Esti Hírlap, 1984. április (29. évfolyam, 79-101. szám)
1984-04-02 / 79. szám
KITÜNTETETT MŰVÉSZEK ♦ KITÜNTETETT MŰVÉSZEK rendkívül sokat jelent számomra. Azt hiszem, éppen ezért sikerült a Macskák és a Csíksomlyói passió díszletét jól eltalálnom. Kétlem azonban, hogy bárkinek is eszébe jutna engem operadíszlet tervezésével megbízni." — És az István, a király? — Az más. Egyrészt a rockopera és az opera lényeges különbség, másrészt nem szabadtérre gondoltam, hanem ha úgy tetszik, kifejezetten operaházi, dalszínházi díszletre. — A Király-domb és a filmvászon után a nyáron a szegedi Dóm téren kerül színre Szörényi Levente és Bródy János nagy sikerű alkotása ... — Leutaztam a Tiszaparti városba, alaposan szemügyre vettem a helyszínt, és nagy tusakodás után nemet mondtam. Úgy éreztem, azon a helyen nem tudnék a városligetivel egyenértékűt, vagy jobbat csinálni. Talán másnak sikerül. — Legközelebbi munkája? — A Madách Színház április 19-én mutatja be Koltai János Albert Schweitzer című darabját. — Ennek tervei természetesen már készen vannak. Most min dolgozik? — Szeretnék egy kicsit pihenni. (mag dárium), két színdarabját mutatták be (Légköbméter; Halmi, vagy a tékozló fiú), pódiumon és lemezen Cseh Tamás a Bereményi-szövegekre énekli dalait. Forgatókönyvéből kezdi Kovács Zsolt (Romantika) és Gothár Péter (Megáll az idő) rendezett filmet, és szintén Gothár rendezésében két tévéjátékát (Imre, Násznép) adta a Televízió. — Sokféle műfaj. Melyikben érezte legjobban magát? — Mindig azt csináltam, amit szerettem. És azt szerettem, ami érdekelt. Sok dolog viszont nem érdekelt, így hát mindig örömmel kaptam azon, ami valami miatt megragadott. Amihez nem volt kedvem tovább, otthagytam, vagy változtattam rajta. Ami még mindig érdekel, azt folytatom. Talán együtt, az egészből kirajzolódik valami vagy valaki. Ha nem — nem. Én akkor is voltam. — Mi volt az a biztos pont az életében, ahonnamn a köröket tágíthatónak érezte? És most mi az? — Igen, mindig kell egy támpont. Ez mindvégig a prózaírás volt. Jelenleg sok minden foglalkoztat. Van egy félig kész darabom, amit a Katona József Színháznak írok. Talán be tudom fejezni. És van egy megkezdett regényem, remélem, talán be tudom fejezni. (bársony) Csákányi László Nem tudom, Csákányi László vajon lottózik-e. Ám nem csodálkoznék, ha a következők lennének kedvenc számai: 1, 10, 21, 42, 84. Megmagyarázom, miért gondolok erre. Egy: Csákányi ebben az esztendőben megkapta hivatása első számú kitüntetését . Kiváló művész lett. Tíz: éppen tíz éve, 1974. augusztus 10-én szerződött a Vidám Színpadhoz. Huszonegy: 1921-ben született. Negyvenkettő: 1942-ben szerzett diplomát az Akadémián, s mint már az előző évben ösztöndíjas, a Nemzeti Színház tagja lett. (Játszotta Davisont a Stuart Máriában, Tőkés Anna és Somlay Artúr partnere volt Hubay Miklós első — Hősök nélkül című — darabjában.) Nyolcvannégy: nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen sok lottózó játssza az éppen taposott esztendő számát — Csákányi Lászlónak jó szerepeket hozott, s ígér még ez az év. A lexikon így ír Csákányiról: „Sokoldalú, karakterábrázoló, különösen komikus és intrikus szerepekben otthonos. Mint sanzonénekes is népszerű.” Aki pályájának negyvenkét évéből vagy harmincban lelkes nézőjeként csodálta, inkább ezt mondaná: Csákányi mindentudó színész. Mindig abban a szerepben, szerepkörben tűnik otthonosnak, amelyben éppen föllép. Ha drámai jellemet formál meg, arra gondolunk, mennyi erő van benne, ha mulatságos figurát, arra, micsoda pompás komédiás. Az utóbbi évtizedben — lévén színháza a Révay utcai