Esti Hírlap, 1985. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-01 / 257. szám
TÁBORHEGYI GÁZOSÜGY Fizettek a lakók , másfél éve készül a vezeték Vékony pallón egyensúlyozunk a gázvezetéknek szánt munkagödör fölött. A Máramaros utca 64. számú ház előtt beszéltünk meg találkozót Szebényi Lajosnéval, a III. Kerületi Tanács műszaki ellenőrével. Nehéz terep Nem könnyű megközelíteni a helyszínt. Gödrök, árkok, homokbuckák állják az errejám útját. Így aztán a busz is jó ideje nem közlekedik már ezen a részen. Az egyik árok aljáról négyen néznek kérdőn felénk. Fotós kollégám felszerelését látva arrébb húzódnak. Kérdezném az útirányt, de gyanúsak vagyunk. Így aztán nehéz szóra bírni bárkit is. — Merre találom a munkavezetőt? — próbálkozom a bizalmukba férkőzni. — Milyent? — néznek össze. — Én vagyok ennek a brigádnak a vezetője — vállalja el mégis egyikük —, de minket csak most irányítottak ide. Nézze meg, milyen köves rész ez. Nehéz itt haladni. A határidőkről ne minket faggasson, csak azt tudjuk, hogy ez nehéz terület. Fagyos a föld, meg tiszta szikla. Lassúbb ebben a munka — néz a társakra, akik megerősítik a véleményt. Mutatom a tavalyi keltezésű levelet Szebényinének. — Ó, hát azok az ígéretek ... Az a helyzet, hogy itt már azóta a harmadik kivitelező dolgozik. Ezek a mostaniak, a Monori Tsz Generál Épszer főágazatának emberei, a nyár közepétől csinálják. — Az előbb az egyik brigád azt mondta, alig néhány napja irányították ide őket. — Azt nem tudom, mert több brigád is dolgozik itt. Tehetetlenek Rosszkor érkezhettünk, mert a hosszú árokrendszerben talán ha kilenc embert tudnék összeszámolni délelőtt 11 órakor. — Nekünk egyébként sem a brigádokkal van szerződésünk — mondja a műszaki ellenőr. — November 15-re vállalták a teljes befejezést. A látottak alapján ez a határidő aligha tartható. — Mit tehetünk? Nógatjuk a kivitelezőt. Mást nemigen tudunk. Legföljebb jól megkötbérezzük őket. — De ettől még nem lesz gáz és rendes utca a lakóknak, akik csupán ezért harmincezer forintot fizettek. — Jó, jó, de hát mit tudok tenni? — néz rám várakozva. A gázszerelési munkákat, illetve a bekötést a Víz-, Gáz- és Központifűtés-szerelőm vállalta. — Mi haladnánk, ha haladhatnánk — mondja Bársony László építésvezető. — Állandó vitában vagyunk a földmunkára szerződött vállalkozóval.. A hét végén például biztosra ígérték, hogy meglesznek egy szakasszal. Ott árválkodtunk tízen, ők ki se jöttek. Ez nekünk is nagy veszteség, mert munkásaink magasan kvalifikált hegesztők, szerelők, amit ez a veszélyes munka meg is kíván, és persze nem csekély órabért kell kifizetnünk azért, hogy csak állnak, és bámulják a gödröt. Arról nem is szólva, hogy sok más helyen is vannak kötelezettségeink, de ide jöttünk, hogy még a fagy beállta előtt normalizálódjon a helyzet. — Nekünk minden naprakészen be van tervezve, előre legyártva — folytatja. — A gerincvezetéket már lefektették az emberek, a Gázművek is maximális támogatást adna. Viszont, amint láthatta, olyan gödröket ásnak, amit nem lehet használni. Állandóan figyelni kell, nehogy rátúrják a vezetékekre a követ, a zúzalékot. Mert abból később igen komoly bajok származhatnak. Anélkül, hogy vádaskodni kívánnék, ilyen fejetlen, de inkább semmilyen felelőtlen munkavégzést, mi nem engedhetnénk meg magunknak. Dr. Lehocsky Pál pallón egyensúlyoz, új háza felé közelít egy megrakott talicskával. — Hát nem egyszerű a közlekedés ilyen körülmények között — néz fel. — Harmincezret fizettünk be eddig. Nagyon remélem, hogy most már tényleg elkészül végre. Penészlevél — Nehéz, szörnyen nehéz szót érteni a vállalkozóval — veti közbe Kele József közös képviselő. — Szinte már mindent megpróbáltunk, de csak magyarázkodás van, meg az, amit maga is láthat. Minden héten, mindennap ez megy itt. Néhányan tesznek-vesznek a gödrökben, a munka meg nem halad. A gáz már benne van a fővezetékben, de