Esti Hírlap, 1988. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

ZALAEGERSZEG Autójavítás új műhelyben Elkészült a Magyar Autó­klub új műszaki bázisának épülete Zalaegerszeg dél­nyugati szélén, az Alsóerdei úton. Alapterülete 666 négyzetméter, s ebből 451 négyzetméter a műszaki te­vékenységet fogja szolgálni. A tágas, jól felszerelt mű­helyben egyszerre nyolc személygépkocsit javíthat­nak majd. A fő profil to­vábbra is a műszaki vizs­gáztatás, illetve a kocsik erre való felkészítése lesz. Lézeres fényszedő Scantext 2000-es típusú lézeres levilágítású, fény­­szedőrendszert vásárolt a Komárom Megyei Nyomda Vállalat. Az NSZK-gyárt­­mányú, csúcstechnológiá­nak számító berendezést a Tatabányai Lapnyomdában állították munkába, ahol 26 üzemi lap és a megyei napilap előállítása mellett újabb folyóiratok, nagy példányszámú füzetek, il­letve könyvek nyomtatását is tervezik. Hazánkban ez az első ilyen fényszedő gép. Előnye, hogy integrált nyomóforma-készítésre al­kalmas, azaz a hagyomá­nyos nyomdai megoldással szemben egyidejűleg dol­gozza fel a szöveget, a ké­pet és a rajzot. Kicsi, de szép a lila színű ház Elefántos épülettömb Városrekonstrukció Pécsett Eredeti szépségében állí­tották helyre a régi Pécs egyik jellegzetes részletét, a hat házból álló elefántos épülettömböt. A több utca és tér által határolt épület­­csoport — felülnézetből — leginkább egy pecsétgyűrű­höz hasonlít. A pecsétkő helyén álló ház­ homlokza­tát fehér elefántszobor dí­szíti, erről az érdekes cé­gérről kapta nevét az egész épületegyüttes. A gyűrű ívét különös formájú házak alkotják; a kívül-belül megújult épülettömb a vá­ros egyik kulturális, ide­genforgalmi, kereskedelmi és vendéglátó centruma lett, amely két nagyobb épület közé van beszorítva és az utcai homlokzata mindössze három méter széles. Igazi régi pécsi hangulatot árasz­tanak ezek a házak, az ele­fántos tömb értékes része a megújuló óvárosnak. 1974-ben megmozdult a föld az ódon házak alatt. A mélyben rejtőző félelme­tes pincelabirintusban volt az omlás, s ez olyan nagy­fokú állagromlást okozott az épületekben, hogy élet­­veszélyessé nyilvánították és kiürítették őket. Még an­nak a gondolata is felme­rült, hogy lebontják a meg­rongálódott háztömböt és újat emelnek a helyén. Mi­vel azonban városképi szempontból meghatározó jelentősége van, az újjáépí­tés mellett döntöttek. A hajdani szépségét vissza­nyert és jól hasznosított épületkomplexum a döntés helyességét igazolta. Középkori eredetű A történelmi belvárosban álló házcsoport középkori eredetű, első írásos említé­se 1712-ből való. A XIX. században átépítették a há­zakat. Stílusuk teljesen kü­lönböző: barokk, romanti­kus, klasszicizáló, eklekti­kus. Mégis rendkívül egy­séges utcaképet alkotnak, bármelyik oldalról szem­léli az ember. Különösen érdekes az a lila színű ház. Két változat a termékváltásra Stratégiai tervet dolgo­zott ki a Peremartoni Vegyipari Vállalat hagyo­mányos terméke, a szuper­­foszfát műtrágyának felvál­tására. A készítményből az utóbbi években ugyanis egyre kevesebbet igényelt a mezőgazdaság, a termelés már a veszteségesség hatá­rát súrolja. A gyár kapaci­tása 260 ezer tonna, az idei termelés viszont nem ha­ladja meg a 200 ezer ton­nát, a következő évre pe­dig csupán 120 ezer tonná­ra jelentette be igényét a mezőgazdaság. A rohamosan csökkenő szuperfoszfát-kereslet most gyors és határozott lépésre kényszeríti a vál­lalatot. Erre készült el a kétvariá­­ciós terv. Az első változat szerint a gyár megőrzi pro­filját, nem mond le a fosz­fátműtrágya gyártásáról, ám a szuperfoszfát-terme­­lést visszaszorítja és helyette a mezőgazdasági üzemek­ben használatos monoam­­monfoszfát gyártására ké­szül fel. A technológiára és a kulcsberendezésekre már pályázatot