Esti Hírlap, 1986. április (31. évfolyam, 76-100. szám)

1986-04-01 / 76. szám

• Őze Lajos utolsó film­­je, a Hány az óra, Vekker úr? lett volna. Halálos be­tegen kezdett ehhez a fel­adatához, és a felvételek­nek csak egy részét tudta megcsinálni, munka köz­ben érte utol a halál. Új­ra kellett forgatni az egé­szet, Őze szerepében Jor­dán Tamással. A film így került a mozikba. Ami nem került a mozikba, amit egyelőre csak a Televízió mutatott be, tegnap este, Az utolsó tangó címmel, az egy dokumentumfilm, ennek a filmnek a forga­tásáról. Arról, hogyan dol­gozott életének szinte utol­só percéig századunk egyik legragyogóbb magyar szí­nésze — de a magyar jel­zőt nyugodtan elhagyhat­juk, mert úgy is igaz. Már minden lépés, minden moz­dulat, talán minden ki­mondott szó is fájdalmat okozott neki, már néhány lépcsőnyi távolságon is ketten emelték és vitték, de ő még mindig úgy dol­gozott, ugyanolyan fegye­lemmel, odaadással, leg­jobb tudása szerint, mint egész életében. Szívszorító volt nézni az arcát, amely­ről a ragasztott bajusz és a gondos smink sem tudta elűzni a halál jegyét. Szív­szorító volt nézni a Bán­sági Ildikóval­­eljárt utolsó tangóját, hiszen az­­ va­lóban az utolsó volt. Szív­szorító volt arra gondolni, hogy éppen egy halálra ítélt ember szerepét for­málja meg, önnön halálra ítéltségének végső óráiban. Műhelyfilm? Dokumentum­­film? Pályatársi emléke­zés? Kegyeletes tisztelgés? Mindez együtt volt. Tolmár Tamás tegnap esti egyórás filmje, emlékezetes, meg­rendítő élmény. (barabás) □ LAMBERTO GAR­­DELLI vezényli a Magyar Állami Hangversenyzene­kart április 8-án, kedden fél 8-kor az Erkel Színház­ban. Bizet Ráma-szvitje és Debussy: Szent Sebestyén vértanúsága — szimfonikus töredékek, valamint A ten­ger című műve szerepel a programban. Az olasz kar­mester — aki jelenleg a dán rádió zenekarának ve­zető karnagya — 1959 óta állandó vendégünk. A sevillai borbély a fiatalokkal Békés András az új rendezői megoldásról Új betanulással, fiatal énekesgárdával, április 5- től látható Rossini vígope­rája, A sevillai borbély az Erkel Színházban. Ma­gyarországon a mű előbb a régi Nemzeti Színházban került színre 1837-ben. Operaházunk 1884 óta tart­ja műsorán; 1984. április 1-ig 507 alkalommal ját­szotta. A felújításról be­szélgettünk Békés András­sal, a háromfelvonásos opera rendezőjével. — Ott kezdtem — mond­ta —, hogy A sevillai bor­bélyt az én beállításomban két részben adjuk. A sze­repeket szép hangú, fiatal művészek, éneklik, mégpe­dig örvendetesen csak egy szereposztásban, s így a munkára­­ valamennyien könnyebben koncentrálha­tunk. Almaviva Berkes Já­nos, Bartolo Tóth János, Rosina Pánczél Éva, Fi­garó Csurja Tamás, Basi­­lio Kováts Kolos, ■ Berta Horváth Eszter, Fiorillo Sárkány Kázmér f. h., az őrtiszt Merkei Miklós, Ambrosio Rajna András. Vezényel Kovács János. A díszleteket, vendégként, Székely László tervezte. Az előadáson a műszakiaknak is igen nagy szerepük lesz, amit nyilván a közönség is észrevesz majd. Igyekszem megragadni a fiatalok len­dületét, amely elősegítheti, hogy ez a produkció csak­ugyan eltérjen az eddigiek­től. Az előadás egyik lé­nyeges momentuma Bartolo személyének megfogalma­zása. Ezt tradicionálisan öreg, buta alakként játsz­­szák. Pedig, úgy gondolom, hogy ő a darab szerint sem az. Tehát, szerintem Bar­tolo ugyan lehet idősebb, de potenciális férjlehetőség Almavivával szemben. Kü­lönben