Esti Hírlap, 1984. október (29. évfolyam, 231-257. szám)
1984-10-01 / 231. szám
VÁZLAT EGY TANÁCSKOZÁSRÓL Mondjuk inkább: környezetgazdálkodás Hivatal és egyesület • Elsődleges a Hamar kiderült: a változatosságra sem panaszkdhatunk. Végül 23-an szót kaptak a vitában, ugyanennyi jelentkező nem jutott mikrofonhoz (írásban megkérik tőlük) — e mérleggel zárhatta a pénteken Gyulán tartott országos környezetvédelmi konferenciát az elnöklő S. Hegedűs László, a Népfront Országos Tanácsának titkára. Volt miről tárgyalni: állam és állampolgár, hivatalok és társadalmi szervezetek kapcsolata e témákban, együttműködési lehetőségeik, a kívánatos formák — és egyáltalán: hogyan is állunk e kérdéskörrel? Az alkalomhoz méltó, igen alapos beszámoló — dr. V. Nagy Imre jegyezte — ehhez megteremtette az alapot. És eljöttek a hivatalok, a különböző társadalmi szervezetek megbízottai, s vázolták fel a maguk szemszögéből kialakított képet. HADITITOK ? Egy-egy villanás a hallottakból. ..Környezetvédelem szó helyett sokkal inkább a környezetgazdálkodás kifejezés lenne már alkalmas a mai és a holnapi tevékenység és a szükséges előrelátás jellemzésére” — fejtette ki a környezetvédelmi hivatal első embere. ..A lakossági érdekeltség rendszerének kialakításában fontos legyen mindenki tudatában annak, hogy például egy mocsaras Balaton mellett elértéktelenedik az ő telke is, a magánérdeken keresztül ismerje fel a közérdeket” — magyarázta a pesti akadémikus. A biológus: „ahhoz, hogy tudjuk, mi a teendőnk, ismernünk kell a mai pontos helyzetet. Az országos mérőhálózat kiépítése késik, s az egyes tárcák haditókként kezelik a saját adataikat.” A szaktanács titkára: „tudathasadásos állapotba kerül az a vállalati szakszervezeti testület, amelynek ma választania kell, hogy az elért nyereséget szétosszák-e, vagy fordítsák környezetkímélő gyártási technológia bevezetésére”. A békési tsz-elnök: „a három városon át folyó Élővíz-csatorna halott. A fejlődés — az ipar, az urbanizáció — nem társult a víz állapotának őrzésével, s városközpontunkon a dísznek szánt ér helyett bűzös ár vonul keresztül.” A fővárosi vezérigazgató, az országos településtisztasági tanács elnökeként: „Budapesten megoldottuk a pormentes szemétgyűjtést, de a magyar városoknak alig több mint a felében van csupán rendszeres szemétgyűjtés! A keletkező 14 millió köbméter városi hulladékból 6 milliónak az összegyűjtése, higiénikus elhelyezése hiányzik, erre pedig áldozni kell!” A KISZ-titkár azt említette: „az érdeklődés mind nagyobb a környezetvédelmi kérdések iránt; egy-egy szaktáborra például már annyi jelentkező volt, hogy pályázatot írtunk ki számukra, s a legjobb munkák beküldői kerülhettek be.” Ökológiai szemlélet, gondolkodás — számtalanszor elhangzott szótársítások. „A finnek mesélik, hogy a felnőttek ott a gyerekektől tanulják meg ezt, akiknek pedagógusait viszont már így képzik.” Mit lehet azonnal is tenni? Az idős debreceni orvosprofesszor mondta: „jövő héten az egyik előadásom témája az epekőbetegség kezelése, a másiké a vastagbélgyulladás lesz — a gyerekek ezek kapcsán ökológiai példákat fognak hallani.” Igen, ez a lényeg. Amit a beszámoló úgy fogalmazott: „gazdasági szakembereink jó