Esti Hírlap, 1982. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-02 / 1. szám
SZILVESZTER A RÁDIÓBAN ÉS A TELEVÍZIÓBAN Mihez képest? Hogyan kezdődnek az idén a viccek, és egyáltalán, mit ígér az új esztendő? A kérdés első felére könnyű válaszolni, valahogy így: Két államtitkár utazik a villamospótló autóbuszon ... A kérdés második fele már kicsit bonyolultabb. Ezt próbálta érzékeltetni az óévbúcsúztató kabaré fő blokkjának címe is: Mihez képest? A kabarészerzők szerint ugyanis az idei év 1981-hez képest rosszabb lesz, de 1983-hoz képest mindenképpen jobb. • • A rádió több mint négyórás szilveszteri kabaréműsorának jó néhány számában fölfoghattuk: a hasonlítgatásban a szándék szerint minden jónak és ugyanakkor minden rossznak is beállítható. A hallgatók többsége természetesen minderről majd csak hétfő este győződhet meg, amikor is a rádió leforgatja a teljes óévbúcsúztató programot. Újfajta népszokás lett: esztendők óta kétszer is szilveszterezünk. Egyszer december 31-én, egyszer pedig rögtön az újesztendő elején. A kellemes italok fogyasztása közben ugyanis — a felmérések tanúsítják ezt — a szilveszterezők túlnyomó többsége a televízió műsorát követi figyelemmel. Rokoni, baráti csevegés közben, derűs poharazgatásnál az ember megbocsátóbb és elnézőbb. A rádiókabaré igazi bemutatója az első ismétlés, amikor is a kijózanult és az új év feladataival szembenéző hallgatóság rokonszenvét kell elnyernie. • • A több mint négyórás program ismeretében úgy tűnik, ez ismét sikerülni fog a Kabarészínháznak. Természetesen egy ilyen hosszú műsor nem lehet minden részletében velejéig szellemes és a rekeszizmokat próbára tévően kacagtató, de legjobb számaiban az 1980-as kabaréhoz képest... Igen, ez már a műsor hatása, de valójában az egy évvel korábbihoz viszonyítva ez a program több jó számot vonultatott fel, s ennek köszönhetően hatásosabb, azaz szórakoztatóbb. Végre mindannyian leszoktunk arról, hogy a kabarétól várjuk az eltelt esztendő kritikus és önkritikus elemzését és az elkövetkező év problémáinak humorban pácolt megfogalmazását. Átalakult a kabaré. Nem akar mindenáron politizálni, inkább mindennapi életünkről, annak fogyatékosságairól, emberi ügyetlenségeinkről szól. Ezen az úton elsősorban a Rádió Kabarészínházának összeszokott gárdája halad, s nem véletlen, hogy több szórakoztató szám mellett akadt egy-két olyan is, amely a humor erejével közügyeinkből, közérzetünkből csillantott meg valami fontosat. A hosszú programon belül a Mihez képest? című rész volt a legsikerültebb. Ez nyújtotta a legtöbb színt, legtöbb gondolatot és ingerelt egyszersmind a legtöbb nevetésre is. Verebes István kicsit erőltetett Mi mennyi? című nyitókonferansza után remek szórakozást jelentett Farkasházy Tivadar Mit is ír a hogyishívják-ja, valamint Szuhay Balázs, Arra a kis időre című írása, amelyet a békásmegyeri iskolások helyzete inspirált. A Peterdi--Somogyi duó másfajta, kissé sikamlós,de azért a jó ízlés határán belül mozgó humort kínált, szereplővé avatva a közönséget is. A szilveszteri kabaréknak évek óta szerzője Moldova György. Az író által előadott Tökösmákos című monológ talán az eddigi legjobb kabarészereplése. Ugyancsak eredeti színt képviselt Koltay Róbert Pusszantalak benneteket című improvizációja, amelyben a „gagyi”-viselkedés és az „édi”-nyelv