Esti Hírlap, 1987. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1987-04-01 / 77. szám

• Nemcsak a ködös Albionban, a mostanság esőshavas Magyarországon is divattéma az időjárás. A Híradó március utolsó napjához igazán nem méltó zimankót mutatott a hazai tájakról, fürge riporteri teljesítménnyel, utána megint elmúlt a Nyolc évszak, majd a Nemzetközi Stúdió asztalánál kezdődött beszélgetés: Tavaszodik-e Európában és a világban? A politmeteorológiai kérdésre ezúttal nem annyira konkrét külpolitikai elképzelések ütköztek, hanem a vita és a párhuzamos monológok filozofikusabb területekre csúsztak át. Mindenekelőtt a peresztrojkát járták körül, s rendkívül érdekes lehetett amerikai, szovjet, lengyel és NSZK- beli közvélemény-formálók szájából hallani, hogyan látják a Szovjetunióban végbemenő átalakítást, annak hatását a szovjet— amerikai viszonyra, az európai és a világhelyzetre. Ha egyben-másban természetesen el is tértek a vélemények, egyöntetűen kiemelték a folyamat fontosságát, s azt, hogy tavasz, hosszú tavasz kellene. Vendégeink, akiket részben már személyesen, részben írásaikból ismerhettünk, ugyan nem vállalkoztak rá, hogy jövendőmondó kristálygömbbe tekintsenek, de tömör fogalmazásaik, találó példáik jelezték a lehetséges távlatokat, a reményeket és gondokat. Szinte műhelyszerűen mutatták be, miként tör előre, s hol akadozik még az annyit emlegetett és annyira szükséges új politikai gondolkodásmód. Az immár nemzetközileg is jegyzett műsor a legjobb értelemben vett csapatmunka volt, s a népes stáblistáról említsük meg a műsorvezető Hajdú János, a szerkesztő Chrudinák Alajos, a rendező Horváth Ádám nevét. (-n) □ VADAS ÁGNES hegedűestje 3-án, pénteken fél 11-kor lesz a Magyar Rádió márványtermében. □ A BÉKEVERSENY TÖRTÉNETE ÉS JELENE címmel kiállítás nyílik holnap a Csehszlovák Kultúrában. A tárlat április 27-ig látogatható. □ TOKOS ZOLTÁN gitárművész ad hangversenyt — az amszterdami Gaudeamus-verseny előtt — ma este 8 órakor a Fészek Művészklubban. Házigazda Durkó Zsolt. □ KÖLTŐI EST lesz 6- án, hétfőn 7 órakor a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában (XI., Fehérvári út 47.). Ladik Katalin műsorát az Új utak — élő irodalom című szerzői estek sorozatban rendezik meg. Kitüntetettek ♦ Kitüntetettek ♦ Kitüntetettek A megszállott ítész „Ihlettség s akaraterő a szárnyaim” — írta a festő, aki életének első 41 évét isteni sugallatra, vagyis különleges elhivatottságtól vezérelve a tanulásnak szentelte, hogy aztán már minden titkok tudójaként teremthesse meg mitikus erejű képeit. Az ő munkásságával foglalkozó művészettörténész is kora ifjúságától szinte megszállottan készült a nagy feladatra. Németh Lajos akkorra írta meg Csontváryról szóló monográfiáját, amikor a különleges világú zseni művészete addig soha nem látott fénnyel ragyogott fel. Kétségtelenné vált, hogy a festő nem csupán egy volt a század elején feltűnt sok tehetség közül, hanem a maga látásával és világával egyedülvaló alkotó, aki sajnos sem a hazai, sem az európai festészet történetében máig nem kapta meg az értékének megfelelő helyet. Pedig hát ha valaki, Németh Lajos igazán sokat tett megismertetéséért. Munkája különleges élmény: egy zseni és egy nem mindennapi ítész, kivételes egymásra találása. Németh Lajos eddigi munkái közül kétségtelenül a Csontváry-monográfia a legnagyobb teljesítmény. De legalább ilyen figyelemreméltó a modern magyar képzőművészet