színház — főképp derűs perceket szerez publikumának, de maga sem titkolja, hogy szeretné megmutatni, nem csak kacagtatni képes. Sőt, meg is mutatja, olykor egy csipetnyi ürömfüvet kever örömünkbe azért, hogy miután a kóser elmúlik belőlünk, annál inkább érezzük az édeset. Nemrég arról beszélt, hogy szívesen lenne Willy Loman vagy Lear király. Ha megtudnám, hogy valamelyik színház megkínálja e szerepek valamelyikével, már az olvasópróba napján jegyet kérnék a premierre. (morvay) Fischer Iván úgy kezdte, hogy mindjárt a nemzetközi zeneéletben száz év óta főszerepet játszó magyar karmesterek sorába lépett. Huszonhárom évesen Firenze város, két év múlva a londoni BBC versenyén nyert első díjat. Attól kezdve a legkényesebb ízlésű zenekarok és operaházak tartanak rá igényt. Stílusművész. A régi zene újjáélesztésében a hagyományhűséget korunk érzékenységével, aktuális élményvárásával egyezteti, a múlt üzenetét megrendítő érvényességgel szolgálja. A minden muzsikus mestervizsgáját jelentő Mozart-értelmezésben ugyanolyan anyanyelvi természetességgel és biztonsággal szerzett tekintélyt, mint a klasszikus szigort érzelmi áradássá oldó romantikus remekművek megszólaltatásában. A nagy szimfonikus és opera-társaságok munkájának minden perce kiszámított, drága. A legrokonszenvesebb fiatalok számára sem nyújtanak tétova kísérletezésre lehetőséget. Tömör, lényegre világító instrukciókkal, a szakmai felkészültség felsőfokán lehet csak eléjük állni. És az alkotások mély, átélt megértésével, azonnal élményfokon muzsikálni, muzsikáltatni. Fischer Iván ilyen lényeglátó és -láttató művész. A nagy feladatok között budapesti szerepléseit egyre nagyobbakként kezelte, fontosságban szemlátomást egyre inkább előre helyezte. Hanglemezei, koncertjei, a Mozart-operák előadásai ezt minden kommentárnál világosabban értésünkre adták. Elképzelései vannak a magyar zeneélet színvonalának emelésére, rangjának őrzésére, türelme és energiája is az akadályok leküzdésére. Az eredmények már láthatók. Szerény, de határozott szolgálni akarása, a mellékszempontokat megértve kizáró, művészete tette fiatalon érdemessé szülőhazája kitüntetésére. (fodor) Bereményi Géz 1969-ben, első könyvpublikációja, a Naponta más című antológiában megjelent A svéd király című novellája elé néhány soros bemutatkozást írt, akárcsak a többiek, az akkor pályájuk elején álló fiatal írók. Bereményi Géza valóban fiatal volt. És már akkor valóban író. A bemutatkozásban azt sorolta fel, mi minden akart lenni korábban, majd ezt a mondatot tette befejezésnek: „Más nem történt velem.” — Huszonhárom éves volt akkor. Eltelt azóta 15 év. Mi történt Bereményi Gézával ez alatt a 15 év alatt? — Nagyon sok minden. Sokszor változtattam állást, lakást és foglalkozást. A foglalkozásom mindig kétes volt, és a műfajomat is gyakran éreztem kétesnek. De egyvalami mindvégig biztos volt. Igaz, közben nem mindig tudtam ezt, biztosan csak most tudom, visszatekintve a 15 évre. Biztos volt az, hogy író vagyok. Azaz: írósággal foglalkozom. Ma már tudom, hogy amit eddig csináltam, minden ennek volt alárendelve. Különben nem sok történt volna velem. Egészítsük ki. Bereményi történéseihez ugyanis hozzátartozik, hogy 1970-ben jelent meg első kötete, novellákkal. A svéd király címen írt regényt (Legen Maár Gyula Maár Gyula 40 évesen volt „fiatal rendező” — nem nagyon engedhette meg magának a pályakezdés bizonytalankodásait, a tapogatódzásokkal és kitérőkkel járó időveszteséget. Kénytelen volt a magáénak vallott kifejező eszközök teljes fegyverzetével előlépni már első nyilvánosság elé került filmjében. Ennek