nem volna érdekes a történet, ha ennyi em­ber forog, pörög azért, hogy egy tökkelütöttet át­ejtsenek. Ennek a szerep­nek az újrafogalmazása mozgatja az egész darabot. — Nem érzi majd szo­katlannak a közönség az újítást? — Elképzelhető, hiszen eddig is kérdezték már tő­lem, hogy mi az ördögöt akarok még a Sevillaival. Mindenekelőtt hangsúlyo­zom, hogy én nem vagyok az a rendező, aki a feje te­tejére állítja a műveket, és visszafelé olvassa, hanem olyan, aki megpróbálja új­ra megélni. Tudom, ez a nehezebbik, mert A sevil­lai borbélyt visszük szín­re, de nem úgy, ahogy megszokták. — Szerencsés helyzetben vagyok, hogy a színház jó­voltából egyetlen szerep­­osztásban mutathatom meg Rossini operáját. Egy ren­dező szempontjából ez a tény rendkívül fontos do­log, pláne az ilyen bonyo­lult vígjátéknál. Számon akarom magunktól kérni, hogy az opera presztízsé­ben mi hol tartunk. Mert, lehet, hogy A sevillai bor­bély „csak” egy vígopera, de bizonyos szempontokból annál nehezebb, mivel sok­kal színpadszerűbbnek, színházszerűbbnek kell len­nie. Az operajátszás kor­szerűségét kell tőle megkö­vetelni, és jómagam ennek a legmagasabb igényű ki­hívásnak szeretnék ezzel az előadással megfelelni. Kristóf Károly N­AVI OLVASMÁNYOK Megtalálták az első orosz lexikont Az első orosz, lexikon több mint négy évszázad­dal ezelőtt íródott, és igen sok címszót tartalmaz. A lexikont a Novgorod­ Tör­téneti­ Építészeti Múzeum könyvtárában találták meg. Összeállítója és szerkesztő­je Makarij novgorodi metropolita­ korának leg­műveltebb embere volt. Ő gyűjtötte össze, és azzal a nem könnyű feladattal bízta meg az írástudóikat, hogy másolják le az összes könyvet, amely „az orosz földön található­’. A 12 kö­tetes mű összeállítása 1541-ben fejeződött be. A címszavak nem ábécé­sorrendiben következnek, hanem naptár rendben, hó­­napokra bontva. Innen az elnevezése: „Havi, olvasmá­nyok”. Az egyik kötetben isme­retlen kézírással sajátos véleményt­­olvashatunk:­­„Sok ember törekszik a gazdagságra. Erőszakkal szerez földet, gyűjti az aranyat, a gyöngyöket, más köveket. E könyvek össze­állítója nem­ kereste­­ sem az aranyat, sem a drága gyöngyöket, hiszen tudja, hogy a Földön minden gazdagság múlandó, csak a bölcsesség örök”. (APN) BERLINI MAGYAR KULTÚRA HÁZA Kiállítások, koncertek a liszt-évfordulón A Liszt-évforduló alkal­mából számos kiállítással és koncerttel idézi fel a ze­neszerző és zongoraművész életét, munkásságát Berlin­ben a Magyar Kultúra Há­za. Nagyszabású , részben magyarországi, részben he­lyi anyagból összeállított­­ kiállítással gazdagítja majd a Weimarban május 5. és 10. között rendezendő­ ün­nepi Liszt-hét programját a Magyar Kultúra Háza. Mint Gerics Tamás igaz­gató sajtóértekezletén elmondta, a Liszt-ren­dezvények mellett a ház a jövőben is sokszínű, szín­vonalas programot kínál a látogatóknak. A Magyar­­ország társadalmi és gaz­dasági életét bemutató elő­adások mellett különösen nagy népszerűségnek ör­vendenek a filmsorozatok. Rendkívüli érdeklődés kí­sérte a Szabó István, vala­mint Bódy Gábor munkás­ságát bemutató retrospek­­tívokat és a Pannónia ani­mációs filmstúdió munká­jából ízelítőt adó esteket. Az európai kulturális fó­rumon részt vett NDK-kül­­döttség tagjai tartalmas és izgalmas beszélgetésen idézték fel budapesti élmé­nyeiket. Nagy sikere volt, ezért folytatása következik, annak a találkozónak, amelyre a