Esti Hírlap, 1982. november (27. évfolyam, 257-282. szám)

1982-11-16 / 270. szám

OLSZOWSKI KUVAITBAN Befejezte hivatalos ku­vaiti látogatását Stefan Olszowski lengyel külügy­miniszter. Olszowskit fo­gadta Dzsabir el-Ahmed el-Dzsabir esz-Szabah emír, kuvaiti uralkodó is. Albán választások Egymillió-hatszázhu­­szonhétezer albán választó­­polgár szavazott vasárnap az albán népi gyűlés képvi­selőire. A szavazáson való részvétel százszázalékos volt — közölték. A szava­zócédulák összeszámlálá­­sakor mindössze egy ellen­­szavazatot és nyolc érvény­telen szavazólapot találtak. LENGYELORSZÁG Fokozatosan javul a politikai légkör Varsó, november 16. Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: A politikai légkör foko­zatos javulása tapasztalha­tó Lengyelországban, fő­ként a múlt hét fontos ese­ményei nyomán. Kedvező fogadtatásra ta­lált a Jaruzelski—Glemp találkozó. Gyakorlatilag kudarcba fulladt a földalatti ellen­séges csoportok törekvé­se általános sztrájk szer­vezésére. A hét második felében be­jelentették, hogy szabadon engedik Lech Walesát, a volt Szolidaritás internált vezetőjét, szombaton pedig a Nemzeti Megmentés Ka­tonai Tanácsa javaslatot tett a szejm elnökségének, hogy december 13-ra, te­hát éppen a szükségállapot bevezetésének első évfor­dulójára, hívják össze a szejm ülését. Mivel Woj­­ciech Jaruzelski hadsereg­­tábornok már júliusban kö­zölte, hogy ez év végéig — ha a körülmények megen­gedik — szeretnék felfüggeszteni, vagy megszüntetni a szükségállapotot, várható, hogy a javasolt szejmülés ezzel a kérdés­sel lesz kapcsolatos. A gazdasági helyzet to­vábbra is nehéz. Az áruel­látásban, főként az ipar­cikkek terén igen jelentős hiányok vannak, az átlag­ember élete tehát nem könnyű. Ugyanakkor az emberek egyre nagyobb része belátja, hogy a hely­zeten csak nyugodt körül­mények között végzett munkával lehet javítani, nem hallgatva a kül- és belföldi felforgatókra, uszí­­tókra. Ilyen körülmények kö­zött a politikai küzdelem tömeges méretekben már nem annyira az ellenséges nézetek leküzdésére, mint inkább az embereknek a passzivitásból való kimoz­dítására irányul. Ezt a tö­rekvést szolgálja a Haza­fias Nemzeti Újjászületé­­si Mozgalom, amely fokozatosan kezdi egy majdani igazi népfront körvonalait ölteni. Ugyancsak ebbe a törek­vésbe illik az a kétnapos tanácskozás, amelyet a tár­sadalmi önkormányzatról, mint a szocialista demok­rácia alapvető intézményé­ről kezdtek tegnap Varsó­ban. Az ülés első napján Kazimierz Barcikowski, a LEMP KB PB tagja, a Központi Bizottság titkára az államirányítás társadal­mi bázisának szélesítését hangsúlyozta. Tart a szakszervezeti mozgalom alapoktól törté­nő újjászervezése. A kez­deményező, illetve alapító bizottságok iránt sok he­lyen még tartózkodás, vagy egyenesen bizalmatlanság tapasztalható. Mégis kez­deti eredménynek könyvel­hető el, hogy a törvény el­fogadását követő alig több mint egy hónap alatt, a múlt hét végéig, 1130 mun­kahelyi szakszervezeti ala­pító bizottság juttatott el bejegyzési kérelmet a vaj­dasági bíróságokhoz. Washingtoni nyilatkozat a Reagan—Kohl találkozóról Washington, nov. 16. A kelet—nyugati kapcso­latok javítása mellett fog­lalt állást az a washingtoni nyilatkozat, amelyet Hel­mut Kohl nyugatnémet kancellár és Ronald Reagan amerikai elnök washingto­ni tárgyalásairól adtak ki tegnap az amerikai fővá­rosban. A nyilatkozat ugyanakkor ismét különfé­le feltételeket támasztott a Szovjetunióval szemben. A nyilatkozat szerint a Szovjetunióhoz fűződő vi­szony a tárgyalások egyik fő témája volt. Nagy teret ad az ameri­kai—nyugatnémet nyilatko­zat a fegyverzetkorlátozás kérdéseinek is. Mindenek­előtt azonban elutasítja az atomfegyve­reknek