Esti Hírlap, 1983. július (28. évfolyam, 155-180. szám)
1983-07-01 / 155. szám
Óvatosan adagolt izgalmakkal gyakran találkoztunk már televíziós krimiben. Különösen sokszor szenvednek ebben a gyermekbetegségben a sörözőtök, mintha szerzőik félnének, hátha elfogynak az ötletek, s inkább minden részletben megelégszenek a közepes, nem túl izgalmas, nem is túl unalmas megoldásokkal. A Célpont című angol bűnügyi sorozat tegnap vetített Ígéretek epizódja is óvatosan adagolta az áldozatokat, meg a nyomozás izgalmait. Egy bűnöző letartóztatásához keresnek bizonyítékokat, és ez a nem túl leleményes ötlet vezet egy nyomozó véletlen halálához és egy besúgó, volt bűntárs meggyilkolásához. Rokon- és ellenszenvünk kivívásáért azonban semmit nem tesznek a film alkotói. Nincs igazi hős, akiért szorítani lehetne (még Hackett főfelügyelő sem ilyen), és az antihős szereplése is jelentéktelen, csak néhány percnyi, ennyi idő alatt még az a meggyőződés sem érlelődhet meg a nézőben, hogy feltétlen buknia kell. S ha már nincs hős, legalább eseményekre szükség lenne. A gyors vágásokkal a film első felében sikerült ugyan a mozgalmasság látszatát kelteni, de — miután a zavaros részletek elrendeződtek — vége lett minden érdeklődésünknek is. Előbb, mint a filmnek. (molnár) □ NÉMETH GÉZA ÉS ORVOS ANDRÁS festőművészek munkáiból látható tárlat 3-án, vasárnap a Bástya Galériában. Az I. kerületi Tanács Művelődési Házának rendezésében bemutatott kiállítást reggel 9-től délután 6 óráig tekinthetik meg az érdeklődők. ISMÉT LESZ HÁROMGARASOS Szigorúbb mércével • Beszélgetés Malonyay Dezsővel, a Nemzeti Színház igazgatójával Nagy sikerű varsói vendégszerepléssel zárta a szezont a Nemzeti Színház. A lengyel fővárosban rendezett színházi fesztiválon két alkalommal adták elő a Csíksomlyói passiót. A közönség mindkétszer zsúfolásig megtöltötte az ottani Nemzeti Színház, a Teatr Narodowy nézőterét, és hosszú, lelkes tapssal köszönte meg a produkciót. Természetesen számos rendező, színész és más színházi szakember is látta a darabot, és a baráti beszélgetéseken valamennyien elismeréssel nyilatkoztak az előadásról, Kerényi Imre rendezői munkájáról és a színészekről, akik*k közül Kertész Péter, Baranyi László, Czibulás Péter, Ivánka Csaba, Papadimitriu At Inna és mások lengyelül is megszólaltak. Magyar művek Ezzel az örvendetesen szép sikerrel nehéz időszak zárult le a Nemzeti Színház utóbbi években eléggé változatos történetében. — Végül is, hogy sikerült a szezon, mit terveznek 1983—84-re? — ezekről a kérdésekről beszélgettünk Malonyay Dezsővel, a Nemzeti Színház igazgatójával. — Ami a számokat illeti, hadd beszéljek csak a január 1-vel kezdődő második félévről. Bevételi tervünket — időarányosan — 123 százalékra teljesítettük, s a nézőszám is ennek megfelelően növekedett. Előadásaink látogatottságával tehát elégedettek lehetünk. — S vajon a nézők, akik szorgalmasan látogatták a színházat, előadás után mennyire voltak elégedettek? — Bizonyára nem mindig kellően, mint ahogy elégedetlen volt gyakorta a kritika is. Legutóbb a vidéki színházak budapesti találkozója alkalmából rendezett vitákon bírálták a kritikusok színházunkat amiatt, hogy az általunk bemutatott egyes magyar darabok, illetőleg az előadások nem voltak jók. Laodameia — A bírálóknak alighanem volt valamelyes igazuk. — Kétségtelenül. Mi magunk is ismerjük a művek gyengeségeit, de úgy érezzük, mindenképpen vállalnunk kellett ezeknek a drámáknak a színrehozását, öt magyar darabot — Tiszták, Olympia, Esti műsor, Szemfényvesztők, Titkos záradék — mutattunk be, egy szezon alatt