Esti Hírlap, 1983. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1983-03-01 / 51. szám

ERZSÉBETES : Ne legyen peremterület a peremkerületben Felmérés a környezetről • Ellátás, közérzet Budapest külső kerületei valamikor önálló települé­sek voltak, mint például Pesterzsébet és Soroksár — ma a főváros sorszám sze­rinti XX. kerülete. A ke­rületi pártbizottság nagy munka végére ért: felmér­ték, milyen ma a kerület lakóinak, dolgozóinak élet­­körülménye, hogyan ala­kult napjainkra az embe­rek környezete, élete. Bojtár László, a kerüle­ti pártbizottság titkára: — Ahhoz, hogy értékelni tudjuk, amit elértünk, mindenképpen ismerni kell a múltat. A szociális és társadalmi viszonyokat tekintve a második világ­háború előtt Erzsébet te­rületén a legszegényebbek telepedtek le: az itt kiala­kult ipar megelégedett a szakképzetlen, olcsó mun­kaerővel, másrészt itt vol­tak a legalacsonyabbak a telekárak, az építési költ­ségek. Mi következik eb­ből? A rendkívül kedve­zőtlen lakásviszonyok: a felszabadulás előtt Erzsé­beten összesen 94 emele­tes ház épült, Soroksáron a lakások 4,1 százalékának volt fürdőszobája. Ilyen örökség mellett a meg­levő csatornahálózat 1944- ben megsemmisült, az elektromos és vízvezeték­hálózat megrongálódott. A háború után mindezek mellé társult a jórészt megoldatlan közellátás, a rossz egészségügyi ellátás, a kevés iskola. Munkahelyi feltételek — Mikor kezdődött a fejlődés, amelynek ered­ményeként a XX. kerület­­a fővárosi összesített rang­sorban a korábbi 21. hely­ről az ötödik ötéves terv végére már a 14-re ke­rült? — A 60-as évek közepén kialakult a kerületi gyár­ipar mai arculata, új gyá­rak létesültek, mások át­szerveződtek, s ez nem­csak a munkakörülmé­nyek javulásában mutat­kozik meg. Kifejlődtek a munkahelyi szociális fel­tételek, kialakultak a kul­­turálódás, a sportolás le­hetőségei. Épültek könyv­tárak, üzemorvosi ren­delők, és a gyárak mellett gyermekintézmények. Az ipar fejlődése különösen a múlt hét ötéves tervidő­szakra hozta meg gyümöl­csét, és a gazdasági muta­tók mellett társadalmi, szociális hatásai is meg­mutatkoznak. Természe­tes folyamat ugyanis, hogy a fejlettebb termelés ma­gas­­ színvonalú technikát követel, s ehhez jobban képzett emberekre van szükség. A szakmai kép­zettség pedig jó esetben az általános kulturális szín­vonal emelkedésével is jár. Mindezt elősegítik, ha úgy tetszik, kiszolgálják a korszerű munkahelyi kö­rülmények. Óvodák, iskolák — A kerületben lakók hangulatát, közérzetét a munkahelyi körülménye­ken kívül jelentősen befo­lyásolja lakókörnyezetük kulturális és kereskedelmi ellátottsága. E téren mi volt a vizsgálat megállapí­tása? — A kommunális, egész­ségügyi és kulturális ellá­tás is a 60-as években kez­dett számottevően fejlőd­ni, a tervszerű várospoliti­ka meghozta az eredmé­nyét. E fejlesztési terv jel­lemzője, célja, hogy az alapellátás rendszere a vá­rosrész különböző terüle­tein arányosan épüljön ki, ne legyen a peremkerület­nek peremterülete.... A tömeges méretű lakásépí­tés — egész új városrész épült — az életkörülmé­nyek rohamos fejlődését hozta magával. A kulturá­lis ellátottságról: lényege­sen javultak az iskolák tárgyi, technikai, személyi feltételei, annak ellenére is, hogy a demográfiai hullám következtében az ötödik ötéves tervidőszak­ban ötezerrel nőtt az ál­talános iskolások száma, s ez a folyamat még ma is tart. 1981-ben 1111 jogos óvodai jelentkezést kellett visszautasítani, az idén már egyet sem. — Szórakozás, ellátás? — A pozitívumok mel­lett el kell mondani azt is, hogy bár a közlekedés ja­vult a belső kerületek és közöttünk, az itt lakók mégis ritkábban juthatnak el szórakozni, moziba, színházba, a felmérésben részt vevők pedig a helyi szórakozási lehetősége­ket kedvezőtlennek ítélik. A kereskedelem, szolgálta­tás múltjáról tudni kell, hogy örököltük a magán­házakban működő, kis alapterületű, korszerűt­len bolthálózatot. Ettől az örökségtől csak lassan, sok nehézség árán tudtunk megszabadulni. 