korszakait taglaló kötete. Bárki kezd is századunk hazai festészetének, szobrászaténak és grafikájának , rendező áttekintésébe, történetének megrajzolásába, nem kerülheti meg az ő munkáját. Ez a két könyv csak jelzés abból a gazdag életműből, amely Németh Lajos eddigi munkásságát jelenti. Külön érdeme, hogy az imént említett tanulmányok megírása mellett aktívan részt vesz a mai képzőművészeti életben, figyelemmel kíséri a legújabb törekvéseket, és határozottan áll oda egy-egy irányzat, de különösképpen jelentősnek ítélt tehetség mellé. értékcentrikus szemléletű. Számára, ha a képzőművészetről van szó, nincs barátság és csoportérdek, nem hajlandó érzelmi ügyekért feláldozni az elveit. Következetes, az egyes alkotók munkáit, munkásságát összefüggésekben látó és megmérő művészettörténész. Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy napjaink magyar műtörténészei közül a legerőteljesebb egyéniség. S kivételes öröm: mától Munkácsy-díjas is. (harangozó) Groteszk gumiember játszott Győrött, Pécsett, Szolnokon, valahányszor fővárosi újságíró vetődött el ezekre az előadásokra, az országos lapok híradásában mindig kitüntető hely jutott Bán Jánosnak. Magam színpadon először Budapesten láttam ezt a rendkívüli tehetségű, fiatal színészt, igaz, akkor is „vidékiként” még, a szolnoki Szigligeti Színház pesti vendégjátékán, de a hoszszú nyakú, groteszk külsejű fiatalember valósággal sokkhatást gyakorolt rám. Nemcsak azért, mert olyan elementáris erővel játszotta el Fejes Endre egyik kitűnő darabjának címszerepét. Hanem azért is, mert néhány évvel korábban ezt a figurát az általam oly rendkívül nagyrabecsült Garas Dezső állította először színpadra, s akkor azt gondoltam, Vonó Ignácnak ez a végérvényes, tehát egyedül lehetséges megfogalmazása. Bármilyen nagy színész is Garas, ez a vélekedésem nyilvánvaló előítéleten alapult: ha gondolatom igaz lett volna, az az egyik legszebb és legtöbb örömöt adó művészet, a színművészet halálát jelentené. Mindig lesznek (új meg új) Rómeók, Hamletek, Ványa bácsik és Vonó Ignácok is persze, ahogy az új meg új színészgenerációk felnőnek. Lenyűgöző jellemábrázoló ereje mellett már itt, amikor először láttam, magával ragadott egyéni sajátossága, rendkívüli mozgáskultúrája. Bán Jánosnak mintha gumiból lennének az izmai, mintha a nehézkedési törvény, meg a többi, ezzel kapcsolatos fizikai szabály éppen csak őrá nem vonatkoznék, olyan rugalmas és mindenre képes gimnasztikával mozog a színpadon. No meg mindenütt másutt is, persze, hiszen a tv meg a film éppúgy a saját közegévé vált, mint a színház. Sőt, elmondhatjuk: immár nemcsak a hazai filmek egyik nélkülözhetetlen szereplője, de egyfajta világsztárnak is mondható, hiszen például Jiri Menzel legutóbbi filmjének ő a főszereplője. Barátságuk és harmonikus munkakapcsolatuk nyilván Pesten keletkezett, amikor Menzel vendégrendezést vállalt a Katona József Színházban. Szolnoki évei után ez a budapesti, belvárosi színház vált Bán János igazi otthonává, itt aratja elmélyült, kidolgozott, magával ragadó alakításaival újabb, maradandó színészi sikereit, a Stílusgyakorlattól a Három nővér megrázó Tuzenbachjáig. Rátalált az ország jelenleg legjobb színházára, vagy az ország jelenleg legjobb színháza talált rá az immár Jászai-díjas Bán Jánosra? A dolog így is, úgy is igaz, Bán olyan kiugró tehetség, hogy mindig a mindenkori legjobb teátrumban van a helye. (barabás) Tavaszi társastánc