Magyarországon tanult egykori diákokat hívták meg. 2 1986. április 1., kedd Búcsú James Cagneytől 1899. július 1-jén született New Yorkban, és 1986. hús­vét vasárnapján halt meg, a régi Hollywood talán utolsó nagy bölénye, James Cagney. Huszonegy éves korában szerepelt először a Broadwayn. Statisztaként kezdte, de alig öt év múlva már vezető szerepeket ka­­pott New York színházai­ban. E sikerek nyomán csábították át Hollywood­ba, ahol ötödik filmjével ugrott ki, 1931-ben. Köz­ellenség volt a címe, gengsztert játszott benne, mint később aztán oly sok további filmben. Évtizede­kig nem volt nála kapó­­sabb és rangosabb gengsz­terszínésze Hollywoodnak. De hogy mást is tud, min­dent tud, azt már 1935-ben Max Reinhardt egyetlen hollywoodi filmjében is bebizonyította: Zubolyt ját­szotta a Szentivánéji álom­ban. 1942-ben egy énekes­táncos szerepéért jutalmaz­ták Oscar-díjjal. 1981-ben még eljátszotta a Molnár Ferenc Egy, kettő, három című vígjátéka nyomán ké­szült film főszerepét, az­tán visszavonult, talán túl­ságosan is fiatalon. Jó húsz év múlva Milos For­man rábeszélte: vállalja el a rendőrfőnök szerepét a Ragtime-ban. Cagney, ta­lán, hogy még egyszer, utoljára megmutassa, ön­magának is újra bebizo­nyítsa, milyen remek szí­nész — kötélnek állt. Az eredményt láttuk. Nagysze­rű­­volt a Ragtime-ban. (is) □ A MAGYAR RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ szimfoni­kus zenekarát Lehel György vezényli április 9-én, szerdán este fél 8- kor a Zeneakadémia Nagy­termében. Közreműködik: Perényi Miklós. KICSENGETÉS BEMUTATÓ A PESTI SZÍNHÁZBAN Egy angol magániskola tanári szobáját ábrázolja Kiss-Kovács Gergely dísz­lete. Felnőtt külföldieket avatnak itt be az angol nyelv és irodalom, életvitel és intézmények rejtelmei­be. Érezhetően a bevétel a fő cél, tehát a bérezést sem viszik túlzásba, ezért nem a legkiválóbb pedagógusok oktatják a „j­ól tejelő” ja­pán meg svéd növendéke­ket.­ ­ Becsengetéstől kicsenge­tésig ábrázolja az iskola igazgatójának, s hat taná­rának egy életszakaszát Simon Gray úgy, hogy a délutáni kicsengetéstől a másnap reggeli becsengeté­­sig, azaz magánéletükről is mindent tudunk. Mert ha „élőben” nem, de elbe­széléseikben nagyon eleve­nen, hozzátartozóik is „je­len vannak” a színpadon. Első perctől megragadó a realista és sokoldalú em­ber- és helyzetábrázolás, az áradó mesélőkedv a jel­­lem­ek és történetek­ igazsá­ga és életszerűsége. A hu­mor és az irónia közben ki­fogyhatatlan. A tragédiá­nak azonban, bizonyára tu­­datosan, mindig csak a ha­táráig megy el az író. Mintha azt sugalmazná: középfajú dráma az élet, amelyben a nagy szélsősé­gek — mint a szerelem vagy a gyilkosság —, in­kább csak képzeletünk, mint cselekvésünk termé­kei. Verebes István rendezé­sében eredeti ízeket kap, igazi hangulatra lel az an­golos , jellegzetességeket is felmutató előadás, amelyet csupa kitűnő alakítás emel. Kár, hogy a produkció fe­lületességektől sem mentes. Nem tudjuk például, hogy az utolsó jelenetben Meadle tanár miért visel nyakpán­célt? Tán abban a szöveg­ben van rá utalás, amit ki­húztak? S ugyanebben a je­lenetben miért jön be bot-­­ jával tapogatózva, megva­kulva Loomis igazgatóhe­lyettes, azt is kihúzták, ami ezt magyarázná? Ami ma­radt, az éppen ellenszöveg, ugyanis: „Láttam a fényt, azért jöttem be, s örülök hogy most mindannyioso­­kat itt látlak együtt” — mondja a „megvakult”. Akad még­ hebehurgya­­ság, s felesleges, meg gyön­ge vicc. A lényeg azonban az, hogy Vajda Miklós pon­tos és poétikus fordításá­ban a történetnek is, a já­téknak is van valami szo­morúságában és vidámsá­gában is csehovi atmoszfé­rája, halk szépsége, finom költészete.