Esti Hírlap, 1985. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

TÁBORHEGYI GÁZOSÜGY Fizettek a lakók , másfél éve készül a vezeték Vékony pallón egyensú­lyozunk a gázvezetéknek szánt munkagödör fölött. A Máramaros utca 64. szá­­­mú ház előtt beszéltünk meg találkozót Szebényi Lajosnéval, a III. Kerületi Tanács műszaki ellenőré­vel. Nehéz terep Nem könnyű megközelí­teni a helyszínt. Gödrök, árkok, homokbuckák állják az errejám útját. Így az­tán a busz is jó ideje nem közlekedik már ezen a ré­szen. Az egyik árok aljá­ról négyen néznek kérdőn felénk. Fotós kollégám fel­szerelését látva­ arrébb hú­zódnak. Kérdezném az út­irányt, de gyanúsak va­gyunk. Így aztán nehéz szóra bírni bárkit is. — Merre találom a munkavezetőt? — próbál­kozom a bizalmukba fér­kőzni. — Milyent? — néznek össze. — Én vagyok ennek a brigádnak a vezetője — vállalja el mégis egyikük —, de minket csak most irányítottak ide. Nézze meg, milyen köves rész ez. Nehéz itt haladni. A ha­táridőkről ne minket fag­gasson, csak azt tudjuk, hogy ez nehéz terület. Fa­gyos a föld, meg tiszta szikla. Lassúbb ebben a munka — néz a társakra, akik megerősítik a véle­ményt. Mutatom a tavalyi kel­tezésű levelet Szebényiné­­nek. — Ó, hát azok az ígé­retek ... Az a helyzet, hogy itt már azóta a har­madik kivitelező dolgozik. Ezek a mostaniak, a Mo­­nori Tsz Generál Épszer főágazatának emberei, a nyár közepétől csinálják. — Az előbb az egyik brigád azt mondta, alig néhány napja irányították ide őket. — Azt nem tudom, mert több brigád is dolgozik itt. Tehetetlenek Rosszkor érkezhettünk, mert a hosszú árokrend­­szerben talán ha kilenc embert tudnék összeszá­molni délelőtt 11 órakor. — Nekünk egyébként sem a brigádokkal van szerződésünk — mondja a műszaki ellenőr. — November 15-re vál­lalták a teljes befejezést. A látottak alapján ez a határidő aligha tartható. — Mit tehetünk? Nógat­juk­­ a kivitelezőt. Mást nemigen tudunk. Legföl­jebb jól megkötbérezzük őket. — De ettől­ még nem­ lesz gáz és rendes utca a lakóknak, akik csupán ezért harmincezer forintot fizettek. — Jó, jó, de hát mit tu­dok tenni? — néz rám várakozva. A gázszerelési munkákat, illetve a bekötést a Víz-, Gáz- és Központifűtés-sze­relő­­m vállalta. — Mi haladnánk, ha ha­ladhatnánk — mondja Bár­sony László építésvezető. — Állandó vitában vagyunk a földmunkára szerződött vállalkozóval.. A hét végén például biztosra ígérték, hogy meglesznek egy sza­kasszal. Ott árválkodtunk tízen, ők ki se jöttek. Ez nekünk is nagy veszteség, mert munkásaink magasan kvalifikált hegesztők, sze­relők, amit ez a veszélyes munka meg is kíván, és persze nem csekély órabért kell kifizetnünk azért, ho­gy csak állnak, és bámulják a gödröt. Arról nem is szól­va, ho­gy sok más helyen is vannak kötelezettségeink, de ide jöttünk, hogy még a fagy beállta előtt norma­lizálódjon a helyzet. — Nekünk minden nap­rakészen be van tervezve, előre legyártva — folytat­ja. — A gerincvezetéket már lefektették az embe­rek, a Gázművek is maxi­mális támogatást adna. Vi­szont, amint láthatta, olyan gödröket ásnak, amit nem lehet használni. Állandóan figyelni kell, nehogy rá­túrják a vezetékekre a kö­vet, a zúzalékot. Mert ab­ból később igen komoly ba­jok származhatnak. Anél­kül, hogy vádaskodni kí­vánnék, ilyen fejetlen, de inkább semmilyen­ felelőt­len munkavégzést, mi ne­m engedhetnénk meg ma­gunknak. Dr. Lehocsky Pál pallón egyensúlyoz, új háza felé közelít egy megrakott ta­licskával. — Hát nem egyszerű a közlekedés ilyen körülmé­nyek között — néz fel. — Harmincezret fizettünk be eddig. Nagyon remélem, hogy most már tényleg el­készül végre. Penészlevél — Nehéz, szörnyen ne­héz szót érteni­ a vállalko­zóval — veti közbe Kele József közös képviselő. — Szinte már mindent meg­próbáltunk, de csak ma­gyarázkodás van, meg az, amit maga is láthat. Min­den héten, mindennap ez megy itt. Néhányan tesz­­nek-vesznek a gödrökben, a munka meg nem halad. A gáz már ben­ne van a fővezetékben, de