Gyulán a hét végén kétnapos társastáncműsort élvezhetnek a klasszikus európai s a latin-amerikai táncok kedvelői: április 4-én, szombaton a Djl. osztályú országos társastáncbajnokságnak, 5-én, vasárnap pedig nemzetközi gálaestnek ad helyet az Erkel Ferenc Művelődési Központ. A hagyományos gyulai tavaszi társastánc nemzeti bajnokságon az országos legjobb D/1. osztályú táncosai indulnak, s a legeredményesebben szereplő tánckör nyeri el a Várkupát. A szőlősgazda indulatával Gergely Ágnes költő, író, műfordító. Hogy melyiknek jelesebb, azt nincs értelme latolgatni, mert ritka az olyan betűvető, akinél ez a többfényűség oly elválaszthatatlan egységet alkot, mint nála. Hatalmas világirodalmi műveltséget szívott magába. Válogatott szerelmeim című kötetének tartalomjegyzéke arról tanúskodik, hogy amerikai, angol, bolgár, francia, horvát, ír, japán, német, orosz, spanyol, svéd, szerb, szlovén, ukrán és vietnami költők verseit ültette át magyarra. És mindazt, amit általuk megismert, feldolgozta, mint egészséges szervezet a táplálékot, és sejtként építette tökéletesen eredeti hangú költészetébe, amelynek másik fő éltető forrása egy változatosságában is következetes, megszenvedett élet. Az egyik kötetében tizenöt sírfeliratot tett közzé. Köztük van Az újságíró, A rádióriporter, A tanár, A műfordító — ez mind Gergely Ágnes, aki valóban űzte ezeket a foglalkozásokat, s még nem is sorolta föl mindet sírfelirataiban, hiszen volt vasesztergályos is. E kétkezi munkás voltát is nyersanyagnak használja azonban regénytrilógiája harmadik — alighanem legjobb! — kötetében. Furcsa hármasmű ez. Nem a szereplői azonosak, hanem eszmeiségében következik egyik a másikból. Stációk — ez a harmadik könyv címe, amelyet így kapcsol a szerző ajánlásában az előző kettőhöz (A tolmács, A chicagói változat): ....... a fel nem ismert identitás, a magunkba zártság, a szolgalelkűség egymást követő állomások. Stációk”. Alkotói hevületének minőségéről ezt vallja. ..Amit írtam... az Arany János-i szőlősgazda indulatával írtam”. Indulat — a mindig nemes indulat! — ez az egyik kulcsszó Gergely Ágnes írói művészetéhez. A másik: a felelősség. „ .. .nincs kibúvás a mondott szó alól” — írja a bibliai álomfejtő Józsefről szóló gyönyörű szonettjében. A József Attila-díj átvétele alkalmából ezt kívánom: segítse tovább a pályán ez a felelősségteljes indulat. (morvay) FILAA-BEMUTATÓ A sánta dervis Bizonyosan nem véletlen, hogy éppen ennek a magyar—tadzsik koprodukcióban készült filmnek a nézése közben jutott eszembe egy már-már elfeledettnek vélt fogalom, amelyet gyakran használtunk az ötvenes évek elején: a konfliktusnélküliség elmélete. Új világunk anynyira ideális, állította ezt az akkori teória, hogy rossz szinte már nincs is, tehát valódi konfliktus sem létezik a jó és a rossz között, a konfliktus mindössze a jó és a még jobb között zajlik le. Alkalmasint az juttatta eszembe ezt az ideológiai temető mélyén nyugvó álteóriát, hogy már harminc, már negyven, már ötven perce vetítették A sánta dervis című filmet, de még mindig nem történt benne úgyszólván semmi. Legfőképp a konfliktusnak hiányzott minden nyoma. Nocsak, kérdeztem magamtól, hát a hajdani elmélet mégsem hamis, íme, létezhet ez a konfliktusnélküliség mai műalkotásban is? S akkor — ekkor már kerek egy óra telt el a műből — hirtelen történt valami. Konfliktus keletkezett, hősünket, Vámbéry Ármint és társait, akik csaknem hatvan