­ ­ Tahi Tóth László meg­­rendítően éli át tragédiáját: hiába a minden kollégáját magánéleti gondjaiban is kisegítő vajként kenyérre kenhető, félszeg szívjósá­ga, a végén őt dobják ki, s mégcsak nem is igazságta­lanul: e nem túl színvona­las tanári karban is ő tel­jesít a­­ leggyengébben. Előbb anyja, majd egy szekta szellemi zsarnoksá­gát nyögi Melanie tanár­nő, akit Gray alkalmasint Csúnyácska, ellenszenves, tüskés vénkisasszonynak írt meg. A gyönyörű Szegedi Erika egészen más alkatú, de drámai erővel tökélete­sen hitelesíti alakját: to­rokszorító, s lenyűgöző, amit­ csinál. Balázs Péter Henryjé szószátyár, a többieknél kisebb képességű, mégis ve­zetővé válik. Kern András Markjának szerelmi bána­tára akad gyógyír, regény­írói tehetségtelenségére nem. Venczel Vera Anitáját férje hol megcsalja, hol anyává teszi, Harkányi Endre Ed­­die-je kétszínűen simulé­­kony és zsarnoki természe­tű, a fiatal Rudolf Péter tö­rekvő Derekje slemilből karrieristává keményedik. Mindegyik alakítás kiváló. Barabás Tamás Balázs Péter és Szegedi Erika (MTI Fotó: Ilovszky Béla felv.) A NYOMORULTAK LONDONI SIKERE Lloyd Webber nagy sorozata Az idei londoni színházi évad legnagyobb sikere egy francia musical, a Vic­tor Hugo klasszikus műve alapján készült Les Mise­rables, vagyis a Nyomorul­tak. Szinte minden perce melódia, amelyet­­ a rég­múlt homályába veszett suszterinasok helyett — a nagyközönség fütyül, szer­te a brit fővárosban. Szer­zői Alain Boublil és a 42 éves Claude-Michel Schön­berg, aki párizsi születésű, de magyar származásúnak mondják. Eddig négy kü­lönböző díjra javasolták, s minden bizonnyal elnyeri az 1985-ös év legjobb mu­sicalje címet is. Van „má másik” Andrew Lloyd Webber íróasztalá­ban is. A londoni zene­akadémia néhai igazgató­jának és zongoratanárnő­­­jének szikrázóan tehetsé­ges fia már diákkorában három musical zenéjét komponálta, igaz,­­ annál gyengébb előmenetelt ta­núsított az érettségi tár­gyak vonatkozásában.­­Maga A. L. W. rossz em­lékezőtehetségével magya­rázta iskolai sikertelensé­gét, ez azonban aligha áll zenei memóriájára. Taná­rai mindenesetre azt java­solták,­ hogy ne kísérletez­zék a nevezetes Oxforddal, amit a zeneszerző nem fo­gadott meg, beiratkozott, majd hat hónap után tá­­­vozott. ..) Musicaljei (Evita, Jézus Krisztus Szupersztár, Macskák, Starlight Ex­press, Dal és tánc, József és a csodálatos techniko­­lor álomkabát stb.) világ­szerte ismertek, de leg­utóbbi sajtóértekezletén újabb négy fantasztikus tervet említett és jó ismerői szerint legalább tíz kész mű rejtőzhet íróasztala kü­lönböző fiókjaiban.­­ Majd meglátjuk, a következő bemutató egyébként Az opera fantomja lesz, s eb­ben második felesége, a gyönyörű hangú Sarah Brighton is szerepet vál­lal. A termékeny A.’ L. W mindössze harminchét esz­tendős , és szavai szerint gyermekei, a nyolcéves Imogen, valamint a hat­éves Nicholas mellett, to­­vább fiatalodik. Mayer Mária □ A KODÁLY VONÓS­NÉGYES (Falvai Attila, Szabó Tamás, Fias Gábor és Devicsh János) hangver­senyét 10-én, csütörtökön fél 8-kor rendezik meg a Pesti Vigadóban. Beetho­ven és Láng István zenéje szerepel a programban.

Next