Esti Hírlap, 1982. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1982-07-28 / 176. szám

Felvételeink a Telefongyár legkorszerűbb üzemrészé­ben készültek, és a nyomta­­tott áramkörű lapok gyártá­sának utolsó fázisait mutat­ják be. Első képünkön: a bonyolult áramkörű rend­szerek készítésének egyik célgépe látható, a másodi­kon számítógép vezérlésű mérőműszerrel ellenőrzik a már kész egységek műszaki színvonalát. (MTI Fotó : Balatoni József felé.) ­ SZABADALMAZOTT MÓDSZER A FÁK VÉDELMÉRE Rongálóknak, pusztítóknak bírság Főleg a lakótelepeken • Ne hagyják az öregeket Hollandiában íratlan sza­bályai vannak az erdőjá­­rásnak. Mindez abból fa­kad, hogy ez a kis ország erdőben szegény — innen az erdőtisztelet. Akik a fák között sétálnak, ismeretle­nül is üdvözlik a szembe­jövőt, s ezzel is kifejezik a ritka alkalom adta örö­müket. Rádiózni, lármázni eszébe sem jutna senki­nek, s hogy egy fát meg­rongáljanak, az egyenesen főbenjáró bűn lenne. Nálunk nem így kell az embereknek az erdőkben viselkedniük. De bár több erdőnk van, mint a hol­landoknak, a pazarlást mi sem engedhetjük meg ma­gunknak. Talán csak a vá­roslakók tudják igazán, mekkora áldást jelent egy árnyat adó fa, egy hűvös fasor. Különösen a lakótelepe­ken jobbára csak álmodni lehet ilyesmiről. Hisz egy új lakótelep építése általá­ban azzal kezdődik, hogy könyörtelenül letarolják az egész terepet, s ennek a fák is áldozatul esnek. Egy nyolcvanéves fa pe­dig egy ember egész évi oxigénszükségletét teremti meg. Ugyanakkor egy sze­mélyautó 10 ezer kilomé­teres úton húsz ember oxi­génadagját fogyasztja el. A motorizáció terjedésével te­hát mind nagyobb szükség lenne az öreg fákra. A la­kótelepek felépültével meg­jelennek ugyan a kerté­szek. Facsemetéket telepí­tenek az új házak közé, amelyek azonban sem esz­tétikumban, sem funkció­ban nem pótolhatják a ki­pusztított „jó öregeket”. Az öreg fákat egyszerűen nem lehet pótolni, irtásuknak tehát gátat kell szabni. Mert mennyit is ér egy fa? Ennek meghatározására dr. Radó Dezső, a Fővárosi Kertészeti Vállalat igazga­tója — szabadalmi védett­séget kapott — értékmeg­­határozó módszert dolgozott ki. Az építők eddig pusztí­tották a fákat, a szakem­berek, s velük együtt a la­kosok szitkozódtak, sajnál­koztak. Ezentúl, ha a gya­korlatban is alkalmazzák ezt a kármegállapítási mód­szert, jogi következményei­vel együtt történhet a fe­lelősségre vonás. Az egyik most épülő — a római-parti camping és az Aquincum közötti terü­leten — már nem lehet büntetlenül fákat dönteni. Még jóval az építkezés meg­kezdése előtt a szakértők felmérték, hogy a mintegy harminc hektárnyi terüle­ten — beleértve a szaná­landó gyümölcsösöket — csaknem félezer olyan fa van, amelyet vétek lenne kivágni. Ezek megvédésére favé­delmi terv készült. Ebben azokat a fákat vették lis­tába, amelyek rtífca fajhoz tartoznak, vagy koruknál fogva szorulnak védelem­re. A tereprendezéskor eze­ket a fákat tiszteletben kell tartani, ellenkező eset­ben ennek anyagi követ­kezményeit a kivitelező fi­zeti. Talán végre elkezdő­dött valami, aminek a vá­roslakók látják a hasznát. (kőmíves) 1982. július 28., szerda Ólmába dobta gyermekeit - mégsem büntethető Megműtik az elmebeteg apát Most: kényszergyógykezelés ♦ Befejeződött a vizsgálat Hogy május 27-én kora délután, egészen pontosan 13 óra 20 perckor mi tör­tént a Szabadság-hídon, il­letőleg az örvénylő Duna vizében, arra jószerivel az egész ország emlékezik. Szarka Géza 32 éves kise­gítő munkás, budapesti la­kos a hídról a Dunába dob­ta 3 éves Gábor és 6 éves Edit gyermekeit, majd ma­ga is a vízbe vetette ma­gát. Fantasztikus szeren­cse, hogy a hídhoz közel álló csehszlovák