Esti Hírlap, 1984. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-02 / 1. szám

Losonci! Pá! (Folytatás az 1. oldalról.) Bármilyen nehéz megpró­báltatást jelent ez szá­munkra, nem engedhetjük meg, hogy bárki is az erő­fölény birtokában kény­szerítse ránk akaratát. A két világrendszer kö­zött kialakult erőviszonyok következtében Európában közel négy évtizede béke van. A katonai erőegyen­súly, a kölcsönös bizton­ság a fegyverzetek alacso­nyabb szintjén is jól szol­gálná a béke fenntartását. A Szovjetunió és a Var­sói Szerződés többi tag­állama az utóbbi évtize­dekben nemzetközi fóru­mokon és közvetlen úton számtalan javaslattal pró­bálta megállítani az esz­telen fegyverkezési haj­szát. Nekünk semmilyen érde­künk nem fűződik a fegy­verkezés növeléséhez. So­sem voltunk kezdeménye­zők az új fegyverek gyár­tásában és elterjesztésében. Történelmi tény, hogy mindig ellenfeleink kezde­ményezték az új tömeg­­pusztító fegyverek elter­jesztését, és nekünk nem volt más választásunk, mint létrehozni a katonai erők egyensúlyát. Most sem tehetünk mást, ezt kí­vánja saját érdekünk, de az egész emberiség békés jövőjéért érzett felelőssé­günk is. Belső helyzetünket a gondok ellenére is a biza­kodás, a szocialista nemze­ti egység kiteljesedése jel­lemzi. Politikai, gazdasági és társadalmi eredménye­inknek is köszönhető, hogy nemzetközi szereplésein­ket széles körű elismerés kíséri. A kedvezőtlen kül­ső körülmények, a növek­vő világpolitikai feszült­ség, az immár egy évtize­de tartó világgazdasági válság következtében gond­jaink nem csökkentek. Versenyképességünk nö­velésére tett erőfeszíté­seink nem kis eredményt hoztak, mégsem voltak arányban a külpiacokon romló feltéte­lekkel. Gondjainkat ráadá­sul növelte a mezőgazdasá­got sújtó aszálykár és a tő­kés exportunkat nehezítő számos objektív és admi­nisztratív akadály is. Népgazdaságunk erejéről, népünk életrevalóságáról tanúskodik az a tény, hogy a rendkívüli nagy próba­tétellel sikeresen megbir­kóztunk. Gazdaságunk jól működik, megőriztük fize­tőképességünket. Az alap­vető fogyasztási cikkekből az áruellátás kiegyensú­lyozott az ismert aszályká­rok ellenére is. További erőfeszítéseket tettünk gazdaságunk belső szerkezetének korszerűsí­tésére, hogy jobban meg tudjunk felelni a külső pia­cokon kialakult követelmé­nyeknek, de nem kisebb mértékben a hazai fogyasz­tók igényeinek is. Nem kis feladatok voltak ezek. Reálisan nézve, 1984 sem lesz könnyebb. Céljaink elérése érdeké­ben a termelőmunka és az irányítás területén is nagyobb feladatokkal kell számolnunk. A mennyiségi növekedés helyett a minőségi köve­telmények kerültek előtér­be már több esztendeje. A tervteljesítés fő mutatója a gazdaságosság lett. Terjed a munka eredményeihez igazodó elosztás gyakorla­ta. A nehezebb időkben is figyelmet fordítunk a szo­ciális juttatások megvédé­sére, a legjobban rászoru­lók anyagi helyzetének ja­vítására. E nehéz időkben tovább mélyült az a szocialista nem­zeti egység, amely az utób­bi évtizedekben kovácsoló­­dott össze. Világnézetre való tekintet nélkül is egy­ségesek vagyunk a béke megvédésének, a szocialis­ta társadalom építésének kérdésében. Egy ember­ként féltjük, és minden eszközzel védjük vívmá­nyainkat és mindent elkö­vetünk azért, hogy a ne­hezebb körülmények kö­zött is megőrizzük azokat. Nagy nemzeti célunk szolgálatában folytatjuk a szocializmus építését, po­litikai, társadalmi, gaz­dasági rendünk demokra­tikus fejlesztését. Dolgunk nem lesz kevés, és nem lesz könnyű 1984- ben sem. A jól bevált po­litika folytatása, szocialis­ta nemzeti egységbe tömö­rült népünk tehetsége, ten­­niakarása, kemény mun­kája, küzdelme a szövet­ségeseinkkel, a testvéri nép­­­pek összefogott erejével együtt — további boldogu­lásunk biztos záloga. Az