Esti Hírlap, 1988. február (33. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-24 / 46. szám
FILM-BEMUTATÓ Hét reál Jellegzetes közérzetfilm. Amiből az is következik, hogy története alig elmondható, s igazából nem is nagyon fontos. De végül mégis csak van egy vékony meseszál, amire az író-rendező Szabó Ildikó rácsomózta azokat a köz- és magánérzelmeket, amelyekről szólni kívánt. A történet tehát annyi, hogy adva van egy húszéves érettségizett varrónő, aki otthon, egyedül dolgozik. Szülei meghaltak, bátyja börtönben ül. (Nem derül ki, hogy miért.) Aztán előbb a báty és a lány közös barátja szabadul, majd hamarosan maga a testvér is. Ettől kezdve Lilinek, a lánynak minden igyekezete arra irányul, hogy szerezzen egy hamis útlevelet, amellyel a munkát nem nagyon kedvelő, inkább csak kártyázni szerető bátyját kitessékelheti az országból, mert odakint tiszta lappal talán van még valami esélye az életben. Az útlevelet egy jámbor, szerelmes fiú jóvoltából sikerül megszereznie a lánynak, ezzel azonban nemcsak disszidáló testvérét veszíti el, hanem a biszexuálissá vált közös barátot is, aki a báty távozása miatt öngyilkos lesz Itt maradt hát Lili ezzel a kicsit nyámnyila, de amúgy kedves fiatalabb fiúval, s talán boldogan élnek, ha meg nem halnak, mert egy kivágott fa rájuk készül zuhanni, amint ezt a film utolsó kockáin látjuk ... • • Talán kicsit szájbarágósan adtam elő a történetet, de ennek az is oka, hogy a hézagos, kihagyásos elbeszéléstechnika az idei játékfilmszemlén még néhány rutinos filmnézőt is megzavart. Pedig követhető a történet, de nem igazán fontos. Ami fontos és érdekes ebben a filmben, az az érzelmi atmoszféra, amelyben — önhibájukból vagy a társadalom hibájából — a lét perifériáján található fiatalok élnek. Romantikus, nagy szenvedélyek és az érzelmek ijedt, olykor bohóckodó takargatása jellemzi őket. Nagy elhatározások, hajmeresztő balhék és rettegés a leghétköznapibb cselekvések rendjéről. Beilleszkedni akarás és az őszinte riadalom, a köznapi lét szürkeségének egyéniséget fenyegető terjedésétől, ez mind egyszerre van jelen ezekben a fiatalokban. Félmozdulatokban és viharos veszekedésekben, lecsupaszított szobákban, börtönkapukban, kocsmákban és közös kádfürdőkben, félhomályokban és groteszk gesztusokban jelenik meg mindez, több-kevesebb hitelességgel fölidézve egy nem is kis létszámú réteg életérzéseit. Ha úgy tetszik, a társadalom- és kriminálpszichológusok meg szociológusok nem kézikönyve, hanem kézifilmje lehet a Hátreál, amely nemcsak illusztrálja, magyarázza, hanem nagy beleérző készséggel értelmezi is ezt a helyzetet. Nem volt viszont mindenben hasznára, hogy a Sándor Pál filmjeiben színésznőként felnőtt, s mára rendezővé lett Szabó Ildikó mintegy húsz évvel ezelőtti élményeket időben átrakott a mába. Van ugyan sok hasonlóság az egykori galerik és a mai ifjúsági deviancia között, de a létszámok megnövekedésén túl elég nagy a különbség a tegnapi és a mai beilleszkedni nem tudók között. (Ma ugyanazon helyzeteket nemcsak tömegesebben, hanem érdesebben, drámaibban és magányosabban élik meg, sajnos, nagyon sokan.) A film előadásmódjának nagy értéke viszont. Dávid Zoltán operatőri munkája, a szinte kézzel érinthető hangulatok megteremtése nem kis részben az ő érdeme. Telitalálat Czakó Ildikó felkérése a főszerepre. Mintha semmit sem kellene eljátszania, mindent meg tud élni a figura bőrében. Az viszont nem szerencsés, hogy Szabó Ildikó szinkronizálta a már népszerű „Gömböc” hangját. Igaz, Szabó Ildikónak nagyobb színészi rutinja van, de — finoman fogalmazva —, soha nem a szövegmondás artikulációja volt az erőssége, ha a figurák hitelesítéséhez ez néha hozzá is járult. Itt azonban szinte