Esti Hírlap, 1988. június (33. évfolyam, 129-154. szám)
1988-06-15 / 141. szám
9 Ernesto Che Guevara Argentínában született, 1928. június 14-én, tehát tegnap lett volna 60 esztendős. Ebből az alkalomból sugározták tegnap, a késő délutáni órákban, a Fiam, Che Guevara című egyórás dokumentumfilmet, a spanyol és a kubai televízió közös produkcióját. A hatvanas évek ifjúságára világszerte a legnagyobb hatást gyakorló argentin forradalmár, akinek képét plakátokon, posztereken, mindenütt Lenine mellett, néha ahelyett, sőt, olykor minden más fotó helyett is emelték a magasba a fiatalok és ragasztották ki szobájuk falára, nemcsak rendkívüli jellemű, de különleges életű ember volt. Ebben az egy órában kibontakozott Che egész élete, minden, ami fontos volt, jóllehet, végig az édesapja beszélt, akinek elbűvölő egyéniségét ugyancsak világosan láttatta ez a dokumentumfilm. Keménykötésű és roppant férfias volt még 84 éves korában is, négy évvel ezelőtt, amikor ez a film készült, amellett csupa melegszívű emberség, csupa tiszta érzelem. S ahogy elmesélte, és nemcsak mondta, de fotókon és amatőr filmeken meg is jelenítette előttünk a fiát, határozottan úgy tűnt fel, hogy Che is ugyanolyan lehetett, mint az apja. Mondta is az idősb Guevara, hogy lám, nézzük csak, ahogy az ő Ernestója karjában tartja a csecsemőjét, ahogy a gyerekeire sugározza meleg apai tekintetét, ahogy sürog-forog családja körében, és amiket minderről leír naplójában, mindez bizonyítja, milyen hazug a „vérszomjas és rideg gerillának” az a kegyetlen arcmása, amelyet Cheryl ellenségei rajzolni igyekeznek. Csupa érdekességgel — a többi között korábban soha nem látott eredeti híradófelvételekkel — teli órát tölthettünk el tegnap Che Guevara édesapjának társaságában. (bt) A KÖNYVHÉT KÖNYVEI Németh László levelei Az utóbbi években megszaporodtak az olyan könyvek, amelyekben írók feljegyzéseit, naplóbejegyzéseit, leveleit olvashatjuk. Most a TIT Komárom Megyei Szervezete és az Új Forrás szerkesztősége gyarapította eggyel az ilyen kötetek számát. A címlapján ez olvasható: Németh László Ievelek Magdához. Kellő híján kétszáz levél szövegét közli, amelyeket az író 1956. és 1971. között írt külföldön élő lányának. A leveleken kívül fényképek segítik a beleélést az író akkori világába-környezetébe, továbbá olvashatjuk Németh László hagyatékban maradt, A nagy ház című vallomását Sajkodról és a családjáról, Németh Magda bevezetőjét a levelek előtt, valamint a szerkesztő, Monostori Imre utószavát. Mindig eszembe jut, ha ilyen könyvet kezdek olvasni, hogy szabad-e közzétenni a személyes jellegű közléseket tartalmazó, eredetileg csak egy vagy néhány embernek szánt írásokat, így például a leveleket? Eszembe jutott most is. Ahogy haladtam az olvasásban, többször is gondoltam rá. Mert a Németh Magdának küldött levelekben túlsúlyban vannak az igazán személyes, a csak az adott időre és helyzetre vonatkozó, inkább a családtagokra tartozó közlések, megjegyzések. Végül — mint korábban is a hasonló esetekben —, meggyőzött maga a könyv. A levelek így együttesen Mert a magánjellegű közlések mellett, illetve között találunk az író munkájára, gondolkodásmódjára vonatkozó, illetve azt tükröző mondatokat is. Továbbá külföldön tanuló, majd tanító lányának számos olyan pedagógiai tanácsot ad, amelyek másoknak is hasznosak lehetnek. Végül hasznos volt a kinyomtatás azért is, amit Németh Magda a bevezetőjében ekképp fogalmazott meg: „Ezt a legszemélyesebb kapcsolatunkból fakadó levelezést, úgy érzem, már csak azért is közölni kell, mert tartalmával segíthet abban is, hogy megtanuljunk szépen, méltóságteljesen