perce vándoroltak már a végtelen sivatagban, példátlan unalmat okozva azoknak a nézőknek, akik még enynyi idő után is kitartottak zsöllyéikben (amikor én láttam, többen elmenekültek), szóval Vámbéry csapatát megtámadta egy, a sziklák tetejéről lefelé száguldó, kardját, szablyáját hüvelyéből kivonó lovas csapat. Megtörtént tehát az öszszecsapás — szóval kirobbant a konfliktus — bár arra azért még most sem érdemesítették a nézőt a film készítői, hogy világossá tegyék: voltaképpen kik a támadók és miért rohantak rá a karavánra. Egyébként sem sokat tudunk meg ebből a filmből, illetve az a kevés információ is, amit rendelkezésünkre bocsátottak, részleges csupán. Annyi látszik csak bizonyosnak, hogy Vámbéry Ármin terveit, munkáját — nyelv- és néprajzkutató, orientalista, földrajzi írói működését — saját hazájában nem becsülik meg. A Magyar Tudományos Akadémia (nyilván irigy és féltékeny) agg tagjai nem kívánnak segítséget nyújtani további munkásságához. Meg különben is önkényuralom van, a film dobpergéses akasztást is mutat, itt sem tudjuk pontosan, kiről miről van szó, csak sejtjük, hogy magyar hazafiakról valószínűleg, a kivégzők pedig Bach és Haynau pribékjei lehetnek. Vámbéry Ármin nemcsak sánta volt, s nem csupán dervisnek öltözve járt európai ember számára tilos, de legalábbis veszélyes területen. Gazdag, színes, érdekes életet élt, erről egyebek közt könyveinek hosszú sora is tanúskodik. Milyen kár, hogy a Kis József rendezésében elkészült filmből mindebből úgyszólván semmit nem tudunk meg. Végtelenül vontatott, esemény és cselekmény nélküli, hangulattalan és unalmas filmet fotografált Baranyai László, mely még egy szép tájakat bemutató dokumentumfilm kategóriájában sem elégíti ki igazán az igényeket. Barabás Tamás KÉPEK, KRITIKÁK, LEVELEK Halápy, a Balaton festője „A színek élete érdekel minden festői probléma közt leginkább, és ki nem mondható örömet érzek, ha munka közben látom, hogy itt is, ott is megdobban egy-egy színfolt alatt a szív, amikor látom, hogy a kép felülete alatt ugyanolyan élet kezd támadni, mint az élő emberé (talán, mint az enyém).” Halápy Jánostól, a Balaton kitűnő festőjétől származik az idézet, annak, a könyvnek a hátlapján, amelyet az özvegye írt és jelentetett meg a napokban rendkívül gazdagon illusztrálva fekete-fehér és 34 színes kép reprodukcióval. Halápyné Bojár Lili, az egykori színésznő, világhírességek tolmácsa és műfordító, nem tagadva személyes elfogultságait, úgy írta meg férje életrajzát, hogy annak elsősorban művészi munkájáról szól, ám szinte kizárólag a szakkritika jeleseinek véleményét idézi e tárgykörben, s a magánélet fordulatairól csak annyit tár az olvasó elé, amennyi a művész gondolkodásának megértéséhez feltétlen szükséges. Különleges érdekessége a könyvnek az a 25 levél, amelyet Egri József Halápy Jenőhöz — a művész testvéréhez —, illetve magához Halápy Jánoshoz írt. (A Függelék egyébként a kiállítások felsorolását és a gazdag irodalom teljes bibliográfiáját nyújtja meg.) — Kel — Arácsi kilátás, 1927 □ KI KÉRDEZETT? címmel Kézdy György tart Karinthy-estet április 10- én, pénteken 7 órakor ,az Óbudai Művelődési Házban. □ SASS SYLVIA dalestje 17-én, pénteken fél 8- kor lesz a Magyar Tudományos Akadémia Kongreszszusi Termében. □ CSODÁK ÉS CSODÁK címmel Bella István költőt mutatja be Kertész Lilla előadóművész április 17-én, délután 6 órakor a Petőfi Irodalmi Múzeum Pénteki Pódium sorozatában.