új esztendő első nap­ján pártunk Központi Bi­zottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében eb­ben a jó reményben kívá­nok valamennyiüknek, egész magyar népünknek, minden barátunknak bé­kés, boldog, eredmények­ben gazdag új esztendőt. UTAZNI JÓ Mérlegen a turizmus Szervezés, programok ♦ Gondosabb ügykezelés Utazni jó. Az idegen tá­jak, emberek megismeré­se életünkhöz tartozik, s jóleső érzéssel vesszük tudomásul azt is, ha a külföldiek jól érzik ma­gukat nálunk. IBUSZ, Volán Tourist, Budapest Tourist, Ex­press — e négy utazási iroda a társadalom min­den­­rétegének nyújt pihe­nési, utazási lehetőséget, ők bonyolítják le a be­utazó túrák nagyobb ré­szét. Az V. kerület párt­végrehajtó bizottság ezért is tűzte napirendre a négy vállalat munkáját. HETVEN SZÁZALÉK Magyarország lakosságá­nak 70 százaléka veszi igénybe évente a turiz­mus valamilyen formáját. A hozzánk látogató idege­nek száma tíz- és tizen­­négymillió között inga­dozik. Az utazók e nagy tömege szervezettséget, udvarias kiszolgálást, fa túraprogramokat kíván. És mindezt nehezedő gaz­dasági helyzetben akkor, amikor nálunk is, másutt is elsőrendű szempont a takarékosság. A négy vállalat vezetői a gazdasági munkát érté­kelve szép eredményekről adhattak számot: gazdál­kodásuk a tervidőszak minden évében nyereséges volt. Néhány éve szinte naponta találkoztak az utazni vágyók rossz ügy­kezeléssel, magatartási hi­bákkal, pontatlan indu­lással, a beígért és megfi­zettetett programok elmara­dásával. Ma már az ilyen panaszok jó része meg­szűnt. A bel- és külföldi utak szervezésénél mind a négy vállalat alkalmazko­dott a változó gazdasági viszonyokhoz, gondosabb az ügykezelés, sokrétűbb úti ajánlatokkal és bővülő szolgáltatásokkal várják a vendégeket. A végrehajtó bizottság­hoz felterjesztett írásos anyag adatai igazolják, hogy ma már az utazási irodák jobban ügyelnek az épület, a szálláshely és gépkocsivagyonuk meg­óvására, karbantartására is. Mindez nemcsak taka­rékosságot jelent, hanem kellemes környezetet is biztosít a bel- és külföldi vendégeknek. Sajnos a fejlesztések, a beruházá­sok lehetősége ezekben az években korlátozott. Ám még így is, szép összege­ket fordítottak új szál­láshelyek létrehozására. Az IBUSZ a tervidőszak­ban 85 millió forintot biz­tosított ügyvitel-gépesí­tésre, 54 milliót pedig a különböző programokra — például az üszögpusz­tai, a szilvásváradi ki­rándulások —, valamint szállodai férőhelyek nö­velésére. ÉRDEKELTSÉG Az elmúlt tervidőszak­ban sok vita forrása volt az idegenforgalmi vállala­tok és a szállodák között az eltérő érdekeltségi­­rendszer. A szállodák és vendéglátó vállalatok szol­gáltatásai nagyon vegyes képet mutatnak. Az­­ új szállodák általában meg­felelnek a várakozások­nak, de a vendégek gyak­ran itt is kifogásolják az éttermi kiszolgálást, a többletszámolásokat, a súlycsonkítást és sok esetben az ételek minősé­gét is. A külföldön dolgozó idegenforgalmi képvisele­tek jól látják el feladatai­kat. Az IBUSZ-nál a szer­vezett vendégforgalmat 90 százalékban a külképvise­letek biztosítják. Az Ex­press moszkvai és berlini irodája is szép sikerrel dolgozik. A vállalati és a külképviseleti munkát egyaránt nehezíti, hogy valamennyi idegenforgal­mi irodánál még mindig nagy hiány van a kellő nyelvtudású munkatár­sakban. Az IBUSZ-nál például a nyelvismeretet követelő munkakört be­töltők közül csak 42 szá­zalék rendelkezik a szük­séges nyelvismerettel. Ke­vés a külképviseletek igazgatására alkalmas ve­­zető is. TÖBB SZAKEMBERT A négy idegenforgalmi vállalat sokoldalúan tá­mogatja a továbbtanuló­kat, s ez biztató reményt nyújt, hogy a közeljövő­ben létrejön a saját neve­lésű vezetői gárda. Az V. kerületi párt-végrehajtó­­bizottság határozatban ja­vasolta a négy idegenfor­galmi