Esti Hírlap, 1982. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1982-05-03 / 102. szám
• A 78-as körzet utolsó részét nézve, egyszer csak hirtelen valami megvilágosodott bennem: a forgatókönyv írója talán mégis szatírát kívánt írni? De aztán elvetettem e csacska föltételezésemet, hiszen a kérdés mögött ott tornyosult egy még nagyobb és számomra megválaszolhatatlan talány — kit kívánt szatirikusan bemutatni a szerző? A tanácselnök-helyettest, aki mániákusan jót akar a körzet lakóinak, csak éppen hivatalnokságából eredően nem képes belátni, hogy nem minden jó, amit ő annak vél? Vagy a siránkozó, ezer felé húzó, ám a bajban mindig egymásra találó 78-as körzeti lakókat? Esetleg Icukát, a semmire sem kötelező funkcióját túlbuzogva ellátó, minden lében kanál körzetfelelőst? Vagy épp a csillapíthatatlanul szódavízre vágyódó, ostoba, kicsinyes, maradt férjet? (Erről jut eszembe, hogy Dezsőnk az utolsó előtti részben így fakad ki: „Már patron sincs?!" Az ég szerelmére, egyedül csak ő nem vette észre, hogy más se volt ebben a sorozatban, mint patron!) A kérdésekre válaszolni nem tudok, már csak azért sem, mert a befejező adás megtekintése óta iszonyúan aggaszt valami. Aki látta, emlékezhet rá, hogy a záró képsorokban a körzet lakói, a plébános úrtól a körzetfelelősig, mint az őszi verebek, a fákon gumyasztottak. S a film végéig onnan le sem jöttek. Talán azóta is ott üldögélnek az ágak között, s mindaddig ott is kell maradniuk, amíg a sorozat folytatása el nem készül. Mert úgy hírlik, a bemutatott hat eddigi részt újabbak követik. Persze, jól tudjuk, a közreműködők már rég elhagyták a fákat, s azzal is tisztában vagyunk, hogy a szerzők ezzel a műsorsorozattal igazán a nézőt ültették föl... Már aki hagyta magát. • Hagyomány már, hogy május elsején a riporterek a budapesti Dózsa György úton és az ország más városaiban megkérdezik a felvonulóktól: mit szeretnének látni az est kívánságműsorában. A kegyes csalás nyilvánvaló, hiszen a megkérdezettek csak aközül választhatnak, amit már jóelőre sikerült kiválogatni, egyeztetni, adásra előkészíteni. Az esetlegesen összeállni látszó program tehát egyáltalában nem esetleges, hanem nagyon is tudatosan megszerkesztett műsor. Az adás gazdái láthatóan igyekeztek a nézők kedvére tenni, tehát sugározni az elmúlt időszak néhány „slágerét’*, s a kedvenc színészek közül a stúdióba hívni mindazokat, akik az előzetes egyeztetés után éppen szabadok vagy elérhetők voltak. A több mint két és fél órás műsor megpróbált sokféle igényt kielégíteni, s úgy érezzük, nem is sikertelenül. Jól pergett, itt-ott harsány nevetésre késztette a nézőt, mint például Gálvölgyi János és Sas József jelenetében. (harangozó) □ KODÁLY-EMLÉK HANGVERSENYT rendeznek május 7-én, pénteken 7 órakor a Fészek Klubban. Házigazda: Szokolay Sándor. PANASZ A SZABADIDŐ KÖZPONTBAN: „Elhagyott az albérlőm...” Ház nélküli „kultúrház" • Segítség, tanácsadás — Elhagyott az albérlőm — kesereg egy idős férfi —, s ráadásul minden holmiját itthagyta. Lassan két hónapja nem jelentkezett, mitévő legyek? A sirám az újpalotai Szabadidő Központban hangzott el, s aki úgy gondolja, hogy Péterfi Ferenc, a központ vezetője és munkatársai a kezüket széttárván eresztették el az öreget, tévednek. Egyikük azonnal a telefonhoz lépett, s tárcsázta az „ügyeletes” jogászt, s tőle kért tanácsot. Sikerrel: az érdeklődő megbékélve távozott. Jól érdeklődött: az illetékes tanácsi előadóhoz irányítottuk. Rendszeresen érkeznek hozzánk vásárlással kapcsolatos reklamációk, illetve ezek jogi