1960-ban még csak hét önkiszolgáló boltunk volt, ma csaknem valamennyi üzletünk ilyen rendszerben dolgozik. A boltok alapterülete meg­kétszereződött és lényege­sen előreléptünk a perem­területek ellátásában is. Nagyobb gondot csak az iparcikkellátás okoz, de már épül az Erzsébet Áru­ház. Végül az egészségügyi ellátás­ gyökeres változást az elmúlt ötéves időszak hozott. A felszabadulás utáni első kórház Buda­pesten a kerületben épült fel. Az alap- és szakellá­tás, a fekvőbeteg-ellátás tekintetében is előkelő helyre kerültünk a főváro­si ranglistán. Emberi kapcsolat — A jelent valóban csak a múlt ismeretében lehet kellően értékelni. A válto­zások az évek folyamán azt szolgálták, hogy a kerület­ben lakók és dolgozók jobban, könnyebben, tar­talmasabban éljenek. Er­ről még nem volt szó.... — Pedig szólni kell, mert azzal, hogy megteremtjük például a több szabad időt, nem biztos, hogy mindenki önmaga vagy környezete hasznára for­dítja a felszabadult órá­kat ... El kell ismernünk, hogy a szabad idő hasznos eltöltésének szervezése még gyermekcipőben jár. Nem akarom a saját fele­lősségünket csökkenteni, de ez a jelenség országo­san is érvényes. A felve­tett probléma mutatja is feladatunkat, és mindazok feladatát, akik bármit te­hetnek. Nevezetesen: a szemlélet alakítását. S ez sok türelmet, jobb emberi kapcsolatokat követel... Borics Katalin ADJ Kilyj KATONÁT! A Tinári Fenetúrtó­l 4 ttrye. /МОХЕР/1 FELÚJÍTJÁK Tisza­ Az idén százéves szege­di Tisza-hidat — amelyet a második világháborúban felrobbantottak, és a fel­­szabadulás után újjáépí­tettek — a következő hó­napokban felújítják. Az Uvaterv által készített fel­újítási program alapján a Ganz-Mávag szakemberei már korábban átvizsgálták a szerkezeti elemeket, az acéllemezeket összefogó negyvenezernyi szegecset, s ezeket részben már ki is javították. Most vizsgálják a két nagy tartóívet, a pá­lyaszerkezetet, majd azo­kat is javítják, s az egész hibát újjáfestik. Ez utób­bi munkák miatt hamaro­san — még március első felében — lezárják a hidat a gépjárműforgalom elől. Ez idő alatt — várhatóan négy hónapig — a jármű­vek a néhány éve átadott új északi hídon közleked­hetnek. Érinti a korlátozás a nagylaki átkelőhelyen Romániába utazókat is. A gyalogosok továbbra is a régi hídon közlekedhetnek, megfelelő védőtető alatt. (MTI) VASÚTI KOCSIBÓL *Úttörőszoba Kiselejtezett vasúti kocsiban rendeznek be úttörő­szobát a szombathelyi Fürst Sándor Általános Iskolá­ban. A kiszolgált kocsit a szombathelyi MÁV Igazgató­ság adja, s a Vízügyi Igazgatóság speciális szállítójár­művével, valamint az Állami Építőipari Vállalat nagy teljesítményű darujának segítségével költöztetik kije­lölt helyére. A MÁV Igazgatóság KISZ-szervezete vál­lalta, hogy az iskolaudvaron vasúti sínekre teszik a ko­csit. A tervek szerint megoldják a kocsi fűtését is, hogy télen-nyáron megfelelő csapatotthona legyen a gyere­keknek. (MTI) ÚJABB MEGRENDELÉS Lámpagyártó gépsorok TANULÓK AZ IZZÓBAN * PROGRAM tett a napokban az Egye­sült Izzóba. A fénycsőgyár­tás tudományát tanulják az Izzó váci gyárában, az 1982 végén megkötött szer­ződés értelmében. Ebben az évben több kí­nai tanulócsoportot fogad­nak Újpesten. Az Izzó tavaly december­ben 7,7 millió svájci frank értékű szerződést kötött Kínában, szerepet vállalva a kínai fényforrásipari rekonstruk­cióban. A­ magyar válla­lat az 50-es évek elején már szállított gyártó beren­dezéseket a kínai fényfor­rásgyárak számára, így a kapcsolat egyik fél számára sem újkeletű. A 70-es évek végén került sor újabb gépszállításokra, két, órán­ként 1200 darab teljesítmé­nyű fénycsősort helyeztek üzembe Sha-shi és Chang Chu városokban az izzósok. A kínai partnerek ekkor még nem tartottak igényt a techno­lógia ismereteinek elsajátítására. A két fény­csősorral viszont igen elé­gedettek voltak, elismerés­sel nyilatkoztak a magyar szakmunkások teljesítmé­nyéről. Minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy a fényforrásipar re­konstrukciójához is a ma­gyar vállalattól kértek 1982-ben