vállalatnak a töb­bi között a szakember­­képzés gyorsítását, s hogy még nagyobb figyelmet fordítsanak az idegenfor­galom propaganda- és szervezési munkájára, a szálláshelyek kulturáltsá­­gára, a dolgozók munka­­körülményeinek javításá­ra. N­yárádi Éva ANYAG, TERMÉK, KERESKEDŐ Hárman együtt, idén is..., Készséges nagyvállalat *­­// piacok felé Csöppet sem irigylésre méltó helyzetben gyűr Köz­nek nem vállalataink az új esztendőnek. Az 1984-es népgazdasági térv szerint a gazdasági munka fő célja az idén is az egyensúlyi helyzet javítása, a nemzet­közi fizetőképesség megőr­zése,­ az elért vívmányok védelme és gyarapítása. Az egyensúly javítását a ter­melés hatékonyságának és exportképességének növelé­sére, szerkezetének módo­sítására, valamint a ráfor­dítások csökkentésére ala­pozza a terv. Az iparra fontos, meghatározó fel­adat vár az idén is. Ho­gyan készülnek erre a vál­lalatok, miként várják az új évet? Ezúttal három cé­get kérdeztünk meg. Az egymást segítő, a megértő, az összefogáson alapuló munkára voltunk kíván­csiak, amikor egy alap­anyag-, egy késztermék­­gyártó és egy eladó, külke­reskedelmi vállalatnál ér­deklődtünk. Az egyik mun­kája, sikere, kudarca meg­határozza, befolyásolja a másikét is. Ez a lánc jól példázza, miként lehet a saját érdekeket összehan­golni másokéval, végső so­ron pedig a népgazdaságé­val. A vegyipar kulisszái mögé pillantunk. Ez az iparág tavaly is kitett ma­gáért, dinamikusan fejlő­dött, s ebben az évben is sokat várunk tőle. Kis tétel A három cég, ahová el­látogatunk: a tiszai Vegyi Kombinát (többek között polipropilént is gyárt), a Kender, Juta és Folitextil Vállalat (zsák, tűzőalapszö­vet és szájtermék készül itt a polipropilénből), s a Hun­­garotex, amely mindezt el­adja. A TVK az összes po­lipropilénjét exportálhatná alapanyagként, de feldol­gozva értékesebb, többet hoz a népgazdaságnak. Kezdjük a sort a Tiszai Vegyi Kombináttal. A nagy­­vállalat (a Heti Világgaz­daság számítógépes „toplis­tája” szerint a tizen­kettedik legnagyobb cé­günk) sok mindennel fog­lalkozik. Számukra kis té­tel az a 10-12 ezer tonna polipropilén, amit a Ken­der Jutának szállítanak, de tudják, hogy utóbbinak létfontosságú, ebből él. A vállalat nagyságát érzékel­tetve néhány adat: a ta­valyi termelési érték mint­egy 17 milliárd forint, 60 millió dollár tőkés, 84 mil­lió rubel szocialista export. Tavaly 56,5 ezer tonna po­lipropilént gyártottak, s ebből a legnagyobb vá­sárlójuk a Kender Juta. Idén többet termelhetnek, csaknem a dupláját, 90 ezer tonnát. Elkészült ugyanis 1983-ban a 40 ezer tonna előállítására mérete­zett új, modern japán be­rendezésű polipropiléngyár. Ennek a próbaüzeme októ­­berben megkezdődött, azóta folyamatosan üzemel. A TVK teljes termelési érté­ke — a tervek szerint — 8-9 százalékkal, a tőkés ex­port, dollárban számítva, 15-16 százalékkal nő. D­r. Vajdahunyadi Emil gazdasági vezérigazgató­­helyettestől megtudtuk, hogy nagy súlyt helyeznek­ a szocialista és a belföldi igények kielégítésére. Mint mondja: jó a kapcsolatuk a Kender Jutával, minden rendelését teljesíteni tud­ják. Jókedvű vezető A Kender Juta gazdasági igazgatója, Farkas­­i tvadar joneuvű. Manapság ezt ke­vés gazdasági vezetőről ír­­hatjuk le. K kiváló minősí­tést kapott a vállalat 1981- ben és 1982-ben. Tavaly 850 millió forintos árbevételt könyvelhettek el (ez csak­nem 100 millióval több, mint 1982-ben volt). Az ex­portjuk — csak tőkés — 75 millió forinttal nőtt. A nye­reség az 1982-eshez, sőt, az 1983-ra tervezetthez képest is megduplázódott. A fej­lődést egy beruházásnak, az új konfekcionálógépnek tulajdonítják. Évente 36-38 millió da­rab különböző zsákot ké­szítenek (ebből 26-28 mil­lió megy exportra). Lénye­gesen kisebb mennyiséget gyártanak tűzőalapszövet­ből és