vo- Minden Hivatalosan csak este 8- tól nyilvánította sziveszterinek a Szilveszter 1981 című monstre vegyes programját a műsorszerkesztés. Kár. Televíziónk ugyanis nagyot javíthatott volna sikerstatisztikáján, ha a negyed héttől hétig terjedő negyvenöt percet is „A” szilveszteri műsorba illeszti bele. A Parabola szilveszteri különkiadásáról, a „futottak még” töltelékműsorok közé került, az átöltözés, a terítés, az egymáshoz vendégségbe járás, a vacsorázás figyelmet elvonó idejére tett Szuperboláról beszélek. A tavasz tizenhét pillanata, azaz a mostani felújítással reaktivált Stirlitz és az Onedin család szellemesen egybeötvözött kigúnyolása (egy kis Arafat—Chrudinák beütéssel) adta ennek a több, mint paródiának, a remek szatírának a gerincét. Utána sajnos percről percre, azaz blokkról blokkra lefelé ment a műsor humora, holott a Szuperbolával a szerkesztők szerint igazából el sem kezdődött még. Mi azonban ildomosnak tartjuk az ilyen kivételesen jó Szuperbolánál ideírni mindazok nevét, akik sikerre vitték: az író-konferáló Arkus Józsefét, a rendező Csányi Miklósét, a szerkesztő Kérésztg Andrásét, a közreműködő Forgács Gáborét, Gálvölgyi Jánosét, Dzsupin Ibolyáét, Szuhay Balázsét, Szabó Éváét, Szilvássy Annamáriáét és Simon Györgyét. • • A Madigan című amerikai bűnügyi sorozat A londoni ügy című epizódja volt az „igazi” szilveszteri műsor 20 órás nyitánya. A férfias Richard Widmark s tüneményes „hobbyja”, George Cole alaposan leleplezte szívós nyomozásával a magyar televíziót: kiderítették, hogy nemcsak fád, unalmas, ezerszer visszaköszönő külföldi krimi van itt raktáron, hanem ilyen szellemes szövegű is, mint ez. A Szeszélyes évszakok című negyedévenként jelentkező humoros (meg ne ártson) műsor Szeszes éjszaka című különkiadása e sorozat megszokott (közepes) átlagszínvonalánál csak annyival volt jobb, hogy helyet adott Antal Imre és Kudlik Juli kedvesen gördülő fűrészelőszámának és adoptálta Alfonzo ezúttal is nagyszerű paródiáját a Rubik-kocka és a nagyvilág viszonyáról. • • Medveczky Ilona Csak táncolok című 35 perces show-ját láttam előzetes sajtóvetítésen is, amikor még hatvan percig tartottunk fel a maga teljes színpompájában. Szellemes volt Szepesi György és Marton Frigyes beszélgetése, miként az általában sikert hozó sajtóvadászat is. Ezután következett az est egyik bombaszáma. Az elmúlt években sokszor hallhattuk a rádió programjaiban ismétlésként Kern András írásait. Ezek mellé — vagy talán elé? — sorakozott fel a Verebes István írói közreműködésével és Kern András, Szilágyi János előadásában megvalósított Halló, itt vagyok! címűje jó, ha jó (ígéri a tv, a most kivágott részeket külön műsorra tűzi majd), s a második nézésben éppúgy elbűvölt a mi nemzetközi összehasonlításban is kimagasló tudású revücsillagunk táncművészete, meg műsorának sokféle koreográfiája, mint először. Mindent vállalunk volt az úgynevezett önkéntes kabarétársulás, a Telepódium bemutatkozásának címe. A „mindenből” nem vállalták, sajnos, éppen a legfontosabbat: a jó alapanyagokat, az erős szerzőket, így aztán hiába a sok elsőrendű színész, kínos és sok valóban jó színészhez méltatlan erőlködésre sikeredett az ügy. Reméljük, jobb lesz a folytatás. Két kivétel azért most is akadt: telibe talált Gálvölgyi Rajkin-paródiája és a szerencsére köztünk járt Körmendi János