Esti Hírlap, 1983. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1983-02-09 / 34. szám

2 1983. február 9., szerda Hi holnaptól a mozibbs Talpra, Győző! Ha volt valaha film, amelyik kínálkozott a viccelődésre, a csepülésre, a kigúnyolásra, akkor a Talpra, Győző! mindenképpen az: szinte kínálkozik pofozóbábúnak Még irracionállításában is illogikus, vagyis: képtelenségeiben sincs rendszer. Hiába játszik el ezzel a gondolattal a film vége felé maga a rendező is, amikor egyik főhősének szájába adja a shakespeare-i szöveget: „Őrült beszéd, de van benne rendszer”, majd rögtön össze-vissza forgatja a mondatot, hogy ezzel fejezze be: őrült rendszer, de van benne beszéd. Éppen mert a Sükösd Mihály forgatókönyvéből Szörény Rezső által rendezett film ennyire szándékosan provokál, megpróbálom nagyon komolyan venni mindazt, amit végül is áljátékosságai ellenére maga a film is nagyon komolyan gondol. Nézzük a korántsem könnyen kihámozható történetet. Adva van egy harciasan vonalas anyuka, valamifajta hivatalos funkcióban, a negyvenes évek végén, aki szerencsétlenségére egy minden tekintetben gyámoltalan, tehetetlen, tehetségtelen operaházi muzsikussal kerül össze. A férfiút hamarosan ki is dobják az állásából, úgyhogy a kocsmákban keresi meg a pálinkájára valót. Ennek a házaspárnak van egy Győzőke nevű kisfia, aki persze a családi konfliktusok miatt kissé terhelt, kisiskolásként még bepisil, s általában a deviancia a jellemzője. 1956-ban újabb sokk éri: apjával együtt azon a rekamién ül, amelynek ágyneműtartójában az anya fulladozik, míg a fegyveres ellenforradalmárok az asszonyt keresik a lakásban. Aztán 1968-70 táján már egyetemistaként éri újabb sokk, mert kommunát szeretne alakítani, de forradalmi hevületét a rendőrség néhány jóságos, ám szigorú intelemmel lehűti. Így aztán Győzőből slemiül biztosítási ügynök lesz. Mi, a nézők, a film elején akkor ismerkedünk meg a Helyey László nagyságú és életkorú Győzővel, amikor egy autóüllésre való párnán huzakodik a feleségével, aki éppen oda is hagyja hősünket egy orgonista miatt. Igen, ez a film eleje, amit a következő jelenetben az követ, hogy Győző a parkban embernagyságú bábut hintáztatva összeismerkedik egy hasonlóan gyermekded lelkű, tehetségtelen énekessel, majd annak második feleségével, anyósával, s az énekes fölöttük lakó első feleségével, meg annak részeges férjével. Legalább háromnegyed óra irracionális blődlizés után, amelyben felsejlik valami valóságos családi viszonyrendszer, elérkezik oda a film, hogy a nagy darab Győző apukájává, anyukájává, nagymamájává fogadja a most megismert családot. Akik aztán stilizált díszletkörnyezetben eljátsszák azt a bizonyos múltat, Győző gyermekkorát és ifjúságát, a születéstől a biztosítási ügynökségig. Az ily módon kétszeresen megcsavart történetet a valósághoz talán egyetlen szál köti: Esztergályos Cecília időnként megjelenik a duplán őrült családnál, hogy énekórákat vegyen, de sohasem foglalkoznak vele, amit aztán megun, és egy ajtócsapódás jelzi végleges távozását. Ha egy kriminél illetlenség elmondani a történet kényes fordulatait, akkor viszont e film esetében inkább elismerésben reménykedem, mert ako — nem egészen indokolatlan kíváncsiságtól vezettetve — megnézi a Talpra, Győzőt!, valószínűleg hálás lesz a történet rejtvényeinek megfejtéséért. Be kell vallanom, azért mégsem csak ebből az okiból mondtam el a sztorit. Így talán világosabb, hogy a képlet minden