megöregedni. Az idős Németh László — levelein keresztül — saját példájával erre tanít bennünket.” (mátyás) Beszélgetés Ma este ünnepi előadás színhelye lesz az Operaház. Jubilál a Rómeó és Júlia előadása, amely ötvenedszer kerül színre, s koreográfiáját Seregi László készítette. Minthogy az utóbbi időben nagy visszhangja volt az egyik címszereplő, Lőcsei Jenő balesetének, jóformán elhalványult mellette az a művész, aki nem kis mértékben járult hozzá a műfaj tekintetében sikeresnek számító félszáz esthez. Erről, illetve további terveiről kérdeztük Seregi Lászlót. — Mit mondhat egy alkotó a jubileumán, túl azon, hogy megérte az ötvenet, de több is lehetett volna... — gondolkodott el a koreográfus. — Ugyanakkor elégedett vagyok ezzel a számmal, mert három évvel ezelőtt mutattuk be, és ilyen rövid idő alatt az operai műsorszerkezetbe illeszkedve, ez jelentős eredmény. Az esték sikerrel zajlanak le, leszámítva az utolsó idő kisebb döccenőjét, amely nem számottevő a Rómeó sikersorozatában. Kedvenc Rómeóm, Lőcsei már meg is gyógyult, és újra aktív. Ami inkább fájdalmas az ő személyével kapcsolatban, az, hogy elszerződik az Operaháztól, ha időlegesen is. Azért az ilyen veszteségek elég súlyosak, sőt még néhány más, jelentős szólótáncosunk is külföldi szerződést vállalt. Mindez az Operaház egész balettrepertoárját érinti, ezen belül a Rómeót is. Természetesen igyekszünk megoldásokat találni, részben új erőket bevonni, részben az elszerződöttekkel egyeztetni itthoni fellépéseiket. — Lőcsei hová szerződik? — Norvégiába. — Milyen külföldi emlékei vannak a Rómeóról? — Egyestés villámlátogatásunk volt Bécsben, ahol a balett- és zeneértő közönség eufórikus lelkesedéssel ünnepelte az együttest. De még ennél is nagyobb lelkesedéssel fogadták előadásunkat a holland fesztivál keretében Amszterdamban. — Tervei? — A tempót egy kissé mérsékelnem kell, de úgy vélem, talán a Rómeó sikerétől elfogultan is, alkalmas vagyok még egy Shakespeare-mű balettmegfogalmazására. A Szentivánéji álomról van szó. Itt ugyanaz a helyzet, mint ami a Rómeónál volt; pro és contra álláspontok viaskodhattak bennem, hiszen a Rómeót is világszerte számtalan koreográfus elkészítette már. Ez mégsem riasztott viszsza. Ugyanígy vagyok a Szentivánéji álommal. Ezen dolgozom most. Lemondtam összes külföldi meghívásaimat is. Elég nagy horderejű munka előtt állok, de tanítómesteremre, Zeffirellire hivatkozom azzal, hogy szeretnék egy nagy, igazi, pompázatos kiállítású, egész estét betöltő balettet színpadra állítani, Mendelssohn zenéjével és egyéb titkos éjszakai hangokkal, erdősuhogással, valamint meseszerű akusztikai hatásokkal. — Mikorra tervezik a Szentivánéji álom operaházi bemutatóját? — Tudomásom szerint a jövő év májusának 28. napjára. — Milyen egyéb különleges esemény várható a balett-társulattal kapcsolatosan? — Az együttes jövőre legeslegjelentősebb turnéjára készül Angliába, amely eddig bevehetetlen vár volt számunkra. Minthogy az az ország a tánc- és balettművészet fellegvárának számít, nem mindegy, milyen felkészültséggel, repertoárral és művészi színvonalon képes ott megjelenni. A fellépések színhelye a londoni Coventgarden, valamint a szigetország több városának színháza. Kristóf Károly / JOVORE: SZENTIVANEJI ÁLOM Rómeó — félszázszor Seregi László koreográfussal SZEPTEMBER 17-ÉN LESZ A DÖNTŐ Még titok (Folytatás az 1. oldalról.) Nyolc kategóriában versenyeznek a fiatalok — az alsó korhatár most is 14 év volt, de a felsőt 26-ról 30-ra emelték —, azaz pontosabban kilencben, de a kilencedik különleges kategória. Ez a video- és amatőr filmeseké, munkáikból hatot választott ki a