Esti Hírlap, 1989. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-10 / 8. szám

.,Fi­f királynő­j­ó­ új csúcsokra tör (Telefonjelentésünk.) „Flo” még gyorsabb sze­retne lenni. A sprintki­rálynőnek titulált Florence Griffith Joyner, a 100 mé­teres (10.40 mp) és a 200 méteres (21.44 mp) női sík­futás jelenlegi világcsúcs­tartónője a közelgő szezonra újabb csúcsokat ígér. A minap a nyugatnémet­­országi Brémába látogatott, ahol rendhagyó módon a hatnapos kerékpárverse­nyen, mint vendég, a start­­pisztolyt kezelte, de nem feledkezett meg az atléti­káról sem. Szenzációs be­jelentést tett: 100 méteren 10.20 mp-et, 200-on­ pedig 21.20 mp-et ígért. . . Egy hete ismét rendsze­resen tréningezik, első ver­senye májusban Tokióban lesz. Júliusban és augusz­tusban Európában turnézik majd. Azt is elmondotta, hogy 400­­méteren szeretné megdönteni az NDK-s fu­tónő, Marita Koch 46.60-as világcsúcsát. „Flor a hírek szerint megint sok örömét leli az edzésekben, hetente négyszer napi 6-8 órás eloszlásban edz, gya­korol. Szólt távolabbi terveiről is: „Érthetően most még csak 1989-re tervezek, de az 1992-es barcelonai olim­pia sem fog részvételem nélkül lezajlani. Majd ugyancsak meglepte a je­lenlevőket, amikor úgy fo­galmazott: „Egy maratoni verseny nagyon izgatna”. Tegyük gyorsan hozzá: bennünket is. (König) 0-4. Súlyos vereséget mért az indiai labdarúgó-válogatottra az ázsiai országban túrázó egyik brazil élcsapat. 50 ezer néző távozott csalódottan a Nehru stadionból vasárnap es­te, miután a Sao Paulo 4-0-ás győzelmével ért véget a barát­ságos mérkőzés. VISSZA­TÉRÉS Temesvári Andrea ma Navratilova ellen játszik „Apa, győztem!” Ezekkel a szavakkal ébresztette ko­ra reggel telefonon Temes­vári Andrea édesapját. Te­mesvári Ottó, az edző­édesapa kérdésünkre el­mondta, hogy az ausztrál teniszverseny három sza­kaszból áll. Az első Bris­­bane-ben volt, ahol Andrea játéka már sejtetett vala­mit. Nagyon szoros csatában kapott ki ellenfelétől, aki a világranglista 65. he­lyezettje. A második előverseny most Sydneyben zajlik. Ezen a versenyen Andrea a 64-es táblán volt. Győ­zelme után a 32-be jutott, ahol a világhírű Martina Navratilovával kerül szem­be. — Mi a véleménye a pa­pának, milyen eredmény lehet? — Navratilova végigver­­senyezte az idényt, nem hagyott ki fontosabb ver­senyeket. Ezzel szemben lányom két évig sérülések miatt nem indult kiemel­kedő viadalokon. Másrészt, ha nem ezen a gyors pá­lyán lenne a mérkőzés, hanem salakon, talán . .. Természetesen nem akár­milyen meglepetés lenne­­ a győzelme. — Milyen volt Andrea hangulata? — Boldog, hogy ismét pályán lehet. A sikerél­mény fontos a sportban, a küzdelmet idegekkel is bírta, és döntő szituáció­ban fölülkerekedett. Hi­szen 7-6-ra győzött. Sze­rencsére a sérülését sem érzi. Teljes értékű játé­kos. — További programja? — A harmadik nagy ver­senyre Melbourne-ben ke­rül sor. Természetesen Andrea neve nincs a kom­­ puterben — nincs rangso­rolva, mivel egy év után automatiku­san megszűnik a világ­­ranglista helyezése, h­a valaki versenyekről távol marad. Kitüntető viszont, hogy a WTA két 77-es sorszámot­­ adott a versenyeken részé­re. Az utolsó versenyen Wild Cardot kapott, vagy­is selejtező nélkül is a táblán van... — fejezte be a beszélgetést Temesvá­ri Ottó. Fehér J. Ferenc HUZAVONA­­ Fábián és a Honvéd Nagy visszhangja van a közvéleményben az olim­piai bajnok öttusacsapat­tag Fábián László szerző­dési huzavonájának. Olva­sóink közül többen túlzott­nak tartják a Honvéd