Esti Hírlap, 1982. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

1982-10-25 / 251. szám

. A szombaton bemuta­tott Ruttkai Éva-műsorban egy hangra komponált pro­dukció változott át képpé, mozgássá, gesztusokká. Sőt, Másik János zeneszerző közreműködésével egy rö­vid jelenetben szinte drá­mai szituációvá, Ruttkai Interjú címmel friss leme­zének dalait adta elő a szín­­művésznő. A hangok , Vilá­gából a látvány világába úgy lépett át, hogy az intim, személyes hangulat sértet­lenül született újjá ebben a más, tárgyiasabb közegben. Különös metamorfózis zaj­lott itt le. A szövegek el­vesztették jelentésüket, a mesterkélt és finomkodó „lelkiség” szertefoszlott belőlük — Ruttkai Éva egyéniségének és őszinte­ségének sugárzásában. Má­sik János nagyszerű zenéje élt, és Ruttkai csodálatos tehetsége, amivel kitárul­kozássá és vallomássá for­dította át a szavak kere­sett és bonyodalmas szép­­lelkűsködését. Sándor Pál, aki néhány lemez „té­véfeldolgozását” a képi öt­letek és látványzuhatagok bravúros ünnepévé tette, mindig helyet adva persze a gondolattársításoknak és a néző beleérző képességé­nek, ezúttal is a legstíluso­sabb megoldásra talált. Másik János zenéjének egyénisége, és Ruttkai Éva mindent eldöntő előadása köré visszafogottabb vilá­got rakott fel a látványból. Vállalta az alárendelt sze­repet, és persze éppen ez által lett, harmadikként, ennek a kimondottan tele­víziós műsornak a megha­tározója. Tudta jól, hogy Ruttkait nemcsak a mély drámai érzékenység hatá­rozza meg, hanem a ko­­boldos játékosság is. Be­csempészett hát egy ada­got ebből is. (bársony) • Mint a világ összes nagy épületegyüttese, a washingtoni Capitolium is hosszú idők so­rán, majd egy század alatt nyerte el végleges formáját. Természetesen építése, változá­sa, alakulása összefüggött az­zal a társadalommal (világné­zetével, ízlésével, szokásaival, stb.), amely megalkotta. Mind­erről izgalmas, az épület tör­ténetét és a történelem mene­tét egyaránt jól összefonó és bőven illusztráló tévéfilm­ adott képet, az Amerikai dokumen­tumok című sorozat első adá­saként. Végül is milyen pofon­­egyszerű ez az ötlet, és ugyan­akkor milyen nagy kultúrtörté­neti ismeretterjesztő értéke van. Bizony, nem ártana, ha ennek mintájára mi, magyarok is összeraknánk évszázadok során összegyűlt dokumentu­mainkat, és valamilyen szálra fölfűzve, tévéfilmet készítenénk nézőink számára abból. Visz­­szakanyarodva a Capitólium­­hoz, ez a film híven érzékel­tette: a nagyratörő, a függet­lenségére és demokratikus rendszerére oly büszke 18. szá­zad végi, 19. századi Amerika, az új világ, nem bírt valamely sajátos építészeti stílussal. Még ha az épületben számos motí­vum van is, amely csak ott születhetett meg, a Canitolium egésze egyszerűen le akarta pi­pálni az óviiág minden hasonló rendeltetésű ékítményét. A szá­mos finom részletmegoldás el­lenére végül is egy gigantikus épület született, amely furcsa módon képes volt kiferni azt az új világot is, amely létre­hozta. Ha e sorozat többi da­rabja is ilyen átgondolt és bi­­zonyító értékű tesz, sokat meg­tudhatunk majd azokról­­a gyö­kerekről, amelyek látható és láthatatlan módon befolyásol­ják a mai Egyesült Államok életét is. (harangozó) LEMEZEN ! Kukori és A borítón Kotkoda és Kukori — a két kedvenc. A lemez A oldalán Psota Irén és Márkus László elő­adásában elevenednek meg a címszereplők, a B olda­lon — Kapirgálni jó cím­mel — Márkus László és Kotkoda Szuhay Balázs mond ked­ves történetet. Mindkét előadás szövegét Lovas Fe­renc és Bálint Ágnes írta, közreműködik a Magyar Rádió Vonóstánczeneka­­ra Gyulai Gaál János ve­zényletével. A lemez a Magyar Rádió felvétele. Szalonspicc és Beatles biblia Műsoros tájékoztató a Zeneművészek Klubjában Ma délelőtt tizenegy óra­kor kezdődött a Vörösmar­ty téri Zenepalota klubjá­ban a Zeneműkiadó Válla­lat sajtótájékoztatója. A műsorral tarkított rendez­vényen bemutatták a Ko­­dály-centenáriumra, a ze­nei hetekre és a téli könyvvásárra megjelenő kiadványokat: új könyve­ket, sorozatokat, kottaúj­donságokat. Beszámoltak a kiadó idei tevékenységé­ről. Az ismertető Sarlós László igazgató megnyitó­jával kezdődött, akitől dr. Eősze László, Révész Dor­­int és vendégként Ungvári Tamás vette át a szót.