Esti Hírlap, 1988. szeptember (33. évfolyam, 207-232. szám)
1988-09-01 / 207. szám
TANULMÁNYÚT AUSZTRIÁBAN • LÁTOGATÁS A MUNKÁK HELYSZÍNÉN Képviselőkkel a Dunán, tíz építkezésen Vélemények, viták Bős—Nagymarosról • Okulni a tanulságokból Az országgyűlési képviselők hasznosnak ítélték a greifensteini tanulmányutat, az osztrák vízi erőművek, a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer munkálatainak megtekintését. A két és fél napos út végén a képviselők összegezték tapasztalataikat, majd Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter válaszolt kérdéseikre. Legelőször a Fejér megyéből érkezett Fodor Sándor fogalmazta meg: „Az építkezést, előrehaladottságára való tekintettel, nem szabad abbahagyni, a munkálatokat be kell fejezni”. A további hozzászólók osztották nézetét, de többen — például Nagy Endréné és Sebők József Heves megyei képviselő — azt kérdezték, „mi lesz, ha az »ismert« magyar gyakorlatnak megfelelően, a befejezés előtt elfogy a pénz, s nem marad a járulékos beruházásokra, egyebek között a szennyvíztisztításra?” Dr. Horváth László, Tiszaalpárról, választói így is nehezen tartható életszínvonalát féltette. „A legnagyobb hibának azt tartom, hogy sokáig nem lehetett róla beszélni. Most viszont már késő a nagy nyilvánosság, mert at munkálatok olyannyira előrehaladtak, hogy az építkezés abbahagyásának vagy másképpen a szerződésszegésnek rendkívül súlyos következményei lennének. Józan elme nem kívánhatja ezt a változatot." — mondta Nagy Endréné. Dr. Képes János javasolta, a témában előterjesztett miniszteri beszámoló tájékoztató legyen, s ezt véleményezzék a képviselők az októberi ülésen. Sok minden megváltozott Az éjszakába nyúló vita után kértem beszélgetésre a Széchenyi jégtörő hajó kabinjában dr. Virág Árpádot, az utazásokat szervező Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium főtanácsosát, a csoportok vezetőjét, a nagyberuházás egyik szakértőjét. — Miért döntöttek az utazások megszervezéséről? — Elsősorban azért, mert a beruházásnak tizenegy éves múltja van, s e hosszú idő alatt sok minden megváltozott. Magasra csapnak a viták hullámai, sok esetben olyan adatokkal támadják a beruházást, figyelmeztetnek annak káros hatásaira, amelyek egy sokkal régebbi keletű tervegyüttes megállapításait kritizálják. Nagymaros körül 1986—87-ig meglehetősen nagy volt a hivatalos szervek hallgatása, amit lehet akár sajtóembargónak is nevezni. Ez azt vonta maga után, hogy a másik oldal véleményei, találgatásai nagyobb teret kaptak a közvélemény előtt, s a beruházás megvalósítását erőteljesen ellenző közhangulathoz vezettek. Nyilván ennek ellensúlyozására hívták a képviselőket erre a tanulmányútra, azért, hogy egyáltalán lássanak működés közben vízi erőművet, az építkezés utáni környezetet. Mindazonáltal a két térséget, a Duna két szakaszát, a folyó esését, a meglévő és a leendő magyar erőművet nem lehet összehasonlítani, hiszen különböznek a feltételek. — Ön is velünk volt, tapasztalhatta, a tanulmányút nem Greifensteinre helyezte a hangsúlyt. Megnéztük magyar és csehszlovák területen is az építkezést. Az összehasonlítás, igaz, elkerülhetetlen. Ám ezzel azt szerettük volna bemutatni, hogy az 1985- ben Ausztriában legutoljára átadott vízlépcsőt tekintjük nagymarosi etalonnak, s az itt elért műszaki színvonalat megtartva, illetve tovább fejlesztve készülhet el a