Esti Hírlap, 1989. április (34. évfolyam, 76-85. szám)
1989-04-01 / 76. szám
MŰVÉSZETI DÍJASOK • MŰVÉSZETI DÍJASOK • MŰVÉSZETI DÍJASOK Kitüntetettek névsora A Minisztertanács a szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló érdemei elismeréséül, hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG kiváló művésze kitüntető címet adományozta Asszony Tamás szobrászművésznek, Balassa Sándor zeneszerzőnek, Fekete Tibor színművésznek, Feledy Gyula grafikusművésznek, Gémes József filmrendezőnek, Gink Károly fotóművésznek, Kelen Péter énekművésznek, Kerényi Imre rendezőnek, Körmendi János színművésznek, Lehoczky Zsuzsa színművésznek, Margitai Ági színművésznek, Metzger Márta táncművésznek, Raksányi Gellért színművésznek, Rékassy Csaba grafikusművésznek, Sapszon Ferenc karnagynak, Schéner Mihály festőművésznek, Szalay Lajos grafikusművésznek, Szöllősy Irén bábművésznek, Tóth János operatőrnek, Zenthe Ferenc színművésznek. A MAGYAR népköztársaság ÉRDEMES MŰVÉSZE kitüntető címet adományozta Balogh Ágoston táncművésznek, Batári László festőművésznek, Bede Fazekas Csaba énekművésznek, Benedek András dramaturgnak, Benedek Miklós színművésznek, Cakó Ferenc filmrendezőnek, Cserny József ipariforma-tervezőnek, Dienes Gábor festőművésznek, Farkas Ádám szobrászművésznek, Gazdag Gyula filmrendezőnek, Gáti István énekművésznek, Gosztonyi János színész-rendezőnek, Gyulai Liviusz grafikusművésznek, Hegedűs D. Géza színművésznek, Hencze Tamás grafikus- és festőművésznek, Horváth Márton iparművésznek, Juhász József énekművésznek, Kármentő Andrásné filmvágónak, Keleti István rendezőnek, Kern András színművésznek, Keserű Ilona festőművésznek, Koncz Zsuzsa előadóművésznek, Kósa Ferenc rendezőnek, Kricskovics Antal koreográfusnak, Makai Péter díszlet- és jelmeztervezőnek, Medveczky Ádám karmesternek, Molnár András énekművésznek, Nagygyörgy Sándor fotóművésznek, Pataki Imre bábművésznek, Perényi Eszter hegedűművésznek, Petrik József rendezőnek, Pintér György hangmérnöknek, Pongrácz Zoltán zeneszerzőnek, Rétfalvi Sándor szobrászművésznek, Simor Ottó színművésznek, Várady Sándor szobrászművésznek, Vári Éva színművésznek, Wieber Marianne jelmeztervezőnek. A MAGYAR népköztársaság CSILLAGRENDJE kitüntetést adományozza Fodor András költő-műfordító-esszéírónak, Inkey Tibor fotóművésznek, Lőrincz Györgyné főiskolai tanárnak, Pákolitz István költőnek, dr. Török Ottó nyugalmazott vállalati igazgatónak. Az Április negyedike ÉRDEMRENDET adományozza Dr. IT Kicsi Tamás tanszékvezető egyetemi tanárnak, dr. Kiscelli László főigazgató főiskolai tanárnak, Salgó Lászlónénak, a Magyar UNESCO-b Bizottság titkárának, dr. Vilmos József tanszékvezető egyetemi tanárnak. A művelődési miniszter hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából JÁSZAI MARI-DÍJAT adományoz Eszenyi Enikő színművésznek, Hirtling István színművésznek, Kőmíves Sándor színművésznek, Kulka János színművésznek, Mészáros Tamás újságíró-színikritikusnak, Nagy Anikó színművésznek, Pathó István színművésznek, Safranek Károly színművésznek, Szegvári Menyhért rendezőnek, Szőke István rendezőnek, Takács Katalin színművésznek, Tatár Eszter rendezőnek, Vándor Éva színművésznek, Weisz György artistaművésznek. JÓZSEF ATTILA-DÍJAT adományoz Baka István költő-műfordítónak, Balassa Péter kritikusnak, Hallama Erzsébet írónak, Kertész Imre író-műfordítónak, Kornis Mihály drámaírónak, Oravecz Imre költőnek, Varga Lajos Márton kritikusnak, Vári Attila íródramaturgnak. LISZT FERENC-DÍJAT adományoz Jezerniczky Sándor táncművésznek, Kovács László karmesternek, Szűcs Márta énekművésznek, Tóth János énekművésznek, Weninger Richard karmesternek, Zádori Mária énekművésznek. ERKEL FERENC-DÍJAT adományoz Orbán György zeneszerzőnek, Rázga József