a jelenlegi szinten való befagyasztását, s a fegyverkezési verseny folytatására való szándé­­kot sugallja. A genfi közép-hatótávol­ságú rakétatárgyalásokra vonatkozóan Reagan és Kohl a NATO 1979. decem­ber 12-i határozatát erősí­tette meg. ★ Bonn, november 16. Helmut Kohl nyugatné­met kancellár Ronald Reagan amerikai elnökkel folytatott megbeszélésén amerikai—szovjet csúcsta­lálkozó megtartásáért szállt síkra. Kohl a nyugatnémet televízióállomásoknak hét­főn éjjel adott interjújai­ban azt a benyomást kel­tette, hogy Reagan elnök lényegében pozitívan rea­gált erre a kezdeményezés­re. BpJujube „Jujube” — ez a címe Juliette Greco önéletrajzi írásának, amely november 17-én jelenik meg a párizsi Stock Ki­adó gondozásá­ban. Jujube-nek becézték Juliet­te Grecot gyer­mekkorában és most is így hív­ják barátai, kö­zeli ismerősei, — ezért adta a cí­met könyvének. A francia la­pok máris részle­teket ismertet­nek a könyvből, amelyben a mű­vésznő részlete­sen beszámol magánéletéről, Philippe Siemair és Mischel Picco­­li oldalán eltöl­tött házaséveiről és többi szerel­méről. Az ön­életrajzi regény egyik érdekes epizódja 1943- ban, a náci meg­szállás alatt lé­vő Franciaor­szágban játszó­dik, amikor a 15 éves Jujube édesanyjával és nővérével együtt egy dél­franciaországi faluban lakott. Amikor egy este nővérével együtt tért haza, a há­zat üresen talál­ták, a szobák va­lóságos csatatér­képét mutatták,­­ a Gestapo járt ott és mindent felforgatott. Ju­jube már régóta sejtette, hogy édesanyja és nő­vére részt vesz az ellenállási mozgalomban. Megtudták, hogy anyjukat a köze­li Bergerac vá­rosba vitték, a német parancs­nokságra. Sebti­ben összecsoma­goltak néhány szükséges holmit egy bőröndbe­ns leadták a né­met parancsnok­ságon anyjuk ré­szére, majd a pályaudvarra mentek, hogy Párizsba utazza­nak, ahol isme­rőseik éltek. Már a vonaton az volt az érzésük, hogy nyomon követik őket, s valóban Párizs­ba érkezésük nappal egy kár után néhány véházban mind­kettőjüket letar­tóztatták. Jujube, miköz­ben a Gestapo párizsi főhadi­szállására vitték őket még a ko­csiban elcserélte a ridiküljét nő­vérével. Tudta­ ­­ hogy kézitás­­az el­­mozgó­­kap­­iratok ugyanis, nővére hájában lenállási galommal csalatos vannak, tapónál nővérét ták ki, nek az A Ges­­először hallgat­ Jujubé­­alatt — rosszullétet színlelve — a toalettben sike­rült eltüntetnie a veszélyes irato­kat. Néhány óra múlva az ő ki­hallgatása is megkezdődött, mégpedig azzal, hogy az a férfi, akit már a vo­natban is láttak pofon ütötte a kislányt. Jujube azonban nyom­ban visszaa­dta a pofont a Ges­tapo besúgójá­nak, mire rette­netesen össze­verték. Vérbe­fagyva került vissza a zárkába, hat hét múlva azonban — mi­vel nem találtak terhelő adatot a 15 éves lány el­len — szabadon bocsátották. Édesanyja és nő­vére koncentrá­ciós táborba ke­rült, és csak 1945-ben szaba­dultak ki. (dobsa) A VÁLTOZÁSOK ŐSZE HISPÁNIÁBAN (1.) Hogyan szólítsák Felipét? A mór megtette köteles­ségét, a mórokról immár hallgatnak. A spanyol vá­lasztások előestéjén, ami­kor végképp elszabadult a kampány, Manuel Prága Iribarne, a jobboldal vezé­re a történelemmel példá­lózott. A szocialista győze­lem — riogatta a szavazó polgárokat — csupán azzal lenne egybevethető, hogy a mórok elözönlötték az Ibé­riai félszigetet. Felipe Gon­­zález viszont felhívta ve­­télytársa figyelmét arra, hogy jobb, ha nem említi a mórokat: a célzás a his­tóriai közelmúltra vonatko­zott, amikor Franco tábor­nok Észak-Afrikából indult el csapataival. A mór té­ma ezzel kiiktatódott a vi­tákból, a választások egy­értelmű és fölényes szocia­lista sikert, erős jobboldali ellenzéket, határozott pola­rizálódást hoztak.. Új események, új