dunakanyari építmény. Tanulságok — kissé visszásnak tűnt, hogy a képviselők — lévén laikusok a témában —, gyakran a nem hivatalos ellenzék érveiből merítettek információt kérdéseikhez. Miért nem lehetett ezt megelőzni azzal, hogy például a kormányzat és a tudósok közötti két évvel ezelőtt lezajlott vita anyagát nyilvánosságra hozzák? — A történészek és a nem igazi történészek is kutatásaik során gyakran teszik fel a kérdést: mi lett volna, ha? A mai társadalmi környezetből visszakérdezni más időszakokra nem szerencsés, téves vágányra terelheti a vitát. — Azért a tanulságokat véleményem szerint mindenkor érdemes levonni. — Viták természetesen voltak a múlt tíz évben, ezekkel azonban annak idején nem ismerkedett meg a közvélemény, legfőképpen azért, mert a mű szükségességét nem is vitatta. — Valójában nem is tudott érdemben róla ... — Mint ahogy más nagyberuházásokról sem tudott érdemi adatokat... nosság előtt annak idején nem folyt vita. E nagy mű megvalósítását megfelelő felvilágosítással, érdemi propagandával, közérthető információkkal időben elő kellett volna készíteni. Hiba volt, hogy ez nem történt meg. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ennek elmaradása miatt a zsurnalisztika a hibás. Az állampolgár elsősorban nem szakmai folyóiratot olvas, s neki nem volt közérthetően, a sajtóban feltálalva a kérdés. Tartalmazza az érveket . A beruházás viszont elindult enélkül is: ön szerint miért szükséges, hogy a honatyák véleményt nyilvánítsanak október 5-én? — Ha jók az ismereteim, az Országgyűlés tájékoztató alapján fog állást foglalni. A nyári ülésszakon már döntöttek a képviselők: nem akarnak szavazni a beruházás megállításáról. A mai, éjszakába nyúló vitán is többen kérték a minisztert: a beszámolóba vegye be, a helyszíni tapasztalatok alapján hányan érveltek a beruházás befejezése mellett. Ha a tanulmányúton részt vevő 270 képviselőből csak a véleménynyilvánítók arányát tekintem, akik a folytatás mellett tették le a garast, akkor a kérdés szavazás nélkül is megválaszolható. Nagyban segítette volna a véleményalkotást, az állásfoglalást, ha a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium már az utazás előtt átadja azt a kérdezz-felesek tematikájú ténygyűjteményt, amely a beruházás legfontosabb jellemzőit tartalmazza, s amelyet a tárca kifejezetten a képviselőknek készített. Miért nem jutott el ez a dokumentum mindeddig hozzájuk? — Egyetértek. De vegyük számításba, a minisztérium még nincs kilenc hónapos. Munkáját saját jogállásának meghatározásával, szervezetének rendezésével kellett kezdenie. Hirtelen jött ez a nagy társadalmi nyomás a vízlépcső dolgában. Szerintem még az is csoda, hogy maradt energiája megszervezni a képviselők greifensteini tanulmányútját. Az aggályok — Tapasztalatom szerint az ausztriai látogatás így is meglehetősen jó eredményt hozott, sok tekintetben meggyőzte a képviselőket a nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósíthatóságáról. Kételyek ennek ellenére maradtak ... — Nekem már az is nagy örömömre szolgált, hogy a képviselők saját véleményt alkothattak. S ahol kételyek maradtak, azon kérdések egyike sem ökológiai, környezetvédelmi, vízminőségromlásra vonatkozó aggály, hanem javarészt gazdaságossági. Ám ezek a kételyek véleményem szerint nemcsak a bős—nagymarosi vízlépcső ügyében jelentkezhetnek, a gazdaságosságot a