vonatkozásával kapcsolatos kérdések. Nemrég egy ideggyógyász nyelvleckéket kért, magnós átjátszásra. Egy feltalálónak segítségünkkel sikerült elfogadtatnia szabadalmát, s jutalmul kölcsönözte is nekünk annak mintapéldányát. Kerestek már a segítségünkkel modellt, s szerveztünk kirándulást a mozgássérülteknek. Önkéntesek A látogatók gyakran saját maguk ajánlják fel a szolgáltatásokat: egy anyuka eszperantó nyelvtanfolyamot indított a lakótelepi gyerekeknek, egy fiatalember pedig táncházat alapított. Zsigmond Dezső Háromtól hétig — Szabadidő Központunk művelődési intézmény, objektum nélkül — mondja Péterfi Ferenc. — öszszefogja, koordinálja Újpalota összes kulturális és egyéb vonatkozású eseményeit, gondjait. Az „egyéb” itt nem mellékes, hiszen gyakran adódnak összetett ügyeink, amiben nem vagyunk illetékesek: jogász, orvos, szakember szükséges. A lakótelepi családok nagyon sok praktikus megoldást igénylő problémával fordulnak hozzánk, s persze ezenkívül marad a hagyományos, művelődési profilunk is. Az irodában történő, szolgáltató jellegű munkán kívül rendszeresen szervezünk gyermekprogramokat, nagy sikerűek szabadtéri és sportrendezvényeink, s mivel művelődési ház jellegű épületünk nincs, ezért az önmagukat működtető, szabad programú lakótelepi klubokkal kísérletezünk. A mindennapok azonban itt, az alig három szoba nagyságú, galériás központban telnek, ahová délután három órától este hétig léphet be a látogató, kérdezhet, megoldást kereshet problémáira, olvashatja a napilapokat, használhatja a kézikönyvtárat. Sokféle kérés Ottjártunkkor éppen csengett a telefon: Oroszlányból „szóltak át” színházjegyért, mert azt is árulnak mozijeggyel, s egyéb kulturális rendezvényekre szólókkal együtt. Foglalkoznak álláshirdetéssel, nyelvtanfolyamokat szerveznek, pszichológushoz küldik a rászorulókat... — Lakótelepünkön sok helyütt és sok mindenben hiányosak a szolgáltatások, ezeket igyekszünk pótolni. Célunk, hogy a nélkülözhetetlen családsegítő információk minden érintetthez idejében eljussanak. Különben bárki betévedhet hozzánk, mindenkit szívesen fogadunk. Volt már nálunk nyolcgyermekes anyuka, aki az árvaellátás Az Elektromos Szövetkezet háztartási gépszervizében gyorsszolgálat Hibás háztartási gépét a szervizben, 4 órán belül megjavítjuk. Kisgép- és Mosógépszerviz Budapest VII., Dob u. 3. Telefon: 423—727, 427—984 Hernádi Gyula Szép magyar tragédia című játékát Jancsó Miklós rendezésében mutatták be Nyíregyházán. Képünkön: Madaras József, Kovács Gyula és Albert Éva. Brandauer lesz Jedermann? A nyarankénti salzburgi ünnepi játékok tradicionális állandó színházi eseménye a Jedermann előadása, s a főszerep alakítójának személye a németajkú kulturális élet fontos ügye. Idén nyáron még Maximilian Schell vállalta eljátszását, ám utódját már több mint egy éve keresik az osztrák színházi világ prominensei közt. A legreményteljesebb jelölt most Klaus Maria Brandauer lett: esélyei megnövekedésében nagy része van friss nemzetközi sikereinek, mindenekelőtt a Szabó István rendezte Mephisto Oscardíjának , a filmnek, mint tudjuk, ő volt a főszereplője. Végleges döntés csak nyárra várható. BELGAUNBAN Egy hónap — 33 magyar film Bulgáriában páratlan méretű magyar filmhónap kezdődött április 19-én. A filmforgalmazó vállalat, a filmarchívum, a stúdiómozik hálózata, a televízió és nem utolsósorban a Magyar Intézet 33 magyar filmet vetít Szófiában és az ország több városában ez alatt az egy hónap alatt. Bacsó Péter, akinek filmjeiből külön sorozatot állítottak össze, most