Esti Hírlap, 1983. október (28. évfolyam, 233-258. szám)

1983-10-01 / 233. szám

A LEGDRÁMAIBB UTÁN, A LEGNEHEZEBB ELŐTT Hol tart ma a konszolidáció? Beszélgetés a Varsói Pártbizottság első titkárával Marian Wozniak, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ja, a Varsói Pártbizottság első titkára zsúfolt progra­mot bonyolított le budapes­ti látogatása alatt. Beszélgetésünk kezdetén arról kérdeztük, milyen szálak fűzik a lengyel fővá­roshoz. Rövid válaszából is kitűnt: ismeretsége Varsó­val nem mai keletű. Immár tizennegyedik éve kötődik a városhoz, különböző beosz­tásokban. 1973-tól a várost körülvevő varsói vajda­ság tanácselnök-helyettese, majd a minisztertanács tervbizottságának egyik ve­zetője. Ezekben az években Varsó és környékének fej­lesztésével kapcsolatos el­képzelések kidolgozásában vett részt. Mai munkaköré­ben erre a korábban szer­zett tapasztalatra is tá­maszkodhat. Eredmények, gondok — Az elmúlt évek viha­rai után milyen ma Varsó lakosságának politikai köz­érzete? Hogyan értékeli a konszolidációs folyamat je­lenlegi állását? — Erre a kérdésre csak címszavakban tudok vála­szolni. Kezdjük a párt hely­zetével. A párt szemmel láthatóan erősödik, legin­kább a munkáskörnyezet­ben. Az 1930—81-es meg­torpanás után 1982 márci­usától egész Varsóban meg­indult a belépések folyama­ta a pártba. A tendencia az idén is folytatódik. Mivel akkoriban csökkent a tag­létszám, ezt a folyamatot nagyon fontos jelzésként kell értékelni. Az új tagok száma még nem nagy. A varsói szervezetnek ma 150 ezer tagja van, szemben a három évvel ezelőtti 200 ezerrel. Az újonnan belépők fele harminc éven aluli. Vannak még nehézségek a különböző rétegeknél, de hát ilyen sok megrázkódta­tás és csalódás után ez nyil­vánvaló. Jól illusztrálja ezt az írószövetség augusztusi feloszlatása. Már létezik azonban egy jelentős írói réteg, amely hozzáfogott az új írószövetség megterem­téséhez. — Hogyan ítéli meg az ország és a főváros gazda­sági helyzetét? — A gazdasági eredmé­nyek nagy hatással vannak a pozitív irányú változá­sokra és a párt újjászületé­sére. Az 1981-es mélypont­hoz képest körülbelül 1982 tavasza óta nő az ipari ter­melés. Még nem értük el az 1979-es állapotot, de min­den hónapban jobbak az eredmények, mint az előző­ben. Ez természetesen ha­tással van a lakosság köz­érzetére. Alapjában véve megoldottuk az élelmiszer­ellátási gondokat, bár el kell ismerni, hogy jelentő­sen korlátozni kényszerül­tünk a húsfogyasztást. — A nyugati gazdasági szankciók következtében — amelyeket eddig szinte el­képzelhetetlen méretekben alkalmaztak a kereskede­lemben, és amelyek egyér­telműen politikai, kommu­nistaellenes célt követnek — leállították a takarmány­­gabona vásárlására kapott korábbi hiteleket. Ez visz­­szahatott az állattenyész­tésre, az élelmiszeriparra, az egész népgazdaságra. De ezeknek a szankcióknak el­lenére Lengyelország bol­dogul, együttműködve a Szovjetunióval és a szocia­lista országokkal, alatt újra el kell érni, majd túl kell szárnyalni ezt a mennyiséget. Az ipari üze­mek és az ifjúsági szerve­zetek sok új kezdeménye­zést tettek ezért. Rendszeres párbeszéd — Milyen fő feladatok állnak a varsói pártszerve­zetek előtt? — Ami az egész pártot illeti, a belső eszmei tar­talom megerősítése, a kö­vetkezetességre való ügye­lés a legfontosabb. Egyet­len szervezet sem lehet passzív, mindegyiknek aktívnak kell lennie a sa­ját területén, hogy hozzá­járulhasson a társadalom életében meglevő fő prob­lémák megoldásához.