ott a monogramom az alján: B. J. — Volt ma komoly vevője? — Nem, pedig rögtön érkezik a feleségem a másik bőrönddel. Ponyva híján ezen árulunk. — Ez a szűk hely a magáé? — Többen vagyunk együtt, így olcsóbb .. . Már ami a helypénzt illeti. Meg — az ő esetében — a színvonalat is. ★ A rendezők reggel ugyan megszemlélték az árusok eladásra váró portékáit, de az ellenőrzés — a jelek szerint — kevésnek bizonyult: a kirakodók ötletessége nagyobb volt. A vásárok szaporodó sorában sajnos éppen az ízléstelen ,,alkotások” ügyeskedik ki a maguk számára a helyet. Nekik biztos megéri. Szikora Katalin FILMEK BULGÁRIA 1300 ÉVÉRŐL Föld mindörökre A bolgár filmművészek több mint 10 alkotást szenteltek az államalapítás 1300 éves évfordulójának. A négyrészes Föld mindörökre című film Aszparuh kánt, a bolgár államalapítót idézi meg és az eseményeket, amelyek az óbolgárokat a Balkán-félszigetre vezetik. A film forgatókönyve Vera Mutafcsieva, közismert bolgár történész, írónő munkája. Néhány évvel ezelőtt az Unesco négy — Bojánai kápolna; Kazanlak thrák kriptája; Madaras Lovas szikla; Ivanovo falu sziklatemplomai — bolgár történeti műemléket csatolt a nemzetközileg is védett műemlékek csoportjához. A bojánai kápolnafreskók készítőjének neve máig ismeretlen. Sajátos egyénisége szolgál alapul a Bojánai Mester című filmhez, Zahari Zsandov munkájához. A pogány kultusz megtagadása, a bolgárok és a szlávok egybetömörítése az óbolgár nyelv és egy haladóbb hit, a kereszténység köré, ez I. Borisz bolgár cár történelmi érdeme. Ez az I. Borisz című kétrészes film témaköre. Az arany évszázad című produkció Szimeon bolgár cár időszakába vezeti viszsza a nézőt. Uralkodásának évei a bolgár írásbeliség és kultúra fejlődése aranykoraként ismertek. Az öt évszázados oszmán iga alóli felszabadító harcnak hódol a Petkó vajda, a kapitány és a Szemet szemért... című film. A támadás című kétrészes alkotás a bolgár nép számára emlékezetes fordulatot, 1944. IX. 9-ét idézi, amikor a monarchofasizmus feletti harc győzedelmeskedett és Bulgária a fejlődés új, szocialista útjára lépett. A felsorolt filmek közül néhány már bemutatásra került a mozikban vagy tévéképernyőn, a többi is bemutatásra kész. Jelenet a Petkó vajda, a kapitány című filmből Magyar filmek külföldi fesztiválokon A velencei fesztivál szeptember 2-án kezdődik. Programjában szerepel Jancsó Miklós új filmje, .A zsarnok szíve. A nemrég elkészült művet itthon még nem mutatták be. A portugáliai Figuiera de Fozban a festivál versenyfilmjei között Bódy Gábor Psyché című művét vetítik majd. A Hollandia és Magyarország közötti kulturális együttműködés keretében mutatkozik be filmművészetünk több holland városban, szeptember 8 és 16-a között. A magyar filmhét vetítésein Bódy Gábor: Psyché Grunwalszky Ferenc Utolsó előtti ítélet, Huszárik Zoltán, Csontváry, Kása Ferenc A mérkőzés, Lugossy László Köszönöm, megvagyunk!, Makk Károly Két történet a félmúltból. Soós T.Tíma Boldogtalan kalap és Zsombolyai János Kihajolni veszélyes című filmjét láthatják az érdeklődők. (MTI) A TIT Budapesti Nyelviskolájára augusztus 24—től szeptember 4—ig. Részletes felvilágosítás: 341—557. 15 és 18.30 óra között lehet jelentkezni az ELTE Bölcsészettudományi Karán.