is hirdettek, s két ajánlatot kaptak, a francia Technimp és az an­gol David McKee cégtől. Emellett széles körű pi­ackutatásba kezdtek, és ha gazdaságosan tudják besze­rezni az alapanyagot — a foszforsavat —, ezt a terv­variációt valósítják meg. Ha viszont a monoammon­­foszfát importja a gazdasá­gosabb, úgy a Peremartoni Vegyipari Vállalat profil­­váltásra kényszerül: gyártmányskálájában az eddigi szervetlen vegy­ipari termékek helyét szerves vegyipari termé­kek veszik át. E tekintetben sem a nullá­ról indulnak. Hiszen ter­melésük 25 százaléka már szerves intermedier, vagyis különböző alapanyag, kü­lönböző vegyipari segéd­anyag és növényvédő szer. Két új kísérleti üzem ké­szült el ebben az évben, ezekben is gyógyszeripari intermediert állítanak elő. Amennyiben a második variáció mellett döntenek, e termékek gyártását fut­tatják fel. (MTI) Főbejárat: Hild-kapu Az elefántos épülettömb pontosan egy tucatnyi — különböző funkciót ellátó — egységnek adott otthont. 1933-ban kezdődött meg az épületrészek birtokbavétele és 1987 végén fejeződött be. Étterem, söröző, kávézó és cukrászda működik benne. Ott vannak az IBUSZ iro­dái. Pécs legelegánsabb női divatháza, a Zsolnay-gyár eozinboltja és az Amfora ajándékboltja, továbbá egy fotócikküzlet, az idegen­nyelvű és művészeti köny­vek boltja, valamint a Pan­nónia könyvesbolt is. Az in­tézményegyüttes legrango­sabb része a művészetek háza. Hangulatos belső ud­vara — három kapujával — bekapcsolódott a városköz­pont gyalogos forgalmába. Főbejárata a Hild-kapu ne­vet kapta, amikor Pécs 1986-ban elnyerte a Hild­­érmet. (MTI) KÖPENY, PELERIN, MALACLOPÓ Escamillo-módi hölgyeknek Alig néhány éve, hogy világot hódított a Carmen­­stílus, nem kisebb inspirá­cióra, mint az egy időben megjelent két mozifilm — a balett- és az operafilm — hatására. (Laura balett­filmjét nálunk is bemutat­ták.) Ki tudja, miért, de ezen a télen a francia di­vattervezők ismét a nép­szerű történetből merítet­tek — nem a hölgy, hanem a férfi főszereplő ruházatát idézik. Az új stílust nevez­hetjük akár Escamillo-mó­­dinak is. Lényege: fekete, testhezálló pulóver és nad­rág, széles, karcsú derekat hangsúlyozó öv és torreá­­dorkalap. Talán az enyhe időjárás okozta, hogy a divatdiktá­torok újraélesztették a kö­peny és a pelerin divatját. Nemcsak a már említett, a Bizet-remekműre emlékez­tető öltözék kiegészítője a széles, körgalléros, rózsa­szín — aranysárga bélésű — általvető, hanem más alkalmi ruhákhoz is java­solják a viseletét. Csontf­e­hér selyem garbópulóver, szűk szárú, fekete nadrág és csizma kiegészítője a boká­ig érő malaclopó, amely kí­vül fekete bársony, belül piros selyem. A játékos kedvű franciák ötlete: fe­kete, testhez tapadó trikó és nadrág, hozzá majdnem térdig érő, fekete, fehér szegélyű körgallér, amely nemcsak vállat borító kö­penyként, hanem a derékon ékszercsattal erősítve, hosszú szoknyaként is vi­selhető. Habár évről évre újabb és újabb ötletekkel rukkol­nak ki az ékszertervezők, akik a különböző nemes­fém ötvözetek és drágakö­vek kombinációival káp­ráztatják el a hölgyeket (nem elsősorban a pestie­ket) és kishíján anyagi csődbe döntik férjeiket (ez más okból kifolyólag Pes­ten is megtörténhet), még­is támadhatatlan a bizsu sikere. Az utánzatok, a fémből, bőrből, műanyag­ból, üvegből készült fülbe­valók, karkötők, nyaklán­cok parádés díszítői lehet­nek a legegyszerűbb ruhá­nak is. És végül is nem az a fontos, hogy egy szép ék­szer valódi legyen, hanem az, hogy ízlésesen egészít­se ki az öltözéket. Pálffy Judit VADÁSZAT - PUSKA NÉLKÜL Rugalmas hálóba terelik a nyul­at A legjövedelmezőbb va­dászat az eleven mezei nyulak zsákmányolása­­, exportra. Csongrád megyé­ben ezért ma már elenyé­sző számú tapsifülest lő­nek ki, s egyre több