spor­toló anyagi követeléseit, mások pedig jogosnak vég­zett munkája és eredmé­nyessége alapján. Az ügyben érdekelt Bp. Honvéd voltaképpen már a decemberi tárgya­lásokon elfogadta Fábián következő évekre szóló kívánságait, csak egyetlen szerződési tétel — a reklámból való juttatás — maradt feltéte­les ígéret. Ugyanis az egye­sület­ még a szponzorokkal nem kötött megállapodást, addig pedig annak elosz­tásáról sem dönthet. A válogatott keret tagja­ként Fábián most január 17-ig Ausztriában, magas­lati edzőtáborozáson vesz részt, és ha hazajön, foly­tatódik a vita. Addig a Honvéd átadja a sportoló januári fizetését, a régi rend szerint, mivel az olimpiai bajnok szer­ződése határozatlan időre szólt, s mert más irányú pénz­ügyi kötelezettségek is az egyesülethez kötik az öt­tusázót, azok nem teljesí­tése esetén egy összegben kellene mindent visszafi­zetnie. Kérdés, ha mégis szakí­tanak, hol találna Fábián olyan klubot, amely­ a Hon­­védnál többre képes. Ko­rábban a Csepel és a BVSC került szóba, de most... ? (sírokmány) CLUSTERS A l­EG­JOBB. Belgiumban a KEK-győztes 'Mechelen középpályást,­­ Lee C­lijsters lett ,1988 legjobb lab­darúgója. A címet nagy fö­lénnyel szerezte meg, hiszen a szavazáson 245 pontot gyűjtött, míg az utána következő Klare Degrijse, FC Bruges csatára 240 pontot kapott. A belga Aranycipőért folyó vetélkedés­ben a harmadik helyen Clus­ters klubtársa, a jobb oldali középpályás Marc Fmmers végzett 189 ponttal. Mindhá­rom labdarúgó biztos tagja a válogatottnak. Szembesítés hármasban Ismert a tény, hogy So­mogyi Jenő nem "jóked­vűen távozott az MLSZ élé­ről, ezért ígért izgalmas párbeszédet az MLSZ volt elnökével és az AISH jelen­legi elnökhelyettesével szer­­vezett televíziós találkozó. De mire a Telesport máso­dik Szembesítésére sor ke­rült, a stúdióban már nem két, hanem három pulpitus állt. Knézy Jenő Irányi or­­ta, terelgette a szereplőket. A villa sajnos hiányzott. Igaz, ellen­tmond­tak egy­másnak a résztvevők, de vitázó, érvelő kedvvel csak Somogyi Jenő rukkolt elő. Ő ugyanis azt mondta el — meg-megszakítva —, hogy mit akart, Tibor Tamás pe­dig vélhetően azt, hogy a Hivatal mit nem akart. Mit tények birtokába, fájdalom, nem jutottunk, pedig szí­vesen meghallgattuk volna, mit is várt Tibor Tamás a hilegtisztulási folyamattól, a bundák felfedésétől, mi­lyen lesz a hatása, ki min­denkire vonatkozik, meny­nyivel járult hozzá anyagi­lag az A­ISH az MLSZ ön­állóságához, hogy milyen igazi ellentétek feszültek az MLSZ és a Hivatal között, tényekben felsor­akoztatva, de csak általánosságokat kaptunk. Úgy látszik, a tények fel­tárásához nem elég két vagy akár három m­eoia is. 1. r. a. KÖNYVET ÍRNAK SÍKÉRŐL Vásárhelyen bodyzik a bajnok Eredetileg úgy volt, hogy csak februárban vonul be hathetes katonai szolgálata teljesítésére, de lassan már leveszi az angyalbőrt Síké András, a szöuli olimpián az 57 kilogrammban győztes kötöttfogású birkózó.­­ Vásárhelyen, ugyanott szolgálok, ahol tavaly ősz­szel Vincze István, a leccei futballista légiós — mond­ja a sörtehajú bajnok, akit szinte az első napon a nép­szerűség minden jelével el­árasztott a város. — Mind­járt hívtak, hogy van a laktanya közelében egy ma­­szek body-building klub, ajánlották, menjek oda erősíteni. VÁLTÁS ÉVE? — Vinczéhek nem volt éppen jó emléke a hat hét­ről. — Talán azért, mert nem élt feletteseinek ajánlatá­val. Ahogy hallom, ő is ki­járhatott volna edzeni, de nem nagyon tette. Igaz, ezt csak úgy hallottam, nem akarok pletykálni, Szöul