mikor jut el a házakba? Panaszlevél indul, válasz érkezik ... Valahol félúton elkerülik egymást." Érdekes módon az írásbeli válaszok, jelentések szerint — de csakis r aszerint! — a vállalkozó mindig kimutatja, hogy minden rendben, megfelelő létszámmal dolgozik a munkákon. De vajon hol lehetnek, mert aliglátni közülük néhányat dolgozni. Próbáltam néhányszor — délelőtt, délben, ebédidő után — legalább telefonon elérni a monorisz ezen tevékenységéért felelős vezetőit, de hasztalan. „Nem tudom adni, talán később ...” — mondta egy kellemes női hang. Délután három tájban pedig már fel sem vették az irodában a telefont... Megúszhatják Attól tartok, ebből (csak) kötbér lesz, gáz és normálisan használható utca belátható időn belül aligha. Hiszen már most fagy. Úgy tűnik, mindenki tehetetlen. Mert — mint azt a tanács képviselője megfogalmazta — egy-egy jobban fizető munka reményében a vállalkozó olykor mindent maga mögött hagyva, egyszerűen „átcsoportosít”. És mindezt megúszhatja puszta kötbérrel, amire bizonyosan telik neki. Látó János Jellemző kép Tábor-hegyen: elhagyatva a kiásott árok. 4 FxtTffx v/a/v 1983. noVivafrxtc 1., péntek ! MAGYAR FŐVÁLLALKOZO Telefont szerelnek Líbiában A BHG Híradástechnikai Vállalat újabb, ezúttal 1,7 millió dollár értékű fővállalkozói szerződést kötött líbiai partnerével. A megállapodás alapján magyar szakemberek jórészt a BHG és a posta dolgozói telefonkábel-hálózatot építenek ki Sirte városában. A munkálatokat 1986-ban végzik el. A vállalat 1981 óta folyamatosan vállalkozik hasonló munkákra az észak-afrikai országban. Eddig mintegy 12 millió dollár értékben építettek ki telefonhálózatot. Jelenleg is 70-80 magyar szakember dolgozik a helyszínen. A BHG további ilyen jellegű szerződéskötésekről is folytat tárgyalásokat. A vállalat Algériában is vállal postai szerelési munkát. Tavaly óta svéd cégek által szállított telefonközpontokat állítanak fel a BHG- szakemberek közreműködésével az algíri postán. A három évre szóló szerződés 14 millió dollár értékű. KÉNYELMES, OLCSÓ GURULÓ KEMPINGKOCSI Négyszemélyes utánfutó lakókocsi sorozatgyártását kezdte meg pécsi üzemében a Pannonautó Vállalat. A „Mecsek—280”-nak nevezett új guruló kempingházikó a Lada futómű és fékrendszer kivételével alvázától a felépítményéig és a beépített bútorokig a vállalat saját tervei alapján hazai anyagokból és saját kivitelben készül. A szerkezetét és bútorzatát olcsó alapanyagokból, mégis a komfortigények legmesszebbmenőbb kielégítésének igényével tervezték meg. A viszonylag olcsó árához képest nagy belső terű, kényelmes lakókocsiból ,a piackutatás szerint pillanatnyilag ezerre van kereslet, s a mecsekaljai vállalat évente háromszázat tud összeszerelni. A „Mecsek—280”-as gördülő kempingházban beépített szekrény, főzőasztal és mosogató, lábpumpával feltölthető víztartály, kétszemélyes fekhellyé átalakítható étkezőasztal és pad, valamint egy külön ágy és kívánságra föléje szerelhető negyedik fekhely szolgálja lakóinak kényelmét. Helyet hagytak benne a szabványméretű hűtőszekrénynek. Megoldották a kocsi kétszázhúsz voltos villamos hálózatra történő csatlakoztatását is. Az új magyar gyártmányú lakókocsit az Autóker forgalmazza. FLÓRÁNK, FAUNÁNK GAZDAG TÁRA Várkastély a Ligetben Hasznos ismeretek múltról, jövőről Kedves vendég minden, diák Mostanában tovább növekedett az érdeklődés a Mezőgazdasági Múzeum kiállításai iránt. Miért? Különösebben senki sem kutatta. Vélhető, hogy a honi gazdászok, mezőgépészek sikereinek híre, tette vonzóbbá a régi paraszti sorsot, és gazdálkodást bemutató tárlatokat. Sok ember ismeri a híradásokból a mezőgazdaság mai eredményeit, s kíváncsi munkájuk eredetére. Továbbá — ha a kelleténél csendesebben is, de — némely akciójával maga a Vajdahunyad vári intézmény is felhívja magára a figyelmet. KAPCSOLAT AZ ISKOLÁKKAL — Az idén már tizenötödször hirdettük a Hazánk mezőgazdasága