üdülőha­jóról a hajógépész, vala­mint a kapitány észrevette: egy test zuhan a Dunába (a gyermekek bedobását nem látták!) és rögtön se­gítségért kezdtek kiabálni. TISZTÁZNI A FÉLREÉRTÉST Mint arról június 3-i lap­számunkban beszámoltunk, a kiabálásra lett figyelmes Miszlai Árpád rendőrőrmes­ter, aki szolgálatát befejez­ve éppen kikötni készült motorcsónakjával. Rögtön a hídhoz kormányzott és előbb a két gyermeket, majd az apát mentette ki. Egy percen, fél percen vagy csupán másodperce­ken múlott a gyermekek élete? Soha nem fogjuk megtudni. Nagyon is válaszra várt: mi, történhetett Szarka Gé­zával, hogy ilyen szörnyű­ségre vetemedett, mi vált­hatta ki tettét? Az orvosszakértői véle­mény: Szarka Géza orga­nikus eredetű személyiség­­zavarban szenved, elmebe­teg. Állapota nem remény­telen, de a műtéti beavat­kozás elkerülhetetlen. A férfit tehát törvényeink ér­telmében nem lehet meg­büntetni, pillanatnyilag ideiglenes kényszergyógy­kezelés alatt áll. A gyógy­kezelésről szóló végleges határozatot a héten az ügyészség mondja ki. Az első híradások révén — többek között a mi la­punkban megjelent riport alapján is — joggal vél­hette az ország közvélemé­nye Szarka Gázát elvete­mült embernek, akit az édesapa szó soha az élet­ben nem illethet meg töb­bé. Sokan bizonyára kö­zönséges gyilkost láttak az apában. És csupán fantá­zia kérdése, hogy ki, mi­nek vélte ezt az embert.. Éppen ezért, az esetleges félreértések eloszlatásáért, a helyes é­s pontos tájékozta­tásért k­elett visszatérnünk történtekre, az előzmé­nyek ismertetésére. Szarka Géza és felesége tíz éve ismeri egymást. Kezdetben élettársi közös­ségben éltek, 1978-ban pe­dig, fiúk születése előtt még, házasságot kötöttek. Hangsúlyozni szükséges: bé­kében, boldogságban éltek, nem nélkülöztek semmi­ben. Jártak már a Kanári­szigeteken és Svédország­ban is, tehették, mert az asszony tehetősebb szülei anyagilag segítették őket. A férfi semmilyen betegség­ben nem szenvedett, leg­alábbis nem tudott róla. Dolgozott, pénzét hazaad­ta, nem ivott, gyermekeit szerette, meg az eltávozási enge­délyt. (A kórházat, az or­vosokat tehát semmilyen felelősség nem terheli!) Május 27-én a Szarka há­zaspár úgy döntött, hogy a gyerekek nem mennek óvo­dába, a délelőttöt a család együtt tölti és ebédre ki­mennek Budafoki­a, az apa szüleihez. Igen furcsának tűnik most, de ez az igaz­ság, régen töltött ilyen vi­dám és boldog délelőttöt együtt a Szarka család. Dél­ben metróztak, bejöttek a Belvárosba, sétáltak, majd az apa és a gyerekek el­döntötték: a Szabadság-hí­­don gyalog mennek át és majd Budán szállnak fel valamelyik járműre. A fe­leség szeretett volna már a pesti hídfőnél villamosra ülni, mert fáradtnak érezte magát. A gyerekek kérésé­nek nem tudott ellent mon­dani, a hídra érve, ami köztudottan nagyon kes­keny, az asszony néhány lépéssel előre ment. Egy perc alatt történt minden. A férfi előbb fel­kapta fiát és vízbe dobta, később kislányát vetette vízbe. Mire a feleség hátra­fordult, már kislánya is átrepült a korláton. S kö­vetkezett az apa. Az asz­­szony kétségbeesetten kia­bált segítségért. A hídon sok jármű ment át, felte­hetően sokan látták a tör­ténteket, azonban egyetlen férfi, egy nyugdíjas ember akadt, aki a villamosb­ól le­­szállva visszasietett a hely­színre és megpróbált segí­teni. A csehszlovák hajó gépészén és kapitányán kí­vül ő az egyetlen semleges tanú az ügyben. FELTÉTELE A TERMELÉSNEK Tudományos kutatás a statisztika tükrében KÖNYVEK, CIKKEK, TANULMÁNYOK beruházások együttes ösz­­szegének növekedési üte­me közel azonos volt a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának növeke­dési ütemével; a kutató-fejlesztő