Esti Hírlap, 1988. június (33. évfolyam, 129-154. szám)
1988-06-01 / 129. szám
VIHARVERT ÁLLAPOT Költözik a gyemekszínház Már hosszú évek óta meglehetősen viharvert állapotban volt és van a főváros egyetlen, kedvelt gyerekszínháza. A régóta esedékes megújulás, rekonstrukció váratott magára. Most végre elérkezett az idő, s az Arany János Színház új köntöst kap. Hamarosan kiköltöznek a Paulay Ede utcai épületből, hogy átadják a terepet az építőknek. — Ha azt állítanám, hogy nem örülök az előttünk álló hosszú időszaknak, nem mondanék igazat — jelentette ki Keleti István igazgató. — Ám éppen a várható nehézségek és átmeneti bonyodalmak miatt, érzelmeink ellentmondásosak. Jó tíz esztendeje, hogy a színház épületét életveszélyesnek nyilvánították, de közben azért kiderült, hogy az omladozó házban még mindig létjogosultsága van a játéknak. Így maradtunk itt mind a mai napig. A jövő ígérete, hogy majd egy ép és szép épületben játszhatunk, már most fellelkesít bennünket. — Bizonyára már ismerik az átmeneti időszak menetrendjét. Mikor költöznek? — Rögtön, ahogy véget ér a színházi szezon, megkezdjük a költözést: több helyre! A rekonstrukció kétéves időszaka alatt is — remélhetően nem nyúlik hosszabbra — játszanunk kell a gyerekeknek. A színház nem állhat le. A József Attila Színház nagyvonalúan befogadott bennünket, s heti két alkalommal, szombatonként vagy vasárnaponként náluk is játszhatunk. Helyet kaptunk a József Attila Művelődési Központban is, a hét bizonyos napjain itt is játéklehetőséghez jutunk. A fő működési helyünk azonban előreláthatóan a kőbányai Pataky István Művelődési Központban lesz. — Nem lesznek túlságosan messze ezek az ideiglenes színházak a gyerekeknek? — Úgy gondolom, nézőink most sem utaznak majd többet, mint eddig. A Budapesti Közlekedési Vállalat buszaival ezúttal is komoly segítségünkre lesz, csoportosan hozzákviszik a gyerekeket az előadások helyszíneire. Eddig is ezt tették, a külvárosokból vagy éppen vidékről hozták be a színházat látni vágyó nebulókat. — És mikor térnek viszsza Paulay Ede utcai otthonukba? , — Ha minden jól megy, a harmadik színházi szezont 1990 őszén már a felújított, megszépült színházunk falai között kezdhetjük meg. A késlekedés egyébként remélhetően jót tesz az átépítési tervnek, közben sokat fejlődött a színháztechnika, s így komoly műszaki fejlesztésre számíthatunk. Amellett, hogy megújulnak az üzemi épületrészek, külsőre is esztétikusabb köntöst kap az épület. A belső térben az eredeti klasszicista formák érvényesülnek majd. A férőhelyek száma változatlan marad, de várhatóan állítható, gyerekeknek-felnőtteknek egyaránt használható ülések kerülnek be a nézőtérre. — A jövőt miként látja a színházigazgató? — Ezt a két évet át kell vészelnünk. A többi? Bízom színházunk jövőjében, bár nem éppen a rózsás jövőjében. Nem lesz könnyű dolgunk, de reméljük, elfogadható körülmények között, folyamatosan dolgozhatunk az átépítés ideje alatt is. ( éla) A huszonkilencedik szerep GYORSINTERJÚ GULYÁS DÉNESSEL Ma este új szereplőgárdával kerül színre az Operaházban Verdi Falstaffja. A címszereplő változatlanul Melis György, aki mindvégig részt vett a próbákon, és sok jó tanáccsal szolgált fiatal művésztársainak. Ebben a friss előadásban Fenton szerepét népszerű tenoristánk, Gulos Dénes alakítja. Őt kérdeztük meg, hogy Fenton hányadik szerepe eddigi pályafutásán. — A huszonkilencedik. Eza mű úgynevezett együttes opera, azért támaszt olyan igényeket a tenoristával szemben, mint például a Szerelmi bájtal. Még az az egy kis ária, ami Fentonnak jutott, sem válthat ki a közönségből különleges tapsot, elvégre Verdi nem hagyott itt tapsszünetet. Ehhez