része ökológiailag képzetlen, a népgazdaság egyes területein az ökológiai kultúra alacsony színvonalú” — váljék semmissé mielőbb. Nem szükséges önálló tantárgyként foglalkozni a különböző szintű iskolákban a környezetvédelemmel, hanem — hogy is mondta valaki? — „a természet szerves egysége és az abból magát száműzte ember csoportérdeke” közötti viszonyt elemző ökológiai gondolkodásmód terjesztésével minden tantárgyban és iskolán kívül is — pénzügyi, iparfejlesztési, városgazdálkodási és a többi területeken, szemléletmód jog, szakkör foglalkozik környezeti kérdésekkel. (Nem is volt ellenvetés egy, az egymás közötti információáramlást, a tevékenységet összehangolását lehetővé tévő szövetség megalakítására.) Ennek a hatalmas erőnek az igénybevétele a deffenzív védelemtől az aktív gazdálkodássá formálódó hivatalos környezetfejlesztő tevékenységhez, egyaránt elengedhetetlen az életminőség javítása és a hoszszabb távú gazdasági megfontolások szempontjából. Ehhez adott figyelemre méltó gondolatokat a gyulai tanácskozás. . Arról beszélnek • • '• errefelé — lapunkban is már kétszer hangot kapott —, hogy amíg van mit, mentsük meg a város közlekedésének öreg sárgáit, a kivénhedt villamosokat, beszámoltunk a megőrzés terveiről. A gondok között írtunk arról is, hogy az öreg kocsik jövőjét nemcsak a korábbi évek nemtörődömsége fenyegette, fenyegeti. Ugyanis hiába várják jobb sorsukat immár remízben, tehát nem a bontóban a kocsik, ha azt a remízt senki nem őrzi. Hiszen hogyan másként fordulhatott volna elő, hogy a gödöllői kocsiszínt néhány közlekedési „szakértő” feltörte, az ott tárolt kocsikat kifosztották, a villamos berendezéseit megrongálták, amit csak mozdítani tudtak, azt pedig ellopták. A városszépítők most azon gondolkodnak, hogy felajánlják segítségüket a BKV-nak: csináltatnak rácsot a gödöllői kocsiszín ablakaira. És arról is beszélnek errefelé, hogy mi ezt nem hagynánk a vállalat helyében. Udvariasan visszautasítanánk, és elkészítenénk magunk. ÉVENTE SZÁZEZREK Az érdeklődés nemcsak a gyerekekre jellemző. Az igény óriási; a népfront és más társadalmi szervek akcióiban évente 150-200 ezren vesznek részt, s az országban 550-600 különböző egyesület, bizottság, szövet MEGKEZDŐDÖTT A TATAROZÁS Könyvtár a város Az Egyetemi Könyvtár felújítása — a Szépművészeti Múzeummal együtt — a művelődési tárca egyik legnagyobb beruházása lesz a következő években. A több mint százéves épület állapota, az állványokkal megerősített, omladozó homlokzat mindenki előtt ismert, aki megfordult már a Felszabadulás téren. Az Egyetemi Könyvtárra hoszszú idő óta nem jutott pénz, most azonban jó hírünk van: elkészültek a tervek, megkezdődött a munka. — Nem rekonstrukcióról, hanem tatarozásról van szó — mondja Marót Miklós főigazgató-helyettes. — A könyvtárat természetesen nem zárhatjuk be, hiszen az olvasóknak — zömmel az ELTE hallgatóinak, oktatóinak — szükségük van rá. Ez a külföldi, a filozófiai, a történelmi és egyéb társadalomtudományi művek, folyóiratok legteljesebb gyűjteménye hazánkban. A nyitvatartást az is indokolja, hogy a Széchényi Könyvtár hamarosan hosszabb időre bezár. Ideiglenes elhelyezésről sem lehet szó, lévén, nincs olyan épület a