éppen tíz éve, 1974-ben mutatták be Törőcsik Mari és Josef Kroner főszereplésével a Végül című filmjét egy nyugdíjba vonult vezetőről. Nemcsak ő debütált akkor. A nagyközönség ezen a filmbemutatón tanulta meg annak a fiatal operatőrnek a nevét is, akit hamarosan a legjobbak között, a kiugróan tehetséges új magyar operatőrgárda élvonalában kezdtek emlegetni: Koltai Lajosét. Ilyesmire kevésbé szoktunk figyelni, de tény, hogy Koltai saját képi világa, operatőri egyénisége azonnal érvényesülhessen, ahhoz az atmoszféra szuggesztivitására és a színészi játék finom kidolgozására különösen érzékeny Maár Gyula filmrendezővel valóközös munkája és az egymásra hangolt együttműködés vezetett el. A színek és a fények értékét, atmoszféráját, kifejező erejét együtt, egymásra utalva fedezték fel önmaguknak első közös színes filmjükben. S bár ez, a Déryné, hol van? olyan film volt, amely modorával vitákat váltott ki, az vitathatatlan, hogy rendező és operatőr egyaránt meghódította a maga számára a színt és a fényt. Hangulatnak, lelkiállapotnak, tartalomnak hódította meg. Hogy Maár kezében milyen biztosan és tudatosan használt saját birtokú filmes eszköz azóta is a szín és a fény, milyen pontosan tudja, hogy a megkomponált látványnak mikor, milyen értéke van a pszichológiai állapotok és emberi kapcsolatrendszerek érzékeltetésében, azt legújabb filmje is tanúsítja. A Felhőjáték, amellyel tíz év után ismét egy fiatal operatőr debütált Maár mellett, feltűnést keltően: Novák Emil. Maár Gyula úgy lett filmes, hogy először közvetítő volt film és közönsége között. Forgatókönyveket, kritikákat, elemzéseket írt sokáig. Az elvont konstrukciókra hangolt elméleti ember máig ott áll a gyakorlat embere, a filmrendező mögött. És súg. Volt, hogy tapintatlanul hangosan. De a közönségre is figyelő Felhőjátékban a rendező mintha már fellázadt volna ellene. Meglehet, Maár Gyula stilizált filmkonstrukcióitól Maár Gyula, a filmrendező — illetve pontosítva: mostantól Balázs Béla-díjas filmrendező — végképp önállósítja magát. — sony — Götz Béla A Madách Színházban: Macskák; a Madách Kamarában: Fészekalja és Egyedül; a Várszínházban: Csíksomlyói passió és Magyar Electra; a Reflektor Színpadon: Balerina és A betűk csendjében; nyáron a Városligetben és a filmen: István, a király címe azok a futó darabok, amelyeknek díszletét, látványát Götz Béla tervezte. Közülük nem egy akad, amely önmagában is jutalmazható lenne egy Jászai Mari-díjjal. Hát még ez az imponáló sorozat ! Ám azok, akik a kitüntetést odaítélték, bizonyára azt is számításba vették, hogy Götz Béla, aki huszonhat éve színházi ember, de csak tíz esztendeje tervez díszletet, már első munkájával — Gyurkovics Tibor: Isten nem szerencsejátékos című darabjához készítette — meglepetést keltett, s azóta mintegy harminc díszletével mindig izgalmasat, eredetit, újszerűt teremtett. Különösképpen szeret szabadtérre dolgozni. Kilenc nyáron át tervezte a Szentendrei Theátrum díszleteit, mindig más és másképpen formálva át ugyanazt a szűk kis teret, kalandozván századokon,s égtájakon egyaránt. (Többek között: Tévedések vígjátéka, Dundo Maroje, Mukányi, Három a kislány.) — Díszlettervezőként autodidakta. S bizonyára nemcsak a művészi feladattal, hanem művészkénti elfogadtatásának feladatával is meg kellett birkóznia. — Így van. Nekem is sokat kellett küzdenem, értem is sokat kellett küzdeni azért, hogy tervezhessek, és a „hivatásosok” egy évtized eredményei alapján sem fogadtak igazán maguk közé. Vannak olyan megbízatások, amelyek elérhetetlenek számomra. Nagyon szívesen terveznék például operadíszletet, és