karnagynak. BALÁZS BÉLA-DÍJAT adományoz Bereményi Géza filmrendezőnek, Ember Judit filmrendezőnek, Gárdos Péter filmrendezőnek, Grünwalsky Ferenc rendező-operatőrnek, Jeles András filmrendezőnek, Sipos István hangmérnöknek, Szabó Gábor operatőrnek, Tímár Péter rendező-operatőrnek, Török László fotóművésznek, Zádori Ferenc operatőrnek. MUNKÁCSY MIHÁLYDÍJAT adományoz Beke László művészettörténésznek, Bodóczky István festőművésznek, Bukta Imre grafikusművésznek, Droppa Judit textil-iparművésznek, El Kazovszkij festőművésznek, Galántai György grafikusművésznek, Gáti Gábor szobrászművésznek, Péter Vladimir ötvös iparművésznek, Pinczehelyi Sándor grafikusművésznek, Schinagl Gábor belsőépítésztervezőnek. A művelődési kérdésekkel különleges gonddal és felelősséggel foglalkozó munkája elismeréseként a SZOCIALISTA KULTÚRÁÉRT kitüntető jelvényt adományozza Kondorné Tóvizi Piroska újságírónak, dr. Békéssyné Sajti Emese sajtótitkárnak, Peták István újságírónak. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁT adományozza Görgey Gábor költő-író-műfordítónak, dr. Harasta Miklós tanszékvezető egyetemi tanárnak, Möller Pál minisztériumi tanácsosnak, Szabó Albertné egyetemi tanárnak, Szabó József vezérigazgatónak, dr. Szép Jenő egyetemi tanárnak, Timár András tudományos tanácsadónak. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT adományozza Barlanghy István művészetiigazgató-helyettesnek, Bőgel József minisztériumi tanácsosnak, Buzási János főigazgatóhelyettesnek, Dezső Gábor szb-titkárnak, dr. Gibicsárné Klujber Mária gazdasági igazgatónak, Hunyadi Zoltán főiskolai tanárnak, Kovács Istvánná dr. Murai Éva muzeológusnak, Léces Károly könyvtárosnak, Majthényi Károly szobrászművésznek, dr. W. Mikó Magdolna tanszékvezető főiskolai tanárnak, Németh József énekművésznek, dr. Novotni Zoltán tanszékvezető egyetemi tanárnak, Soltész Zoltánná dr. Juhász Erzsébet könyvtárosnak, Sziklay Erika főiskolai docensnek, Tóth Bálint költőnek. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁT adományozza Bilkei Gorzó Magdolna főelőadónak, Botka Ferencné könyvtárosnak, Császár Istvánná főosztályvezetőnek, dr. Czoma László múzeumigazgatónak, Gaubek Júlia belsőépítésznek, Jalsovszky Katalin muzeológusnak, dr. Komáromi Sándor könyvtárosnak, dr. Könyves Tóth Kálmán főmunkatársnak, Nagy Endréné gazdasági igazgatónak, Fernik Pál főosztályvezetőnek, Sátori István művezetőnek, Terjék Jenő színházi ügyelőnek. KIVÁLÓ MŰVÉSZ Balassa Rendkívüli esemény színhelye lesz a Zeneművészeti Főiskola Nagyterme; ott mutatják be Balassa Sándor A harmadik bolygó című operáját, ám díszletek nélkül, oratóriumszerűen. A szerző első operája, Az ajtón kívül című öt tételből álló alkotás még a hetvenes években jelentős sikert aratott Új művének maga írta a szövegét is. Balassa Sándor, a Zeneművészeti Főiskola tanára egykor Szervánszky Endre növendéke volt, s napjainkban a kortárs zeneszerzők közül az egyik világszerte legismertebb muzsikus. A szakemberek szerint elismertségét főleg annak köszönheti, hogy a klasszikus formavilág és a modern hangzás elemeit megragadóan elegyíti kompozícióiban. Nyilván ennek tulajdonítható az is, hogy opuszai gyakran szerepelnek jelentős külföldi előadók műsorán is. Elismeréséhez hozzájárult, hogy Glarusi ének című szerzeményét a Koussevitzky Alapítvány felkérésére készítette el, ahogy Hívások és kiáltások című alkotása a Bostoni szimfonikusok centenáriumára született meg. A hanglemezek egész serege tanúskodik kimagasló Sándor tevékenysége mellett a zenei műfajokban. Ilyen például a Requiem Kassák Lajosért, a Cantata Y, vagy saját szövegre Nyári éj (női kar), illetve Weöres Sándor Nádi csibe című költeményére szintén női kar részére szerzett műve. A legutóbbi lemezei közé tartozik — a ma már