fővárosban, ahol elférne mind a másfél millió könyvünk. Ezért csak szakaszonként tudjuk átadni az épületét a felújítóknak, ez nekik is, nekünk is nehéz feladatot ad. Az Egyetemi Könyvtár neoreneszánsz palotája 1876-ban készült el; akkor 600 ezer kötetre tervezték. A harmincas években volt ugyan felújítás — az addig 8 méter magas könyvtárakat ekkor osztották három szintre —, ám 1945 óta nagyobb tatarozás még nem volt. A 110 éves csatornahálózat is tönkrement, a villany- és a vízvezetékek elöregedtek. A metró építésekor, 1972-ben aláfúrtak az épületnek, a könyvtár szinte kettévált, az egyik szárny 15-20 centimétert süllyedt. Következésképp: a metró a tatarozás költségeiből is részt vállal... — öt évig tartott a vita. Tavaly döntött a bíróság: a helyreállítás során a Metróber a számlák alapján folyamatosan téríti a károkat. A többi költséget a Művelődési Minisztérium és az ELTE fedezi. — A tatarozás után megszűnik a raktárak zsúfoltsága? — Tömör raktárakat rendezünk be, a könyvállványok egymás mellett eltolhatók lesznek. Ez megduplázza a férőhelyeket. Igaz, minden kötetet meg kell mozgatni, s ez nem kis munka lesz. — A legrégebbi könyvek állapotát mindez nem veszélyezteti? — Az 1500 kódexünk, 15 ezer magyar és külföldi és közepén nyomtatványunk eddig is klimatizált raktárban volt, rendszeresen restauráltuk őket. A romlás veszélye inkább az 50-100 éves papír kötésű könyveket fenyegeti. — Amíg az olvasótermet felújítják, hol olvashatnak a könyvtár látogatói? — Megkapjuk a Széchényi Könyvtártól a Pollack Mihály tér és a Bródy Sándor utca sarkán álló egykori Festetich-palotát, itt lesz az olvasóterem. Előre meg kell majd rendelni a könyveket, naponta fogjuk szállítani az anyagot. Egyébként évről évre több az olvasónk, részben a Széchényi Könyvtár költözködése miatt is. Az idén már 7500-an iratkoztak be könyvtárunkba, kétharmaduk egyetemista. — Elkezdődött a tatarozás? — A pincékben már dolgoznak a mesterek, szigetelik az épületet. A fél évszázados, már-már muzeális értékű kazánt is le kell szerelni, három új gázkazán kerül a helyére. A homlokzat felújítása a legutolsó lépés lesz, ha már az épület belseje elkészült. — Mikorra újul, meg az Egyetemi Könyvtár? — Ezt még nem tudjuk. Az építkezés közben előadódhatnak további kellemetlen meglepetések, de a Művelődési Minisztérium megígérte, folyamatosan kapjuk a felújításhoz szükséges összegeket. Korányi G. Tamás MÚZEUMOK BUDAPESTÉRT Mentette a kincseket — Virág bácsi betegállományban van — tájékoztatnak a Budapest Történeti Múzeumban. Mert egyébként a 79 éves nyugdíjas még mindig aktívan dolgozik, a múzeum szolgálatában áll. Egyike azoknak, akik a háború alatt felbecsülhetetlen értékű műkincseket mentettek, őriztek meg az utókornak. — Nógrádban születtem, októberben lesz 62 éve, hogy a főváros szolgálatába álltam — mondja Virág Antal. — 1922-ben 16 évesen iskolafűtőként kerültem a városhoz. 