Esti Hírlap, 1985. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-01 / 230. szám
A ZENE VILÁGNAPJÁN Orgonakoncert Beszélgetés Lehotka Gáborral A zene világnapján megkülönböztetett figyelemmel gondolunk azokra, akik a zene lélekemelő, hétköznapokban felizzó szépségével ajándékoznak meg mindnyájunkat. Lehotka Gáborral, immár Európa-hírű orgonaművészünkkel, aki ma este játszik majd a Zeneakadémia. Nagytermében, a muzsika jelentőségéről beszélgettünk. Újat is . Zenei életünk sokoldalú, gazdag, a múlt zenéjét is visszatükröző és a ma muzsikáját egyaránt bemutató kínálata széles körű visszhangot vált ki. Ennek biztosításáért köszönet az Országos Filharmóniának, annak kultúrpolitikájának, amelyről csak elismeréssel tudok szólni. Ezért is lehet nálunk mindennap ünnep, amikor koncerttermeinkben felcsendül a zene. A közönség érdeklődése együtt nőtt a kibontakozott zeneélettel, amely szavatolója a művek újraszületésének, belső erővé válásának. Az ilyen nap, a zenei világnap csak aláhúzza fontosságát a muzsikának, ráirányítja a figyelem sugarát jelentőségére. — Feltételezem: atomkorban sem élhetünk meg zene nélkül. — Meggyőződésem, a számítógépek korában, amikor az emberi gondolkodás hajlik az elvont, elméleti egyoldalúságok felé, még elementárisabb módon fogja követelni és igényelni magának az ember azt az érzést, melyet csak a művészet tud kifejezni! Az érzések nemesítő hatását érzem magam is szolgálatnak. Pályám első évtizedében elsősorban Bachművek interpretálásával igyekeztem a közönség rokonszenvet megnyerni, zenei szomjúságukat kielégíteni, de érzem, hallgatóim újat is várnak tőlem, s ezért a 70- es évek végétől elkezdtem komponálni, elsősorban orgonára, hogy olyan műveket is játsszak, melyeket máshol nem hallgathat a koncertlátogató. A kompozíciók megírására az újonnan épült orgonák ihlették, a hangszerek varázsa alkotóforrássá vált. — Saját művét is megszólaltatja a koncerten. — Úgy válogattam meg műsoromat, hogy minél szélesebb körű legyen, s természetesen reprezentatív magyar szerzők sem hiányoznak belőle. Ezért hangzik fel Liszt Ferenc és a ma élő Ligeti György egy-egy műve is. Saját kompozíciómat is játszom, és a sokrétűséget szolgálja Sziklai Erika énekművész közreműködése is, akivel már hosszú évek óta nagy örömmel koncertezem. Mind a ketten nagy megtiszteltetésnek érezzük, hogy ezen a jeles napon, ünnepen az Országos Filharmónia bennünket kért fel hangversenyzésre. Professzor — ön ma már fiatal mester is: professzor a Zeneakadémián. — Az eddig folytatott munkám során szerzett tapasztalatok átadása a fiataloknak, a jövő nemzedékének, művészeinek az egyik legszebb feladatom. Az ember érzi: nem szakad meg vele szellemi szál, a folytatás biztosított. Az orgonatanszakokon Gergely Ferenccel, aki nekem is tanárom volt, azon fáradozunk, hogy a jövő művészei az európai orgonakultúrához méltóan képviselhessék majd a magyar művészek kivívott hírnevét, a közönség szolgálatában állhassanak, a szó legteljesebb értelmében. Tervek — Mit hoz, mint művésznek, a közeljövő? — E hóban az NSZK- ba és Bulgáriába utazom koncertezni, s idehaza az európai kulturális fórum keretében november 12-én a Mátyástemplomban adok orgonahangversenyt. Földes Károly Küzönségcsalogató kritikák TORINÓI TELEFONBESZÉLGETÉS OROSZ ADÉLLAL Operaházunk balettkara folytatja sikeres szereplését a torinói Teatro Reggiában. Orosz Adél balettigazgatótól ma reggel rövid beszámolót kértünk arról, mi történt a csütörtök esti bemutatkozás óta? — A premier szólistái után természetesen színre lépett a másik „csapat”, a vendégművész Gabriella Cahen (és