is. Nemcsak szelenet. Az ismert riporter műsorformáját felhasználó szám Kern András eredeti megszólaltatásával, különös fanyar, itt-ott fekete humorával fergeteges szórakozás volt. • • A szilveszteri program a Nagy nosztalgiánk című blokkal ért véget. A műsornak erre a részére a kiegyensúlyozottság és valóban a nosztalgia volt jellemző. Marton Frigyes szerkesztő-rendező csapata ismét derekasan megállta a helyét. És mindenféle hasonlítgatás, méricskélés — ehhez vagy ahhoz „képesítés” — helyett eredeti, üde, kellemes óévbúcsúztató maratoni műsort produkált. Harangozó Márta a vége nészként, de ezúttal (majdnem) magánszámának szerzőjeként is ellenállhatatlanul mulatságos volt prófétai átkainak szórása közepette. • • A több órás műsor szerkesztői (Búzáné Fábri Éva, Kállai István, Szilágyi András, Bednai Nándor) és rendezői (Gyökössy Zsolt, Bodrogi Gyula, Bednai) Körmendi remeklését nyilván éppúgy érzékelték, mint mi, ezért ravaszul zárószámnak tették, „a cukor marad a végére”-alapon, hadd higgyük, hogy olyan kiválóan szórakoztunk az egészen, mint Körmendin. S azok, akik addigra már megfelelően illuminált állapotba kerültek, talán el is hitték. Ezért minden jó (?), ha jó a vége. Barabás Tamás ÖNMAGÁRÓL A MAIGRET ÍRÓJA „Ez az utolsó könyvem, amely életemben megjelenik” — mondta a Presses de la Cité könyvkiadó által francia nyelven a könyvesboltokba került önéletrajzáról Georges Simenon. A Maigret-sorozat és megannyi más detektívregény belga származású szerzője 62 évvel ezelőtt írta első könyvét. Pontosabban: maga gépelte valamennyi regényét — hét nap alatt egy Maigret-könyvet. Önéletrajzát azonban kézzel írta; nyolc hónapon át napi hat órát dolgozott rajta. A 753 oldalas kötet a legvaskosabb könyv, amely a neve alatt valaha is megjelent. A „Mémoires intimes” (Bizalmas visszaemlékezések) írója az Associated Press tudósítójának Lausanne-ban nyilatkozva arrapanaszkodik, hogy életének legnehezebb munkája volt az önéletrajz, mert lélekben újra át kellett élnie szeretett lányának, Marie-Jonak 1978-ban bekövetkezett tragikus halálát. A 25 éves lány öngyilkos lett, hamvait apja falusi házának, a Maison Rosenak kertjében egy 250 éves cédrus alatt hintette el. „Miután különböző nyelveken mintegy 50 életrajzot írtak rólam, igazán jogom volt megírni önéletrajzomat” — mondja, s nem titkolja bosszankodását, amiért különváltan élő második feleségének, Denyse-nek felkérésére egy párizsi bíróság elrendelte, hogy néhány passzust töröljenek a könyvből, mert azok sérelmesek az aszszonyra nézve. Igaz, a bírósági végzés megkésett, s az első kiadás 30 000 példánya változatlanul jelent meg, de a továbbiakból már hiányoznak azok az intim részletek, amelyeket „D” („nem szívesen ejtem ki a nevét” — jegyzi meg) töröltetni akart a könyvből. 1972-ben Simenon azért hagyta abba az írást, mert — mint mondja — „D”-vel az élet „pokoli szimfónia” volt. A 78 éves Georges Simenon ma is kitűnő egészségnek örvend. Mesés szerzői bevételeiből a francia miniszterelnök jövedelmét meghaladó tartásdíjat fizet „D”-nek. „Imádok élni, de nem félek a haláltól. ... Mindenesetre olyan későn szeretnék meghalni, amilyen későn csak lehet” — mondja, és akárcsak Maigret felügyelő, gondolataiba merülve újra megtölti a pipáját. B. M. A Madách Színház Az ember tragédiája című előadásában szereplőváltozás történt. A