legtöbb nagyberuházás esetében érdekes lehetne megvizsgálni. Horváth K. József , 1988. szeptember 1., csütörtök Bizalom, cáfolat — Ön fogalmazott úgy: a hivatalos szervek hallgattak róla. Viszont most széles nyilvánosságot kapott a téma, s ennek következményeivel számolni kell. A kérdések hangsúlyai a hosszú hallgatás miatt bizalmatlanságról árulkodnak, s a hivatalos szakemberek válaszaikban nem győznek védekezni a feltevések ellen. — Ez valóban így van, mert minden kérdést szinte ügyészi módon szegeznek a mellünknek. Amikor tudományos alapon tévesnek, megalapozatlannak nyilvánítunk állításokat, a hallgatóság hangulati alapon sokszor mégis inkább a kérdezőnek szavaz bizalmat, mint a cáfolatot megfogalmazó szakembereknek. — Ezért lett volna célszerűbb a vitaanyagot időről időre hozzáférhetővé tenni... — Ezzel nagyon egyetértek. Annak isszuk most a levét, hogy erről a nyilvá VOLT ÁLLAMI GONDOZOTTAKNAK Segítség az önálló életkezdéshez A nagykorú, volt állami gondozottak megsegítésére akciót hirdetett a Veszprém Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet. A felhívás szerint köszönettel fogadnak készpénzt, értékpapírt, értéktárgyakat, ingatlant, bútort, háztartási gépet és többféle, a háztartásban használható dolgot. A társadalmi ellenőrzésre felkérteik a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő családvédelmi tanácsot, amely az adományok szétosztásában vesz részt. Meghatározatlan időre 7 fős kuratóriumot választottak, amely szótöbbséggel dönt majd minden egyes esetben. A Veszprém Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet nyilvántartja az önálló életkezdési segítségre igényt tartó volt állami gondozottakat és szükségleteiket. Gondoskodik az adományokkal kapcsolatos ügyintézésről is. Veszprém megyében 1200 állami gondozottat tartanak számon, közülük évente százan válnak nagykorúvá, és legtöbbjük mindenféle támogatás nélkül lép ki az intézet kapuján. A megyei gyermek- és ifjúságvédő intézetnek nem ez az első kezdeményezése. A Veszprémi Városi Tanáccsal összefogva a nagykorú állami gondozottak részére albérlők házát alakították ki a megyeközpontban. Az Ajkai Üveggyárral közösen pedig a munkásszálló egyik szárnyát rendezték be átmeneti otthonnak. BALATON-FELVIDÉK Seregélytámadás A Balaton-felvidéki történelmi borvidéken csapatokba verődtek a seregélyek és megkezdték dézsmáló közútjaikat a korán érő szőlőkben. A madarak, amelyek eddig a rovarokat pusztították, s ezzel sok hasznot nyújtottak a növényvédelemben, az utóbbi napokban áttértek a „gyümölcs menüre”. Egyelőre csak a levegőből tartanak szemlét de ahol már cukrosodik a szőlő, s nem őrzik a termést, tetemes kárt okoznak. A gazdaságok már megszervezték a riasztóláncot: a szőlőskertekben hajnaltól estig szólnak a kolompok, cserdülnek a karikás ostorok és dörrennek a karbidágyúk, zavarva, elriasztva a féktelen étvágyú madarak csapatait. AGKER-KERESKEDŐMÁZ Növekvő borkivitel Növelte konvertibilis elszámolású borexportját az Agker Kft., az állami gazdaságok kereskedőháza. Az év első hét hónapjában csaknem 800 ezer palack bort értékesítettek a tőkés piacon részben saját jogon, valamint a külkereskedelmi szervezetek közreműködésével. Ötvenöt százalékkal növelték a kivitelt az előző év hasonló időszakához képest. Különösen az Egyesült Államokban nőtt meg a kereslet az állami gazdaságok borai iránt, az ottani