persze Keveházi Gábor) mellett Metzger Márta, Volf Katalin, Szakály György, éppoly nagy sikerrel. És ha már a szereplőkről van szó, hadd számoljak be örömmel arról, hogy a vasárnap délutáni előadáson, a Giselle első felvonásának parasztduettjében debütált ezen a nem is akármilyen nemzetközi porondon — méghozzá egyetemes tetszést aratva — nagyon fiatal balerinánk, Ruisz Edit, ugyancsak ifjú partnerével, Kováts Tiborral. Az ő életükben ez a forró hangulatú előadás volt az igazi premier. — Egymást követik az előadások. Az igazgató nem érzi a társulat teljesítményén a viszonylagos kifulladás jeleit? — Külön elégtétel számomra, hogy a leghatározottabb nemmel felelhetek. Ebben a fizikai igénybevételben sporthoz igencsak hasonló művészeti ágban ugyanaz az aranyszabály érvényesül, mint mondjuk, a labdarúgásban: csak a rendszeres, kemény munka jelenthet nemzetközi szereplésre is alkalmas erőnlétet. — És a közönségnél sincsenek „kifulladási jelek? — A siker — és ezzel együtt a nézőszám — estéről estére nő. A premier idején éppen sajtósztrájk volt, de azóta megjelentek a kritikák, szinte egyhangúan közönségcsalogató előjellel. Tegnapi szünnapunkon csodálatos élménnyel ajándékozták meg a társulatot az olasz vendéglátók : nagyszerű buszkiránduláson vettünk részt. És ha már a vendéglátókról szólunk, a fogadáson a város fiatal polgármestere (aki részt vesz a Teatro Reggio irányításában is) szép szavakkal emlékezett meg Kossuthról, a „turini remetéről” és arról, hogy a magyar—olasz kapcsolatoknak megvannak a maguk továbbépítésre méltó hagyományai. — A további program? — Még két előadás (ma és holnap), csütörtökön utazunk haza. Már kiosztottuk a hazai próbacédulákat. A következő, már otthoni feladat: október végén az Erkelből az Operába „úsztatott” Hattyú bemutatása, új díszletekkel. (harmat) EUROPALIA '85 Goya, Dali, Picasso Baudouin belga király, Fabiola királynő és Austuries spanyol királyi herceg Brüsszelben megnyitotta a spanyol művészek remekeit három hónapon át az érdeklődők elé táró „Europalia '85” kulturális ünnepségsorozatot. A páratlanul gazdag műsort kínáló „Europalia ’85” már a megnyitás napján óriási közönségsikert könyvelhetett el. Brüsszelben és Charleroi-ban, ahol többek között Goya, Dali, Miro és Picasso remekműveit csodálhatják meg az érdeklődők, a kiállítás színhelyén az érdeklődők órákon át vártak arra, hogy a kiállítócsarnokba juthassanak. Charleroi-ban a Művészek Háza a nyitónapon 29 ezer látogatót fogadott. (mécs) MATOL A HONVÉD MOZIBAN Koreai filmnapok Ma délután 18 órakor a budapesti Honvéd moziban díszelőadás keretében nyitják meg a Koreai Munkapárt megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett koreai filmnapokat. Az ünnepi rendezvényen az Aszil szerelmese című, tavaly készült, filmet mutatják be, amelyet Csang Jong Bek rendezett. A színes, kalandos történet egy régi legenda feldolgozása, mintegy másfél évezreddel ezelőtt játszódik. Koreában az utóbbi években sorra készülnek a régmúlt időket felidéző látványos filmalkotások: példa erre a nálunk Legenda Szilvavirágról címen tavaly bemutatott film, meg a VI. században játszódó Talme és Pomdari is, amelyet novemberben a televízió fog sugározni. Este 20 órakor A virágáruslány című, 1972-ben készült — annak idején a magyar mozik műsorán is szerepelt — filmet vetítik. Ezt — Cshö Ik Gju társrendezői közreműködésével — a közelmúltban elhunyt kiváló filmalkotó, Pak Hak rendezte, akinek egy másik munkáját is játszották hazánkban, Az ikrek dala címmel. A koreai moziművészet múltja kevéssé ismeretes nálunk, pedig az első koreai film — a Jun Beng