látni­valók jelentkeztek: no­vember első dekádja a pá­pai látogatás jegyében ál­lott. Negyvenhárom beszéd, ötvenkét óra a képernyő­kön — időarányosan ez kétszer annyi, mint ameny­­nyit a Mundialról közvetí­tettek. A belpolitikáról vi­szonylag kevesebb szó esett, a választások napjá­tól hathetes, átmeneti „vá­­kuum”-szakasz vezet a de­cember 10-re tervezett kor­mányalakításig., Folyik a sorok rendezése és a csa­patösszeállítás, jelentős személycserékre számíta­nak, s ezek nemcsak a bár­sonyszékeket érintik, ha­nem a posztok egész sorát. A kiszivárgott hírek sze­rint még az EFE, a távira­ti iroda elnöki posztja és a­ labdarúgó szövetség veze­tése sem lesz kivétel. Az államgépezetben nem ke­vés azoknak száma, akik nem hajlandóak együttmű­ködni a szocialistákkal, de legalább ugyanennyi főhi­vatalnokkal a szocialisták nem tudnak majd dolgozni. A parlament épületének, a Cortez-nak főkapuja új­jáaranyozva várja a képvi­selőket. Egyelőre közelébe sem lehet menni, a gép­­pisztolyos őrök meggyőzőb­bek minden tiltó táblánál. Arrébb két rendőrautó, s ugyanaz a vibrálás, mint más hasonló középületek­nél, kifejezve — a madri­diakat idézem — a remény és nyugtalanság novembe­rét. A választások utáni meg­­pilledésbe, a plakátrenge­teg eltávolításába, a pápát köszöntő sárga-fehér zászlók aggatásába bele­RÉTI ERVIN MADRIDI JEGYZETEI csattantak egy merénylet lövései. Igaz, a szavazás másnapján már nyolc po­kolgép robbant a baszkföl­dön, de senki sem számí­tott rá, hogy a merénylet­hullám ilyen gyorsan és drámaian átcsap a főváros­ra is. Az ETA katonai szár­nya, szin­te j­el­k­épesnek szánta a Madrid központjá­ban elkövetett gyilkosságot. Victor Lag­a Románt, a 63 esztendős tábornokot ugyanis szinte pontosan a királyi palotától a minisz­terelnökséghez, a Moncloá­­hoz vezető út felénél, ha úgy tetszik, a hatalom leg­belsőbb sáncai között lőt­ték szitává SEAT 131-es szolgálati kocsijában. S a generális nem akárki volt, hanem a Madridtól 15 kilo­méternyire állomásozó Acorazada Brunete hadosz­tály parancsnoka. Ennek a páncélos egységnek kulcs­szerepet szántak minden eddigi puccskísérletben. (Az októberben leleplezett Cervantes-hadművelet 600 oldalas forgatókönyve sze­rint ez a divízió foglalta volna el a főváros straté­giai fontosságú pontjait.) Arra senki sem tud hitelt érdemlő választ adni — s a főszereplő, a meggyilkolt, nyolcgyermekes tábornok már végképp nem szólhat —, hogy a generális melyik oldalon állt. Vannak, akik egy államcsínyre hajlamos csoport alkotmányhű pa­rancsnokáról beszélnek, mások sokkal kritikusab­ban ítélik meg a második világháború alatt a Szov­jetunió ellen bevetett „Kék hadosztály” egykori kato­nájának magatartását. (Ha a madridi becslések a tisz­tikar mintegy 10—20 szá­zalékát tartják minden kö­rülmények között hűnek az alkotmányhoz, illetve a másik oldalon puccsra biz­­tathatónak, a tábornokot legtöbben a közép bizony­talan állásfoglalású többsé­géhez sorolták.) De hát ezek a véleménykülönbségek minden területen érzékel­hetők. Volt beszélgetőpart­nerem Madridban, aki­t a durva és teljesen amatőr konspirációs hibákra hivat­kozva — operettnek mond­ta a Cervantes-tervet, amely főleg a félelemkel­tés, valamint a valóságos választási témákról történő figyelemelterelés célját szolgálta. Mások a reális­nak tűnő, részletes terve­ket említve helyezkedtek ellenvéleményre: aggódnak amiatt, hogy az október 2- án felderített kísérlet nyo­mán, három tiszt letartóz­tatásán kívül semmi sem történt. Az eddig hivatal­ban volt belügyminiszter még a tavaly februári Te­­jero-kaland után úgy nyi­latkozott, hogy végre eljut­hatnak a civil szálakig is, de ez ügyben sem történt semmi. A terrorcselekmények sajnos nem