­­ Könyvek Kodályról A Zeneműkiadó gondo­zásában a centenárium tiszteletére három, eddig még sehol nem publikált Kodály-mű jelent meg. 1. „Gavotte”, három hegedű­re és gordonkára. A ka­maradarab két változat­ban maradt fenn hagyaté­kában. Egy vázlatosan le­jegyzett, kétoldalas, való­színűleg zongorára szánt kéziratban, és egy idegen kéz által írt másolatban. 2. „A bereknek gyors ka­­szási”; énekhangra és zon­gorára — Kisfaludy Sán­dor versére. Ez két eredeti kéziratban is megtalálható a hagyatékban. 3. „Vérta­núk sírján”; vegyes karra és zenekarra. A közreadás forrásául egy vázlatos Ko­­dály-kézirat, egy másolat fotókópiái, valamint egy sokszorosított énekkari szólampartitúra szolgált. Ezek összevetését és a hi­teles kottaszöveg közlését Farkas Ferenc, Kodály volt tanítványa vállalta. A mű első és idáig egyetlen elő­adása 1945. október 6-án hangzott el. Több Kodály Zoltánnal kapcsolatos könyvet is ki­adnak. Köztük van a Ko­dály Zoltán levelei című kötet, Legány Dezső szer­kesztésében. 1100 levelet tartalmaz, mintegy hatvan évet felölelve a mester éle­téből, munkásságából. A leveleket híres művészek­hez, tanítványaihoz, bará­ti körének tagjaihoz írta. Harmadik, bővített kiadás­ban jelent meg a Kodály élete képekben és doku­mentumokban című könyv, valamint Breuer János Ko­dály kalauza, zeneművei­nek keletkezési körülmé­nyeiről, bemutatójukról és fogadtatásukról. A három újdonságon kívül más, ko­rábbi, a jubileumra ké­szült kiadványra is fel­hívták a figyelmet, mint amilyen a zeneszerzőről összeállított fotógyűjte­mény vagy a Háry János, a bibliofilsorozat új darab­ja Kass János rajzaival. Külön kötetben ünnep­ük hetvenötödik születés­napja alkalmából a kolozs­vári illetőségű Veress Sán­dort, a berni egyetem pro­fesszorát, életkörelbe hoz­va a zeneszerzőt, pedagó­gust és népzenekutatót. A tanulmányok elé Ujfalussy József írt köszöntőt. Meg­jelenik Péteri: Régi zene, Dürr István: Bach-kantá­ták, Homolya István: Bak­fark, Szabolcsi Bertce: Eu­rópai virradat (összes mű­veinek harmadik kötete), Demény: Veress Sándor című könyve. Bing: Metropolitan Általános érdeklődésre tarthat Számot a zenei kö­zönség körében az újdon­ságok közül Bing, a New York-i Metropolitan Ope­raház volt igazgatójának Metropolitan című vissza­emlékezése. Kiadnak egy könyvet a Benkó Dixie­landről, az együttes jubi­leuma alkalmából. Nem érdektelen a Rolling Stones-kötet sem. A tájékoztatón Ungvári Tamás fűzött megjegyzé­seket Beatles biblia című könyvéhez. Nagy meglepe­tést keltett, amikor egy­szerre csak felhangzott Cziffra György, a világhí­rű zongoraművész hangja, a magnetofonszalagról. Az Ágyúk és virágok című ön­életrajzi regényéről beszélt. A téli könyvvásáron kap­ható lesz ismét Yehudi Me­nuhin munkája: Az em­ber zenéje. Kották ismertetése so­rán a Zeneműkiadó Opera­házunk magánénekesének, Sólyom Nagy Sándornak felléptével adott hangsúlyt egy olasz nyelvű kiadvá­nyának. A kotta Nicolo Piccini Halászlányok cí­mű — nálunk a Hilton Do­minikánus udvarában szín­re került — operájának zongorakivonata, amelyet Orbán György készített el. Sólyom Nagy ebből a mű­ből adott elő áriát felesé­ge, Pogány Imola zongora­kíséretével. Korabeli kabarédalok Végül egy újszerű al­bumról. A Zeneműkiadó Szalonspicc címmel ezúttal először