kereskedők az idén eddig háromszor többet vettek. A további szállítmányoknak is bizonyos mértékig „zöld utat” jelenthet, hogy a szőlőtermelő gazdaságokban és a borfeldolgozásra is vállalkozó mezőgazdasági kombinátokban palackozott borok a korábbinál jobban kielégítik az amerikai fogyasztók igényeit. A külföldre vitt borok megfelelőbb kiválasztásán, a minőség javításán kívül az is előnyére vált számos bornak, hogy változtattak a palackok csomagolásán, címkézésén. Egyre inkább visszaszerzik a korábbi években elért pozíciókat az állami gazdaságok palackos borai a Német Szövetségi Köztársaságban is, ahol az Ágker többféle fogyasztói ízlést kielégítő, különféle típusú vörös- és fehérborokból összeállított italcsaláddal jelent meg. Az Ágker Kft. hordós borból eddig csaknem 47 ezer hektolitert adott el — 15 százalékkal többet, mint egy évvel korábban — egyebek között NSZK-beli, svéd és svájci vevőknek. Hagyományos megrendelői közül az idén még nem vásárolt hordós bort az angol vevő, akinek azonban nemrég több fajtából mintát küldtek. A korábbi évektől eltérően, nem szállítottak még Ausztriába sem az idén, az osztrák vevő azonban változatlanul igényli az állana gazdaságok borait. A szállítás elmaradását az első fél évben a szomszédos országbeli cég kisebb tárolási gondjai okozták, a legújabb megállapodás szerint, azonban a közeli hetekben már fogadja az idei első, mintegy öt-hat ezer hektoliter hordós borból álló szállítmányt. BARANYÁBAN Nemzetiségi helységnevek MOHÁCS - MOHATSCH - MOJIAC Német, illetve szerbhorvát nyelvű névtáblák és feliratok tájékoztatnak a nemzetiségek lakta baranyai településeken. A nemzetiségi nevet feltüntető helységnévtáblákat már korábban felállították a községek és a városok bejáratánál, 73 német és 20 délszláv lakta helység előtt láthatók ilyenek. A 250- 300 éve kialakult nemzetiségi elnevezésekkel, ilyen például a német Wieland (Villány), Surgetin (Szederkény) és Bohl (Boly) vagy a délszláv Martinéi (Felsőszentmárton) és Veliki Kozar (Nagykozár). A nemzetiségi sajtó (újság, rádió és televízió) is a német és a szerbhorvát helységneveket használja. Olyannyira, hogy még a baranyai megyeszékhelyet, Pécset is — noha a város nem tartozik a nemzetiségi települések közé — a német Fünfkirchen, illetve a délszláv Pecuj néven említik. A magyarok, németek és délszlávok lakta Dunaparti város neve ugyancsak háromféleképpen szerepel: Mohács — Mohatsch — Mohac. A többnyelvű helységnevek segítik az idegenforgalmat is. A Baranyába látogató külföldi turisták könnyebben eligazodnak a német, illetve szerbhorvát nyelvű névtáblák révén. A baranyai nemzetiségek zöme kistelepüléseken, az úgynevezett társközségekben él, ahol az 1985. évi tanácsválasztás óta elöljáróságok működnek. A megyei tanács — a nemzetiségi bizottság javaslatára — hozzájárult ahhoz, hogy a németek, illetve a délszlávok lakta 44 faluban az ottani lakosság anyanyelvén szerepeljen a hivatalos felirat. Most tehát nemzetiségi nyelvi táblák jelzik, hol működik az elöljáróság. A Magyar Népköztársaság címerével díszített zománctáblákon a település német, illetve délszláv neve, továbbá a testület nemzetiség megnevezése olvasható: Gemeindevorstand, illetve Sepsko Poglistvo. (MTI) JAVSZERLAMPART Gázkészülékek árusítása és szerelése. Budapesten, az V., Magyar u. 5. sz. alatt megnyitotta szakboltját a vállalat. Telefon: 18-20-22