1927-ben lettem a múzeum alkalmazottja — amit akkor még Fővárosi Múzeumnak hívtak —, mint kisegítő őr. Tizenegy múzeumigazgatót szolgáltunk feleségemmel. A Halászbástya tornyában laktunk, szolgálati lakásunkban. A háborút, a Vár ostromát is itt éltük át. A Halászbástya pincéje már 1943-ban műtárgyi óvóhelyyé alakult. Itt volt a fővárosi múzeum műemléktára, később ide menekítették a Petőfi Múzeum anyagát is. Már a nyilasok is barikádokat raktak a műemlék kövekből, de az igazi baj akkor kezdődött, amikor a németek beszállásolták magukat a múzeumba. Az első dolguk az ott levő ládák felfeszegetése volt. Azokat, amelyekben a műemlék kövek törmelékei, cserepei voltak, a többi láda tetejére, illetve elé húztam, a németek nem figyeltek fel az igazi kincsekre. Sok követ, fel nem tört ládát azonban így is a lőállásokhoz, az ágyúk közé hordtak. Ezeket éjszakánként vittem vissza a múzeumba. A nagyobbak cipelését az egész család segítette. Háború utáni újságcikkeket mutat, amikben megemlékeznek tettéről, felsőfokban méltatva bátorságát. Ennek elismeréseként a kőemléktár 1948-ban történt újbóli megnyitásán meghívottként vehetett részt, s munkahelyén is előléptették. Városvédő tevékenységét azonban ezzel nem fejezte be. A felszabadulás után a romok alól, a bombatölcsérekből ásta elő a műemlék torzókat. A felszabadulás után ő fedezte fel az elrejtett Esterházy-kincseket. Esterházy volt inasa dicsekedett neki: tudja, hol vannak elrejtve a kincsek, de talán már tönkre is mentek, a rossz csomagolás miatt. Virág Antal értesítette a hatóságokat, így kerültek meg a páratlanul értékes leletek. — Még ma is bármerre járok és észreveszek valamilyen műemlék törmeléket, én is rögtön szólok a múzeumnak — mondja Virág néni. — Mindketten a városnak, a városért élünk. Érsek M. Zoltán Az Esterházy-kincsekkel előkerült hatalmas Losonczytál. A kép jobb szélén, múzeumi sapkában, Virág Antal. OPERAHÁZ EZ IS Kaptunk egy tiszteletpéldányt, mintegy üzenetként: a kitartó kilincselésének íme eredménye lett. Április elején töprengtünk, megszemlélve egy sárga Wartburg hátsó üléséről, csomagtartójából kikerülő papírmaketteket: „őszintén szólva talány, miért nem üzlet ez? Miért állunk itt az utca aszfaltján, forgatva a maketteket, miközben a bicajozó gyerekek lefékeznek mellettünk, s tátott szájjal nézik: mit csinálhatnának maguk is papírból? Miért nem csinálhatják? Miért nem vághatják, ragaszthatják össze az Operaházat vagy a Halászbástyát, a Nemzeti Múzeumot, a Nyugati pályaudvart, a várpalotát? Lehet kapni kivágás játékokat (ha nem is bő választékban), de a készletből hiányzik az, ami minket körülvesz: Magyarország”. Vasárnap egy ügyetlenkedő felnőtt és két ügyeskedő gyerek szétbontotta a kapott füzetet lapjaira; vágott, hajtogatott, ragasztott, és a Winnetou végétől A Hét nyitányáig összeállította az Operaháznak a mostani ünnephez méltó kicsinyített mását. Nagy munka volt, de nem fárasztó. A grafika mutatós, a makett — és nem lényegtelen: a munkához adott leírás — pontos, írjuk hát le: a Papír—Plast GM készítette, a Lapkiadó Vállalat védnökségével, az építésügyi tárca és a Budapesti Városszépítő Egyesület támogatásával. Bizakodhatunk akkora az érdeklődés iránta (a Harmónia — a volt Dohánybolt — Vállalat forgalmazza), hogy jönnek az újabbak, s Budapest különleges hangulatát megteremtő épületek ésegyüttesek sorra következnek. A gyerekek felépíthetik maguk körül a várost. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Szöllősi Ferenc Szűcs Gábor