leválik Czakó Ildikóról ez a hang, még akkor is, ha a valóságban esetleg nincs nagy különbség kettejük között. Ugyancsak színészi telitalálat Zsótér Sándor intellektuális Ádámja, aki teljes természetességgel tud jelen lenni az amatőrök játékában, miközben egyetlen percig sem mond le színészi profizmusának eszközeiről. Annál gyengébb szinte megjegyezhetetlen marad Gyuri figurájában Vince Géza, akin Epres Attila szinkronja sem segít Béri Ary viszont a fiatal fiú szerepében most bizonyítja igazán, hogy színészi képességekkel is rendelkezik. • • A Hátreál így, végül is, sok vitatható részlete ellenére, inkább nyeresége a mai magyar filmművészetnek, mert őszinteségével közérzetet megjelenítő tehetségével olyan új színeket hoz, amelyek gazdagítani látszanak a mostanában elszíntelenedő palettát Bernáth László Czakó Ildikó 2 CstTtfir€uf, 1988. február 24., szerda // Őrizet Wieslaw Saniewski, aki nemcsak rendezőként, hanem íróként is jegyzi az új lengyel filmet, olyan munkát perget előttünk, amelyben derűnek és vidámságnak, örömnek vagy kivált boldogságnak úgyszólván a morzsái sem találhatók. Egy-két rövid képsortól eltekintve — Ilyen az első három perc, egy fergeteges lendületű lakodalom ábrázolása, amelyet azonban váratlanul és drasztikusan megszakít a menyasszonyért érkező két detektív betoppanása — az egész film börtönben játszódik. A film hibájának érzem, hogy főhősnője, Kiara előéletéről úgyszólván semmit nem tudunk meg. A lakodalmán tartóztatják le 1967-ben és sikkasztásért életfogytiglanira ítélik, no de hogyan, mit, miért és mennyit sikkasztott, amiért ilyen súlyos ítélettel sújtják? Nemcsak a tények, azaz a naturális valóság közlésének hiányát nehezményezem, hanem azt is, ami ebből következik. Klara jellemét emiatt nem ismerjük meg eléggé árnyaltan, a maga teljességében. A film mégis szép, elgondolkodtató és eszméltető a maga nyomasztó mivoltában. A lelki (de a fizikaitól sem visszariadó) emberkínzás változatait, a szadizmus leleményes működőképességét, a szükséges szigorú fegyelmen túllépő embertelen terrort éppúgy megismerjük az őrizetből, mint az emberi lélek és szellem megújuló védekezési mechanizmusát. Ewa Blaszczyk kitűnő Klara szerepében. Egészen kiváló a lelki kegyetlenségét jóindulattal álcázó börtönitiszti alakjában a magyar filmekből (Egymásra nézve. Szirmok, virágok, koszorúk) is jól ismert, gyönyörű, Grazyna Szapolowska, de a legkisebb epizódszerep is tökéletes színészi megmunkálást nyert. Barabás Tamás íto ele A Árvíz Pest-Budán 1838. március 13-án pusztító árvíz zúdult ,Pestre, Budára és Óbudára. Most, a 150. évforduló alkalmából kiállításon mutatja be a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Vízügyi Múzeum közösen e tragikus eseményt. Jégszakadás és Duna kiáradása, Pest- Buda 1838 címmel március 11-én délután 3 órakor nyitja meg a kiállítást Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter a Budavári Palota E épületében. A megnyitás napján délelőtt 10 órától délután 2 óráig bélyegbenyomásos alkalmi levelezőlap-árusítás és első napi bélyegzés lesz a múzeum előterében. Az alkalmi levelezőlapon kívül emlékérem jelenik meg a pest-budai árvíz másfél százados jubileumára bronz és ezüst kivitelben. NEM RAJZBAN Pom-Pom mesél Országjáró körútra indult a Magyar Cirkusz és Varieté társulata új gyermekműsorával. Ezúttal nem szokványos cirkuszi produkcióval szórakoztatják a legifjabb közönséget. Csukás István Pom-Pom mesék című mesejátékét mutatták be, amelyhez a díszlet- és jelmezterveket Sajóik Ferenc készítette. A népszerű mesefigurával — a televízió képernyőjéről kedves ismerőse a legapróbbaknak — a tervek szerint még az idén kétszáz város kultúrházába, iskolájába, óvodájába látogatnak el. A fővárosban is látható lesz az új produkció, a többi között a Marcibányi Téri Művelődési Házban, ahol a társulat már többször sikeresen vendégeskedett. S. R. ÉLÜKÖN EDIT ÉS RÁNKI DEZSŐ négykezes zongoraversenyét rendezik meg március 1-jén, kedden este fél 8-kor a Pesti Vigadóban. BÁRSONY ÉVA JELENTI NYUGAT-BERLINBŐL Meglepő díjazás KÍNAI FILM KAPTA AZ ARANY MEDVÉT Ha már a versenyfilmek nem tartogattak sok meglepetést, a nemzetközi zsűri legalább a fesztivál záróakkordjaként szerzett egyet, nem is kicsit, itt, Nyugat- Berlinben. Az Arany Medvét olyan filmnek ítélték, amelyre senki sem gondolt, s nem emlékszem, hogy beszédtéma lett volna a vetítések közötti és utáni véleménycserékben. Tény, hogy a Berlinale idei nagydíjasa egy első filmes kínai rendező, a 37 éves Zhang Yimou műve, a Vörös kukoricamező. Szép és érzelemgazdag történet az 1920-as évek végéről, középpontjában egy fiatal lánnyal, aki szerelméért, felnőtt élete megválasztásának jogáért szembefordul a hagyományokkal, a családjával. A rendező korábban operatőrként dolgozott, nemzetközi díjat is nyert, tavaly pedig Tokióban ő kapta a legjobb férfialakítás díját, Az öreg kút című film főszerepéért. A film rokonszenves, erényei vitathatatlanok. A zsűri döntése mégis diplomatikus gesztusnak tűnik, a gordiuszi csomó megoldásának. A Vörös kukoricamező egyáltalán nem emelkedett ki értékeivel a fesztivál elismerésre méltó alkotásai közül. Erre utal az is, hogy a következő két díjazott film, az Ezüst Medvével jutalmazott Komiszszár (szovjet, Alekszandr Aszkoldov) és A bűn (argentin, Miguel Pereira) után, tehát az első három helyezettre értelmezhetően áll az egymondatos közös indoklás: „Rendkívüli művészi értékeikért”. A legjobb rendezés díját az amerikai Norman Jewison Holdkórosok című, kedves és régimódi vígjátéka kapta (a rendezőt a Jézus Krisztus szupersztárról nálunk is jól ismerik), a legjobb színésznő az amerikai Holly Hunter lett (James Brooks: Tévéhíradó), a legjobb színész, megosztva az NDK versenyfilm két főszereplője, Jörg Pose és Manfred Möck (Lothar Warnecke: Az egyik viseli a másik terhét). A zsűri rendkívüli egyéni teljesítményéért ezenkívül Ezüst Medvével jutalmazta a lengyel Janusz Zaorskit, A Król fiúk anyja rendezőjét. A filmújságírók nemzetközi szövetsége, a Fipresci, a Komisszárnak ítélte a díjat bátor témájáért, történelmi érzékenységéért, képi kifejezőeszközeinek ,erejéért. Ugyanezen indoklással oklevéllel jutalmazta Andrej Mihalkov-Koncsalovszkijt versenyen kívül, információs vetítésen bemutatott filmjét, amelyet még 1967- ben forgatott, a címe: Aszja Kljatcsina, aki szeretett, de nem ment férjhez. (Remek film!) Ugyancsak Fiore oklevelet kapott A Kro. fiúk anyja. VENDÉGKOREOGRÁFUS ZOLÁT RENDEZ Halászok balettháborúja Az Erkel Színházban a következő nagy esemény egy balettbemutató lesz. A különleges táncjáték színlapján majd ez a szöveg olvasható: Varázsital, avagy a halászok háborúskodása. Vidám balett két felvonásban. Émile Zola elbeszélése nyomán írta és koreográfiáját készítette Keres Imre, zenéjét szerezte Ránki György. A színpadi mű történetéről kérdeztük a braunschweigi állami színház balettigazgatóját, a ma már európai hírű művészt, Keres Imrét, aki sok évvel ezelőtt Keresztes Imreként volt tagja a budapesti Operaház balettkarának. POMÁDÉ UTÁN — Ránki Györgyöt már akkor megismertem, amikor a Pomádé király új ruhája című darabjában az Arab szerepét táncoltam — kezdte. — Én külföldre kerültem, Wiesbadenben voltam előbb táncos, majd az ottani operaház balettkarának vezetője. Midőn a budapesti Operaház társulata ott vendégszerepelt a Pomádéval, a színház intendánsának annyira megtetszett Ránki balettje, a muzsikája, hogy a szerző jelenlétében arra kért, együtt írjak vele egy vidám táncjátékot. Ránkival összeültünk, hogy kitaláljuk, mi legyen az újdonság cselekménye. Ő azt hangoztatta: szeretné kipróbálni, hogy idősebb korban is tudna-e még ilyen friss zenét írni. Azt a témát ajánlottam neki, ami már rég a fejemben volt, vagyis hogy használjuk fel Zola egyetlen vidám novelláját. Ezt a témát feldúsítottuk balettfigurákkal, így készült el a vidám táncjáték. Ránki megkomponálta a balettzenét, s 1975 -ben Wiesbadenben volt a rendkívüli sikert aratott ősbemutató, majd a játékot más NSZK- beli színház is műsorába iktatta. A balett négy képből áll, azért kétrészes, mert véleményem szerint a közönség csak egy szünetet szeret. A négy színhely a kikötő, az utca, a kert és a világítótorony. Ránki kompozíciójában felhangzanak matrózdalok melódiái, sőt jellegzetesen magyar dallamok is. — Évekig működött Wiesbadenben. Miért ment át a braunschweigi színház balettkarának élére? — Mert sokáig szerettem a változatosságot. Szegeden kezdtem, mindig érdekelt a néptánc, csepeli munkásként is ezzel foglalkoztam. Tapasztalataimnak köszönhető, hogy meghívtak a budapesti Operaházhoz, ahol koreográfus asszisztens lettem, például a Bihari nótája című előadás betanításában. NSZK-ben szerződtetésem kezdete óta sok európai színpadon — például a milánói Scalában, Párizsban, Berlinben, Kölnben, Hannoverben, Bécsben — koreografáltam klasszikus és modern műveket Gershwintől Csajkovszkijig, természetesen beleértve Bartók Béla műveit. Harminchárom esztendő óta tartó működésem alatt eddig összesen 12 egész estét betöltő, valamint 72 egyfelvonásos balettet vittem színpadra, s ebbe nem számoltam még bele a 300 körüli operai balettbetétet. A SZEREPOSZTÁS Operaházunk balettkara minden táncjátékot kettős szereposztásban tart műsoron. A Zola-balett szereposztásakor szintén így történt. Aranyhalacska, azaz a női főszerep Metzger Mártának és Wolf Katalinnak jutott. Delfint, a férfi főszerepet a népszerű magántáncosnak, Lőcsei Jenőnek kellett volna felváltva táncolnia ifj. Nagy Zoltánnal. Ezekkel a szólistáikkal kezdődött meg a balettkar munkája. A múlt csütörtökön, a Rómeó és Júlia előadásán Lőcsei Jenő balesetet szenvedett, s ez megzavarta az együttes tagjait A balerinák és a balett-táncosok valamenynyien sokkos állapotba kerültek, s mint ismeretes, az előadás félbeszakadt, elmaradt. A színházban dolgozók biztonságáért a szakszervezet is szót emelt. A művészi munkát kísérő természetes feszültség ráadásul fokozta a táncosok nyugtalanságát, bár ezen a pályán mindig számítani kell váratlan fordulatokra. Volt olyan Rómeó-előadás, amikor össze kellett húzni a függönyt, mert nem akart leereszkedni helyére az erkély Amikor ugyanezzel a táncjátékkal az operai balettkar Hollandiában, az amszterdami operában vendégszerepelt, nem akart összecsapódni a függöny, de a táncosok fegyelmezetten áthidalták a helyzetet. Lőcsei Jenő egyelőre nem vehet részt a próbákon, s ezért gondoskodni kellett pótlásáról, hiszen a nehéz munka nem tűr halasztást. Helyette Keveházi Gábor magántáncos vette át a Delfin-szerepet, ő táncolja felváltva ifj. Nagy Zoltánnal. Keres Imre, a szerző-koreográfus rövid időre sürgős elfoglaltsága miatt utazik az NSZK-ba, s amíg visszatér, Nagy Júlia és Szabó Judit, illetve Fülöp Viktor vezeti Keres utasításai nyomán a betanítást. Lőcsei Jenő balesete óta már több előadás lezajlott, s helyreállt a nyugalom a balettművészek körében. Kristóf Károly □ EZ A DIVAT. Aranylemez lett Komár László legújabb albuma, amely ezt a címet viseli: Ez a divat 1957—1962. A népszerű énekes március 6-án a József Attila Színházban dupla koncerten lép közönség elé délután 5 és este 8 órától.