hasonló volt pályám elején a Giann Schicchi, amelyben meg kellett tanulnom az összes szereplő szólamát, hogy igazán biztonságban meg lehessen csinálni. Így hát más módszerekkel dolgozik az ember. — Mi a véleménye az új Falstaff-együttesről? — Mindenekelőtt az, hogy sokat köszönhetek Melis Györgynek és Nagy Ferenc karnagynak. Mi valamennyien a legjobbak szeretnénk lenni ... — Hová utazik legközelebb? — Madridba. Ott a Psalmus Hungaricus és Beethoven IX. szimfóniájának tenorszólamát éneklem június 9-én és 10-én. Utána nyaralok, majd szeptember elején San Franciscóba utazom Cosi fan tuttét énekelni. Az új budapesti évadban Gounod Romeo és Julia című operájának rendezése vár. Békés András főrendező vigyáz rám, hogy e régi vágyam megvalósításában ne kövessek el valamilyen tévedést. Júlia az első szereposztásban Szűcs Márta, a másodikban Rosta Andrea főiskolai hallgató. — Mi lesz tenoristaként a harmincadik új szerepe? — A Hoffmann meséi, amelynek címszerepét Miamiban énekelem a következő szezonban. (Kristóf) 2 1989. június 1., szerda ZSAMBEKI SZOMBATOK Mrozek összefogással Ismét színházi előaddkozások egyike Mrozek sokkal és hangversenyek- Emigránsok című színműbel várják a látogatókat vének június 25-ei bemutajúnius 11-től hét egymástója lesz a Budakeszi Stúdió , . . . két tagjának előadásában, követő szombaton a zsám- Brsfccy Gábor rendezésébeki romtemplomnál. Az benés Melocco Miklós szobtimmár hat esztendeje min rászművész díszleteivel, den évben megrendezett Ennek a produkciónak a zsámbéki szombatok progszíre kerülését hét Pest meramjai között lesznek bálo-gyei művelődési ház anyaszínházi előadások, kiállítók támogatása tette lehetősék. A legérdekesebb vállalva. (MTI) Nem könnyű olvasmány Tandori Dezső — három névvel jegyzett — vaskos prózakötete — egy trilógia első darabja. Minden szavát egy régtiben elolvasni: lehetetlenség; a legmegfelelőbb talán oda-vissza lapozgatni, barátkozni vele, hozzáidomulni. Mert lehet és érdemes. A huzamosabb ismerkedés után egy nagyon is bensőséges napló tárul elénk — egy sajátos létformáról. Hosszú évek óta nevelget az író — „másikunk”-ként emlegetett feleségével közösen — védtelenül talált, sebzett, gyámolításra szoruló madarakat: verebet, cinkét, poszátát, zöldikét, s emiatt a házaspár egész életmódja átalakult. Elmaradtak a nyaralások, utazások, az asztal immár a madaraké, és gépelés közben vigyázni kell, hogy valamelyik kis röpdöső meg ne sérüljön. Az író nyaka állandóan összecsípdesett, a trikója madárpecsétes. Szűk körre korlátozódnak a telefonok, a tárgy jobbára a madárnevelés. A séták legfőbb célja: eleségszerzés a pártfogoltaknak. Szórakozás: könyv, televízió, magnó; olykor a „billentyűzés”, a muzsikálás — ez utóbbi főként a szárnyas lények örömére. Beszűkült valóság ez így? Tandori nem cáfol egy efféle, az embervilággal szembeállító vélekedést: „a madarakkal nem boldogtalanodik az ember olyan kapcsolatokba, nem bonyolódik olyan beláthatatlanságokba, mint az emberekkel, és másikunkat követve, csatlakozom, én is azoknak a véleményéhez, akik szerint az emberek, ne keressük meg a hasonlat másik felét, rosszabbak”. Csakhogy mihez viszonyítunk? A nagyvárosi élet nyüzsgése vajon nem teremti-e meg az áltevékenység ezerféle fajtáját? S vajon az általunk mind jobban fenyegetett, visszaszorított természet tollas képviselőinek szeretetteljes pátyolgatása, megfigyelése nem ajándékozhat-e meg valamiféle — jó, befelé ható — teljesség élményével? A vak veréb — Pipi Néni — ápolása nem tesz-e fogékonyabbá a kinti nyomorúságok iránt is? S ugyanez vonatkozik a könyv — regény? — másik vonulatára: a Vízivárosi Gombfocitorna dolgaira. Tandori