mennek ritka­ságszámba Spanyolország­ban. Az 1982-es krónika 45 halálos és 737 sebesült ál­dozatot jegyzett fel, egy év­tized alatt pedig 8 tábor­nokkal végeztek. A „maga­­ügy” azonban nem egysze­rűen a negyvenhatodik ál­dozatot vagy a kilencedik tábornokot jelentette. A vá­lasztás és az időzítés arra szolgált, hogy a szocialis­ták győzelme után a legér­zékenyebb ponton provo­kálják a hadsereget. Az Égin című napilaphoz máris megérkezett az üze­net, folytatni akarják és fogják, egy madridi lap pe­dig feltette a kérdést: hány tábornokgyilkosságot bír el a hadsereg? Miért jelenthet Spanyol­­országban különleges té­nyezőt és gondot a hadse­reg magatartása? Ezt a hadsereget a Franco-rend­­szer hozta létre, s a főtiszti kar többsége személy sze­rint is kötődik a polgárhá­borúhoz, valamint az utána következő időszakhoz. Franco egyrészt megfelelő ideológiai alapot adott („A hadsereg nem a kormá­nyoknak, hanem az örök Spanyolországnak fele­lős!’’), másrészt kialakított egy kiváltságos tiszti kasz­tot, amely anyagi és társa­dalmi előjogokat élvezett, s olyannyira zárt maradt, hogy szinte kizárólag egy­más között házasodott, tet­te teljessé a családi kap­csolatokat. Ehhez a hadse­reghez jóformán senki sem tudott hozzányúlni a Fran­co utáni években sem. (A Diario—16 című lap külön feldolgozta 22 olyan vá­lasztókörzet adatait, ahol csaknem kilenctized­ rész­ben katonatisztek és csa­ládtagjaik élnek. Itt a szo­cialisták csak 26 százalékot kaptak, Fraga pártja 57 százalékot, Tejero az orszá­gos átlagnál magasabb, másfél százalékot.) Mindezzel együtt bizo­nyos változások a hadse­regben is jelentkeznek, a laktanyákat sem lehet lég­mentesen elzárni a világ­tól. Napirendre került a tisztképzés reformja; né­hány hete leszállították az előléptetési korhatárt, ezentúl négy esztendővel előbb, harminchat évesen lehet valaki őrnagy, és ki­lenc esztendővel előbb, öt­venévesen tábornok, s a hírek a különböző had­erőnemek eltérő állásfogla­lását tükrözik a NATO-hoz való csatlakozás kérdésé­ben. (A légierő és a hadi­­tengerészet, fegyverzetének fejlesztését és korszerűsíté­sét is figyelembe véve, jobban pártolná a NATO-t, mint az elnyomó belpoliti­kai szerepben felhasznált s ennek hatását máig is érző szárazföldi hadsereg.) Is­mét a remény és a nyugta­lanság: az idő kétségkívül nem a hadsereg puccsra bújtatható elemeinek dol­gozik, de ez a felismerés arra ösztönözhet, hogy megpróbálják megállítani az időt. Felipének nem lesz könnyű dolga, pedig a bo­nyolult spanyol valóságnak csupán egyik szeletét ra­gadtuk ki. Felipe? Igen, mindenki így nevezi a fia­tal, új miniszterelnököt — keresztnevén említik és te­gezik. A népgyűlésen s a nemzetközi sajtóértekezle­ten, a királyi palotában (az uralkodó családja egyéb­ként szándékosan nem élt szavazati jogával), az új­ságok hasábjain, a rádió­ban és a televízióban. A képernyőn fel is tették a kérdést: miniszterelnök­ként miként szólítsák? „El­nök úrnak — hangzott a válasz —, ha hivatalos az alkalom, a magánéletben Felipének.” Így szólította Aramburu Topete tábor­nok, a csendőrség főpa­rancsnoka is, aki hozzátet­te: reméli, Felipe higgadt és megfontolt lesz. „Ugyan­ezt remélem — feleli a jö­vőbeni kormányfő —, s bí­zom abban, hogy a tábor­nok úr is higgadtan és megfontoltan viselkedik majd...” (Következik: Az eltűnt borravaló...) . Akit VERSENYKÉPES SZERVEZÉS-ÉS VEZETÉSTECHNIKAI ESZKÖZÖK, ALKALMAZÁSOK, MUNKAHELYEK SZERVEZÉSE, IRODASZERVEZÉS 1982 november 16-20. Országos Széchenyi Könyvtár Budavári Palota, F épület,Budapest I.,Sperrt György tér 11 ország részvételével. Nyitva: 10-től 18 óráig. Orgtechnik ’82 rendező bizottság, Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság

Next