­­ Különös gondot fordí­tunk a munkásosztállyal való mindennapos, rendsze­re párbeszédre. Nagyon fi­gyelünk a pártszervezetek­től érkező javaslatokra. Az iparban lényeges a mun­kások aktivitása, bevonásuk a termelési problémák meg­oldásába, a szakszerveze­tekkel és az önigazgatási testületekkel való együtt­működésbe. — A LEMP több alka­lommal foglalkozott az if­júsággal. Hogyan látja a főváros ifjúságának hely­zetét? — Az ifjúsággal kapcso­latban már sok dolgot kez­deményeztünk, de semmit sem teszünk önmagában az ifjúság miatt. Itt magának az ifjúsági mozgalomnak kell kezdeményeznie. A két legnagyobb ifjúsági szövetség közül a 10-18 éve­seket tömörítő harcereknek 50 ezer, a Lengyel Szocia­lista Ifjúsági Szövetségnek több mint negyvenezer tag­ja van. A párthoz­­Varsó­ban mintegy tízezer har­minc éven aluli fiatal tar­tozik. Kétharmaduk vala­melyik ifjúsági szervezet tagja. Éppen rájuk számí­tunk a szocializmus iránti elkötelezettség megerősíté­sében. Kezdeményezések — A Varsói Pártbizott­ságon ifjúsági alosztályt lé­tesítettünk. A tanácsban az alpolgármester vezetésével létrejött egy ifjúsági cso­port. Itt képviselve van minden réteg és szerve­zet. Tevékenységüket koor­­dinálják és ennek lénye­ges szerepe van az ifjú­ság helyzetének javításá­ban. Azt hiszem, várható, hogy ezek a kezdeménye­zések mindinkább láthatók lesznek. Horváth Gábor Hároméves program — Mennyire fejlődött a fővárosban az új szakszer­vezeti mozgalom? — Varsóban ma 285 ezer szakszervezeti tag van. A fejlődés lassú, de nem akar­­juk, hogy megalapozatlanul gyorsuljon. A szakszerve­zetek már így is az újjá­­születési folyamat lényeges elemeivé váltak. A pártta­gok — a pártonkívüliekkel együtt — lényeges befolyást gyakorolnak a szakszerve­zetek fejlődésére. Arányuk ma harminc százalék. Fi­gyelemre méltó, hogy a szakszervezeti aktivisták is azt vallják: ha el akarunk osztani, kezdeményezni kell a termelésben. Mert elosz­tani csak azt lehet, amit megtermelünk.. — A gazdasági lehetősé­gek megszad­ó oltasok kö­zött milyen fejlesztési ter­vek kapnak ma elsőbbséget Varsóban? — Az ország rendelkezik a válságból való kijutás hároméves programjával. Ez Varsóra is vonatkozik. Tisztában vagyunk ennek a folyamatnak a nehézségei­vel. Ahogy j­óki elvtárs is, mondta: már mö­göttünk van a legdrámaibb, de előttünk van a legne­hezebb. — A legfontosabb kérdés most a kereskedelemnek és a lakosság ellátásának el­lenőrzése, elsősorban az élelmiszereket illetően. Kü­lönös figyelmet fordítunk a sütőiparra, a tej- és sajtel­látásra. Itt lehetőségeink nem olyan korlátozottak, mint a húsellátásban. Jó­nak értékelhetjük a főváros zöldség- és gyümölcsellátá­sát. Jó volt az idei termés is.