Nam rendezte Eskü a holdvilágnál — 1921-ben készült. Azt is kevesen tudják, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban készülő filmek olyan hagyomány folytatói, amely már a gyarmati időszakban kialakult és megerősödött: a haladó filmesek többsége a húszas években a Koreai Proletárírók Társasága filmművészeti szekciójának irányításával működő alkotócsoportokban számos műben ábrázolta a tömegek sorsát. Egy fiatalon meghalt kiváló rendező, forgatókönyvíró és színész, Ra Un Gju nevéhez fűződik a nemzeti filmművészet megizmosodása: a húszas-harmincas évek legégetőbb társadalmi problémáit nagy művészi kifejezőerővel dolgozta fel. A gyarmati időszakról, a függetlenségi harcról és az új élet kezdeteiről szól a felszabadulás utáni első — 1949-ben készült — koreai játékfilm, Az én hazám, amelyet nálunk is bemutattak 1951-ben. A mostani filmnapok egyik csemegéje, hogy a holnapi 18 órai előadáson ez lesz látható. A felszabadulás után fél évtizeddel, az amerikai támadás következtében kirobbant hároméves háború időszakában játszódik Rju Jong Man filmje, a Hajnalcsillag, amelyet a taskenti fesztiválon mutattak be, s amely most a holnap esti előadás programján szerepel. A Koreai Munkapárt 1980-ban tartotta legutóbbi — hatodik — kongreszszusát. A holnapután — 3-án — 18 órakor vetítendő dokumentumfilm, A Koreai Munkapárt VI. kongresszusa, nemcsak ennek a tanácskozásnak az eseményeit idézi fel, hanem azokat az érdekes, látványos ünnepségeket is, amelyeket ebből az alkalomból rendeztek. A filmnapok záró előadásán — 3-án 20 órakor — kerül műsorra A követ nem tért vissza című, tavaly készült film, amely a század eleji koreai hazafiaknak a japán terjeszkedésselszembeszálló első, sikertelen kísérletéről szól. Az alkotók neve ismerősen cseng: a rendező Cshö Un Hi, aki az idei moszkvai filmfesztiválon (Básti Julival együtt) a legjobb női alakításért járó díjat nyerte el, a forgatókönyv írója pedig Szin Szang Ok, aki a Moszkvában díjazott koreai filmet rendezné. Vida János Falstaff a Verdi Falstaffja sokak számára az operaköltészet mozarti értelemben klasszikus csúcsa, ahol a műfaj minden addigi nagy törekvése egyesül, ahol az európai színház görög—római—reneszánsz szelleme még egy utolsó lobbanással bevilágítja saját, magasba ívelő útját, s már a visszaereszkedés szerteágazó kis ösvényeit is. Melis Falstaffja sokak számára a magyar operajátszás mai csúcsa, ahol zene és színház, az ábrázolás és kifejezés — testi-lelki eszközeiben, tehát a szó szoros értelmében is — emberi művészete tetőzik, a zene testet ölt, a szavak életre kelnek és leleplezik magukat, minden szempillantás, minden lépés és kézmozdulat muzsikál. Vámos László arra vállalkozott, hogy a kamerák lencséin fölnagyítva, ennek a Falstaffnak minden részletét közelről elénk tárja, hogy a képernyőn, mint egy tükörben, fölismerjük önmagunkat, ifjonti heves és tiszta érzelmeinket, gyanakvásainkat és furfangjainkat, elmecsiszoló indulatainkat és sóvárgásainkat, bocsánatos, nevetséges vagy éppen visszataszító ügyeskedéseinket az életjobbító,szebbítő igyekezetben. Nagyságunkat és gyarlóságunkat — forrásaikkal és eredményeikkel együtt. S mert a tükör görbe, a leleplező kép fájdalommentes, játékos, élvezetes. Hogy szívesen, bátran, nagyra nyílt szemekkel nézhessük. Ilyen értelemben a játék valamennyi szereplője Falstaff egy-egy jellemvonásának külön-külön megtestesítőjeként, hangsúlyozófajaként vagy leleplezőjeként tekinthető. Mikor a cselekményben-muzsikában mind összekerültek, átélhettük az emberben olykor feltoluló érzések és gondolatok képernyőn foszlányokban egymásba