érkezett vissza a bolgár, fővárosból. — Két napig voltam kint, az egyiken nem kevesebb, mint hat ankéton vettem részt. Példátlan szervezőkészséggel, nagyszerű munkával készítették elő ezt a nagy magyar filmvetítéssorozatot. Azt hiszem, a kezdeményezésben meghatározó szerepe volt Cseh Katalinnak, a Magyar Intézet igazgatóhelyettesének, aki az egyik motorja a rendezvénysorozatnak. Egyébként a Magyar Intézet ettől függetlenül rendszeresen mutat be magyar filmeket és információim szerint alig férnek be a vetítésekre. — Milyen filmjeit vetítették és miket kérdeztek az ankétokon? — A Nyáron egyszerűtől a Kitörésen, és a Tanún át a Forró vizet a kopaszra című, kedvenc filmemig szinte mindent bemutattak a legutóbbit, a Tegnapelőttöt is beleértve. Az ankétokon is nagyon sokan jelentek meg, s különösen emlékezetes számomra az egyetemi filmklubban vagy a Fókusz nevű stúdiómoziban rendezett találkozó, ahol éjjel 2-ig tartott végül is a beszélgetés. A legkellemesebb meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy jó néhány fiatal nagyszerűen ismeri a magyar filmművészetet Fábritól Dárdayig. Ez azt bizonyítja, hogy állandó tábora van filmművészetünknek. Kérdéseik jellege nagyjából hasonló volt, mint sok más országban. Például különösen foglalkoztatta a kérdezőket filmjeink kritikai hangvétele, illetve az az ideológiai-elméleti megközelítés, amely kultúrpofikánkban érvényesül, s hagyja érvényesülni a filmekben is ezt az őszinte elemzést. Dárdaynál maradva, sokat faggattak rendezői módszereiről. Érdeklődtek a magyar film és a közönség viszonyáról. Természetesen ott is nagy sikere volt a Mephistónak, sok kérdést tettek fel ezzel kapcsolatban. Volt ankéta a Filmművész Szövetség dramaturgiai-kritikai szakosztályának rendezésében is, ahol elsősorban a magyar filmgyártás pénzügyi helyzete iránt érdeklődtek, a forgatókönyvírásról, a fiatal rendezők bemutatkozási lehetőségeiről faggattak. — Milyen „munkamegosztásban” játsszák ott ezeket a filmeket? — A normál moziforgalmazás ismét műsorra tűzött néhány korábban átvett, illetve most bemutatásra váró filmet. Szófia mindkét stúdiómozija magyar filmeket játszik. Kikerestek olyan magyar műveket is, amelyeket annak idején nem mutattak be. A tévé is kiválasztott néhány magyar filmet és az intézet szintén új műveinkkel áll az érdeklődők rendelkezésére. —bel— K rista bácsit — Békés Istvánt — ma délután 3 órakor temetik a Farkasréti temetőben. S ezzel befejeződik egy 82 éven át tartó rohanás. Egy ember ment el, aki egész életében nem volt képes megállni. Egy ember, aki — mint Arthur Miller Willy Roman-ja — néha két táskát is cipelt; az egyikben nyilván álmait, a másikban álmainál is jobban fölhalmozódott kéziratait, jegyzeteit, terveit. Debrecenből indult, ahogy ő mondta, egy tompán átvilágított tejüvegderengés felől, hogy végül elérkezzék egy másik tejüvegderengéshez. Minden volt, ami csak egy irodalomrajongó, menedzseri képességekkel megáldottmegvert, hallatlanul művelt ember nálunk lehetett. ■ tus Mániákus szerkesztő volt. Egész élete egyetlen nagy redakcióvá alakult, s amikor Pesten — 1945 után — Anker közi, meglepően magas szobákból álló lakásában, nagy családja nyüzsgésében dolgozott, azt se tekintette másnak, mint valami szerkesztőségnek, amiben megvan az átjáróházak különös varázsa is. Az ment fel oda, aki akart. Az vitatkozott, ordítozott, evett, aki akart. Ha létezik nyitott ajtó, ami egy klubra szolgál, Békéséké ez volt. Soha ekkora, soha ilyen zsibongó klubot! Soha ilyen csodás, soha ilyen szeren-csétlen családot! Ez a magas, hófehér üstökű, törhetetlennek tűnő családfő, feleségével és gyermekeivel, mintha egy szigeten élt volna. Meg kell engedni, rengeteg komp, csónak, hajó vitt erre a csodálatos, mélybarna szigetre. 