az angol labdarúgó-bajnokságba belehelyezi a Vízivárosi Verebek (és Zöldikék) FC csapatát, az edzőgárdában, a szakvezetők között is képviseltet maga által teremtett lényeket, mackókat, verebeket stb., Medvesport címmel lapot indít. Puskás, Czibor, Sándor Csikor, Albert — és mások — nevében közöl tippeket, véleményeket. Disztl Péter, „Törő”, Détárk (előlegezve frankfurti sikereit), Kiprich — meg a többiek — szereznek nyugati babérokat az egyszerre szigetországnyi s gombfociasztal méretű vetélkedőn. Szűkít és tágít az író. Szép Ernőről, Jékely Zoltánról írva nem kevésbé az érzelemkifejezés világlátás örök, általános gondolatai fogalmazódnak meg. Egy játékos lélek megnyilatkozása ez, szótréfákban, szaggatott, lefojtott vagy épp oldalnyi szárnyalású mondatokban. Eleven életrészletek bemutatásaképp. Minden viszonylagos — sugallja a kötet, főként, ha a méretek felől közelítünk. Mert Csúcsú, a zöldike halála s a BEK-döntőn lezajló katasztrófa azonos mélységben kavarja föl a három nevű szerzőt. Hiszen ha jól meggondoljuk, az érzelmekben nincs is indoka fokozatokat különböztetnünk meg, a másik tartomány úgyis a napjainkban ragályként tenyésző közömbösségé, amely azonban fokozható is: cinizmussá Tandoritól végképp idegenül. (Magvető Kiadó) kőháti... ? ki hát ő ... ? kőkitá... 7 A KÖNYVHÉT KÖNYVEI Eleven életrészletek . Talán azért is, mert az utóbbi időben oly ritkán lehet benne részünk, fokozott várakozással ültem a képernyő elé, hogy megnézzem a képzőművészeti életünk aktuális eseményeiről beszámoló programot. Tárlatok, művek, vélemények — olvashattak az alcímben, és ez még jobban felkeltette érdeklődésemet. Tehát mit is láttunk? Beszámolót egy, már néhány napja bezárt tárlatról, spleenes esztéta megszólaltatásával tudósítást egy három napig nyitva tartó, egyébként zártkörű, mert különben is a „vájtszeműeknek” szánt bemutatóról. Tudomást szerezhettünk Szörtsey (csak így, Szörtsey!, van, ki e nevet nem ismeri?) új képeiről, különös tekintettel azoknak befelé forduló meditatív jellegére (mert így mondták!), s interjút az iparművésznővel, akitől mindenekelőtt azt tudakolta a műsorvezető: „Mióta foglalkoztatja a lomb, mint téma?”. Ám igazságtalan lennék, ha elhallgatnám, viszonylag tárgyszerű ismertetést láthattunk, hallhattunk az Iparművészeti Múzeum új kiállításáról, a Magyar Nemzeti Galéria főúri arcképcsarnokokat bemutató rendezvényéről, s a lengyelországi textiltriennáléról. S e sok jó láttán felötlött bennem, valóban ilyen lenne képzőművészeti életünk? Lehetséges. De hát még akkor is ott a kérdés, hol rejtőzött a műsor alcímében beígért vélemény. (hm) □ DOBOS GYÖNGYVÉR ötvösművész egyedi kézműves alkotásaiból rendez kiállítást a Képcsarnok a Csók István Galériában. A tárlatot — amely az ötvösteremben június 2—11. között látható — Péterfy László szobrászművész nyitja meg holnap délután 5 órakor. □ SEBESTYÉN JÁNOS orgonaestjét június 17-én, pénteken 8 órakor rendezik meg a Mátyás-templomban. □ KOVÁCS ENDRE orgonaestje június 10-én 8 órakor lesz a Mátyástemplomban. Közreműködik Németh Zsuzsa. FILMBEMUTATÓ A halálosztó Arnold Schwarzenegger után, aki olyan utánozhatatlan lezserséggel fordított hátat a lelkes tévéhíradósoknak budapesti tartózkodásakor, amikor még nem nyilatkozhatott, mindennek következtében egy ország gyönyörködhetett az eufórikus örömmel filmezett sztárhátsóban, szóval az ugyancsak nálunk vendégforgatott Mastroianniénál jóval zajosabb publicityvel körülrajongott bodybuilding-sztár után megérkezett hozzánk az a filmje is, amelyet a képes híradásokban Terminátorként, Schwarzenegger legjobb filmjeként emlegettek ... Nálunk A halálosztó címmel játsszák. őszintén