Esti Hírlap, 1982. november (27. évfolyam, 257-282. szám)
1982-11-16 / 270. szám
OLSZOWSKI KUVAITBAN Befejezte hivatalos kuvaiti látogatását Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter. Olszowskit fogadta Dzsabir el-Ahmed el-Dzsabir esz-Szabah emír, kuvaiti uralkodó is. Albán választások Egymillió-hatszázhuszonhétezer albán választópolgár szavazott vasárnap az albán népi gyűlés képviselőire. A szavazáson való részvétel százszázalékos volt — közölték. A szavazócédulák összeszámlálásakor mindössze egy ellenszavazatot és nyolc érvénytelen szavazólapot találtak. LENGYELORSZÁG Fokozatosan javul a politikai légkör Varsó, november 16. Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: A politikai légkör fokozatos javulása tapasztalható Lengyelországban, főként a múlt hét fontos eseményei nyomán. Kedvező fogadtatásra talált a Jaruzelski—Glemp találkozó. Gyakorlatilag kudarcba fulladt a földalatti ellenséges csoportok törekvése általános sztrájk szervezésére. A hét második felében bejelentették, hogy szabadon engedik Lech Walesát, a volt Szolidaritás internált vezetőjét, szombaton pedig a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa javaslatot tett a szejm elnökségének, hogy december 13-ra, tehát éppen a szükségállapot bevezetésének első évfordulójára, hívják össze a szejm ülését. Mivel Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok már júliusban közölte, hogy ez év végéig — ha a körülmények megengedik — szeretnék felfüggeszteni, vagy megszüntetni a szükségállapotot, várható, hogy a javasolt szejmülés ezzel a kérdéssel lesz kapcsolatos. A gazdasági helyzet továbbra is nehéz. Az áruellátásban, főként az iparcikkek terén igen jelentős hiányok vannak, az átlagember élete tehát nem könnyű. Ugyanakkor az emberek egyre nagyobb része belátja, hogy a helyzeten csak nyugodt körülmények között végzett munkával lehet javítani, nem hallgatva a kül- és belföldi felforgatókra, uszítókra. Ilyen körülmények között a politikai küzdelem tömeges méretekben már nem annyira az ellenséges nézetek leküzdésére, mint inkább az embereknek a passzivitásból való kimozdítására irányul. Ezt a törekvést szolgálja a Hazafias Nemzeti Újjászületési Mozgalom, amely fokozatosan kezdi egy majdani igazi népfront körvonalait ölteni. Ugyancsak ebbe a törekvésbe illik az a kétnapos tanácskozás, amelyet a társadalmi önkormányzatról, mint a szocialista demokrácia alapvető intézményéről kezdtek tegnap Varsóban. Az ülés első napján Kazimierz Barcikowski, a LEMP KB PB tagja, a Központi Bizottság titkára az államirányítás társadalmi bázisának szélesítését hangsúlyozta. Tart a szakszervezeti mozgalom alapoktól történő újjászervezése. A kezdeményező, illetve alapító bizottságok iránt sok helyen még tartózkodás, vagy egyenesen bizalmatlanság tapasztalható. Mégis kezdeti eredménynek könyvelhető el, hogy a törvény elfogadását követő alig több mint egy hónap alatt, a múlt hét végéig, 1130 munkahelyi szakszervezeti alapító bizottság juttatott el bejegyzési kérelmet a vajdasági bíróságokhoz. Washingtoni nyilatkozat a Reagan—Kohl találkozóról Washington, nov. 16. A kelet—nyugati kapcsolatok javítása mellett foglalt állást az a washingtoni nyilatkozat, amelyet Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Ronald Reagan amerikai elnök washingtoni tárgyalásairól adtak ki tegnap az amerikai fővárosban. A nyilatkozat ugyanakkor ismét különféle feltételeket támasztott a Szovjetunióval szemben. A nyilatkozat szerint a Szovjetunióhoz fűződő viszony a tárgyalások egyik fő témája volt. Nagy teret ad az amerikai—nyugatnémet nyilatkozat a fegyverzetkorlátozás kérdéseinek is. Mindenekelőtt azonban elutasítja az atomfegyvereknek a jelenlegi szinten való befagyasztását, s a fegyverkezési verseny folytatására való szándékot sugallja. A genfi közép-hatótávolságú rakétatárgyalásokra vonatkozóan Reagan és Kohl a NATO 1979. december 12-i határozatát erősítette meg. ★ Bonn, november 16. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár Ronald Reagan amerikai elnökkel folytatott megbeszélésén amerikai—szovjet csúcstalálkozó megtartásáért szállt síkra. Kohl a nyugatnémet televízióállomásoknak hétfőn éjjel adott interjújaiban azt a benyomást keltette, hogy Reagan elnök lényegében pozitívan reagált erre a kezdeményezésre. BpJujube „Jujube” — ez a címe Juliette Greco önéletrajzi írásának, amely november 17-én jelenik meg a párizsi Stock Kiadó gondozásában. Jujube-nek becézték Juliette Grecot gyermekkorában és most is így hívják barátai, közeli ismerősei, — ezért adta a címet könyvének. A francia lapok máris részleteket ismertetnek a könyvből, amelyben a művésznő részletesen beszámol magánéletéről, Philippe Siemair és Mischel Piccoli oldalán eltöltött házaséveiről és többi szerelméről. Az önéletrajzi regény egyik érdekes epizódja 1943- ban, a náci megszállás alatt lévő Franciaországban játszódik, amikor a 15 éves Jujube édesanyjával és nővérével együtt egy délfranciaországi faluban lakott. Amikor egy este nővérével együtt tért haza, a házat üresen találták, a szobák valóságos csatatérképét mutatták, a Gestapo járt ott és mindent felforgatott. Jujube már régóta sejtette, hogy édesanyja és nővére részt vesz az ellenállási mozgalomban. Megtudták, hogy anyjukat a közeli Bergerac városba vitték, a német parancsnokságra. Sebtiben összecsomagoltak néhány szükséges holmit egy bőröndbens leadták a német parancsnokságon anyjuk részére, majd a pályaudvarra mentek, hogy Párizsba utazzanak, ahol ismerőseik éltek. Már a vonaton az volt az érzésük, hogy nyomon követik őket, s valóban Párizsba érkezésük nappal egy kár után néhány véházban mindkettőjüket letartóztatták. Jujube, miközben a Gestapo párizsi főhadiszállására vitték őket még a kocsiban elcserélte a ridiküljét nővérével. Tudta hogy kézitásaz elmozgókapiratok ugyanis, nővére hájában lenállási galommal csalatos vannak, tapónál nővérét ták ki, nek az A Geselőször hallgat Jujubéalatt — rosszullétet színlelve — a toalettben sikerült eltüntetnie a veszélyes iratokat. Néhány óra múlva az ő kihallgatása is megkezdődött, mégpedig azzal, hogy az a férfi, akit már a vonatban is láttak pofon ütötte a kislányt. Jujube azonban nyomban visszaadta a pofont a Gestapo besúgójának, mire rettenetesen összeverték. Vérbefagyva került vissza a zárkába, hat hét múlva azonban — mivel nem találtak terhelő adatot a 15 éves lány ellen — szabadon bocsátották. Édesanyja és nővére koncentrációs táborba került, és csak 1945-ben szabadultak ki. (dobsa) A VÁLTOZÁSOK ŐSZE HISPÁNIÁBAN (1.) Hogyan szólítsák Felipét? A mór megtette kötelességét, a mórokról immár hallgatnak. A spanyol választások előestéjén, amikor végképp elszabadult a kampány, Manuel Prága Iribarne, a jobboldal vezére a történelemmel példálózott. A szocialista győzelem — riogatta a szavazó polgárokat — csupán azzal lenne egybevethető, hogy a mórok elözönlötték az Ibériai félszigetet. Felipe González viszont felhívta vetélytársa figyelmét arra, hogy jobb, ha nem említi a mórokat: a célzás a históriai közelmúltra vonatkozott, amikor Franco tábornok Észak-Afrikából indult el csapataival. A mór téma ezzel kiiktatódott a vitákból, a választások egyértelmű és fölényes szocialista sikert, erős jobboldali ellenzéket, határozott polarizálódást