óta én jószerével csak él­ménybeszámolókra jártam. Nemrég voltam itthon, Pes­ten, a Fradiban leálltam birkózni Bíró­iscival, de egy perc után időt kértem, elment a levegőm ... — Ezek szerint néhány hónap kihagyásával kezdi hamarosan újra . .. — Így van, de gyorsan utolérem magam. Az erősí­tésnek is köszönhetem, hogy nem szaladt el a sú­lyom, mindössze 62 kilós vagyok. A felesleget köny­­nyen leadom májusig. Épp ezért vonultam be előbb, hogy szőnyegen lehessek Ouluban, a finnországi EB-n. — Olimpiai bajnokként most már mindenki egy skalpra tör, Sikéére. — Tudom. Úgy hat-hét évre visszamenően meg­néztem az évkönyveket. Az EB-ken általában­ a szovjet birkózók tarolnak az én súlyomban, de jön a vb és az olimpia, ott viszont már felváltva nyer öt-hat or­szág sportolója. 1989 miért is ne hozna váltást az EB-n is? — Idehaza Simita Imre, éppen egy FTC-birkózó számít legnagyobb riváli­sának. — Ügyes fiú, de igyekez­nie kell. Én nemcsak Oulu­ban, de az augusztusi, a svájci Martignyben sorra kerülő vb-n is ott akarok lenni. — Mi a leggyakoribb, amit kérdeznek Szöul óta? — A lányok azt, hogy nő­sülök-e, a fiúk pedig, való­ban szerencsés voltam-e akkor, amikor Szöulban elkerültem a szovjet Sesz­­takovot? — A válaszok? — Az elsőre határozott nem, utóbbira pedig csak annyit: Szöul előtt azt mondtam, hat közé, de mi­nél előbb ... TÁMADÁS Sikével nem sok minden történt, igaz, az meglepi, hogy sokkal többet beszél­nek arról, vajon miért nem tudott Komáromi nyerni a maga súlycsoportjában? Az ő aranyérmét valahogy mindenki természetes ado­mánynak vette. Tény: szü­lővárosa, Eger, Dobó Ist­ván és a várvédő hősök, meg a bikavér után neki is állíthatna szobrot. Ehelyett könyvet írnak róla a bor városában, ha minden jól megy, 20 ezer példányban tudhatjuk meg, ki volt, ki lesz Síké András. Egerrel nem mindig volt szerencséje. Évekkel ez­előtt kisebb szóváltás után egy kemény szerszámmal alaposan fejbekólintották — a támadó öt évet kapott —, Síké saját lábán ment orvoshoz, pedig utána he­tekig élet és halál között lebegett. Hónapokat kellett arra várnia, vajon tud-e még egyáltalán birkózni. Szöul­ban megmutatta, tud. Szabó Sándor MEGSZÓLAL A KORONATANÚ (1.) Kezdődik a párharc Különös döntés, éppen indulás előtt Nem csitulnak a szöuli doppingbotrány hul­lámai , újabb és újabb fejezetekkel bővül a (nem létező) dosszié. Ma kezdődő sorozatunkban Ambrus László exszövetségi­ kapitány jóvoltából megszólal a koronatanú. Akár a krimiíró is meg­irigyelhetné a fordulatokban gazdag történetet. Elsősorban azt várjuk, most aztán eltűnnek a su­nyi mosolyok, a félbehagyott mondatok, a jó ta­nácsok, a titkolódzások és fenyegetések. Kezdődjék hát a játék . . . Ambrus László a maga korában kitűnő súlyemelő, sokszoros magyar bajnok és csúcstartó volt. Akár azt is hihetnénk: valóságos hős, aki csak a szépre em­lékezik, de hát éppen a Szöulban történtek arra késztették, gondoljon visz­­sza a múltra is.­­ Bár egyenesen veze­tett útja a müncheni olimpiára, a bajor fővá­rosba mégsem jutott el 1972-ben ... — Súlycsoportomban vi­tathatatlanul én voltam a legjobb, a kiküldetésért mégis válogatóznom kellett Hanzlik Jánossal. A sors fintora: most a szövetségi kapitányi poszton éppen ő lett az utódom. Az új szakvezető első nyilatkozatát meg is tette: doppingmentes súlyemelést ígér. Ismerve a tudnivaló­kat — ezt már az újságíró teszi hozzá —, amennyiben így lesz, hamar lemond majd a várható eredmény­telenség miatt, vagy me­nesztik, mert ugye magyar