mikor jut el a házakba? Pan­aszlevél indul, válasz érkezik ... Valahol félúton elkerülik egymást." Érdekes módon az írásbeli válaszok, jelentések szerint — de csakis r aszerint! — a vál­lalkozó mindig kimutatja, hogy minden rendben, megfelelő létszámmal dol­gozik a munkákon. De va­jon hol lehetnek, mert alig­­látni közülük néhányat dolgozni. Próbáltam néhányszor — délelőtt, délben,­­ ebédidő után — legalább telefonon elérni a monori­­sz ezen tevékenységéért felelős ve­zetőit, de hasztalan. „Nem tudom adni, talán ké­sőbb ...” — mondta egy kellemes női hang. Délután három tájban pedig már fel sem vették az irodában a telefont... Megúszhatják Attól tartok, ebből (csak) kötbér lesz, gáz és normá­lisan használható utca be­látható időn belül aligha. Hiszen már most fagy. Úgy tűnik, mindenki tehetetlen. Mert — mint azt a tanács képviselője megfogalmazta — egy-egy jobban fizető munka reményében a vál­lalkozó olykor mindent maga mögött hagyva, egy­szerűen „átcsoportosít”. És mindezt megúszhatja pusz­ta kötbérrel, amire bizo­nyosan telik neki. Látó János Jellemző kép Tábor-hegyen: elhagyatva a kiásott árok. 4 FxtTffx v/a/v 1983. noVivafrxtc 1., péntek ! MAGYAR FŐVÁLLALKOZO Telefont szerelnek Líbiában A BHG Híradástechnikai Vállalat újabb, ezúttal 1,7 millió dollár értékű fővál­lalkozói szerződést kötött líbiai partnerével. A meg­­állapodás alapján magyar szakemberek jórészt a BHG és a posta dolgozói telefonkábel-hálózatot épí­tenek ki Sirte városában. A munkálatokat 1986-ban végzik el. A vállalat 1981 óta fo­lyamatosan vállalkozik hasonló munkákra az észak-afrikai országban. Eddig mintegy 12 millió dollár értékben építettek ki telefonhálózatot. Jelen­leg is 70-80 magyar szak­ember dolgozik a helyszí­nen. A BHG további ilyen jellegű szerződéskötésekről is folytat tárgyalásokat. A vállalat Algériában is vállal postai szerelési munkát. Tavaly óta svéd cégek ál­tal szállított­ telefonközpon­tokat állítanak fel a BHG- szakember­ek közreműködé­sével az algíri postán. A három évre szóló szerződés 14 millió dollár értékű. KÉNYELMES, OLCSÓ GURULÓ KEMPINGKOCSI Négyszemélyes utánfutó lakókocsi sorozatgyártását kezdte meg pécsi üzemé­ben a Pannonautó Válla­lat. A „Mecsek—280”-nak nevezett új guruló kem­pingházikó a Lada futómű és fékrendszer kivételével alvázától a felépítményéig és a beépített bútorokig a vállalat saját tervei alap­ján hazai anyagokból és saját kivitelben készül. A szerkezetét és bútor­zatát olcsó alapanyagok­ból, mégis a komfortigé­nyek legmesszebbmenőbb kielégítésének igényével tervezték meg. A viszonylag olcsó árához képest nagy belső terű, ké­nyelmes lakókocsiból ,a piackutatás szerint pilla­natnyilag ezerre van ke­reslet, s a mecsekaljai vál­lalat évente háromszázat tud összeszerelni. A „Mecsek—280”-as gör­dülő kempingházban be­épített szekrény, főzőasz­tal és­ mosogató, lábpum­pával feltölthető víztartály, kétszemélyes fekhellyé át­alakítható étkezőasztal és pad, valamint egy külön ágy és kívánságra föléje szerelhető negyedik fek­hely szolgálja lakóinak ké­nyelmét. Helyet hagytak benne a szabványméretű hűtő­szekrénynek. Megoldották a kocsi két­­százhúsz voltos villamos hálózatra történő csatla­koztatását is. Az új ma­gyar gyártmányú lakóko­csit az Autóker forgalmaz­za. FLÓRÁNK, FAUNÁNK GAZDAG TÁRA Várkastély a Ligetben Hasznos ismeretek múltról, jövőről Kedves vendég minden, diák Mostanában tovább nö­vekedett az érdeklődés a­­ Mezőgazdasági Múzeum kiállításai iránt. Miért? Különösebben senki sem kutatta. Vélhető, hogy a honi gazdászok, mező­gépészek sikereinek híre, tette vonzóbbá a régi pa­raszti sorsot, és gazdálko­dást bemutató tárlatokat. Sok ember ismeri a hír­adásokból a mezőgazdaság mai eredményeit, s kíváncsi munkájuk eredetére. To­vábbá — ha a kelleténél csendesebben is, de — né­mely akciójával maga a Vajdahunyad vári intéz­mény is felhívja magára a figyelmet. KAPCSOLAT AZ ISKOLÁKKAL — Az idén már tizen­ötödször hirdettük a Ha­zánk