szolgál a közönség­nek képekkel tarkított kot­taalbummal. Magyar or­feum- és kabarédalokat tartalmaz a korabeli elő­adóművészek portréival Medgyaszay Vilmától­­ Gyárfás Dezsőig. Ehhez az albumhoz Kellér Dezső írt hosszabb bevezetőt. (Lapzártakor a tájékoz­tató tart.) Kristóf Károly Budapesten tartózkodnak a híres Kessler-nővérek, akik ki tudja hány esztendeje énekelnek, táncolnak, már együtt. A kép tanúsága szerint, még mindig vonzó höl­­­gyek a Maxim Varieté jubileumi gálaestjein találkoznak a hazai közönséggel. A felvétel a Fórum Szálló előtt, a Duna-korzón készült. (mti Fotó) „Legtöbb képet küldött Gallen-Kallela Akseli, ki igen sokoldalú, és kinek minden oldala jó.” „Olyan ez az ember, mint egy vi­harzó géniusz: ki tördeli és elsöpri a korhadó tenyésze­tet s szágudva hinti el új és friss vegetációk mag­­vát.” „Főként... a Kale­vala ragadta magával, me­lyet olyannyira átélt, hogy az ahhoz készített erőteljes képei x-illusztrácziók-K-nak már csak bajosan nevezhe­tők.” Ezek az elragadtatott, ajnározó sorok a művész 1906-os és 1908-as buda­pesti bemutatkozása után láttak napvilágot a buda­pesti lapokban. Odahaza, talán mert túl modernnek találták (?), már jóval ke­vesebb megértéssel fogad­ták. Az ugyancsak 1908-as párizsi kiállításon pedig semmitmondónak, mara­dinak hatott. A több mint hetven év­vel ezelőtti lelkes budapes­ti fogadtatás a mostani ki­állításra alábbhagyott; egy immár az idő által megmé­retett festő életművével szembesülhetünk a Ma­gyar Nemzeti Galéria föld­szinti termeiben. Akseli Gallen-Kallela mű­vészetét a kortársak sze­mében mindenképpen be­folyásolta emberi sorsa is. Tizenhárom gyermekes család kilencedik fiaként született 1865-ben Pori­ban. A Helsinki Művészeti Egyesület és az iparművé­szeti iskola rajzszakán el­töltött tanulóévek után a párizsi Julian Akadémia növendéke lett. Tehetsége hamar megmutatkozott, már ifjúkorában sikert si­kerre halmozott, utazga­tott Európában, és haza­haza látogatván a szülő­földre, maga is felfedezte nemzetének naiv népi epo­szát, azokat a mesehősöket, akik rendkívül magabizto­san mozogtak a finn er­dőkben, a hideg vizű és ko­rán befagyó tavak jegén, s akik éppen ezért Európá­ban oly egzotikusnak szá­mítottak, s a kor ízlése szerint oly „aranyosan” megbámulnivalók voltak. Gallen-Kallela művészete az 1900-as párizsi világki­állításon érte el csúcspont­ját, a finn pavilon középső kupolájára festett, a Kale­vala jeleneteit ábrázoló freskóiért arany- és ezüst­díjat nyert. Meseszerű, misztikus alakjai újdon­ságnak, felfedezésnek szá­­­­mítottak, a nézőknek azt az érzést sugallták, hogy eze­ken a munkákon át egy egész nép kultúrájába pil­lanthatnak bele. Ennek ismeretében cseppet sem tűnik meglepőnek, hogy 1908-as budapesti kiállítá­sa olyan áhítatosan rajon­gó véleményekre ragad­tatta a kritikusokat, akik az úgynevezett őserőt, a nemzeti férfiasságot vélték felfedezni a finn festőmű­vész munkáiban is. Tény, hogy Európában a legis­mertebb finn festőnek szá­mított, hazája művészeti életének meghatározó sze­mélyisége lett. Mind többet dolgozott, Helsinkitől kezd­ve Prágán, Berlinen és Stockholmon át egészen Chicagóig sok egyéni ki­állításon mutatta be mű­veit. Amikor 1931-ben Stockholmban elhunyt, már messze túl volt dicső­sége horizontján, s igazán csak odahaza fordult je­lentős értékké mindaz, amit alkotott. A művésze­ti válságok, útkeresések és izmusok korát élő Euró­pa már csak a professzort látta benne, az­ akadémiz­­must, a múltszázadiságot. Pedig Akseli Gallen-Kal­lela, a nagy művészi útke­resések idején Párizsban volt, ám a kor újszerű fes­tői látásmódja csak a be­­lemagyarázhatóság szint­jéig érintette meg. S most a Magyar Nem­zeti Galériában, itt Buda­pesten, egykori jelentős si­kereinek színhelyén