többet, mint az elmúlt öt évadban összesen. Ezt nem valamiféle látványos eredménynek szántuk, egyszerűen el kellett valahogyan kezdenünk. — Meggyőződésünk ugyanis, hogy a Nemzeti Színház egyik alapfeladata a klasszikus és az új magyar drámák bemutatása, illetőleg műsoron tartása. Amikor Vámos Lászlóval átvettük a vezetést, „a fiókok üresek voltak”. Mindenképpen szükségünk volt új magyar darabokra, még azon az áron is, hogy tudtuk, nem remekműveket mutatunk be. Ily módon azonban felvettük a kapcsolatot az írókkal, s van mihez viszonyítanunk. Az bizonyos: a jövő évadban szigorúbb mércével kell mérnünk. Remélem azonban, hogy választási lehetőségeink is jobbak lesznek. — Mit terveznek? — Mind a Nemzeti Színházban, mind a Várszínházban négy-négy darabot mutatunk be. Az évadot szeptember 21-én nyitjuk, Az ember tragédiája premierjével, a Paulay Ede rendezte ősbemutató centenáriumán. A Tragédiát Vámos László rendezi, a díszleteket Csányi Árpád, a jelmezeket Vágó Nelly tervezi; Ádámot Bubik István, Lucifert — vendégként — Balkay Géza, Évát Tóth Éva játssza. — A következő premierünk: Különös nyár éjszaka. A darabot Hubay Miklós írta, korábban Mintha már megtörtént volna, illetve Freud címen volt ismeretes; a rendező Sik Ferenc. Egyébként a Tragédiát Szegeden, Hubay művét pedig Gyulán — lényegében változatlan szereposztással — a nyáron szabadtéren is bemutatjuk. — A Várszínházban Tudor Musatescu Titanic keringő című művével nyitunk, amelyet román vendégművészek közreműködésével mutatunk be. A rendező Alexandru Tocilescu, a díszlet- és jelmeztervező Dan Jitianu, a híres Bulandra Színházból. — Ugyancsak a Várszínházban — Babits Mihály születésének 100. évfordulója alkalmából — november 26-án bemutatjuk a Laodameia című verses Babits-drámát, Ruszt József rendezésében. Ezt követően színre hozzuk a Magyar Elektrát. Bornemisza Péter művét Kerényi Imre rendezi. — Bemutatjuk a lengyel drámairodalom klasszikusa, Zigmund Krasinski Pokoli színjáték című művét, az egyik legismertebb lengyel rendező, Zigmund Hübner rendezésében. Előkészítjük továbbá Albee Nem félünk a farkastól című drámáját is. — Legnagyobb örömünkre megteremtődött a lehetősége annak, hogy az év végén a volt püspöki refektóriumban megnyissuk stúdiószínházunkat. Moliére Nők iskolája és Tudós nők című komédiáit mutatjuk b° .Vámos László rendezésében, és itt fogjuk játszani Verebes István Üzenet című szatíráját, amelyet Szurdi Miklós rendezésében Szentendrén mutattunk be. — További terveink, minthogy számos szerzővel tárgyalunk, még nem véglegesek. A magyar darabok közül azokat fogjuk bemutatni, amelyek leginkább színpadkész állapotban lesznek. Készülőben van Módos Péter, Munkácsi Miklós és Veress Miklós egy-egy új darabja, tárgyalunk Csalog Zsolttal, Simonffy Andrással és Moldova Györggyel, s iparszerződést is kötöttünk Somlyó Györggyel és Maár Gyulával, aki Füst Milánná hozzájárulásával a Feleségem története színpadi változatát készíti. — A Nemzetiben várható még Arthur Miller: Az ügynök halála, G. B. Shaw: Tanner John házassága, vagy Edmond Rostand: Cyrano. Kormegoszlás — Az elmúlt napokban beszéltünk Jurij Petrovics Ljubimovval, aki hozzájárult, hogy az általa rendezett Háromgarasos opera szerepeit átosszuk. Garas Dezső, Udvaros Dorottya és Törőcsik Mari változatlanul tovább játssza szerepét, a többi szerepeket azonban a Nemzeti Színház művészei veszik át. Gondolom, a Háromgarasos opera további műsorontartása azt bizonyítja, hogy a szárnyrakelt találgatások, feltételezések megalapozatlanok voltak. — Az átszervezéssel — mi tagadás — meggyengült a Nemzeti