úgy érzem, van is képességem hozzá, mert a zene A televízióban többször elmondta Kern András, mennyire imádja a mozit, s ráérősebb szamaszkorában legkedvesebb filmjeit nyolcszor-tízszer is megnézte. A Nagyúri mesterség című tévéjáték, amelyet Kern András rendezett, bizonyság arra, hogy nemcsak nézni szereti a mozit, de annak fogásait is megtanulta, így aztán készíteni is szereti és tudja. Pierre Boulle gördülékenyen író szerző, története kerek, logikus, érdekes és fordulatos. A második világháború alatti francia ellenállási mozgalom egy elképzelhető (talán meg is történt?) esetét vázolja fel, találóan jellemzett angol szövetségesekkel és német ellenséggel. Manapság leginkább politikai kriminek nevezzük az ilyen történetet, korábban az action-filmek kategóriájába soroltuk, bár ez a kifejezés nem igazán honosodott meg nálunk, mi inkább kalandfilmnek nevezzük ezt a típust. Es Kern jól ismeri, ügyesen alkalmazza a kalandfilm szabályait, megfelelő időben és arányban adagolja a meglepetést, a feszültséget, a szereplők személyiségének kibontakozását, a párbeszédek izzását, a drámaiságot s a sztoriba itt-ott beszűrődő líraiságot. Jól játszanak a színészei, Andorai Péter, Kiss Mari, Kovács Mária, Szabó Sándor, Reviczky Gábor és — talán a legjobb közülük, a leginkább hátborzongató hatást kiváltó — Bodrogi Gyula. Épkézláb történetével és feldolgozásának érdekességével, tehetségesen professzionista színvonalával a Nagyúri mesterség feltétlenül a műfaj jobbjai közé sorolható. (barabás) Meghalt Vankóné Dudás Juli Március 31-én, 65 esztendős korában, Budapesten, több hónapos szenvedés után meghalt Vankóné Dudás Juli, a Népművészet Mestere, az európai hírű naiv festőasszony, akinek neve eggyé forrt szülőfalujával, Galgamácsával. Szinte az egész ország ismerte Dudás Jula gyönyörű, galgamácsai népviseletbe öltöztetett figuráit, hiszen művészete valóban mindenkihez eljutott. Képeit kiállították New Yorktól Berlinig, Tokiótól Kubáig, s mindenütt nagy elismerést hoztak alkotójuknak, csakúgy, mint a róla készült filmek. □ KAMARAEST LESZ 6-án, pénteken 8 órakor a Fészek Klubban. Fiatal muzsikusok: Eckhardt Gábor (zongora), Ernst László (klarinét), Herpay Ágnes (fagott), Holczinger Attila (kürt), Horn András (klarinét), Merics Miklós (kürt), Tóth György (oboa) és Zs. Szabó Mária (hegedű) közreműködésével Mozart, Bartók és Brahms muzsikája hangzik fel. □ NOORI-EL-RAWY iraki festőművész munkáiból kiállítás nyílt a Bartók Galériában (XI., Bartók Béla út 32.). A tárlat április 4-ig szerdáig tart nyitva. Vendégművészek Budapesten A Magyar Állami Hangversenyzenekar mai zeneakadémiai hangversenyén ismét Kobajasi Kenicsiro vezényel. A műsoron Berlioz, Akira Mijosi és Dvorák műve szerepel. A koncertet holnap megismétlik. Április 5-én mutatkozik be a Zeneakadémián a magyar közönségnek a London Early Music Group, amelynek alapítója és mindmáig vezetője James Tyler lantművész. Erős Péter április 12-én a Zeneakadémián a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarát dirigálja. Rudolf Buchbinder osztrák zongoraművész április 15-én lép a Zeneakadémia pódiumára. A magyar főváros vendége lesz Doráti Antal, aki április 16-án az Erkel Színházban, 20-án és 26-án a Zeneakadémián dirigálja a Magyar Állami Hangversenyzenekart, illetve a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és énekkarát. Az első alkalommal Haydn, Beethoven és Mozart egy-egy művét mutatják be Ilse von Alpenheim osztrák zongoraművésznő közreműködésével, aki a második hangversenyen is fellép: ekkor Schubert, Mozart és Doráti egy-egy művét szólaltatják meg. (MTI)