­­ A másik fontos terület a lakásépítés. Az ütem 1979-hez képest csökkent. Az idén tízezer lakást adunk át a korábbi tizen­nyolcezer helyett. Két év MINDEN KOROSZTÁLYNAK * Úttörőváros Kamaraerdőben Örömmel jönnek • Otthonra lelnek Úttörőtábor? Szabadidő­park? Ifjúsági centrum? Ez is, az is. Többféle funkció­ja van a Kamaraerdőben, a Vadász-hegy tövében épített új létesítménynek. A XI. kerületi Tanács nyolc évvel ezelőtti kezdeménye­zése, döntése nyomán és a kerületi vállalatok segítsé­gével kialakított — hiva­talos nevén — Kamaraerdei Ifjúsági Parkot csütörtöktől birtokba vehették a kerület fiataljai. Sétálunk a hathektárnyi területen. Ápolt park, zsen­ge fa, gondozott sportpá­lyák, különleges építészeti megoldások, jó helyre te­lepült a park, biztosan örömmel jönnek majd a gyerekek és a felnőttek. SZAKKÖRÖK Az alumínium vázas, kék burkolatú nagy központi épületben alakították ki a tizenhat „foglalkoztatót”, ahol a kerület iskolásainak tarthatnak szakköri órá­kat. A játékszobákat már az első nap kipróbálták a gyerekek, nem zavarta őket a megnyitó ünnepélyes kül­sősége sem: leemelték a polcokról a társasjátékokat, és sor került az első heves gombfoci- és asztalifoci­­csatákra is.­­ Amikor csak lehet, itt leszünk, jövünk sportolni, játszani, s nincs is olyan messze ez a park, fél óra alatt ideérünk — mondják a gyerekek szinte egyszer­re, de éppen hogy csak egy pillanatra fölnézve a játék­ból. Ez minden szónál töb­bet mond. A központi épületben ka­pott helyet a 700 személyes ebédlő is. A parkban még épül a két feszített vizű medence, másfél hónap múlva ezzel is elkészülnek Odébb egy nagyméretű, nyitott Graboplast-sátor hívja föl magára a figyel­met. Közepén színpadot he­lyeztek el, s az egyik olda­lon nézőteret alakítottak ki. SPORTPÁLYÁK A park egyik sarkában sorakoznak a salakos és bi­tumenes sportpályák. Szin­te minden labdajátékot űz­hetnek majd itt a sportolni vágyók: lehet kézilabdázni, futballozni röplabdázni, ko­sarazni, sőt még súlyt dob­ni is. — Az első elképzelések szerint napközis tábornak készült a park — mondja Monostori Károly, a XI. kerületi közművelődési in­tézmények igazgatója. — Ám túl nagy luxus lett volna csak erre a funkció­ra megépíteni a parkot, ezért egész évben szerve­zünk különböző programo­kat. A park legfőbb felada­ta, hogy a kerület általános iskolái találjanak itt ott­hont, többek között a szak­köri foglalkozásoknak, mert nálunk is nagy gondot okoz a helyhiány. Emellett azon­ban szeretnénk elérni azt is, hogy a tömegsport és a kultúra egy programban szerepeljen itt, Kamaraer­dőn. Hét közben a diákoké lesz a park, hétvégeken pe­dig a lakosságnak, a csa­ládoknak kínálunk progra­mot. Jöhetnek sportolni, úszni, strandolni, szórakoz­ni. A kerületben mindeddig nem volt úttörőház. Most otthonra lelhetnek itt a pi­ros nyakkendősök és nem is akármilyenre. Csillebérc és Zánka után az ország harmadik legszebb úttörő­paradicsoma épült fel Ka­maraerdőn. — Be kell még laknunk az intézményt — mondja Gabnai Istvánné az ifjú­sági park vezetője. — Sze­retnénk, ha a jövőben itt is alhatnának majd a gye­rekek. Tervezzük, hogy üzemeknek is kiadjuk az új létesítményt: különböző továbbképzéseket, egyéb rendezvényeket tarthatnak. BEMUTATÓK Az új ifjúsági parkot ezekben a napokban veszik birtokba a kerület