Esti Hírlap, 1987. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-02 / 1. szám
Imam Pál újévi köszöntője (Folytatás az első oldalról.) Hazánk a bonyolult világpolitikai helyzetben is tovább bővítette nemzetközi kapcsolatait. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának eddig is egyik legmarkánsabb vonása volt, hogy a baráti szocialista országokkal együtt, összefogva a világ haladó erőivel, szorgalmazza a fegyverkezési verseny megállítását, a leszerelést, a nemzetközi biztonság, az államok közti bizalom és a béke erősítését. Mindenkor síkraszálltunk a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyös együttműködéséért, kiálltunk a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése mellett. Tárgyalunk mindenkivel, aki tiszteletben tartja társadalmi rendünket, szövetségi kapcsolatainkat és a kölcsönös érdekek elismerése alapján akar velünk szót váltani. Vallottuk és valljuk, hogy az emberiség gondjai csak úgy enyhülhetnek, ha a népek közösen munkálkodnak orvoslásukon. Csakis a kölcsönös bizalom és egymás érdekeinek tiszteletben tartása viheti előbbre az emberiséget. Csakis így távolíthatók el azok a mesterségesen emelt, politikai természetű akadályok, amelyek az országok közötti együttműködés útjában állnak. Kedves barátaim! Szűkebb értelemben vett hazai dolgainkat tekintve, elmondhatjuk, hogy a körülmények kedvezőtlen alakulása ellenére is gyarapodott a nemzeti vagyon, hazánk új létesítményekkel gazdagodott, erősödött gazdaságunk és társadalmunk átfogó reformfolyamata, új tudományos eredmények, szociális és kulturális létesítmények születtek. Megőriztük a teljes foglalkoztatottságot és a lakosság ellátásának színvonalát is. Az az összteljesítmény, amit népünk nyújtott, megbecsülést érdemel, mert nehéz körülmények között érte el eredményeit. Céljaink eléréséhez azonban mindez kevés volt. A világgazdaság értékítéletei tovább szigorodtak. Termékeink leértékelődése folytatódott, kedvezőtlenebbé váltak értékesítési lehetőségeink. Hátráltatták versenyképességünket azok a végső soron politikai jellegű akadályok, amelyek nemcsak a termelőberendezések és technológiák, hanem az áruk normális cseréjét is megnehezítik. De csupán ezek a vitathatatlan tények nem szolgálhatnak magyarázatul lemaradásunkra, és nem menthetnek fel bennünket következményei alól. Későn ismertük fel a külső hatásokat, nem készültünk fel következményeire, nem igazodtunk elég rugalmasan és gyorsan az új követelményekhez. Pártunk Központi Bizottságának 1986. novemberi határozata joggal állapította meg, hogy a magyar népgazdaság mérsékeltebb teljesítményében saját munkánk gyengeségei, a vezetés és irányítás fogyatékosságai, a végrehajtás következetlenségei is jórészt tükröződnek. Bár az emberek többsége becsületesen dolgozik, még nem vált általánossá a korszerű gazdálkodási szemlélet, a szervezett és fegyelmezett munka. Pazarlóan bánunk anyaggal, energiával, idővel, s ami talán a legsúlyosabb: az emberi munkával. Ezen a helyzeten változtatnunk kell, ha előre akarunk haladni. Az életkörülmények javítása és a jogos fogyasztási igények kielégítése csak úgy lehetséges, ha a maga területén mindenki az eddigieknél eredményesebben dolgozik. A XIII. pártkongresszuson megfogalmazott célokat nemzeti egyetértés fogadta, és társadalmunkban megvan a készség, hogy az elérésükhöz szükséges feladatokat