Színház társulata. — Én inkább úgy mondanám, hogy a színészi erők egyenetlenek, tehát az értékek különbözőségén változtatni kell .Nem megfelelő a férfiak és a nők aránya és a kormegoszlás sem. Ezeket a kérdéseket előbb-utóbb meg kell oldanunk, s az újonnan jöttekből és a régiekből egységes társulatot formálunk. Szép és nehéz feladatokban tehát nem szűkölködünk. Morvay István AGNETHA ABBAHAGYTA A világszerte népszerű ABBA együttes széthullott és a két A-ból az egyik, azaz Agnetha Fältskog, szólóénekesként folytatja pályáját. Május végén nagylemeze jelent meg, amelynek egyik számát maga szerezte is. Képünkön Agnetha, a Svéd Televízió Szórakoztatógép című műsorában. (MTI Külföldi Képszolgálat) A DIÓSGYŐRI VÁRBAN Kaláka-folknapok Mindig nagy érdeklődés kíséri a diósgyőri várban a Kaláka nemzetközi folknapokat. A Miskolc városi művelődési központ immár negyedik alkalommal rendezi meg a találkozót. Jeles résztvevőkben most, július 2-án és 3-án, szombaton és vasárnap sem lesz hiány. Fellép a Kaláka, a Vízöntő, a Kolinda, a Kormoran, a Gépfolklór, a Gereben, a Viola, a Híd és a Muzsikás együttes, valamint a Brabants-csoport Belgiumból, Andy Irvine Írországból, Hans Theessink Hollandiából és a Dommelvolk, ugyancsak Hollandiából. Több ezer főnyi közönséget várnak a találkozóra. Nemcsak zene lesz, hanem vásár és népi iparművészet árusítása is. Pálos Zsuzsa és Dolák-Sally Róbert megzenésített gyermekversei, a Kisbojtár együttes gyermektáncháza, vár még a résztvevőkre. Gyerekek a színpadon Ha egy kövér kisfiú önfeledten és könnyedén ugrándozik a színpadon békaszerepben, s egy szép nyolcéves kislány hatalmasra fújja fel arcát, hogy minél jobban hasonlítson a mocsarak dülledt szemű lakójához, már biztosak lehetünk benne, hogy élvezettel játszanak. Ha húszan vannak, s számtalan tárggyal, síppal-kolomppal fölszerelkezve hanggal-mozgással békaéletet élnek, sejthetjük, mennyit dolgoztak, mielőtt színpadra léptek. S ha odafigyelünk e Bag községben dolgozó napközis csoport szép beszédére játékkedvére, s látjuk, milyen talpraesetten küzdenek meg a színpadon mindig adódó váratlan eseményekkel — újabb nevetést csalva ki a közönségből — köszönetet kell mondanunk tanítójuknak, aki elvezeti őket a színjáték közös öröméhez. „Szentpéteri hatalmuk” van a gyerekcsoportok vezetőinek. A kifejezést Keleti Istvántól hallottuk a VIII. pécsi gyermekszínjátszó fesztiválon. Az ő kezükben vannak a kulcsok, jórészt tőlük függ, csapnivalót, vagy kiválót produkálnak-e a gyerekek. A csoportok lelkesedése ugyanis egyforma, bája és tehetsége is, hiszen a felvétel előtt nincsenek szűrők, válogatók. A kicsik legjobb tudásuk szerint produkálnak, számukra lehetőség a színpad (legyen az csak egy dobogó, vagy tornatermi emelvény), hogy olyasmit mutassanak meg magukból, ami nem észrevehető, vagy nem értékelendő az iskolai padokban ülve. Felfedezhetik őket — s alkalmas ez a hely tehetségük továbbfejlesztésére is —, és felfedezhetik ők is önmagukat. Arra a nyakigláb, fiús arcú kislányra gondolok, aki után biztosan nem fordulnak meg a fiúk, de aki erdei varázslóként csodálatos, eksztatikus táncával feledtette a kortársak minden kamaszos mozgásgátlását. Vagy arra a pantomimesre, aki ugyan testével van hivatva kifejezni mondandóját, mégis a szakemberek szerint tőle hallottuk a legszebb beszédet, amikor csoportja műsorszámainak címét bemondta. Többnyire iskolákban, s ma már egyre inkább az osztály vagy a napközis csoport közösségében működnek a gyermekek színjátszó csoportjai. Az iskola tehát képes — és ez kötelessége is — felkarolni a gyermekszínjátszás