hoztak.. Új események, új látnivalók jelentkeztek: november első dekádja a pápai látogatás jegyében állott. Negyvenhárom beszéd, ötvenkét óra a képernyőkön — időarányosan ez kétszer annyi, mint amenynyit a Mundialról közvetítettek. A belpolitikáról viszonylag kevesebb szó esett, a választások napjától hathetes, átmeneti „vákuum”-szakasz vezet a december 10-re tervezett kormányalakításig., Folyik a sorok rendezése és a csapatösszeállítás, jelentős személycserékre számítanak, s ezek nemcsak a bársonyszékeket érintik, hanem a posztok egész sorát. A kiszivárgott hírek szerint még az EFE, a távirati iroda elnöki posztja és a labdarúgó szövetség vezetése sem lesz kivétel. Az államgépezetben nem kevés azoknak száma, akik nem hajlandóak együttműködni a szocialistákkal, de legalább ugyanennyi főhivatalnokkal a szocialisták nem tudnak majd dolgozni. A parlament épületének, a Cortez-nak főkapuja újjáaranyozva várja a képviselőket. Egyelőre közelébe sem lehet menni, a géppisztolyos őrök meggyőzőbbek minden tiltó táblánál. Arrébb két rendőrautó, s ugyanaz a vibrálás, mint más hasonló középületeknél, kifejezve — a madridiakat idézem — a remény és nyugtalanság novemberét. A választások utáni megpilledésbe, a plakátrengeteg eltávolításába, a pápát köszöntő sárga-fehér zászlók aggatásába beleRÉTI ERVIN MADRIDI JEGYZETEI csattantak egy merénylet lövései. Igaz, a szavazás másnapján már nyolc pokolgép robbant a baszkföldön, de senki sem számított rá, hogy a merénylethullám ilyen gyorsan és drámaian átcsap a fővárosra is. Az ETA katonai szárnya, szinte jelképesnek szánta a Madrid központjában elkövetett gyilkosságot. Victor Laga Románt, a 63 esztendős tábornokot ugyanis szinte pontosan a királyi palotától a miniszterelnökséghez, a Moncloához vezető út felénél, ha úgy tetszik, a hatalom legbelsőbb sáncai között lőtték szitává SEAT 131-es szolgálati kocsijában. S a generális nem akárki volt, hanem a Madridtól 15 kilométernyire állomásozó Acorazada Brunete hadosztály parancsnoka. Ennek a páncélos egységnek kulcsszerepet szántak minden eddigi puccskísérletben. (Az októberben leleplezett Cervantes-hadművelet 600 oldalas forgatókönyve szerint ez a divízió foglalta volna el a főváros stratégiai fontosságú pontjait.) Arra senki sem tud hitelt érdemlő választ adni — s a főszereplő, a meggyilkolt, nyolcgyermekes tábornok már végképp nem szólhat —, hogy a generális melyik oldalon állt. Vannak, akik egy államcsínyre hajlamos csoport alkotmányhű parancsnokáról beszélnek, mások sokkal kritikusabban ítélik meg a második világháború alatt a Szovjetunió ellen bevetett „Kék hadosztály” egykori katonájának magatartását. (Ha a madridi becslések a tisztikar mintegy 10—20 százalékát tartják minden körülmények között hűnek az alkotmányhoz, illetve a másik oldalon puccsra biztathatónak, a tábornokot legtöbben a közép bizonytalan állásfoglalású többségéhez sorolták.) De hát ezek a véleménykülönbségek minden területen érzékelhetők. Volt beszélgetőpartnerem Madridban, akit a durva és teljesen amatőr konspirációs hibákra hivatkozva — operettnek mondta a Cervantes-tervet, amely főleg a félelemkeltés, valamint a valóságos választási témákról történő figyelemelterelés célját szolgálta. Mások a reálisnak tűnő, részletes terveket említve helyezkedtek ellenvéleményre: aggódnak amiatt, hogy az október 2- án felderített kísérlet nyomán, három tiszt letartóztatásán kívül semmi sem történt. Az eddig hivatalban volt belügyminiszter még a tavaly februári Tejero-kaland után úgy nyilatkozott, hogy végre eljuthatnak a civil szálakig is, de ez ügyben sem történt semmi. A terrorcselekmények