végrehajtsa. Államunk ezeréves történelme is bizonyítja, hogy népünk a legnehezebb helyzeteken is úrrá tudott lenni, ha értelmes célok érdekében egyesítette erőit. Az Országgyűlés a közelmúltban törvényerőre emelte az idei költségvetést, és tervünk tartalmazza a legfontosabb tennivalókat. Eredményes teljesítése elengedhetetlen gazdaságunk élénküléséhez. Arra van szükség, hogy már az év elejétől — a termelésben és minden más munkahelyen — a lehető legjobban, hasznosítsuk erőforrásainkat. Különösen fontos a munka minőségének javítása és az ésszerű takarékosság. Szocialista fejlődésünk és egyben a korszerű gazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket a hatékonyan működő vállalatok fejlesztésére, a biztosabb és gyorsabb megtérülés javára fordítsuk. Mint ahogy — a szinte már vérünkbe ivódott egyenlősdit felszámolva — bérrendszerünkben is következetesebben érvényesítjük a munka szerinti részesedés elvét. A magasabb színvonalú, az alkotó tevékenységet kívánjuk átlagon felül megbecsülni az élet minden területén. Ez nemcsak kormányzatunk szándéka, hanem a becsületesen dolgozó nagy többség igénye is. Társadalmi rendünk szilárdsága, népünk felelősségérzete és demokratikus intézményrendszerünk erősödése egyaránt záloga a szocializmus sikeres továbbépítésének. Ennek érdekében — a kölcsönös előnyök alapján — a jövőben is készek vagyunk együttműködni minden országgal, függetlenül azok társadalmi berendezkedésétől. Legbiztosabb támaszunk azonban a baráti szocialista országok korszerűsödő és gazdagodó együttműködése. Hisz nemcsak céljaink azonosak, hanem közös a felismerésünk is: kapcsolatainkban minőségileg új viszonylatok és távlatok rejlenek. E gondolatok jegyében és nemcsak az újév napjának szokása alapján mondom: reményeinket párosítsuk tenni akarással, sőt tettekkel, és akkor az eredmény sem maradhat el. Ehhez kívánok 1987 első napján békés, boldog új esztendőt valamennyi honfitársamnak és barátunknak az egész világon. Korszerűbb anyagok A Lenin Kohászati Műveknél 1986 második felében megkezdték a megújulási program végrehajtását. Csökkentették a gyengébb minőségű acélok előállítását, ugyanakkor növelték az ötvözöttacél-gyártást. Megvásárolták a Medicor Művek miskolci üzemét, s itt elkezdték elektronikus anyagvizsgáló és mérőműszerek, különböző technológiai folyamatvezérlő rendszerek gyártását. Közvetlen termelési, műszaki és egyéb irányú kooperációs szerződéseket kötöttek a KGST- országok több nagyipari üzemével, aminek haszna már a közeli jövőben megmutatkozik. A vállalat tevékenységét korszerűsítő intézkedéseknek köszönhetően 1986 végére több mint öt százalékkal csökkent az egy tonna acél előállítására fordított energia-felhasználás, s mintegy félezerrel kevesebb emberrel az előző évinél több terméket állítottak elő. Az idei költségmegtakarítás eléri a 200 millió forintot. Mindennek eredményeként a szeptember végéig keletkezett 574 millió forint veszteséget december végéig kigazdálkodták, s így az LKM adósság nélkül zárta az 1986-os esztendőt. (MTI) Vadfeldolgozót építettek Megkezdi a konyhakész, tisztított, darabolt, fóliába csomagolt vadhús exportját 1987-ben a Mezőföldi Állami Erdő- és Vadgazdaság. A szarvas, az őz, a vaddisznó és a muflon feldolgozására üzemet építettek Soponyán, ahol már szerelik a gépeket. Úgy tervezik, hogy az üzemi próbákat követően márciusban