he­lyek beruházásai a nép­­gazdasági beruházások­nak mintegy másfél szá­zalékát tették ki — állapítja meg egyebek mellett a Központi Statisz­tikai Hivatalnak a tudo­mányos kutatás és fejlesz­tés 1981-es helyzetéről most közzétett jelentése. A dokumentumból kitű­nik, hogy Magyarországon mintegy 83 ezren foglal­koznak tudományos kuta­tással és fejlesztéssel. Ez az arány nagyjából meg­egyezik a hozzánk hasonló fejlettségű országokéval. Tavaly 1980-hoz képest mintegy 10 százalékkal több volt a KGST más tag­államaival közösen végzett kutatás. A legtöbb témával az összesnek több mint a felével, az ipari ágazathoz tartozó kutatóintézetek­ben, vállalatoknál, üze­mekben foglalkoznak. A statisztika szerint egyre nagyobb a jelentőségük a vállalati kutató-fejlesztő helyeknek, ahol a kutatómunkát a termelés elengedhetetlen feltételeként végzik. Az ilyen munka eredmé­nyeként rövidebb a szelle­mi termék bevezetéséig el­telt idő, s a kutató szak­emberek is könnyebben igazodhatnak a termelés, a piac változó igényeihez. A kutató-fejlesztők 1981 ben csaknem 21 ezer könyvet, cikket produkál­tak, közel 6500 újítást, és belföldön ezer, külföldön 1600 találmányt jelentettek be. (MTI) A hazánkban kutató-fej­lesztő munkát végző 1300 intézmény, vállalat a múlt évben 20,7 milliárd forin­tot költött kutatásra, fej­lesztésre; e költségek és EGY PERC ALATT TÖRTÉNT Mindezt, amit a fentiek­ben leírtunk, tanúk serege, de elsősorban a feleség és a rokonság tanúsíthatja. A család békéjét először a fe­leség betegsége zavarta meg, még a múlt esztendő végén. Az asszony műtéten esett át, de végül is fel­gyógyult. Időközben a gye­rekek estek át kisebb-na­­gyobb betegségeken, majd idén februárban a férj egy­re többször lett rosszul. Hol fulladt, hol zsibbadt a kar­ja, hol azt érezte: kezei mintha megbénultak volna. Rosszullétei után többször szállította a mentő kórház­ba, az első alaposabb ki­vizsgálásra azonban csak május második-harmadik hetében került sor az Or­vostovábbképző Intézet Szabolcs utcai kórházában. Szarka Géza alig várta gyógyulását, a vizsgálatok végeztét. Már csak néhány vizsgálata volt hátra, ami­kor a kórház előtt, par­koló kocsijának valaki ne­kiütközött. A férfi eltávo­zási engedélyt kapott a kórházból, hogy rendezze a cascót, de egyébként sem volt az a beteg, aki néhány napra nem kaphatta volna BESZÉLT A HALÁLRÓL Tudjuk, a gyermekek megmenekültek, miként Szarka Géza is megúszta sérülés nélkül a tragédiát, őt azonnal a Korányi kór­házba szállították, ahol elég gyorsan kiderítették elme­­betegségét. A későbbi el­meállapot-megfigyelés so­rán végezték el azt a spe­ciális vizsgálatot, amelyet a Szabolcs utcai kórházban is elvégeztek — végezhettek — volna, amely megállapí­totta: a férfi organikus eredetű betegségét és a mű­tét szükségességét. A mű­tétet egyébként az Ameri­kai úti kórházban végzik majd el szeptemberben. A kisfiú szerencsére már nem emlékszik semmire, a kislány még igen. Édes­anyjuk hetekig nem akart hallani férjéről, de miután megtudta betegségét, már meglátogatta a kórházban. Mi történt Szarka Gézá­val május 27-én 13 óra 20 perckor? Idézzük vallomá­sát: „Hirtelen eszembe ju­tott, hogy mennyi betegség sújtotta családunkat, hir­telen arra gondoltam, sok­kal jobb lesz nekünk, ha meghalunk...” Egy beteg ember vallo­mása nem mérvadó. Csak­hogy más nincs, aki a mi­értre konkrét választ tud­na adni. Az apa vallomását kell elfogadnunk. Tanúk erősítették meg: az utóbbi időben a férfi sokat me­sélt a halálról és időnként zavarosan beszélt, meg­döbbentő dolgokat. Az ügyben az orvosok segítségén kívül csak az idő múlásának segítségében bízhatunk. A feledésben: Pethes Sándor

Next