talál­kozva, ismerkedve művei­vel, nyilvánvalóvá lesz, a művész igazi értékei nem azokon a képeken csillan­nak fel, amikért akkor és nálunk úgy ünnepelték. Kullervo átka, Vainamöi­­nen és Aino, Lemminkai­­nen anyja, s A sampo ko­vácsolása című képein teátrális és itt-old­ moso­­lyogtatóan naiv előadás­módban jelennek meg a figurák. A kompozíciók inkább hatnak színházi je­lenetek előzetes elképzelé­sének, mint a népköltészet által ihletett, mélyen át­élt művészi szépségnek, igazságnak. Sokkal érde­kesebbnek és értékesebb­nek a finn népi életet meg­ragadó realisztikus fo­­gantatású képei és grafi­kái, portréi, közöttük a Maxim Gorkij-arcmás, va­lamint néhány ötletes, a szecesszió ihletésében fo­gant plakátja. Harangozó Márta Gallen-Kallela kiállítása SZIL­VESZ­TERKOR: VICO TORR­IA­NI Gardelli, King’s Singers, Kalinka ZENEMŰVÉSZEK VENDÉGJÁTÉKAI A Nemzetközi Koncert­igazgatóság közreadta az év végéig szóló vendégszerep­lési terveket. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió Buda­pestre hívta a King’s Sin­gers együttest. Budapesten, Miskolcon, Debrecenben és Nyíregyházán hangverse­nyez majd a Krakkói Fil­harmónia Zenekar Jerzy Katlewicz karmester és Jó­zef Radwan vezényletével, Piotr Paleczny zongoramű­vész és Kaja Danczowska hegedűművésznő közremű­ködésével. A Magyar Rá­dió vendége lesz novem­ber elején Siegfried Jeru­salem operaénekes, decem­berben pedig Hermann Prey, akinek dalestjét köz­vetítik. A Sportcsarnokban lép fel szilveszter napján Vico Torriani énekes Svájc­ból. Onnan látogat haza Sebestyén György karmes­ter is. Lemezfelvételen vesz részt nálunk L­amberto Gardelli. A Szovjetunióból a Leningrádi Kamarazene­­kar harmincfőnyi muzsi­kusgárdája játszik Buda­pesten Jurij Aliev ve­zényletével. Magyarországi turnéja lesz a Szovjetunió belügyminisztériuma ének­es táncegyüttesének, vala­mint a Kalinka együttes­nek. Angliába utazik Lehel György, akinek Cardiffban és Glasgow-ban lesz több hangversenye. Takács Klá­ra, Melis György, Szenthe­lyi Miklós, Lantos István és Perényi Miklós nevét hirdetik majd az angol új­ságok a londoni Kodály­­koncertekkel kapcsolatban. Novemberben öt Pillangó­­kisasszonyt énekel Tokody Ilona Bécsben, Kelen Péter pedig négy Don Pasqualét. Ferencsik János­ két estén vezényli Bécsben a Wiener Philharmoniker zenekart. Seregi László rendező a Marica grófnőt állítja be Klagenfurtban. Lyonban a Kodály-centenárium alkal­mából kétszer lesz műso­ron a Psalmus Hungaricus. Hamburgban két Bohém­életet énekel Gulyás Dénes. A Fővárosi Operettszín­ház 90 főnyi társulatát a müncheni Deutsches Thea­ter nyolc alkalommal lépteti fel. Nagy János operaéne­kes Düsseldorfban az Er­­nani, A trubadúr és a Ba­­jazzók előadásain, Kelen Péter pedig Münchenben hétszer a Gianni Schicchi ottani előadásain lép fel. Lukács Ervin karmestert szintén körútra hívták meg az NSZK-ba, Hollandiába és Franciaországba. A Bu­dapesti MÁV Szimfoniku­sok olasz turnéra indul­nak, s Itáliában dirigál Oberfrank Géza. Kováts Kolost a palermói színház lépteti fel. Végül még egy érdekesség: szilveszterkor Sárosi Katalin és Zsoldos Imre Los Angelesben ven­dégszerepelnek. (K. K.) □ KÖRMEND­ KLÁRA ÉS GEOFFREY DOUGLAS MADGE zongoraestje hangzik fel október 29-én, pénteken fél 8-kor a Pesti Vigadó Hangversenyter­mében. . □ A KÖNYV MUNKA­ESZKÖZ CÍMMEL ankétot tartanak 28-án, csütörtökön délután­ 3 órakor a Danu­­via Vállalat műszaki könyvtára, a Danuvia Gor­kij Művelődési­­ Központ könyvtára és az Állami Könyvterjesztő Vállalat kö­­zös szervezésében (XIV., Angol utca 13.). A helyszí­nen kön­yvkiállítás és könyvvásár lesz. □ KATONA KLÁRI Titkaim című nagylemeze komoly szakmai sikert ho­zott. Most kaptuk a hírt, hogy a napokban kazettán, is megjelent a felvétel.

Next