indítják meg a folyamatos termelést. Kezdetben évente 300 tonna vadat dolgoznak fel, s később az igényeknek megfelelően növelhetik a mennyiséget. A gazdaság eddig „szőrben-bőrben”, azaz feldolgozatlanul exportálta a vadhúst. Az új üzemtől azt várják, hogy jobb árat kaphatnak a vadhúsért és újabb piacokat szerezhetnek. E UTCAKÉPEK A buszmegállót jelző oszlop — táblával — ott áll a Kulich Gyula tér egyik kapuja előtt. Egy nappal azelőtt még az úton feküdt, valaki felemelte, felállította és a kapu elé rakta. Senki sem tudja, mi történt ezzel az oszloppal, honnan hiányzik, hol keresik. Hol nézelődnek a tanácstalan utasok, vagy továbbmennek gyanútlanul — a buszmegálló megszűnt. Az oszlop sorsa ismeretlen. Jövője is. Valaki jön majd és elviszi a gyerekeknek — nézd mit hozott apu, és még te mondod, hogy nem törődnek veled. Vagy netán értesítik a vállalatot, egy árva megállóoszlop vár helyreszállításra. Vagy ott marad a kapu előtt, megvárja a tavaszt, tövében kiskocsmát telepítenek, falatozót— Vendéglő a buszmegállóhoz címmel. rr~| A teherautó este tíz- 7 - kor dohog a szűk udrcában, jár a motor, belerobog az aludni vágyók fejébe. Szokás szerint senki nem nyitja ki az ablakot. Nem szól le, mindez kényelmetlen, felöltözni, veszekedni — minek. Majd elmúlik ez is, mint a többi. A múltkor egy kamion tévedt ide, s másfél óráig kínlódott, mire kievickélt az utcából. Dudálnak autók, és melegítenek motort hosszú percekig. Majd elmúlik — nyugtatják magukat. De egy valaki, mindig ugyanaz veszi a fáradságot, lemegy, beszél az ásítozó, Pomázról érkezett szállítónak: — Uram, már húsz perce jár a motor. Most jön a válasz, ahogy az lenni szokott, hányaveti, flegma: — Csak tizenöt perce ... és tudja mit, menjen aludni... És a tanács nem rossz. Mást úgysem tehet. A fuvarozó magasan ül, ő pedig itt áll alacsonyan, felnéz és tehetetlenül legyint egyet. ---- Rejtély. Ma kukoricaszemeket találtam __tt a járdán a szomszéd lépcsőház előtti utcarészen. Tegnap két doboz nyitott joghurt volt ott, fél kiflivel, valamint némi almahéj, az előtt zacskók, üvegek, félig szívott cigaretta, csirkebél, üres mosóporos doboz. Valaki ül a konyhaablak mellett és dobál. Mindennap mást, van szemetesvödre. De minek. Valaki ebben találja örömét. Kiléte titok, nyomozni utána alig lehet. A sepréssel megbízott gondnok némi káromkodást elfojtva tisztít, seper, találgat — ki lehet az? Nem volna nehéz utánanézni, de bizonyítani? Így csak tippelnek az arra járók, mi lesz holnap — csirkecsont, zöldborsós konzervdoboz vagy netán almáspite megégett alja? (bende) PÁRÁS PINCÉBEN ÉRETT AZ AKÁC... Jules Verne Almádiban Múlt századi szerszámokkal készült a hajó .Az akácfa közismerten kemény, kusza az erezete, nehezen hasad, girbe-gurba a repedése. Falun kerítésoszlopnak használják leginkább, talpát kátrányozva ássák a földbe, s évtizedekig állja a nedvességet, rovarok és más föld alatti lények támadását, nehezen korhad el. Nem fogja az akác testét, csak a sajátos szeg, az is gyakran hajladozik, görbül.) A Jules Verne lajstromszáma 54009—2, s az avatottak ebből már ki is deríthették: hajóról van szó. Kétárbocos vitorlásról, amely nyolcméteres hoszszához képest viszonylag szolid kajüttel, megfelelő fedélzettel szeli tavasztól őszig a Balatont. A vízi jármű minden porcikáját — szerkezetét, bordázatát, a testét fedő palánkozatot, árbocait — nem