szakzsűri, ezek 3 külön műsorban kerülnek a közönség elé, adásonként 15 percben, amelynek során az alkotókat is bemutatják, és a kategória győztesét itt a közönség dönti el. A többi nyolc kategória: 1. vers és próza; 2. pop, rock, dzsessz (együttesek); 3. pop-, rock-, dzsessz-, vokális zene, egyéni (azelőtt ennek a kategóriának táncdalénekesek volt a neve, de ma már a hagyományos táncdaléneklésre egyszerűen nincsenek megfelelő színvonalú jelentkezők!); 4. néptánc; 5. modern tánc (legutóbb itt csak diszkótánc volt, most lesz dzsesszbalett, electric boogie, break, versenytánc is); 6. hangszeres zene, klasszikus és népzene, szólisták és zenekarok részvételével; 7. vokális zene (szóló énekesek és néhány kórus operával, operettel, megzenésített verssel); 8. egyéb (parodisták, bűvészek, artisták, akrobaták, tűznyelők stb.). Július 13-án, majd 20- án — emlékeztetőül és kedvcsinálóul — hajdani kimittudósok szerepelnek a képernyőn, többségében olyanok, akik befutottak, azóta is a pályán vannak, sikereket aratnak. Az új Ki mit tud? első adására július 27-én, szerdán este 20 óra 05 perckor kerül sor. Ennek, s a további adásoknak is a Thália Színház lesz a színhelye, a műsort Antal Imre vezeti, főrendezője Vadkerty Tibor. A zsűri elnöke Szinetár Miklós, tagjai: Petrovics Emil, Vásárhelyi László, Benkó Sándor, Bánffy György, Szirmai Béla és Ungár Anikó, öt egymást követő szerda este lesz Ki mit tud?, az ötö s jutalom dik elődöntő hetében pedig nemcsak szerdán, augusztus 24-én, hanem pénteken, augusztus 26-án is sor kerül Ki mit tud?-adásra. A döntő napja, illetve estéje: szeptember 17., aztán levonul a Ki mit tud? csapata, hogy átadja helyét a képernyőn a szöuli olimpia közvetítéseinek. Mi lesz a győztesek jutalma? Egyrészt Asszonyi Tamás szobrászművész bronzplakettje, másrészt a továbbiakat nem árulták el a sajtókonferencián, hogy maradjon a műsorsorozat végére valami meglepetés is. Az adások idején egyébként nem pénzért árusítják a jegyeket a Thália Színházban, nem hódolnak a „mindenből csináljunk pénzt” új divatjának. A közreműködők és a nagy verseny előkészítésében részt vevők (és itt igen sokan nagyon nagy munkát végeztek, nehéz körülmények között, az országos népművelési hálózat intézményei és egyes tagjai egyaránt kapják majd a jegyeket, mert őket illeti meg leginkább. B. T. (Lapunk zártakor a sajtókonferencia tart.) FILMBEMUTATÓ Ritzfill Richard Lester filmje egy nagy, vidám szennyesláda, amelyet a kiborogatástól nem kell félteni, mert mindenkinek úgy jó, ahogy van. Sőt, még jobb lenne, ha úgyabb lenne. Mindenki ismeri a másik titkát, rejtegetnivaló nincs, sőt, a legcélravezetőbb a meztele igazság tüntető nyilvánossá tétele. Egyvalaki van csak — ő a főszereplő —, akinek lepleznivalója van, és ez okozza a hajszál-komikus kalamajkát, amelynek csattanójaként a szenynyesláda mégis kiborul. Hogy hogyan, arról a poéngyilkosság vétke nélkül csak annyi árulható el, hogy harsány humorú jelenet közepette borul ki, egyenest az ominózus fürdőhöz úszómedencéjébe, és persze egészen más tartalmat leplezve le, mint ami várható. A Ritz fürdőház olyan találkahely, ahol férfiak találkoznak férfiakkal, szerelmi kaland reményében ide menekül végső kétségbeesésében a kövér, joviális szemétszállító cégtulajdonos, aki ugyan kifogástalan férje vehemens feleségének, de akit felbőszült sógora el akar tenni láb alól. Lester nemcsak jó adag humorérzékkel, hanem a kényes egyensúlyt mindvégig biztonságban megtartó, kiművelt ízléssel és kedves iróniával tartja stílusban az 1976-ban készült filmvígjátékot. Egyetlen rossz ízű pillanata sincs a szókimondó — és „képkimondó’ — történetnek, mert minden kizárólag a kimondottan olaszos jellegű és temperamentumú humor szolgálatában áll. A félreértések és nyilvánvalóságok bolondos összegabalyodásában a harsány helyzetkomikum kapja a főszerepet, Lester nem tűri, hogy nézője akár csak öt percen át is falofával üljön a helyén. ízléses a magyar szinkron is, a humort nem téveszti össze az ízléstelen csiklandozással. Richard Lester, az angolból lett amerikai rendező már eddig is sok húron játszott jól (például: Egy nehéz nap éjszakája, A csábítás trükkje, Butch és a Sundance, A korai idők, Szupermann II. és III. stb.), ez a húr is neki valónak bizonyult. Nagyon jók a színészei, főszerepben a kövér Jack Westonnal, akinek szeretnivaló esetlenségébe ezúttal egy ártatlan leányka ijedező szégyenlőssége is vegyül. Egy szoprán hangú nyomozót Treat WAT is alakít, aki Forman Hairjében Bergerként tette magát emlékezetessé. A fürdőház pacientúrájának legrokonszenvesebb tagját pedig az az F. Murray Abraham játssza, akit azóta szintén egy Formánfilm tett világhírűvé: az Amadeus főszerepéért Oscar-díjat is kapott. Bársony Éva Gyilkosság a sötétben Miként az alábbi szovjet film, úgy ez a dán film is friss: 1986-ban készült. Ám csak a gyártási dátuma ilyen közeli, egyébként ósdi film ez. Miért romlanak annyira az utóbbi időben a krimik? Talán, mert oly sok készül belőlük, szinte futószalagon, és mindegy hogy nemzetiségük dán vagy bármi egyéb, egyformán gyöngék. Sajnos, itt a Gyilkosság a sötétben nem marad magára, úgy érzem, sötétben játszódik úgyszólván az egész film. Csupa sejtelmesen, vagyis gyengén megvilágított jelenet, ami már önmagában is idegesítő, kivált, hogy nincs igazi dramaturgiai funkciója, csak műizgalmat próbálnak kelteni vele. Sune Lund-Sorensen érdektelen, a kábítószerközhelyet a lehető legfantáziátlanabbul variáló történetet rendezett meg közhelyesen. A balkezes ezermester alakja Nyikolaj Leszkov. A bolha című kisregénye egyike legjobb műveinek. Elsősorban ifjúsági történet, ezért is készült belőle egyszer egy 17 perces rajzfilm (még 1971-ben), most pedig, vagyis 1986-ban, színes mesefilm, Szergej Öncsőről rendezésében, A balkezes ezermester címmel. Sajnos, Ovcsarov roppant alacsony hatásfokkal dolgozott. Aki soha egy sort nem olvasott Leszkovtól, az ebből a filmből nem fogja felismerni benne a kiváló írót. Aki pedig olvasta, netán éppen ezt a művét, sajnálkozik (ha nem bosszankodik), hogy miért kellett a Leszkov-kisregényt a moziban ennyire elrontani. Mert elbűvölő és groteszk, mozgékony és szellemes mesefilm helyett, amire felkészültünk, zavaros, lassan cammogó és érdektelen filmet kapunk. (barabás) A múlt századbeli klaszszikus orosz irodalom egyik legnagyobb, mégis az egyik legkevésbé ismert TÖBB KÜLFÖLDI, MINT MAGYAR... Kötetek, koncertek A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete Kodály Termében ma délelőtt sajtótájékoztató kezdődött. Az előadásokat, ismertetőket Farkas Márta, az intézet titkára, Falvy Zoltán, Vikár László és még többen tartották. Ebben az esztendőben már megkezdődött az intézet magyar zenével foglalkozó köteteinek kiadása, s ezeknek folytatása várható. Az idei nyár hangversenyei között a Zenetörténeti Múzeum Táncsics utcai koncertterme ad helyet a Bartók vonósnégyes, a Festetics vonósnégyes, a Lassus quartett (vokál) a Reneszánsz harsonaegyüttes, és a Budapest Vonósegyüttes estjeinek. A hangversenyek szüneteiben a múzeum kiállításai megtekinthetők. Ilyen a Bartók-tárlat, amelyről Farkas Márta elmondta, hogy sokan látogatják, de a külföldiek többen vannak közöttük, mint a hazai közönség. (Lapunk zártakor a tájékoztató tart.)