szinte természetesen angol nyelvű lemezborítóval ellátott , Egy álmodozó naplója és a Három zenekari fantázia című műveinek felvétele a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara és a Magyar Állami Hangversenyzenekar közreműködésével, Lehel György, illetve Joó Árpád vezénylete alatt. Ennek a lemeznek a hátlapján vall a zeneszerző önmagáról: „Ami rajtam múlik, azt megteszem, hiszen kétségbeejtő lenne, ha csak sugároznám a jeleket, de senki se venné. Igyekszem egyszerűen, tisztán fogalmazni, törekszem arra, hogy jól követhető legyen a zeném. Én azt akarom, hogy megértsenek!... Operatervekkel foglalkozom. Befejeztem második operámat, a Harmadik bolygót, most szeretnék egy újabba belefogni”. Azóta elkészült az új opera első felvonása ... (Kristóf) JÁSZAI MARI-DÍJ Kulka Az a bizonyos előadás már az idők homályába vész, bár alig néhány esztendeje volt. Száz és száz színházi este rakódott le rá, mégis él a kép. James Joyce Számkivetettek című darabja a pécsiek előadásában a Pesti Színházban. Richard Rowant, az írót játszotta. A bennfentes pesti közönség a szünetben egymásnak sugdosta: Jó, nem? Ki ez? Valami Kulka. Aztán a második rész elején kialudtak a fények az egész színházban. Még azok is, amelyeknek nem kellett volna. Hogy az előadás ne vesszen el az áramszünet miatt, gyertyákat hoztak be a színpadra. Soksok gyertya égett mindenfelé, s a szünetben emlegetett Kulka úgy „játszotta bele” aprólékos pontossággal fölépített szerepébe a váratlan kellékeket, hogy az a begyakorlottság és az improvizáció a szellemességig fokozott keverékét adta. Véletlen? Nem. Aki először látta, az gyertya nélkül is biztosan úgy gondolta volna, hogy érdemes odafigyelni erre a fiúra. János Fiú ... Valami meghatározhatatlan kortalanság lengi körül minden szerepében. Talán éppen Joyce írója volt — ha korban nem is, de bölcsességben — a legidősebb. Azóta eljátszott már zord atyákat és kétbalkezes fiúkat. Pécs után Kaposvárott. Művész és műhely ott talált egymásra egy megfelelő pillanatban. A pillanat még tart. Telítődik, fölizzik olykor színész és szerep találkozásában. Ezeket a szikrázó találkozásokat nevezzük — ha kellő gyakorisággal jönnek létre a tálentumnak. A tálentur... amely démonikus fénnyel égett legutóbb éppen Jágó szemében. Ama Othellóban, amely alig néhány hete került a kaposvári színpadra. Mert démoni és evilági egyszerre, ahogy a sértettségében vergődő Jágó elvezeti a mórt és kedvesét a halálba. S ez a démonikusság az, amely a színészt még további nagy szerepekre váratja. Faust, Lucifer... Hadd ne soroljam. Megjósolhatóan neki való szerepek és jóslat nélkül is jól eljátszottak. (Kállai) BALÁZS BÉLA-DÍJ Cakó Ferenc A gyerekek nagyon jól ismerik. Ő csinálta nekik a Sebaj Tóbiást meg a Zénót néhány tucat sorozaton át. De van egy másik Cakó Ferenc. Illetve ugyanaz, de nem mókás, hanem bravúros. Összeszámoltam: Cakó Ferenc tizenkét díjat nyert eddig filmjeivel. Van ezek között a neyi FIPRESCI, krakkói Ezüst Sárkány, antibes-i Arany Szirén, cannes-i kategóriadíj; sikerrel állta a versenyt Sanghajban és Uppsalában, a kanadai Rimouskiban és az iráni Fajrban, és még néhány táján a világnak. Nemzetközi nevet gyúrt magának néhány maréknyi gyurmából. Az Ad astrával, az Autótortúrával, az Ab Ovóval jelenlévő a világ animációsainak képzeletbeli ranglistáján. Mert Cakó gyurmájának humora van, játékos lelke és filozofikus gondolatai. Egyénisége. A lomha anyagról kiderül, hogy káprázatos dolgokat tud. Csak egyedül kell hagyni őket kettesben, a rendezőt meg a gyurmát. Szövegre, miegyébre semmi szükség. És előáll valami, ami csupa ötlet, csupa játékosság, és annyira az anyagból következik, hogy már túl is lépi az anyag határait Gondolat lesz belőle. Reménytelen vállalkozás egy animációs film leírása. Mégis megkísérlem egyetlen részlet erejéig. Áll a szürke gyurmaember. Kicsit még formátlan, próbálja magát. Széttárja a karját. Lassan mozdítja fel-le. Erőlködik. Már a madár röptét utánzó ritmusban csapdos, minden akaratát összeszedi, már szárnnyá nőnek a karjai, még egy pillanat, és megtörténik, sikerül: felszáll, felröpül! Emelkedne, de mégsem. És akkor megpillantjuk a lábát. Szürke embertömeg szögeli jó erősen a földhöz. Alig egy-két perc a film. A címe: Ad astra. A csillagokig. 