ügyét. A testtel, hanggal való játékot is tanulni kell, és eközben egyre nagyobb a lehetőség arra, hogy iskolai szigor és tanterv nélkül is életre szóló nevelést kapjon a gyermek. Ismét visszatér azonban a kérdés, hogy kitől. Várhatjuk-e a pedagógustól a dramaturgiai, színészvezetési, színpadtechnikai, képzőművészeti alapok olyan ismeretét, ami az esztétikailag megformált, élvezhető előadás megteremtésének feltétele, fő hivatása a tanítás mellett? Ez a fesztivál s a hasonló szakmai fórumok bizony elvárják ezt. Az amatőr és profi színjátszás, a közművelődés szakemberei ülnek itt, akik figyelik az írói, rendezői, dramaturgiai, szcenikai teljesítményt is. Feljogosítja erre őket az a szoros együttműködés, ami iskola és közművelődés között példamutatóan valósul meg a gyermekszínjátszás területén. Intézményesített formái, a szakmai felügyelet, a képzés, a tapasztalatcsere, a csoportok vezetői és az amatőr mozgalmat országosan irányító szakemberek között. A közművelődés és az amatőrmozgalom vigyázó szeme azokbal nemcsak óvja, zordabb pillantásaival talán sérti is a fáradságos munkája után közönség — sőt szakmai bírálók— elé álló pedagógusokat. Az értékelések ugyanis itt nem elégszenek meg a „jaj, de édes”, „milyen szép”-felkiáltásokkal, a bírálatokban bizony többször elhangzott a „giccs”, „közhely”, „zagyvaság” kifejezés is. Persze mindez nem annak a pedagógiai jelentőségű, sokszor társadalmi munkának minősülő teljesítménynek szólt, melynek díjazása (mindenféle értelemben) inkább az iskolavezetés feladata, kizárólag az esztétikai megformáltságnak Ennek megítélésére hivatott egy ilyen rendezőkből, népművelőkből, pszichológusokból álló, valóban szigorú zsűri, mely a jövőben talán dramaturg és szcenikus szakemberekkel is kiegészül. Véleményüket nyugodtan elfogadhatják, és következő előadásaikban hasznosíthatják a csoportok vezetői. Mindezt azért nem árt hangsúlyozni, mert a fesztiválon a szigorú kritikák után közkedvelt lett az „én így is vállalom” kicsit patetikus, és ebben az esetben értelmetlen kijelentése. Tovább vállalni ugyanis nem érdemes a már felismert hibákat. Elég azt a munkát — s ezek a pedagógusok egyébként így is tesznek —, amelyet közösségben a közös örömért végeznek a gyerekekkel. Ha a végeredményről kiderül — akár szakemberek segítségével is —, hogy az út, amelyen elindultak, nem szándékaik felé vezet, nem gerinctelenség másfelé térni. Vállalni inkább a változtatást kell. Molnár Gabriella Minden élők útján Szerény kivitelű könyv. A címe: Minden élők útján. Kopré József legújabb verseskötete; a költeményekben őszinte, éppen ezért rokonszenves, vallomásos és elgondolkoztató megnyilatkozásokkal. A költő hatvannégy éves. Küzdelmes ifjúság után magyar szakos tanári oklevelet szerzett, dolgozott újságíróként, verseskönyveket publikált. Első könyve Nem az én világom címmel 1942-ben jelent meg. Minden élők útján című verseskötetének borítóján, jellemzően, két olyan szín uralkodik, amelyik az emberélet bizonyos állomásaira utal: a fehér és a fekete. Érzéseket és hangulatokat idéző színek. S tisztán, egyszerűen, egyértelműen mutatkozók, miként a kötet verseiben a gondolatok. □ EGYETEMES MŰVÉSZET 1980 UTÁN címmel a bécsi Museum Moderner Kunst és az ausztriai Ludwig-alapítvány kiállítása nyílik 8-án, pénteken déli 12 órakor a Műcsarnokban. Megnyitó beszédet mond Korcsog András művelődési államtitkár, valamint dr Heinz Fischer egyetemi docens, az osztrák szövetségi tudományos és kutatásügyi miniszter, és dr. Hertha Finnberg miniszter, az ausztriai művészeti és tudományos Ludwig-alapítvány elnöke.