jövőben — így például 4-én, hétfőn este — Lucifer szerepét Gáti Oszkár játssza. A továbbiakban Huszti Péter és Gáti Oszkár felváltva alakítják Lucifert. Képünkön: Gáti Oszkár. ^4 mozik mozik ma soran SASSZÁRNY A maga nemében egyedülálló westernt rendezett az angol A. Harvey. Képzeljünk el egy olyan vadnyugati történetet, amelyben mindenki úgy viselkedik, mintha egyenesen a Lordok Házából érkezett volna egy kis sétalovaglásra. Ennek megfelelően a Sasszárny névre hallgató csodálatos paripa tulajdonjogát nem annyira a fegyverek, s a személyes ügyesség dönti el ebben a filmben, mint inkább az etikett szabályai, s a fennkölt modor. Aki nem kapott elég jó nevelést, s vét a fair play ellen, az csúnyán meglakol. Ilyen kevés akad e filmben, úgyhogy másfél órán át egy furcsa illemtanóra szemlélői lehetünk a vadregényes tájon egymást üldöző, de soha el nem érő szereplők jóvoltából. Különösen ketten kapnak sok lehetőséget az angol Hidegvér bemutatására. A fehérbőrű prémvadász, aki olyan fokon málészájú, hogy az már határozottan szórakoztató egy időn túl, kiváltképp akkor, amikor éppen nem méregeti szörnyűségesen a szemét. Ellenfele a méltóságteljes indián, aki időnként magába dönt egy üveg tüzesvíznek becézett rozspálinkát, de ez nem zökkenti ki egy gentlemant is megszégyenítő nemes tartásából. Hogy végül melyiküknek sikerül megtartania a fehér csodalovat, maradjon titok. Ez az egyetlen mozzanat ugyanis, ami az érdeklődés utolsó szikráját ébren tarthatja ebben az angol szertartásossággal készített westerntörténetben. (bársony) Hová lett Artúr? ÚJ SCI-FI KÖNYVEK A Kozmosz fantasztikus könyvek sorozatában három új könyv jelent meg. Hazai termés a Hová lett Artúr? című, szerzője Dévényi Tibor. Donald F. Glut tudományos-fantasztikus regénye Gömöri Péter fordításában került az olvasókhoz. Címe: A birodalom visszavág. S egy olasz sci-fi: Karsai Lucia fordításában jelenik meg Luigi Menghini Láncreakció című könyve. Megjelent a Galaktika 44-es száma is, amelyben többek között Dobzynski, Gérard Klein és Boris Vian írásai olvashatók. JANUÁR 11—17-iG • Svéd filmhét Svéd filmhetet rendez a Mozgóképforgalmazási Vállalat és a Fővárosi Moziüzemi Vállalat január 11- től 17-ig az Új Tükör Klubmoziban. A megnyitón Kay Polak A gyerekek szigete című filmjét vetítik, amely a tavalyi nyugat-berlini filmfesztiválon nagy sikert aratott. Ezt követően napi két előadásban a következő filmek kerülnek műsorra: Vilgot Sjöman: Linus, Marianne Ahrne: A fájdalom gyökerei, Margaret Vinterheden: Élnem kell, Stellan Olsson: Sven Klang kvintett, továbbá egy kosztümös film, a Charlotte Lövensköld és a Chez Nous című bűnügyi film. A svéd filmhét alkalmából művészdelegáció érkezik Budapestre, tagjai közt lesz Marianne Ahrne és Kay Polak. (MTI) Szputnyiknap A Fővárosi Művelődési Ház gyermekcentruma január 10-én, vasárnap nyitja meg az új évben először kapuit kis vendégei és kísérőik előtt. E délelőttön, amely a Szputnyiknap elnevezést kapta, Döbrentei Ildikó Ki kopog? című programját láthatják a vendégek. Közreműködik Levente Péter, valamint Mérő Imre bűvész és Gryllus Vilmos énekes-dalszerző. Január 17-én, szintén vasárnap, az Aprók táncháza, rá egy hétre pedig Hol volt, hol nem volt... címmel színes mesefilmvetítés várja a közönséget. Január utolsó napján vidám zenés bohócműsor lesz. (MTI)