puska nélküli vadászatot szervez­nek. Ez úgy történik, hogy erre a célra készített, öt­száz méter hosszúságú há­lókat kifeszítenek, s azok­ba hajtók serege tereli —, nagy zajt csapva — a vad­­nyulakat. A száguldó álla­tok beletekerednek a ru­galmas hálóba, a közelben rejtőző vadászok pedig pillanatok alatt kiszabadít­ják és szállítóládakba rakják a zsákmányt. A különböző külkereske­delmi vállalatok Svájcba, Franciaországba és Olasz­országba szállítják a ma­gyar mezei nyulakat az ot­tani gyérülő állomány fel­­frissítésére. Csongrád me­gyében a mostani idény­ben a tervek szerint leg­alább tízezer tapsifülest hálóznak be. Az exportból származó bevételt a vad­­gazdálkodás fejlesztésére, elsősorban a megritkult fácánállomány gyarapítá­sát szolgáló nevelőtelepek építésére fordítják. tv c O­NCO cn -ca­c­c­ i CD . bp .­c­s ■ (MTI — Fotó: Míg a naptár lapja ünnepélyesen fordult az óévről az új évre, a Tiszai Vegyi­­kombinát műanyaggyárában szokott hétköznapi rendjükbe és folyamatosan forog­tak a gépek. A Biafol-gépsoron, ahol Turzsi János is dolgozik, szünet nélkül folya­matos volt a termelés. U I­V( I­t­i­i 1­I­­­I­I­v V VÁLTOZÓ KOROK, VÁLTOZÓ NAPTÁRAK Volt, amikor­­a Felfénylő Szíriusz ♦ A cézár parancsára Most, hogy az új naptárt zsebünkbe süllyesztjük, íróasztalra állítjuk, a falra függesztjük, olyan termé­szetesnek érezzük a meg­szokott időrendet, a hóna­pok egymásutánját, hogy fel sem tesszük a kérdést: lehetne-e másképp tagolni a megállíthatatlan időt. Az időszámítás, a napok, hónapok, évek „mérése” azonban a történelem so­rán sokat változott. Az angliai Stonehenge kövei, vagy az ősi indián építmé­nyek úgy fogadják be a napsugarakat, hogy azok pontosan a tavaszi napéj­egyenlőség napján hatolja­nak át rajtuk. ÚJ ÉV ŐSZTŐL A babiloni — 4000 év előtti — időszámítás már megfejthető. A tavaszi munkákkal együtt kezdő­dött az év. Ezt megelőzően őszre, a tiszíta, kezdetet je­lentő hónapra esett az év kezdete. Ennek az a­ logi­kája, hogy befejezték az évi mezőgazdasági mun­kát, de az évet is­ kezdőd­het az új. (Az izraelita nap­tárban máig thiszi hónap elején kezdődik az új év.) RÓMAI EREDET Az egyiptomiak a Nílus életet jelentő, kenyeret adó áradásától számították az évet. A csillagászat titkait ismerő — és titokként őrző — papok megállapították, hogy a termékeny iszap akkor borítja el a sivata­­gos partokat, amikor a Szi­­riusz csillag, az ő nyelvü­kön Szóthisz felfénylik a láthatáron, ők az égi je­lenség feltűnésétől, július 19-étől számították az évet. A mi naptárunk római eredetű. A rómaiak a me­zőgazdasági munkák kez­detétől, márciustól 10 hó­napra osztották az évet. Az új év tehát náluk erede­tileg március 1-jére esett, nem pedig január első napjára. Nem is eshetett, mert akkor még nem volt január. Amikor azonban belátták e beosztás célsze­­rűtlenségét, március elé két hónapot, a januárt és februárt téve bevezették a most is érvényben lévő 12 hónapos évet. Így érthető, hogy a kilencedik hónapot, szeptembert, máig is hete­diknek, októbert nyolca­diknak, novembert kilen­cediknek, decembert pedig tizediknek nevezzük, a la­tin sorszámoknak megfele­lően. Időszámítás előtt 46-ban született meg mai naptá­runk közvetlen őse. Julius Caesar rendelte el, hogy az év kezdete január elseje legyen. SZINKRONBAN A TERMÉSZETTEL A Julián-naptárt 1582- ben Gergely pápa pontosí­totta. A Nap járásához ké­pest késését úgy hozta rendre, hogy ebben az év­ben október 4. napja után október 15-e következett. A Gergely-naptárban ezután a hónapok szerinti évsza­kok szinkronba kerültek a természet időrendjével. A gregorián naptárt 1583- ban Habsburg Rudolf ve­zette be Magyarországon, és több mint négyszáz év után ma is ezt használjuk. (csom­a) •U • (D­AI AT­O JET V) 0) +-»­L. VLU

Next