sajnos nem mennek ritkaságszámba Spanyolországban. Az 1982-es krónika 45 halálos és 737 sebesült áldozatot jegyzett fel, egy évtized alatt pedig 8 tábornokkal végeztek. A „magaügy” azonban nem egyszerűen a negyvenhatodik áldozatot vagy a kilencedik tábornokot jelentette. A választás és az időzítés arra szolgált, hogy a szocialisták győzelme után a legérzékenyebb ponton provokálják a hadsereget. Az Égin című napilaphoz máris megérkezett az üzenet, folytatni akarják és fogják, egy madridi lap pedig feltette a kérdést: hány tábornokgyilkosságot bír el a hadsereg? Miért jelenthet Spanyolországban különleges tényezőt és gondot a hadsereg magatartása? Ezt a hadsereget a Franco-rendszer hozta létre, s a főtiszti kar többsége személy szerint is kötődik a polgárháborúhoz, valamint az utána következő időszakhoz. Franco egyrészt megfelelő ideológiai alapot adott („A hadsereg nem a kormányoknak, hanem az örök Spanyolországnak felelős!’’), másrészt kialakított egy kiváltságos tiszti kasztot, amely anyagi és társadalmi előjogokat élvezett, s olyannyira zárt maradt, hogy szinte kizárólag egymás között házasodott, tette teljessé a családi kapcsolatokat. Ehhez a hadsereghez jóformán senki sem tudott hozzányúlni a Franco utáni években sem. (A Diario—16 című lap külön feldolgozta 22 olyan választókörzet adatait, ahol csaknem kilenctized részben katonatisztek és családtagjaik élnek. Itt a szocialisták csak 26 százalékot kaptak, Fraga pártja 57 százalékot, Tejero az országos átlagnál magasabb, másfél százalékot.) Mindezzel együtt bizonyos változások a hadseregben is jelentkeznek, a laktanyákat sem lehet légmentesen elzárni a világtól. Napirendre került a tisztképzés reformja; néhány hete leszállították az előléptetési korhatárt, ezentúl négy esztendővel előbb, harminchat évesen lehet valaki őrnagy, és kilenc esztendővel előbb, ötvenévesen tábornok, s a hírek a különböző haderőnemek eltérő állásfoglalását tükrözik a NATO-hoz való csatlakozás kérdésében. (A légierő és a haditengerészet, fegyverzetének fejlesztését és korszerűsítését is figyelembe véve, jobban pártolná a NATO-t, mint az elnyomó belpolitikai szerepben felhasznált s ennek hatását máig is érző szárazföldi hadsereg.) Ismét a remény és a nyugtalanság: az idő kétségkívül nem a hadsereg puccsra bújtatható elemeinek dolgozik, de ez a felismerés arra ösztönözhet, hogy megpróbálják megállítani az időt. Felipének nem lesz könnyű dolga, pedig a bonyolult spanyol valóságnak csupán egyik szeletét ragadtuk ki. Felipe? Igen, mindenki így nevezi a fiatal, új miniszterelnököt — keresztnevén említik és tegezik. A népgyűlésen s a nemzetközi sajtóértekezleten, a királyi palotában (az uralkodó családja egyébként szándékosan nem élt szavazati jogával), az újságok hasábjain, a rádióban és a televízióban. A képernyőn fel is tették a kérdést: miniszterelnökként miként szólítsák? „Elnök úrnak — hangzott a válasz —, ha hivatalos az alkalom, a magánéletben Felipének.” Így szólította Aramburu Topete tábornok, a csendőrség főparancsnoka is, aki hozzátette: reméli, Felipe higgadt és megfontolt lesz. „Ugyanezt remélem — feleli a jövőbeni kormányfő —, s bízom abban, hogy a tábornok úr is higgadtan és megfontoltan viselkedik majd...” (Következik: Az eltűnt borravaló...) . Akit VERSENYKÉPES SZERVEZÉS-ÉS VEZETÉSTECHNIKAI ESZKÖZÖK, ALKALMAZÁSOK, MUNKAHELYEK SZERVEZÉSE, IRODASZERVEZÉS 1982 november 16-20. Országos Széchenyi Könyvtár Budavári Palota, F épület,Budapest I.,Sperrt György tér 11 ország részvételével. Nyitva: 10-től 18 óráig. Orgtechnik ’82 rendező bizottság, Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság