Esti Hírlap, 1988. május (33. évfolyam, 103-128. szám)
1988-05-02 / 103. szám
• Becsúszott egy tévedés a lexikonba, s ennek következtében „idő előtt” kaptunk egy csodát. Sulyok Mária ugyanis nem április végén született, mint a Színházi Lexikon hibásan írja, hanem november 5-én. Mire azonban ezt kiderítették (közli a műsorújság e heti száma), már műsorra tűzték a Macskajáték vígszínházi előadásának ismétlését, a 80. „születésnap” tiszteletére, és — nagy szerencsére!— nem vonták vissza. Ennek már csak azért is örülök, mert hátha november 5-én ismét műsorra tűzik, hiszen azt sem bánnám, ha minden hónapban egyszer megismételnék a Macskajáték közvetítését. Mert ez igazi csoda! Ez a színházi előadás még a másik, tőle tulajdonképpen kissé idegen közegben, a televízión át, a képernyőre kivetítve is érzékelteti, hogy Örkény István darabja fénylő drágakő, azaz valódi remekmű, de vele egyenrangú műremek a Székely Gábor rendezte előadás is. Jó néhány produkcióját láttam már a Macskajátéknak, még egy bolgár nyelvűt is Szófiában, meg két filmváltozatát, a Makk Károlyé mellett azt az osztrák—nyugatnémetet is, amelyet Szabó István rendezett. Mindegyik Macskajáték nagyon tetszett, de most újra kitűnt, hogy ez a pesti színházbeli produkció az örökérvényű! Sulyok Mária zsenialitása lélegzetelállító teljességében bontakozik ki a darab első másodpercétől az utolsóig, ez olyan monumentális színészi alakítás, hogy csak nézni lehet, hosszan és némán és boldogan és valósággal üdvözülve. Néha úgy tűnik, mintha Sulyok mindenki mást elhomályosítana a színpadon, holott valójában mindenki mást ösztönzött és felemelt, és ettől olyan nagyszerű az egész előadás. • Annál kevesebb örömünk volt ugyanaznap este az Anyák napjára előásott műsorban. A tv illetékesei nem kímélték magukat, egészen 1965-ig viszszakeresgéltek az archívumban, hogy valami igazán gyönge dolgot találjanak, és azzal bennünket, nézőket se kíméljenek. Rábukkantak Fekete Gyula Édesmama című, 1965-ös tévéjátékára Kazán István rendezésében, amely attól vált ünnepi műsorrá (?) a 88-as anyák napján, hogy arról szól: mennyire elhanyagolják a városba elszármazott gyerekek falun maradt öreg édesanyjukat. Ebből a témából is — mint egyébként bármely témából — lehetne jó tévéjátékot készíteni, ha jól csinálják meg. Ez azonban elejétől végéig hiteltelen volt, csupa íróilag kiagyalt, művi fordulat követte egymást, sehol nem éreztük, hogy itt a jellemek összeütközése drámát hoz létre, nem is érezhettük, mert jellemek helyett csak sémákkal találkoztunk. S az egész mű valami avítt, konzervatív szellemet árasztott, mintha újra a „bűnös város” meg a „tiszta falu” hamis konfliktusát akarnák felmelegíteni. Ilyen szerencsétlen műsorválasztása régen volt már a Magyar Televíziónak, csak tudnám, hogy miért kellett érte az időben 23 évet hátrálnia? (barabás) Széchényi Könyvtár — állománygyarapodás Levelek, könyvek, kéziratok Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek 1987. évi gyarapodásáról szóló összefoglalók azt mutatják, hogy a nyilván beszűkült lehetőségek mellett is jelentős mennyiségű és értékű új szerzemény került nemzeti könyvtárunk polcaira. Már ritkán bukkan fel a könyvpiacon régi magyar könyvekből és hungarika nyomtatványokból olyan, amely valóban hiányzik az állományból. Ezért örvendetes, hogy 1987-ben is a könyvtár tulajdonába került néhány igazán jelentős kötet. Ezek közül a fontosak közé sorolható Parschilius Illés zsolnai származású evangélikus lelkész teológiai értekezése és egy vitairata. A XVII. században, Gdanskban kiadott nyomtatványok úgy maradhattak fenn, hogy egybekötötték őket két neves lengyel egyetemi tanár munkáival. 1678-ból származik az a témájánál fogva nem mindennapi nyomtatvány, amely a Magyarországon felbukkanó hamisított pénzekről tájékoztat. 1564-ben jelent meg Strasbourgban Martin Ruland tudós lauingeni orvos két munkája. A kötet önmagában is érték a tudománytörténeti kutatás számára, de ez a példány külön is említést érdemel: korabeli bőrkötésben maradt fenn, egykori csatákkal. Egyedivé főleg az teszi, hogy a szerző saját könyvtárából való; az orvos számos kézírásos bejegyzéssel és további receptekkel egészítette ki. Bucsánszky Alajos éveken át jelentette meg keresztény képes naptárát, tavaly az 1880-as szökőévre kiadott került a könyvtár birtokába. Kolozsváry B. 1927-ben, New Yorkban, a Proletár könyvkereskedés gondozásában jelent meg P. M. Bykov írása A cári család vége címmel, fordította Gábor Andor. 1920-ban Bécsben adták ki Kun Béla német nyelvű munkásmozgalmi művét, a Von Revolution zu Revolutiont. A szerző — érthető okból — Kolozsváry B. néven jegyzi a könyvet. Állományba került a Pajkos-vicc gyűjtemény is, alcíme: A flört, szerelem, házasság legremekebb tréfái. Haragos Árpád gyűjtötte össze, egy egyáltalán nem tréfás munkakör, a pénzügyőri szolgálat humorát, kiadták Fiuméban, 1906-ban. Beszerezte a gyarapítási osztály Tomola Ferdinand írását: Buda és Pest városoknak s környékeinek tekinteteik. Hozzá kapcsolt leírással kiadá Pestben (1827) Trattner. (Ez a könyv azért hiányzott a könyvtárból, mert akkor még nem rendelték el a nyomdai termékek köteles példányainak beadását.) A főváros a tárgya Joseph de Ponthofen und Ofner Bergland című vázlatkönyvének. A Budát és hegyvidékét ábrázoló ceruzarajzokat Münchenben 1982-ben nyomtatták ki. Szintén külföldön jelent meg egy, a kisebbségek jogaival foglalkozó munka. Londonban 1983-ban került kii a nyomdából Jay A. Sigler Minority rights című írása egy politikai kiadványsorozat 104. füzeteként. A müncheni List Verlag gondozásában jelent meg Ernst Burger műve, amely Liszt Ferenc életének krónikáját mutatja be képekben és dokumentumokban. Hasznos kézikönyv Gino Taninak a Táncok történetét a kezdetektől napjainkig ismertető műve. (Firenze 1983.) Tanítások Jelentős gyarapodás az ÁKV aukcióján vásárolt levelek sora. A feladóik Eötvös József, Teleki Pál, Molnár Ferenc. Az aukción vásároltak meg egy XVIII. századi ferences rendtörténetet is. Xerox másolatokat készíthettek a berlini Magyar Intézetben nemrég megtalált iratanyagról, Szabó Lőrinc, Németh László Teleki Pál és Melich János leveleiről. Új szerzemény Comenius Ámos Jánosnak a csehországi eklézsiák üldöztetéséről írott munkája magyar fordításban. A Borda-antikváriumból került a könyvtárba József Attila Tanítások című versciklusának XV. része. Ez a József Attila-kézirat eddig ismeretlen volt. Megszerezték a Borda-antikváriumból Kassák Lajos Máglyák énekelnek című kötetének azt a példányát, amelyet Kassák József Attilának dedikált, továbbá Áprily Lajos, Füst Milán, és Juhász Gyula verskéziratait, valamint Eötvös Lóránd, Thaly Kálmán, Márai Sándor levelét. Csomna Béla Angol nyelvkönyvpályázat A Project English angol tankönyvet használó tanárok és tanulók számára pályázatot hirdet az Oxford University Press és a Corvina Kiadó. Keresik a legötletesebb, a legeredetibb és a legjobb angolságú feladatmegoldásokat, amelyek a tankönyv útmutatásai alapján készültek. A pályázatokat a tanár és egy vagy két tanulója közösen nyújthatja be június 20-ig a Corvina Kiadóba (Budapest V., Vörösmarty tér 1., 1364), nevük és címük feltüntetésével A legsokoldalúbb, illetve a legjobb angolsággal készített pályázatok készítőinek az értékes díjakat szeptemberben adják át. ^ £stiTfir£op, 1988. május 2., hétfő Himlőoltás A hágai Rosenthal cégtől vásárolta a gyűjtemény Zimmermann Mátyás eperjesi születésű szuperintendens 1662-ben kiadott diszszertációját, amelyet a magyar könyvészet száz éve számon tart, de most került első példánya hozzánk. A gyarapítási osztály új értékei között szerepel többek közt: Bölöni György: Az igazi Ady című könyvének egy különleges példánya. Az 1934-es párizsi kiadású munka cenzori példányát sikerült beszerezni. A címlapon látható az ügyészség bélyegzője, a szöveg sok helyén pedig a francia cenzor törlése. Bene Ferenc német nyelvű munkája a himlő elleni védekezésről szól Bene az elméleti orvostar előadója volt a pesti egyetemen, nevét azonban egy nagyon is gyakorlati ténykedésével hozzák összefüggésbe. 1801-ben megkezdte a fővárosban a himlőoltások beadását. A Budár kinyomtatott könyv nyomdai datálása: Ofen, 1817. SZÍNHÁZI ÉVAD LOMOKBAN Hétfátyol-tánc London színházi életében néha az az újság, hogy nincs újság. Agatha Christie ,Egérfogója 36. esztendejébe lépett, s ezzel továbbra is minden folyamatossági rekordot megdönt. De sok olyan darabcímet idézhetek, amelyik jól ismert Budapesten is. Változatlan siker a Me and My Girl, a Nyomorultak és a Playhouse Theatre felújította a Kakukkfészek című drámát. S természetesen továbbra is arat Andrew Lloyd Webber. A kritika „látványosnak, de halálosan unalmasnak” mondja a Starlight Expresst és csupán a vonatbolondoknak ajánlja. Ám úgy látszik, ezek is szép számban vannak, mert a musical sikerrel fut. A műsorról le nem vehető darabok közé tartozik a Macskák, valamint az Operaház fantomja. A szerző örömét legfeljebb az keserítheti, hogy a Fantom minapi New York-i bemutatója során a vezető női szerepet (hosszas és hangos tiltakozás után) elnyert bájos, ifjú, második neje nem kevés megrovásban részesült az újságokban. A kritikusok falusi kislányhoz hasonlították, aki beszabadult a színpadra. A Nemzeti Színház Olivier termében a Godot-ra várva május végi bemutatójára készülnek, míg a Lyttelton terem Tennessee Williamset tűz műsorra. Azt a darabot, amit 1958- ban nem engedélyeztek Londonban és csak magánbemutatóra kerülhetett sor. Ez a mű a Macska a forró háztetőn. Természetesen az új angol darabok sem hiányoznak, ezek legjobbjának Peter Shaffer komédiáját tartják, Maggie Smith főszereplésével. A téma egy idegenvezetőnő igyekezete, hogy különleges élményt biztosítson a rábízott csoportnak, amikor a turisták érdektelen, sivár, vidéki úri házat keresnek fel. Az idegenvezető képzelete megindul, s ebből kerekedik a helyzetkomikumokkal és szellemes dialógusokkal teli darab. Nem új darab, de újdonság: az Operaházban felmorüjlott a közönség, s a legkeresettebb cikk a színházi látcső lett. Richard Strauss Saloméjének új rendezésében, a címszereplő a 38 éves, kiváló énekadottságokkal is megáldott művésznő, lehulló lepelben, meztelenül járta el a híres hétfátyol-táncot. (Nem sztriptíz volt — nyilatkozta a sajtónak —, hanem a bibliai történet hű ábrázolása.) A hatalmas tapsvihar az Opera művészeti igazgatóját igazolta, akinek Salome mellékesen felesége, Glenda Jacksont is várják Londonba a világot jelentő deszkákra, az 51. életévében járó színésznő, akit heves bírálatok értek Shakespeare-alakításaiért, Brecht Kurázsi mamáját fogja alakítani. • • S végül egy könyv a színházról, ami vihart kavart. Graham Jenkins, aki rossz nyelvek szerint egy életen át abból húzott magának hasznot, hogy történeteket adott el a bulvárlapoknak bátyja valódi vagy állítólagos kalandjairól, most könyvet jelentetett meg. A címe: Bátyám — Richard. A könyv megmagyarázza a nevek különbözőségét is, a mű ugyanis Richard Burtonről szól, akinek eredeti neve Jenkins és útnak indítójától, egy walesi tanítótól kölcsönözte általunk ismert nevét is. A nem éppen kegyeletes könyv iszákosnak és nőcsábásznak ábrázolja Richardot. Bőven kijut benne Sallynak Burton ifjú özvegyének, aki elhunyt férje, a hírek szerint igen értékes naplójegyzeteit rendezi sajtó alá. Jenkins könyvéhez Elizabeth Taylor írt előszót, akit ebből az alkalomból vallatóra fogott BBC TV „Tereferéje” is. A művésznő síron túli szerelemről beszélt, s a meghatottságtól alig hallhatóan mondta: „Richarddal ismét találkozunk az égben”. Ugyanakkor olyan híresztelések jelentek meg a lapokban, hogy Elizabeth Taylor újra földi menyasszony lesz. Mayer Mária Bartók útja „Bartók jöjjön haza...!” 1945 elején, Budától Sopronig még folytak az országban a harcok, amikor a jövő, a remény küszöbénél tettrekész elöl állók, szinte az éledés első leheletével, jelszóként adták szájról szájra ezt az óhajt. De akkor már nagy beteg volt. Hamarosan magával vitte „teli tarisznyáját” a Ferncliff temetőbe. Ahonnan negyvenhárom év elteltével most hazatér. Ifjabb Bartók Béla kérésünkre elmondta, hogy Péter fivérével vesz részt az exhumáláson, amely után a sírhelyen már csak egy magyar és angol nyelvű réztábla emlékeztet majd, hogy az volt Bartók Béla (1881. március 25. Nagyszentmiklós — 1945. szeptember 26. New York) első nyugvóhelye 1945-től 1988-ig, amikor Budapest Farkasréti temetőjébe tért végső pihenőre. Családtagjai és barátai, tudós- és művésztársai közé. A hazavezető út — amelynek körülményei, állomásai és időpontjai közül néhány még, az óhajok egyeztetése és a hivatalos procedúrák miatt, rögzítésre várv a tengeren kezdődik. (A légi balesetek legkisebb kockázatát is kizárva.) A Queen Mary II. óceánjáró június első napjaiban fut ki New York kikötőjéből és Southamptonnál ér Európa, a brit sziget partjához. A kontinensre térve, Cherbourgtól autó hozza és autókon kísérik át hozzátartozói Bartókot Franciaország, az NSZK és Ausztria földjén. Minden érintett országban tisztelgő főhajtást szerveznek. Mi, honfitársai már az országhatárnál. Koporsója előtt a Tudományos Akadémia csarnokában róhatjuk le kegyeletünket. A temetőben az unitárius egyház szertartása, két emlékbeszéd és zenéjének hangjai mellett tér a szülőföldbe. Haza... Negyvenhárom éve várjuk. Ahogy annak idején a legmélyebb megaláztatásból, testi-lelki összeroppanásból ocsúdva, az ő szellemétől reméltük a legnagyobb ösztönzést a kibontakozáshoz, úgy a sorsdöntő elhatározások és cselekvések mai kényszerei közt is szükségünk van jelenlétére, művészetének, humanizmusának mércéjére, hogy felülemeljen kicsinyes ravaszkodásokon, emberi távlatot és emberies jövőt tárjon elénk. Reményt, amely erőt ad és új irányt szab: a közjót szolgáló képességek, a tehetség érvényesülése, a nemzetcsalád gáncstalan együttmunkálkodása, hajlamaink és vágyaink gyümölcsözőbb szárnyaltatása, villanásnyi, de egyetlen életünk boldogulása és boldogsága felé. A percemberkék képviselte haza mindebből alig juttatott neki. Most úgy kell befogadnunk, hogy sokat jóvátegyünk. Nemcsak a szülőföldbe, de lelkünk mélyébe kell fogadnunk. Ha neki már nem használhatunk vele — legalább magunknak és ivadékainknak. (fodor) igazgató karmester nőbohóccal. Emlékszem, egyszer még egy sasnak is „beintett”, a madarak királya ugyanis megunva az eredeti produkciót, úgy döntött, önállósul, s egyetlen merész szárnycsapással fölrepült a pulpitusra. A karmester nem jött zavarba, meghajolt a renitens madár előtt, a közönség pedig tapsolt, mert azt hitte, ez is jól kifundált része az előadásnak. A korábban kitűnő dobosként ismert Radnóti Tamás neve egybeforrt a cirkuszszakmával. Munkája megszállottjaként, soksok éven át irányította a ligeti zenekart, s tartotta kezében az egész vállalat zenei vezetését. Karmesteri pálcája a porondon történtekkel együttélve, hol gyorsabb, hol lassúbb tempóra bírta a muzsikusokat. S csak úgy mellesleg, mintegy ráadásként, hatalmas termete dekoratív látvány is volt. Szakmai tudása, hozzáértése fogalom, akkor is, amikor a ligeti zenészeket irányította, s akkor is, amikor nagy utazócirkuszokat kísért, igazított el a világban, vagy éppen idehaza, igazgatóként, a Fővárosi Nagycirkuszt vezette. A nemrég a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett igazgató most nyugalomba vonult. Legendás hírű elődtől, Eötvös Gábornétól vette át a tisztet, s azért nyugodt, mert jó kezekbe adta át a stafétabotot. Kristóf István, a világban hírnevet szerzett nagyszerű artista az utóda. Hogy Radnóti Tamás ezután pihenéssel tölti napjait? Nos, ezt kétlem leginkább. Bizonyosan számítanak majd szakmai hozzáértésére, tapasztalatára, temperamentumára. Ennyi tudást ugyanis pazarlás lenne parlagon hagyni. (hm) Ő segítette át a táncosnőt a kötélen, az oroszlánt az égő karikán, ő vigyázott — ütemeivel — a hármat szaltózó légtornászra, s komédiázott együtt a te-