szólva, nem tudom, Schwarzenegger milyen, amikor rokonszenves hősöket játszik, mint eddigi szerepeiben. Csak következtetni lehet egy nyilatkozatából, amelyben kijelenti, úgy gondolja, a hősszerepek után ezzel a negatívhős alakításával művésszé tudott érni. Meggondolkodtató, ha figyelembe vesszük, hogy a halálosztó szerepe abszolút alkalmatlan bármiféle művészi kvalitások érlelésére. Schwarzenegger egy valóban szörnyűséges, ellenszenves negatív hőst testesít meg, egy 21. századi rettenetes gólemet, aki minden útjába kerülő akadályt, akár élő, akár élettelen, szemrebbenés nélkül elpusztít, széttrancsíroz, eltipor. Egy félelmetes tömegű, érzéketlen test, amely vad állkapcsát előretolva, rezzenés és érzelem nélkül nyomul célja felé. Akkora színészi lehetőségekkel, mint egy gépesített gólem. A többi a maszk- és trükkmester dolga lenne. A trükköknek, a látványtechnikai csúcsmegoldásoknak viszont főszerep jut A halálosztóban. James Cameron, aki nemcsak rendezője, hanem társ-forgatókönyvírója is a filmnek, mesében, dramaturgiában, látványban egyaránt abszolút profi horrort hozott létre. Illetve sci-fi-horrort, amely hátborzongató és kegyetlen jeleneteivel halálbiztos hatást ér el nemcsak a nézőtéren, hanem a mozik pénztáraiban is. A filmes csúcstechnika elképesztő teljesítményei már nem gyermeteg mesékkel hódítanak. Hanem gyomorfájdítóan vad, eszeveszett rettenetét sugalló rémtörténetekkel. Bársony Éva ORSZÁGOS SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓ Egerszegi „titkos napló” Sue Townsend a bestseller regényéből, nyilván felkérésre, írt egy ugyancsak sikeres darabot, amelyet musicalesítve, Ken Howard és Alan Blackley dalszövegeivel és zenéjével játszanak. Nálunk a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tartott belőle ősbemutatót, Békés Pál az eredeti szöveg minden báját, elragadó angol humorát és gördülékeny kedvességét megőrző fordításában. A versszövegeket Fodor Ákos fordította, a jól mozgatható és kifejező díszleteket vendégként Menczel Róbert, a mozgalmas koreográfiát vendégként Geszler György, a jellegzetesen angol jelmezeket Laczó Henriette tervezte. A 13 és 34 éves Adrian Mole titkos naplója, ez a címe ennek a csakugyan hallatlanul kedves és azonnal szívünkbe férkőző darabnak, amely azonban azért musical csupán, mert ez a műfaj roppant divatos és közkedvelt Angliában. Elég kellemesek ugyan a zeneszámok, zene és dalszöveg mégis könynyen felejthető, nem nagyon viszi előbbre a cselekményt, vagyis ez a darab prózában is megállná a helyét. Mert mozgalmas, ötletes és szellemes, mert abba a titkos naplóba csakugyan a legfontosabb családi drámák és leginkább sorsdöntő egyéni események kerülnek, és mert az egészet sikerül — ez benne a legjobb! — egy 13 és 3/4 éves pattanásos kamasz elragadó naivitásával, bumfordi bájával és szívbemarkoló őszinteségével megvalósítani. A sikeres megvalósításon nemcsak a darabot, de a Halasi Imre rendezte igen jó előadást is értem. Avass Attila, egy 21 éves fiatalember teljes illúziót keltett a címszerepben, mellette különösen tetszett Fekete Gizi és Rácz Tibor, Hetényi Pál és Egervári Klára, az epizodisták közül Weltmann György alakítása. Barabás Tamás □ HÁROM RÁDIÓS SZERZŐ két könyvének nyilvános sajtóbemutatóját rendezik június 6-án, hétfőn este 7-kor, a Kossuth Klubban (VIII., Múzeum utca 7.). Barát József, Forró Tamás és Havas Henrik Csillagforduló, illetve A láger című kötetét és a szerzőket, valamint a Háttér Könyvkiadót bemutatja Erdei Grünwald Mihály újságíró. Könyvárusítás és dedikálás a helyszínen. □ SCHLOMO MINTZ (Izrael) vezényli a Liszt Ferenc Kamarazenekart 10-én, pénteken este fél 8- kor a Zeneakadémián.