bonyodalom ellenére nem is olyan komplikált. Valahogy így lehet megfogalmazni: az a sok deviáns, tehát a társadalom normáit elutasító ifjú, vagy azok a gyermekkor játszadozásaiba visszamenekülő felnőttek, akik itt téblábolnak körülöttünk, valójában a történelem éles kanyaraiban a családok széthulló kosarából kiesett neurotikus személyiségek. Nem lehet tagadni, hogy ez a képlet használható elemeket is tartalmaz, mondjuk, a pszichiáter számára, aki éppen egy ilyen sérült személyiséget kezel. Más a kérdés, ha valaki a művészi általánosítás szintjén kívánja ezt a képletet megfogalmazni, mert akkor igényünk támad arra is, hogy apuka, anyuka és a kissé visszamaradt gyermek ne csak egy pszichológiai mintakönyv sablonjaiból kivágott figura legyen a csúnya történelem tablójára fölragasztva. Ha aztán mindennek a filmes előadásmódjában egy abszurd színmű dramaturgiája, meg mindenfajta képi és tárgyi szimbólumok jelennek meg, akkor már a képletet magát is üres, használhatatlan játéknak érezzük, aminek nincsenek a valóságra is alkalmazható vonatkoztássi pontjai. Mindez alól csak a színészi játék kivétel. Még inkább, mint korábbi filmjeiben, Szörény Rezső valami egészen különleges színészvezetőnek mutatkozik. Még Helyey Lászlónak, Vajda Lászlónak és Bodnár Erikának a három stilizált főszerepben is sikerül hitelesen emberi pillanatokat teremteniük. A mellékalakoknak pedig szinte zseniális sorával találkozunk, olyan színészekkel, mint Temessy Hédi, a mozifilmen ritkán látható Almási Éva, Bálint András, Iglódi István. Van azonban a filmnek még egy rejtélyes, Gera Zoltán által játszott figurája. Ő a nagypapa, aki a film elején és végén jelenik meg, s mintha bennünket, nézőiket képviselne, de olyan szöveggel, amit szeretnék nem érteni. Mert ha értem, akkor végképp nem tudom, Szörény Rezső kinek mit akart mondani ezzel az elképesztő femmel ... Bernáth László Győző: Helyey László A 1111 NAIIOM TEHERAUTÓN Operaházi ritkaságok Az Állami Operaház épületének átépítése alatt az ereklyetár, a régi kották és szövegkönyvek elhelyezése gondot okozott. Dr. Stand Géza, az operai ereklyetár vezetője azzal az ötlettel fordult Szirtes György igazgatóhelyetteshez: engedje a felesleges könyvtári anyag közintézménybe való elhelyezését. — Kérésem eredménnyel járt — mondta dr. Staud Géza —, mert a három teherautónyi, művészi szempontból felbecsülhetetlen értékű anyaggal sikerült megajándékozni az Országos Széchényi Könyvtárat. A kották — közöttük rengeteg kézirattal, partitúrával, rajtuk például Erkel Ferenc kezevonásával is — a Zeneműtárba, a szövegkönyvek a Múzeum utcai Színháztörténeti tárba kerültek. Tudományos feldolgozásuk a szakértők részéről csak később kezdődik. Az anyag gondos megőrzése azért is fontos, mert tartalmazza a régi Nemzeti Színház korabeli operaelőadásainak dokumentumait is. A Színháztörténeti tár a mintegy 600 szövegkönyvön kívül 2500 régi fényképet mondhat magáénak az operai gyűjteményből. (K. K.) rint 30—40 %-os árengedmény, február 7-től 19-ig. A Skála Budapest Nagyáruház ajánlata, amíg a készlet tart: férfisál, 85 Ft és 120 Ft helyett 51 Ft és 72 Ft jersey női köntös, 405 Ft helyett 243 Ft steppelt dzseki gyermekeknek, 502 Ft helyett 301,20 Ft férfi félcipő, 493 Ft és 760 Ft helyett 345,10 Ft és 532 Ft 80 cm széles flakon, 43,30 Ft helyett 26 Ft. A téli vásárt is kezdje a Skálánál! • Előkelő társaságban mutatta be Háry Jánost a pécsi körzeti stúdió tegnapi műsora. Dagaszthatta