kavarodó káoszát. És a zene tanítását, minden kavargás mélyén törvényszerű mozgatóerők működnek, melyek a megnyugvás, a rend egy új alakzatához vezetnek. A zenei folyamatot Giuseppe Patané irányította, Verdit tisztelve, a stílus tapasztalt ismeretével. Kidolgozott részleteiből azonban hiányzott a mű teljes, nagy formáját végig éreztető arányosítás, a Gardelli-féle Verdi-tűz és Ferencsik Falstaffjainak bölcs elmélyültsége. A szereplők remek együttessé formálódtak Melis körül. A windsori asszonyok talpraesett hármasa, Tokody Ilona, Komlóssy Erzsébet és Takács Tamara, mint egy színben, dinamikában, hangsúlyaikban jól összecsiszolódott kamaraegyüttes, a vállrándításig és szemvillogtatásig kidolgozott színésztriók annyira egyformán érezték-értették a muzsikát. Sólyom-Nagy Sándor és Karizs Béla, Palcsó Sándor és Gregor József egy-egy motívummal színesen kirikítottak az összhangból, aztán újra belesimultak — pontosan szerepük szerint. Götz Anna és Baráth Attila meglepő muzikalitással és lefegyverző bájjal játszották el a Pászthy Júlia és Bándi János hangján megszólaló szerelmespárt. Wieber Marianne és Bócz Mara teremtett tarka környezetet, amely Káplár Ferencék kameráin valóságos reneszánsz képsorokká alakult. Csak a babonák erdei tündérvilágának (utolsó) képei ragadtak kissé a darab összes ismert színpadi változatának, az operai „mintharealizmusnak” (még Felseinsteinnél is hiányérzetet hagyó) megoldatlanságában. Fodor Lajos ÚJ SOROZAT AZ FMK-BAN Minden csütörtökön: Rock-körkép Új sorozat, szervezői szerint „aktuális, élő rockújság” indul október harmadikén, este hatkor a Fővárosi Művelődési Házban. A Rock-körkép első alkalommal máris valami különlegeset kínál: a Sanetor együttes első nagylemezének bemutatóját, beszélgetést a zenészekkel, s dedikálási lehetőséget. A Senator tagjai között van Som Lajos (ex-Piramis), Takács Tamás (ex- Karthágó), Szekeres Tamás (ex-Varga Miklós Band), Varga László (ex- Pardon) és Gigor Károly (ex-Carat). A műsor házigazdája Hajnal Gábor lesz. A Senator első budapesti koncertjének időpontja egyébként november tizenötödike, helyszíne pedig a Petőfi csarnok lesz. A FMH Rock-körképnek mostani programját videóvetítés egészíti ki: a Dire Straits és a Foreigner együttesek koncertjéről készült filmet láthatják az érdeklődők. H. G. Mesterségek és mesterművek Néhány nap múlva elkezdődik Pécsett s Baranya megye szerte a múzeumi és műemléki hónap eseménysorozata. Ma a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán a Toruni Múzeum gyűjteményéből mutatnak be Lengyel papírkivágások címmel válogatást. A múzeum régészeti osztályán 4-én Mesterségek és mesterművek az avar korban címmel nyílik tárlat, mely 1986. március 30-ig látogatható. A Várostörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum új látványossága a baranyai éremgyűjtők bemutatója: pénzek, érmék és plakettek sora. Minden bizonnyal sok érdeklődőt vonz majd a dohányzás történetét bemutató kiállítás. A gazdag programról árulkodó műsorfüzetből több kamarakiállításról, előadássorozatról, kutatásismertetésről, tárlatvezetésről is értesülhetünk.. A naponkénti események sorát október 31-én szakbizottsági ülés zárja. □ KISS ZOLTÁN LÁSZLÓ Conncidentia oppositorum című kiállítása holnap délután fél 6-kor nyílik meg a Csók Galériában. Megnyitja: Bereczky Loránd művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. □ OPERAEST LESZ 10- én, csütörtökön fél 8-kor a Zeneakadémián. Közreműködik Larisza Kurgyumova, Panta Burcsuladze, Nyina Fomina, Alekszandr Lomonoszov és a Magyar Posta Szimfonikus Zenekara. Vezényel Medveczky Ádám.