élsport győzelmek, csúcsok nélkül nem létezik. De ka­nyarodjunk vissza 1972- höz ... — A speciális válogató színhelyére, Tatára ver­senybírók is­­ érkeztek, je­lezve: tisztes körülmények között zajlik a párharc — mondja Ambrus László. — Csak három szakításgya­korlatot teljesíthettem, majd abbahagyatták velem a versenyt. Ezzel szemben ellenfelem hét-nyolc lehe­tőséget kapott, érthetően többet ér­t el, mint én. A szemtanúk — köztük Zsi­­vótzky Gyula, Eckschmidt Sándor, és Varjú Vilmos — nevettek a nem mindenna­pi cirkuszon. Szegény tanár úr, dr. Lakat Károly mond­ta: „Ezt az aljasságot már nem tudom tovább néz­ni...” s Juiment. Az első, máig fájó sebet ekkor ej­tették rajtam. • Edző lett, 1981. január 1-jétől már az ifjúsági válogatott szakvezetője, s nem sokkal később a fel­nőttekkel Orvos András segítője. • Kevesen emlékeznek rá, pedig elődöm, Csitneki Péter kiváló szakember volt, a magyar súlyemelés sokat köszönhet neki. Ám 1980-ban elhagyta az or­szágot, ennek következté­ben illett hamar elfelejte­ni... Premierem jól sike­rült, irányításom alatt egy­más után nyerték az ara­nyakat a fiatalok. Nem le­hettem öntelt, már csak azért sem, mert legalább annyi érdemet tulajdoní­tottam Csitnekinek, mint magamnak, Hlavati And­rás, Baranyai János és a többiek sorra halmozták a dicsőségeket, s akkoriban tűnt fel az IBV-én Szanyi Andor és Bökfi János. 1982-ben öt versenyzővel utaztam Sao Paulóba, s Jacsó, Kerek­i, Bökfi, Bar­­si és Kovács öt érmet szer­zett a junior vb-n. Egy év­vel később Szanyi tarolt, mindent megnyert az ifi vb-n, s amikor a zászlót felhúzták tiszteletére, azt a boldogságot éreztem, ami csak egy edzőt érhet.­­ Ne soroljuk végig a dicsőséglistát, ehelyett ejtsünk szót az 1985-ös spanyolországi EB-ről, ekkor már jó ideje Orvos Andrással dolgozott, s majdnem botrány tört ki... — Megdöbbenésünkre az elutazás előtti estén az or­vosok közölték velünk: há­rom pozitív leletet találtak a kontroll doppingvizsgála­ton. Megnevezték Stefano­­vicsot, Királyt és Kalmárt. Egyszerűen nem akartuk elhinni, hiszen mind a tíz súlyemelő azonos feltéte­lekkel készült, s adott vizs­gálati anyagot. Tehát úgy gondoltuk, nagyon is ki­zárt, hogy éppen hárman bukjanak meg. Akkor miért nem mindenki? Ám a Sportkórház orvosai kö­tötték az ebet a karóhoz. Az akkori sportvezetők úgy döntöttek: a vétkesek nem utazhatnak Spanyolország­ba. Orvos András vezető edzővel elmentünk Hege­dűs Miklós főtitkár laká­sára, s Bandi bácsi egyér­telműen kijelentette, ha nem változtatnak állás­pontjukon, nem utazik a kontinensviadalra. Hegedűs ennek ellenére hajthatatlan maradt, nem mert egyedül dönteni, csakúgy, mint az­óta sem . .. Pedig jól tudta, s mindenki, aki ezzel az EB-felkészüléssel foglalko­zott, a vizeleteket nem a versenyzők adták le, más­tól származtak.­­ Akkor miért volt szükség minderre? — Ma sem tudom, talán figyelmeztetésnek szánták, esetleg példát kellett sta­tuálni. Vagy az orvosok bi­zonyították: résen állnak, jól dolgoznak. Meglehet, akkor kezdődött köztük a máig tartó párharc... Ezek ellenére sikerült rá­beszélnem Orvos Andrást: kössön kompromisszumot, s utazzon, legyen ott az EB-n. Ahol egyébként nem lehetett játszani a doppinggal, hiszen az el­lenőrzéskor mindenkit meztelenre vetkőztettek ... S még valami. A dop­pingvétségért a súlyemelők fegyelmit nem kaptak, ügyük ezen cikk megjele­néséig tudomásom szerint titokban maradt. Riskó Géza ★ (Következik: Nem a dó­zis határozza meg az ered­ményt.) 1989. január 19., kedd

Next