diákjai és a felnőttek. Ma egész nap is színes, változatos program várja az érdeklő­dőket, akik többek között hőlégballon- és karatebe­mutatót tekinthetnek meg, s családi sportversenyeken vehetnek részt. (borsi) DUNAI VASMŰ Lebontották a nagyolvasztót TELJES FELÚJÍTÁS: KÉTSZÁZNYOLCVAN MILLIÓÉRT Kiemelték az utolsó fe­néklemezeket, végeztek a betonaljzat kivésésével, s ezzel befejezték a Dunai Vasmű felújítás alatt lévő 2-es nagyolvasztójának bontását. Tizennnyolc napig két­százan dolgoztak a 72 méter magas, 960 köbmé­teres óriásolvasztó szét­szedésén, s némi időelőnyre is szert tettek a brigádok. A 280 millió forintos költséggel elvégzett, hetven napra ter­vezett felújítás során töb­bek között kicserélik a kül­ső páncéllemezeket, a kohó bélését és hűtőlapjait, a tűzálló falazatot, a körve­zetéket, az acélszerkezete­ket és a gépészeti berende­zések nagy részét. Az átépítésre már meg­érett a nagyolvasztó, utol­jára ugyanis 1977-ben újí­tották fel, s az azóta ala­posan megkopott falazat és kohóbélés, valamint az el­használódott hűtőrendszer sok gondot okozott, egyen­lőtlenné tette a termelést, rontotta gazdaságosságát is. A felújításon húsz válla­lat csaknem hétszáz szakembere dolgozik. A munkát igyekeznek a le­hetőségekhez képest meg­gyorsítani, mivel minden egyes nap előny, 1300 ton­na nyersvas-többletet ered­ményez. A kohóátépítéssel párhuzamosan megkezdték a vasmű érctömörítő üze­mének a nagyjavítását is, idejét két hétre tervezik. (MTI) HÁROM KÖNYV PÉCSRŐL Történeti emlékhelyek Feltárták és megörökítet­ték Pécs történeti emlékhe­lyeit, a város irodalmi, ze­nei és munkásmozgalmi múltjának legjelentősebb helyszíneit. A városi tanács támogatásával három kiadványban fog­lalták össze a munka eredményét, alapot te­remtve a további kutatás számára. A fényképekkel gazdagon illusztrált könyvecskék egy­úttal érdekes olvasmányt kínálnak a Pécs története irán­t érdeklődő emberek­nek. A város irodalmi emlék­helyeit Tüskés Tibor író dolgozta fel. Hatvan lakó­házat és középületet kuta­tott fel, ahol hosszabb-rö­­videbb ideig valamelyik író vagy költő tartózkodott, il­letve irodalmi társaság vagy folyóirat működött. Olyan nevek szerepelnek a sorban, mint Janus Panno­nius, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Ady Endre, Gárdonyi Géza, Babits Mi­hály, Juhász Gyula és Mó­ricz Zsigmond. Nádor Tamás zenei szer­kesztő száznál több muzsi­káló-emlékhelyet ismertet munkájában. A Déryné utcában áll Pécs első kő­színháza, ahol Liszt Ferenc hangversenyezett. A régi Pannónia Szálló nagyter­mében sok neves művész szerepelt, köztük Bartók Béla, Kodály Zoltán emlé­két őrzi az a mecseki villa, ahol a Czinka Panna című operáját komponálta, és szolfézsoktatási rendszerén dolgozott. Pécs nagy múltú munkás­­mozgalmának­­állít emléket az a könyv, amely megörö­kítette az egykori harcok színhelyeit: munkásotthont, párthá­zat, szakszervezeti köz­pontot, sztrájktanyát, il­legális találkozóhelyet és munkáslap-szerkesztősé­­get. A Szita László helytörté­nész által szerkesztett kiad­vány csaknem másfél száz munkásmozgalmi emlék­hely leírását közli. (MTI) Er St Tffiti^up,­­ 1983. október 1., szombat

Next