újabb ajánlatot. Kínának számottevő ön­álló fényforrásipara van. Nemrégiben kormányprog­ram készült az iparág re­konstrukciójára: korszerű gyártó berendezésekkel kí­vánják növelni a termelést. A kínai partnerek most már nemcsak a helyszíni szerelés elvégzését kérték a Tungsram szakembereitől, hanem az üzemeléshez szükséges szaktanácsadásra, a magyarországi betanítás­ra, az új technológiai isme­retek elsajátítására is igényt tartanak. A tervek szerint még az idén helyszínre szállítanak két korszerű automatizált lámpagyártó gépsort. Az egyiket Sanghajban, a másikat Hong-Choungban, már működő fényforrás­­gyárakban helyezik üzem­be. Előreláthatólag még eb­ben a félévben sor került a harmadik gyártósor szállí­tási szerződésének megkö­tésére. Bán Zsuzsa Kína Sanghaj és Wu­han tartományából mérnö­kök és szakmunkások tizen­három fős csoportja érte- VÉGET ÉRT EGY HOSSZÚ VITA NEM MÁSOLAT -­ALKOTÁS... Nemrég adtuk hírül la­punkban: a budai Várban felállítják a középkori lo­vag és heroldja újraálmo­dott szobrát. A tudósítás megjelenése után Zolnay László felhívott és elmond­ta: „Eltűnt gótikus művé­szetünk hírnökeit ismeri már a római Szent Péter Bazilika sok-sok látogatója is. Mert a magyar kápolna alkotóit a budai Várban feltárt szobrok is megihlet­ték. Ezt bizonyítja a kép is." • • A félszáz gótikus szobrot Zolnay László ásta ki. A magyar kápolna tervezője Gerő László — a budavári helyreállítás egyik kiváló vezetője, a középkori erőd­rendszer újraálmodója. A kör bezárult, s egy nagy tu­dományos és művészeti vita lezárult. Csaknem harminc év telt el azóta, hogy megismertem Gerő Lászlót. Akkor már kiásták a királyi palota előtt az István-tornyot, a lovagterem hatalmas két oszlopát, Mátyás és Beatrix kútját, s a Zsigmond- és Mátyás-kori építkezés töb­bi örökségét. Akkor már helyreállították a kerekbás­tyát és a délkeleti erőd­­rendszer sok más részét. Ahogy bejártuk az újon­nan feltárt emlékeket, kí­sérőm a műemlékvédelem nagy vitáiról is beszélt. A háborúban a Vár romba­­dőlt. Az elpusztult falak között megkezdett kutatá­sok nem is sejtett értéke­ket találtak. A régi felfogás szerint a falakat úgy kell megőrizni, ahogy feltárták. Minden kiegészítés, a ro­mok újjáépítése — hamisí­tás. Ami elpusztult, annak helyébe csak újat lehet épí­teni. Ám sok kiváló építész, tudós és művész a háború után másként vélekedett. A Vár mindig a város élő ne­gyede volt. Ezért állásfogla­lásuk szerint — s ezt a kor­mány is elfogadta — ahol csak mód van, a Vár erőd­jeit, palotáit, házait mind helyre kell állítani, de úgy, hogy közben megóvják az újonnan megtalált régi fa­lakat, képzőművészeti alko­tásokat is. • • Harminc évvel ezelőtt ír­ta le Gerő László: „A szo­dat­izmus megőrzi a régi idők emlékeit... A múlt korok legőszintébb tanúi a műemlékek, az egykori va­lóságnak leghűbb őrzői... Teljesebb képet adnak ko­rukról az írásos okmányok­nál is”. Az új műemlékvédelmi elgondolások győztek, s ma sok tekintetben máshogy látjuk a várat, mint ahogy még a háború előtt láthat­ták. Legnagyobb történeti együttesünk szebb, gazda­gabb lett, mint volt. A kirá­lyi palota is eltér egy keve­set a régitől. Nagyobb vál­tozást hoztak a középkori részek. A lovagtermet szét­hullt kövekből állították össze. A polgárházak leg­többjét a romokból újjáépí­tették, de sok falon és fal­ban láthatók a középkori leletek is, elsősorban a ki­bontott ülőfülkék. A vár erődjeit hosszú ideig föld borította. A ma látható bás­tyák és védőfalak a széles körű ásatás és sok-sok régi metszet nyomán készült új­­raálmodások. • • Közben előkerültek a ré­gi korok hű tanúi: ötven kőférfi és kőasszony. A ki nem egészített félszáz gó­tikus torzót őrzi a múzeum. De elődeink újraálmodott alakjával találkozunk má­sutt is. Ma elfogadott felfo­gás — megerősíti a római kápolna is —, hogy ezek nem másolatok, hanem új­raalkotások, így kapunk teljesebb képet eltűnt mű­vészetünkről, így lesz tel­jesebb a nagy helyreállítási munka. Aczél Kovách Tamás 1983. március 1., kedd

Next