1945 után a Jövendő című napilapot szerkesztette, lefordította G. B. Shaw Szerelmi házasság című, rengetegszer játszott komédiáját, majd a rádióban több műsorral megalapozta egy új stílusú műsorkép világát. Ő írta Pálóczi Horváth Györggyel évekig a Társbérlők-sorozatot, ez minden szombat délután 4 órakor hangzott fel, s ő készítette a vasárnap délente sugárzott Negyedóra az Aranyangyalban játékokat. Ezek voltak az adott időszak legtöményebb és legszórakotatóbb agitációs programjai. És hogy tudott szórakoztatni! 1949-ben kinevezték a Vidám Színház igazgatójának. Ez az intézmény minden előzmény nélkül bukkant elő a magyar teátrumok történetében. Előadta Raszkin és Szlobodszkij Filmcsillagát, ezt a zenés vígjátékot, amelynek eredetije, a Hurrá, tavasz című zenés Alekszandrov film volt. E rövidéletű színház három évet élt mindössze, de ezalatt játszott Moliére-t — a Gömböc urat —, adott Csiky Gergelyt, bemutatott Caragialet, s színre hozta Urbán Ernő első drámáját. Rendezői nem akárkik voltak: Apáthi Imre és Gellért Endre, sőt, a Zűrzavaros éjszakát Nádasdy Kálmán rendezte Kamarás Gyula társaságában. Magas színvonalú, népszerű, valóban szórakoztató színház volt (ma ilyen nincs). Ő fedezte fel Pálos Györgyöt mint zeneszerzőt, színészt, zongoristát egyszemélyben. Aztán egyik napról a másikra eltűnt, úgy látszott: Békésre hosszú ideig nincs szükség. Ekkor már nem számított, hogy mint kiadó, a Parnasszus-sorozatban ő jelentette meg legelőször Magyarországon, Takács Tilda társaságában, Majakovszkijt, Ehrenburgot, Salom Ascht és az első magyar rádióesztétikát Cserés Miklós tollából. Legjobb barátja, valamikor, Horváth Árpád volt. Amikor az, 1936—38 között tönkrement a debreceni színház igazgatásában, mint művészeti titkára együtt éhezett és bridzselt vele. Jegyezzük meg: soha nem érezte mellőzöttnek magát. Rohant, dolgozott. Megírta az Új magyar anekdotakincset a századfordulótól a felszabadulásig, megteremtette az új magyar Pitavalt, s számos tanulmányt, dramatizálást hozott létre. Fiával, Békés Andrással, ők alapították meg a Szentendrei Teátrumot. Mikor Rita lánya meghalt, eltört az élete. Aztán már csak létezett, de nem élt. Felesége súlyos beteg lett. Lehetőségeik beszűkültek, de azért még mindig sietett intézkedni ezüstszín-lobogó hajával, hatalmas szálfaalakjával, de hová . .. Egyszer találkoztunk, Chestertont idézgetett: „A vizilégy, s pöttynyi pinty / Nem lehet már vidámabb, mint / Én, aki itt fekszem kint / Virágok közt és nevetek. / A legjobbról nem szólhat szám / Barátim, mert a nagy talány, / A halál tréfa csak talán, / Mit jó Királyunk rejteget!” — Egyszer azért, mielőtt erre sor kerül, benyújtom a számlát... — mondta, és asztrahán kucsmája alaat lepörgött homlokán egy jéghideg gyöngyveríték. Tél volt. A számlát soha sehol senkinek nem nyújtotta be, így soha sehol senki nem váltotta be. Ez az egyetlen, amit nem intézett el életében — s immár halálában — Békés István. Szász Péter „Virágok közt...” n A MAROS ENSEMBLE hangversenyét rendezik meg — közösen: a Művészeti Alap, a Zeneműkiadó és az Országos Filharmónia — május 8-án, szombaton este fél 8-kor a Zeneakadémia Kistermében. A koncert különlegessége, hogy a felhangzó hat mű közül öt magyarországi bemutató, a hatodik pedig — mint a címe is jelzi — Arne Melinas: Új mű bemutatója.