kebelünket a büszkeség, hogy nem akármilyen fickó a mi irodalmunk nagy hazudozója. Szellemi atyja, Garay János ugyancsak vaskos füllentésekre bírta rá, s a vén obsitos nem kisebb irodalmi figurák mellett állta a hazugságversenyt, mint Plautus és Corneille egy-egy színpadi hőse, Shakespeare Falstaffja, no és persze Münchhausen báró. A tegnapi műsorban irodalomtörténeti részletek hangzottak el erről a világirodalmi rokonságról, s a megelevenedő színdarabjelenetek kedélyes hangulatot árasztottak. Arra is volt módja a nézőnek, hogy elmélázzon: a világ nagy hazudozóinak soha nem lett volna tere, ha melléjük nem akadt volna mindig egy számító és talpnvaló jellemű fickó, aki némi haszon reményében fűti, piszkálja az elszabadult fantáziát. A pécsiek becsülettel bemutatták ezt a szituációt is, de persze jól érzékelhető volt e képzeletdús férfiaknak a furcsakomikus egyénisége is. (be) □ ESZTERGÁLYOS CECÍLIÁVAL találkozik a közönség 19-én, szombaton 7 órakor a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában. KÍSÉRTETEK DIPLOMARENDEZÉSRE: IBSEN-DRÁMA A VIZSGÁZÓ: MRSÁN JANOS F. NI. Holnapután mutatják be a Kísértetek című Ibsendrámát a Várszínházban. A darabot Mrsán János főiskolai hallgató állítja színpadra, akinek ez lesz a diplomarendezése. — Az idén hatan végeznek a rendezőszakon, önnek az a megtiszteltetés jutott, hogy az ország első színházában adhat számot tudásáról. Hogyan került a rendezőpályára ? FRUZSINA MÁSODSZOR — Tizenéves koromban a lengyel színház iránt kezdtem érdeklődni, sokat jártam ki Lengyelországba, számos ottani előadást láttam. Ennek köszönhetem, hogy nagyon fiatalon bekerültem Kazimir Károly mellé a Thália Színházba, s ott részt vehettem a Lengyel rapszódia című produkcióban. Azután négy évre ott ragadtam rendezőasszisztensnek. A főiskolára 1978-ban vettek föl, Vámos László osztályába, s még tanulhattam olyan nagynevű rendezőktől, pedagógusoktól, mint Nádasdy Kálmán és Várkonyi Zoltán. — Módjában állt megválasztani vizsgafeladatát? — Részben igen. Bár eredetileg mást szerettem volna csinálni, a körülmények úgy hozták, hogy a kísértetek mellett kellett döntenem. Ezt azonban szívesen tettem, mert harmadéves vizsgarendezésemen megcsináltam a dráma másfél órás változatát. Érdekesség, hogy Pregitzer Fruzsina, aki akkor szintén főiskolai hallgató volt, játszotta Reginát, és most is ő alakítja. — Milyen lehetőségeket ad egy Ibsen-dráma a fiatal rendező számára? — Amíg az ember küszködik vele, nagyon sokat tanul elemezni, színészt vezetni, és ismerkedik azzal a titokkal, költészettel, misztikummal, ami az ibseni színház és általában a színház megmagyarázhatatlan csodája. — Diplomázóként olyan nagytapasztalatú színészeket kell rendeznie, mint Psota Irén, Avar István és Raksányi Gellért. Sőt, Fáradi István is jó néhány éve a pályán van már. Az egyetlen „kortársa”, a már említett Pregitzer Fruzsina. — Iyen művészekkel dolgozni kezdőként, nagyszerű lehetőség, de óriási nehézségekkel is jár. Mitagadás, nagyon belefáradok a próbákba. Kollégáim tréfáskedvesen azt mondták rólam, amikor bejövök a próbára olyan vagyok, mint egy rollerező kisgyerek, és amikor befejezem, azzal a járókával vánszorgok ki, amelyet Őze Lajos használ a Volponéban, Corbaccio szerepében. Meg kell tanulnom, ki kell fürkésznem ezeket a nagyszerű kollégáimat, akik egyébként valamennyien jók és segítőkészek voltak hozzám. Hétköznapi istenhozzád BARANYI FERENC ÚJ KÖNYVE A