hajóépítő iparos, de mesterember, Balogh István iparművész, főiskolai tanár készítette. A vitorlás bordázatát akácból szabta ki, gyalulta és csiszolta törökbálinti otthonában. • • — A vitorlázás régi szerelem nálam — mondja. — Barátommal együtt jártuk a Balatont, egy, tengeri mentőcsónakból átalakított hajóval. Régebben foglalkoztatott már, hogy megpróbálkozzam a hajóépítetéssel. Terveket, számításokat készítettem, gyűjtöttem a szakirodalmat. A Jules Verne nem a modern műanyag hajók mintájára épült, alakja is inkább régies. Olyan szerszámokat használtam, amilyenekkel a múlt században dolgoztak az ácsok. Az akác makacs anyag, rendszeresen éreztem a fűrészt, a gyalut. Igyekeztem ellesni a mesterség fogásait, még görög hajóépítő műhelybe is ellátogattam. Sokan óva intettek, mondták: az akác vizet kapván újra mozog. Mások állították: a jól öszszeállított akác többé nem mozdul meg. — Tíz évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni e gondolattal. Elkészítettem a terveket, a modellt, azután bevittem az akkori hajózási felügyelethez. Nem voltak túlzottan lelkesek ... Otthon, törökbálinti pincémben valamelyest párás a klíma, ilyen körülmények között hagytam állni az anyagot. Hat évig építettem a hajót. Az akácfa bordázatot vörösfenyővel borítottam. A száradás után néhány milliméterre megnyílt a palánkozás, a résbe — akár az egykori mesterek — kócot vertem. Vízre tettük a hajót, s két nap alatt csupán vödörnyi vizet mertünk ki belőle, dagasztani sem kellett a testet. Nem ereszt azóta sem sehol. Manapság szigorúak a hajózási szabályok. Nemcsak a hajósnak, a vitorlásnak is minden tekintetben állnia kell a vihart. Emlékezetes volt, amikor a hivatalos szakértők előtt vizsgázott a hajó. Almádiban álltunk a kikötőben, már betettük az árbocokat, amikor jött két férfi. Nézegették a hajót, nagyon tetszett nekik, dicsérték. Kérdezték: kié? Meglepődtek, amikor elárultam nekik, hogy az enyém. Mondták: holnap jönnek vizsgáztatni. • • A Jules Vernét nemcsak Almádiban, hanem másutt is ismerik a Balatonon. Ha kifut a vízre, sokáig versenyt futnak vele más hajók, figyelik, mit tud ez a vitorlás. — Rendszerint a fiaimmal hajózom — teszi még hozzá Balogh István. — Manschaft nélkül igen nehéz lenne a szerelvények, a vitorlák kezelése. Korábban a tanítványaimmal (akkoriban nyaranta még előírták a kéthetes alkotótábort a főiskolán) rendszeresen hajót béreltünk a tavon, ott ütöttünk tanyát. Most itt van erre a célra az én vitorlásom. Két év alatt bejártam vele majdnem az egész Balatont. Az igazság az, hogy egyedül a Keszthelyi-öböl maradt ki a sorból. Korábban másik vitorlással hajóztam ott, s tudom, a víz nem kristálytiszta, mint régen, a táj viszont olyan, mint amikor azt Mednyánszky lefestette. Azt tervezem, hogy elmegyek oda ... (Hiába, az akác valóban kemény fa. De hát a művész is egy életen át küszködik emberekkel, társadalommal, anyaggal. Többnyire belső indítéka van arra, hogy felülkerekedjen a konfliktusokon. Talán így kapcsolódik az alkalmazott grafikus, Balogh István tusakodása az akáccal, a hajóépítéssel hivatásához, egyéniségéhez.) Virág Ferenc Innovációs szakvállalat, a műszaki újdonságok bel- és külföldi értékesítésére (licenceladás stb.), felvesz felsőfokú képesítést szerzett üzletkötőket Az idegennyelv-tudás előny. A jelentkezésüket, „Kreatív, EH” jeligére, a kiadóba küldték el.