száltermékekből. Farkas Tivadar dicséri a Tiszai Vegyi Kombinátot, s harmonikusnak ítéli kap­csolatukat, sőt, — mint mondja —, figyelmesek is. Tavaly például nem emel­ték a polipropilén árát, no­ha tehették volna. Megálla­podásuk szerint 3 százalék alatt nem változtatnak, az árstabilitás érdekében. A TVK-nak — nagyvállalat lévén — ez majdhogynem jelentéktelen haszon, a Kender Jutát viszont — kis cégként — érzékenyen érintette volna, s felborí­totta volna egész éves ered­ményét. Idén már lesz ár­emelés, s ezt előre kalku­lálhatta a feldolgozó válla­lat: 7,3 százalékkal nő a polipropilén ára. A Kender Juta 1984-re minimális termelésnövelést tervez, mert az elmúlt há­rom évben, úgymond, „ki­hajtották” magukat. Fő cél­juk a szintentartás. A Hungarotex teljes for­galmának 8-10 százalékát teszi ki a különböző zsákok értékesítése. Gárdos László­­né, kereskedelmi igazgató szerint kelendőek a Ken­der Juta készítményei. Na­gyon nehéz volt bevezetni a piacra a zsákokat, de ma már megvetették a lábukat, és sokan éppen ezt keresik. Ismert, nagy cégekkel is jó kapcsolatot alakítottak ki. Gárdosné dicséri —­­ s ez ritka dolog egy külke­reskedőtől — a Kender Juta rugalmasságát, azt, hogy követik a piacot, s ily módon kicsit meg is könnyítik a külkereskedők munkáját. Meglepő, honi cégektől szokatlan: a szállításban tudunk versenyre kelni a konkur­ensekkel. (Árban nehezen.) A külkereskedő elismeréssel szól a gyártó­ról, szinte minden, rövid határidőre, pontosan és jó minőségben szállítják a megrendelt árut. A kereskedelmi igazgató szerint most kedvezően ala­kul a piac, a polipropilén csomagolóanyagként való alkalmazása világszerte nő. Ezt kell kihasználni. A ré­gi vevők mellett (a Közös Piac országai, különösen a Benelux államok amelyek hagyományos zsákfelvevők), új piacok felé is kacsint­gatnak. Egymillió dolláros exportot terveznek 1984- ben az Egyesült Államok­ba és Kanadába (1982 óta rendszeres, de ennél ki­sebb értékű a szállítás ezekbe az országokba), é­s 4-5 millió zsákot akarnak eladni az idén Kuvaitnak, ahová tavaly már 100 ezer darabos próbaszállítmányt küldtek. Apróságok Így épül fel a gazdaság, így követik egymást a ter­melés szakaszai. Mindenki teszi a dolgát, saját belá­tása, s érdeke szerint. Hasz­nos pedig különösen akkor lesz, ha ezeket az érdeke­ket sikerül összhangba hoz­ni. S ezek néha apróságo­kon, olykor egy-egy emberi gesztuson múlhatnak. Ez­zel is kalkulálnunk kell az előrejutás érdekében. Borsi László INNOVÁCIÓS TÁRSULÁS Agrár­kisbank Agrár Innovációs Társu­lás néven új innovációs pénzintézetet alapított az Állami Fejlesztési Bank, a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa és a SZÖ­­VOSZ. A társulás feladata, hogy a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, vala­mint az élelmiszer-gazdaság ipari és kereskedelmi hát­terét szolgáló ágazatokban az innovációs folyamatokat finanszírozza. Az új kis bank a teljes innovációs fo­lyamatot átfogva hivatott segíteni a találmányok hasznosí­tását, új technológiák, termékek kifejlesztését és bevezetését. Mindehhez a társulás ka­mat ellenében innovációs kölcsönt, illetve részesedés fejében végleges tőkejutta­tást nyújt, így részben át­vállalja a fejlesztések koc­kázatát. A társulás induló vagyonát az alapítók adták össze. A tagok azonban cél­szerűnek tartják, hogy a továbbiakban a társuláshoz szabad fejlesztési alapjaik­kal, illetve műszaki fej­lesztési pénzeszközeikkel állami vállalatok, szövetke­zetek, illetve állami gazda­ságok is csatlakozzanak, s így bővítsék a bank fi­nanszírozási lehetőségeit. Az Állami Fejlesztési Bank 80 millió forintot adott a társulás induló vagyoná­hoz, és kötelezettséget vál­lalt arra, hogy a továb­biakban új tagok csatlako­zásával növeli hozzájárulá­sát. (MTI)

Next