mezőgazdasága diák­­szemmel című pályázatun­kat, a legjobb munkákból kiállítást is rendeztünk — mondja Sági Pál, a mú­zeum közművelődési főosz­tályának vezetője. — Ezek szerint az alsó és a középfokú iskolákkal megfelelő a kapcsolatuk? — A budapesti és a Pest megyei iskolákkal va­lóban jónak mondható, más megyék oktatási intézmé­nyeivel — a távolság miatt? — azonban, kevésbé. Ugyanakkor tény: a vidéki iskolák is eljönnek hoz­zánk. Minden év őszén is­kolakezdéskor kiadunk egy kis füzetet, amelyben a múzeumi foglalkozásokról adunk tájékoztatást az il­lető tanévre. Minden köze­­li alsó és középfokú isko­lának postázzuk, megkap­ják a megyei tanácsok mű­velődési osztályai, s a me­gyei pedagógiai intézetek vezetői. ÖRÖMMEL VESZIK Nagyon jó a kapcsolat a múzeum és az országos, il­letve fővárosi pedagógiai intézettel. Már öt éve kö­zösen rendezik meg a diá­kokat múzeumba kísérő pe­dagógusok továbbképzését. Mindezt az Országos Kör­nyezet- és Természetvédel­mi Hivatal is támogatja. — Tartottunk már kerü­leti iskolaigazgatók részére is tájékoztatókat munkánk­ról — folytatja Sági Pál. — Jó, hogy meghívtuk őket, láthatták a múzeumot, s pedagógusaik diákjaik fi­gyelmébe ajánlották., Az iskoláscsoportok rendszeres fogadását egyéb­ként kerületünkben, Zugló­ban kezdeményezték annak idején. A HL, a IV.,­ és a XII. kerület tanárainak megnyerésével folytatták. — A Mezőgazdasági Mú­zeumban értenek a peda­gógusok nyelvén. — Rogna Emília kolléga­nőm — aki már régóta szervezi a csoportok foga­dását — pedagógus. Jóma­gam történelem—földrajz szakos tanár vagyok. Tény­leg nem áll tőlünk messze a gyerekek szeretete, s könnyebben érzékeljük, hogy mi a kollégák igénye. De múzeumunk többi szak­embere is örömmel veszi a fiatalok érdeklődését me­zőgazdaságunk múltja, je­lene és a mi intézményünk iránt. A múzeum ajánlásait azonban még nem minden iskola — csupán 30-35 — veszi komolyan a főváros­ban és környékén. Vagyis: lehetne nagyobb is az ér­deklődés. Bár tény, a száz­húsz személyes előadóter­münkben sokszor szorong száznyolcvan-kétszáz gye­rek, ha érdekes előadást rendeznek va­gy szép, ta­nulságos állatfilmeket ve­títenek. A filmekből bő a választék: csupán a mú­zeum­­ára négyezerrel ren­delkezik. ELTÉRŐ ÉRDEKLŐDÉS A múzeumot a legutóbbi évben csaknem 310 ezren látogatták. Minden hatodik látogató az iskoláscsoportok tagjaként, szervezetten jött. Érkeznek a budapestieken kívül egyebek között Du­nakesziről, Vácról, Sziget­­szentmiklósról, Ráckevéről és­ a Szegedi Radnóti Mik­lós Gimnáziumból is. Ugyanakkor kicsi az érdek­lődés­­ a középiskolák még­ a múzeum profiljával egyező szakirányú középis­kolák részéről is. Pedig eb­ben a múzeumban nem­csak a múlt, hanem a je­len és­­a jövő gazdálkodása, kerülhet figyelmük közép­pontjába. Fehér István ÖSSZEFOGÁSSAL Ifjúsági házat építenek A fiatalok kezdeménye­zésére és segítségével if­júsági házat építettek a Komárom megyei Bakony­­szombathelyen. Az előze­tes költségvetés szerint mintegy 900 ezer forintba került volna az új létesít­mény. A községi tanácsnak azonban ennyi pénze nem volt, s ezért a környező gazdasági egységek dolgo­zói a fiatalokkal együtt társadalmi munkában épí­tették fel az ifjúsági há­zat. A Kisbéri Állami Gaz­daság és a Bakony Ter­melőszövetkezet dolgozói például 45—45 ezer forint, a Kisbéri Szolgáltató Szö­vetkezet kollektívája 70 ezer forint, a kisbéri Gam­ma Művek dolgozói 15 ezer forint értékű­­ társadalmi munkát végeztek. A Vető­mag Vállalat az építőanya­gok szállítására, az­ Áfész az épület burkolására vál­lalkozott. A községi tanács két régi épület értékesíté­séből származó bevételét, százezer forintot adott, az építkezésre. Az Állami If­júsági Bizottság — méltá­nyolva a falusi, fiatalok szorgalmát — ugyancsak százezer forinttal járult hozzá az építkezéshez. A falu fiataljai az alapozás­tól,­ az építkezés teljes be­fejezéséig végig dolgoztak, s társadalmi munkájuk ér­téke meghaladta a 120 ezer forintot. (MTI)

Next