diákszemmel című pályázatunkat, a legjobb munkákból kiállítást is rendeztünk — mondja Sági Pál, a múzeum közművelődési főosztályának vezetője. — Ezek szerint az alsó és a középfokú iskolákkal megfelelő a kapcsolatuk? — A budapesti és a Pest megyei iskolákkal valóban jónak mondható, más megyék oktatási intézményeivel — a távolság miatt? — azonban, kevésbé. Ugyanakkor tény: a vidéki iskolák is eljönnek hozzánk. Minden év őszén iskolakezdéskor kiadunk egy kis füzetet, amelyben a múzeumi foglalkozásokról adunk tájékoztatást az illető tanévre. Minden közeli alsó és középfokú iskolának postázzuk, megkapják a megyei tanácsok művelődési osztályai, s a megyei pedagógiai intézetek vezetői. ÖRÖMMEL VESZIK Nagyon jó a kapcsolat a múzeum és az országos, illetve fővárosi pedagógiai intézettel. Már öt éve közösen rendezik meg a diákokat múzeumba kísérő pedagógusok továbbképzését. Mindezt az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal is támogatja. — Tartottunk már kerületi iskolaigazgatók részére is tájékoztatókat munkánkról — folytatja Sági Pál. — Jó, hogy meghívtuk őket, láthatták a múzeumot, s pedagógusaik diákjaik figyelmébe ajánlották., Az iskoláscsoportok rendszeres fogadását egyébként kerületünkben, Zuglóban kezdeményezték annak idején. A HL, a IV., és a XII. kerület tanárainak megnyerésével folytatták. — A Mezőgazdasági Múzeumban értenek a pedagógusok nyelvén. — Rogna Emília kolléganőm — aki már régóta szervezi a csoportok fogadását — pedagógus. Jómagam történelem—földrajz szakos tanár vagyok. Tényleg nem áll tőlünk messze a gyerekek szeretete, s könnyebben érzékeljük, hogy mi a kollégák igénye. De múzeumunk többi szakembere is örömmel veszi a fiatalok érdeklődését mezőgazdaságunk múltja, jelene és a mi intézményünk iránt. A múzeum ajánlásait azonban még nem minden iskola — csupán 30-35 — veszi komolyan a fővárosban és környékén. Vagyis: lehetne nagyobb is az érdeklődés. Bár tény, a százhúsz személyes előadótermünkben sokszor szorong száznyolcvan-kétszáz gyerek, ha érdekes előadást rendeznek vagy szép, tanulságos állatfilmeket vetítenek. A filmekből bő a választék: csupán a múzeumára négyezerrel rendelkezik. ELTÉRŐ ÉRDEKLŐDÉS A múzeumot a legutóbbi évben csaknem 310 ezren látogatták. Minden hatodik látogató az iskoláscsoportok tagjaként, szervezetten jött. Érkeznek a budapestieken kívül egyebek között Dunakesziről, Vácról, Szigetszentmiklósról, Ráckevéről és a Szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumból is. Ugyanakkor kicsi az érdeklődés a középiskolák még a múzeum profiljával egyező szakirányú középiskolák részéről is. Pedig ebben a múzeumban nemcsak a múlt, hanem a jelen ésa jövő gazdálkodása, kerülhet figyelmük középpontjába. Fehér István ÖSSZEFOGÁSSAL Ifjúsági házat építenek A fiatalok kezdeményezésére és segítségével ifjúsági házat építettek a Komárom megyei Bakonyszombathelyen. Az előzetes költségvetés szerint mintegy 900 ezer forintba került volna az új létesítmény. A községi tanácsnak azonban ennyi pénze nem volt, s ezért a környező gazdasági egységek dolgozói a fiatalokkal együtt társadalmi munkában építették fel az ifjúsági házat. A Kisbéri Állami Gazdaság és a Bakony Termelőszövetkezet dolgozói például 45—45 ezer forint, a Kisbéri Szolgáltató Szövetkezet kollektívája 70 ezer forint, a kisbéri Gamma Művek dolgozói 15 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A Vetőmag Vállalat az építőanyagok szállítására, az Áfész az épület burkolására vállalkozott. A községi tanács két régi épület értékesítéséből származó bevételét, százezer forintot adott, az építkezésre. Az Állami Ifjúsági Bizottság — méltányolva a falusi, fiatalok szorgalmát — ugyancsak százezer forinttal járult hozzá az építkezéshez. A falu fiataljai az alapozástól, az építkezés teljes befejezéséig végig dolgoztak, s társadalmi munkájuk értéke meghaladta a 120 ezer forintot. (MTI)