1982-ben készült. Ha valaha lesz a magyar animációnak „brüsszeli tizenkettője”, Cakó Adastrájának ott a helye közöttük. (bársony) KIVÁLÓ MŰVÉSZ Szalay Lajos Szalay Lajos a múlt esztendőben hosszú évtizedek után végleg hazatért és Miskolcon telepedett le. De vajon valóban végképp hazaérkezett? Ez a mostani elismerés, a Kiváló Művész díj ezt látszik bizonyítani. Művészete a magyar képzőművészek nemzedékeit nyűgözte le és babonázta meg, szellemiségének kevésbé, de stílusának mindenképpen követőivé szegődtek. Szalay Lajos művészete századunk magyar képzőművészetének autonóm és elválaszthatatlan része lett. Mégis adósai vagyunk ennek a nagy mesternek. A művész úgy élt évtizedekig távol a hazától, hogy közben tökéletesen megőrizte anyanyelvét, azt a szellemiséget, amit itthonról vitt magával, sőt bámulatos módon együtt haladt azzal a kulturális gyarapodással, amely már távozása után jött létre. Szalay Lajos a világ bármely táján élt is, magyar akart és tudott maradni. Művészete, látásmódja rendkívül változatos és gazdag , grafikai stílusa az emberiségé. Szalay tudott meghatóan szép lírai jelenetet ábrázolni, bármit öntörvényűen lerajzolni, ám egész gondolatvilága olyan szimbólumokkal népesült be, amelyek az európai és az egyetemes kultúra csomópontjait jelentik. Számára Krisztus megaláztatása és keresztre feszítése a huszadik század emberének kálváriája, szembenézés a kiszolgáltatottsággal, az erőszakkal. Szalay Lajos mindent megtanult, ami a klasszikus grafikában érték volt, és e tudás birtokában alakította ki a maga sajátos , groteszk és mégis gyakran megrázóan realista stílusát. Művészete olyan gondolatgazdag, a jelentésnek és az érzelemnek annyiféle rétegét halmozza fel, hogy valamennyi munkája külön tanulmányt érdemelne. Nagy sorozatokat készített, újra és újra visszatért kedvenc témáihoz, s egyszerre tudott hihetetlenül finom vonalakkal és vad, kemény, sötét foltokkal szólni a szépségről, a fájdalomról, a születésről, a halálról, az ember elbukásáról, és örök feltámadásáról. Szalay Lajos nem egyetlen művész, hanem munkásságával a testet öltött huszadik századi grafika, s e műfajban csak a legnagyobbakhoz, a század képzőművész zsenijeihez hasonlítható. Egészen pontosan senki máshoz, csak a Szalay Lajoshoz. (harangozó) ÉRDEMES MŰVÉSZ Mezítláb a szarvasok nyomában A fotóművész lakásának falait festmények, grafikák ékesítik. Erdőszél, vízpart, kifeszített halászhálók ... A saját munkája valamennyi. — Miután elvégeztem Hódmezővásárhelyen az Ev. Ref. Bethlen Gábor Főgimnáziumot — mondja Nagygyörgy Sándor —, jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára, de nem vettek föl. Bánatomban beiratkoztam Szegeden a pedagógiai főiskolára, és megszereztem a földrajz-rajz szakos tanári oklevelet Majd újból megpróbáltam a képzőművészetit, és sikerült. Az első évben Kmetty János növendéke voltam, majd öt esztendőn át Bernáth Auréltól tanultam a mesterséget. 1959-ben lettem diplomás festőművész. — Számos kiállításon vettem részt, de nem tudtam megfelelni a „beadta már az e hetit?” követelményének. Megélhettem volna a festészetből, de nem volt lelkem eleget tenni a kor igényeinek, s így másfelé tapogatóztam. Előbb illusztrációkat rajzoltam, majd reprodukciókat készítettem a Tan- Három királyok