jól ismert Villámok balladája, Hazatérés, Az a merészség, Túl az éjszakán, Változó szelek, Esőveréssel és A szerelem harmadik éve című kötetek után kezünkben Baranyi Ferenc újabb verseskönyve, a Hétköznapi istenhozzád. Beszélő, tartásról, őszinteségről árulkodó köteteim, ezért is soroltam fel a korábbiakat. A Hétköznapi istenhozzád alcíme: „Versek 1979— 1981”. Szinte jelennek tekinthető közelmúltbeli költeményekből állt össze tehát a kötet, amely röviden így jellemezhető: sokszínű, sok hangú, de egyéni arcú és egységes hatású. Hét fejezetre oszlik, formai-hangulati s részben tematikai alapon. A leghagyományosabb, emlékező, nosztalgikus versek mindjárt az első fejezetben kaptak helyet, amelynek már a címe is árulkodó”: Ház a falu végén. De ne gondoljuk, hogy itt egyéni érdekű értékű emlékekkel, netán szépelgésekkel találkozunk. Találunk a könyvben fejezetet, amelyben a katonaélet kap hangot prózaversek és hagyományosabb költemények formájában. Ez keményebb-komorabb része a kötetnek. De ügyes szerkesztéssel mindjárt utána következik egy olyan fejezet, amelyben asszonyokról, nőkről, szerelemről van szó, s a katonás keménység után itt a gyöngédség, szelídség hangjaival találkozhatunk. Már A szerelem harmadik éve című kötetben találhattunk néhány műfordítást, illetve átköltést is az eredeti Baranyi-versek mellett. A Hétköznapi istenhozzád utolsó fejezetét megint ilyenek töltik meg. Az előbbi kötet kapcsán nyilatkozta a költő: „Olyan írásokat, verseket választottam itt is, amelyek mindegyike ,bújtogat’, illetve erősít hitemben, munkámban, érdeklődésemben a világ dolgai és szeretetemben az ember iránt.” Most is ilyeneket „költött át”. Melyek a legfontosabb jellemzői költészetének, s így a Hétköznapi istenhozzád verseinek is? A következők — és most a sorrend sem mindegy! —: figyelmeztetés, aggódás, féltés, harag, akarat, hit. Egy elkötelezett, közéleti érdeklődésű költő versei ezek, aki hisz a jóban és a szépben, az emberséges emberben. Versírásának jellemzője még az egyszerűség és az őszinteség. Ezért hatnak ránk úgy ezek a költemények, mint a dalok. A legmindennapibb, leggyakrabban dúdolt dalok. Csakhogy nem feledhetjük: borzasztóan nehéz olyan dalokat írni, amelyeket mindenki tud és akar is dúdolni. M. Tolnay István A TANÁR ÚR SEGÍT — Különösen Psota Iréntől kaptam sokat a közös munkában. Talán ő érezte meg legjobban, mivel kínlódik a fiatal rendező, amikor ilyen pályatársakkal áll szemben. Azt mondta egyszer: „Te azért akarsz engem valami rebbenő madárnak látni, hogy aztán fölkergess a háztetőre, s ott mint valami macska, megegyél.” Amit a művésznő ezzel a költői hasonlattal kifejezett, valóban igaz. Ha megenni nem is, de megtanulni, a saját fejlődésem számára kisajátítani szeretném az előttem járó kollégákat. S amikor ebben a harcban elfáradtam, s már-már kezdett erőt venni rajtam a kisebbrendűségi érzés, akkor mellettem állt és segített Vámos László tanár úr. — Az én egyetemi hallgató koromban szerencsés kéz- és lábtörést kívántunk a vizsgázni indulónak. Remélhetőleg ez a jókívánság most is beválik. Morvay István □ KELLÉR DEZSŐ szerzői estjét február 28-án, 7 órakor rendezik a Pataky István Művelődési Központ színháztermében. A műsorban fellép Koltai Zsuzsa, Kokas László, Turay Ida, Orosz István és Richa Emil. □ TELEVÍZIÓBEMONDÓK ESTJE lesz február végén a Fészekben. Közreműködik Kertész Zsuzsa, Kovács P. József, Takács Mari, Tamási Eszter és Egressy István.