Esti Hírlap, 1995. október (40. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-30 / 254. szám
____________________________________________________ Magyar kamasz a kozmoszban — Egyik szimulált űrrepülésnél majdnem „meghaltunk”! Én kint voltam az űrben — mondja Moldoványi Balázs. — Egy „álnapelemet” kellett volna elhelyeznem, de elromlott a robotkar. Méghozzá úgy, hogy csak a földi irányítóközpont tudta volna működésbe hozni. Ám ők nem találták a hibát. Közeledett a leszállás ideje. Én kint a Sattle orrán. Ha így kezdjük meg a leszállást, nekem végem, de a többieknek is ez lett volna a biztos halál, hiszen így kormányozhatatlan volt az űrrepülő. Az utolsó pillanatokban sikerült a feladatot megoldani, és szerencsére földet értünk. Tudni kell, hogy a szimulált repülések alatt minden ugyanúgy működik, mintha valóban az űrben volnának. Hallják az ilyenkor keletkező hangokat, látják az elsuhanó égboltot, és ha valaki elront valamit, akkor annak a hatásai ugyanúgy bekövetkeznek, mint a Föld körüli pályán. — Az űrbázison, ahol a gyakorlatokat végeztük, egy hatalmas csarnokban volt az űrkomp. Közvetlenül belőle nyílott az ebédlő. Ha evés közben a tányérok elkezdtek rezegni az asztalon, akkor tudtuk, hogy indul az űrhajó. Minden effektust, ami indításkor észlelhető, tökéletesen szimuláltak. Balázs elmondta, hogy egy alkalommal az egyik „űrhajós” a rengeteg gomb közül tévedésből rosszat nyomott meg. Ennek hatására a kabinban pillanatok alatt 40 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. Azonnal menteni kellett az „ájuldozó” társat, és megkezdemi a hiba elhárítását. A tavaly nyári hunstville-i űrtáborba 25 országból érkeztek tanárok és diákok. Három poszton szolgáltak: a Shuttle fedélzetén, az irányítóközpontban és az űrállomáson. Mint az előbbiekből már látszott, a szervezők mindent megtettek, hogy a résztvevőkben valóságos űrhajósérzés alakuljon ki. Balázs szerint ez tökéletesen sikerült nekik. Azok a gyerekek — merthogy 12—18 éves fiatalok „űrrepültek” az amerikai űrbázison — soha el nem múló, de talán ismét soha el nem érhető érzésekkel és élményekkel jöttek el az újvilágból. A legizgalmasabb 3X2 plusz 12 órás szimulációk mellett rengeteg előadást hallottak, és — ami ugyancsak lenyűgöző volt — ellátogattak a NASA múzeumába, ahol megcsodálhatták az űrtörténelem számtalan eszközét, dokumentumát. Fotók sokasága mellett érintésközelbe kerültek a legkisebb űrrakétától kezdve a 110 méter magas Saturn 5 hordozórakétáig. Kezükbe vehették a szilárd hajtóanyagot, láthatták az első Holdra lépő ember lábnyomát és a Holdról hozott kőzeteket. No és találkoztak Arabellával, azzal a pókkal, amelyik először járt űrben, és a nagy magasságban sikeresen szőtte meg hálóját. Viszont valami oknál fogva a javításokkal nem boldogult. Arabella időközben kimúlt. Tetemét egy plexitömb őrzi az utókornak. Balázs, amikor találkoztunk, valódi NASA-űrruhában feszített. Ezt a kezeslábast az űrhajósok a fedélzeten viselik. Könnyű öltözék, amerikai szokás szerint tele mindenféle jelvényekkel és feliratokkal. No és rengeteg rajta a zseb. Csak a kéznek nincs helye. Úgy mondják, azért, mert a súlytalanság állapotában a kéz is súlytalan, ami miatt az ember nem kívánja zsebre dugni. — Természetesen szkafandert is viseltünk — mondja Moldoványi Balázs. — Ma már ez a „ruhanemű” nem számít ritkaságnak. X-es, L-es, M-es méretben, női, férfikivitelben készítik őket, mint valami konfekciót. — És hol laktatok? — Az űrállomásszálláson. Ez tulajdonképpen egy csőház. Egy-egy cső egy-egy emelet, egy szakasz pedig egy lakás. Ez az építmény is hozzájárult a kívánt űrhajósértés kialakításához. Minden felirata is ezt szolgálta. A WC-n például a megszokott jelzés helyett az űrhajókon szokásos felirat: „hulladéktároló” volt. A tábor területén működött az űrbank, amely űrpénzt bocsátott ki, amivel az űráruházban lehetett vásárolni. — Balázs, te ugyan mindent dicsértél, ám az amerikaiak űrrepülőprogramját elavultnak nevezted, holott jelenleg ez a legkorszerűbb. — Ez egy húszéves program. Eljárt fölötte az idő. Ezt ők is tudják. Az új elképzelések szerint a jövő egy repülőgép módjára fel- és leszálló űrrepülőé, amit a felemelkedés után egy kisebb rakéta állítana pályára. Ezek még tervek. Az űrkutatás drága, ám, ha az arányokat nézzük, akkor nagyon érdekes képet kapunk. A NASA az USA nemzeti jövedelméből, a GDP- ből egy százalékot kap az űrkutatás míg a GDP 51 százalékát oktatási, egészségügyi és szociális kiadásokra fordítják. Sokat elidőztünk az USA nemzetközi űrtáborában, ezért azután a dél-koreai és az ausztráliai élményekre nem is jut idő. De ez érthető, hiszen a két ' / L ország űrkutatása nem kínál Az/ annyi érdekességet, mint az '' amerikai. CS Balázstól megtudtuk, hogy ha nagyon jól felkészültek az L. . ausztrál fiatalok, rá sokkal jobb benyomást tettek, mint az amerikaiak. Szerényen megjegyzi, hogy az űrkutatással, csillagászattal komolyan foglalkozó magyar fiatalokat igen előkelő helyen jegyzik a nemzetközi élvonalban. Annak ellenére, hogy Magyarországon az iskolákban nincs az űrkutatással foglalkozó tantárgy. Az érdeklődők autodidakta módon, szakkörökmben, klubokban szerezhetnek ismereteket. — Hogyan juthat el egy ilyen fiatalember, mondhatni kamasz, egy-egy ilyen nagyszabású, nemzetközi űrtáborba? — A Magyar Asztronautikai Társaság minden évben pályázatot hirdet valamilyen témakör feldolgozására. Ezeken a pályázatokon elért eredményem alapján kerültem az utazók közé. Az útiköltséget kell csak fizetnem, a többit a rendezők állják. — És mennyi ez a „csak” útiköltség? — Az idén Ausztráliába repülővel, oda-vissza 180 ezer forintba került. Szerencsémre akadtak Székesfehérváron nagylelkű szponzorok. — Ebben a tanévben érettségizel. Vágyaid rakétái milyen pályára szeretnéd, hogy állítsanak? — Űrhajós semmiképpen nem leszek. Ahhoz más típusú ember kell, nem olyan mint én. Egyetemre szeretnék kerülni, ahol műszaki informatikát akarok tanulni. Majd a lehetőségek közül mindenképpen olyan munkát fogok választani, ami kapcsolatban van az űrkutatással. 1 Czakó Sándor ■ A nevezetes űrállomás a szállás Fotó: Archív Szimulátorral gyakorolnak a fiatalok Fotó: Archív A felső emésztőrendszer (a gyomor és a nyombél) fekélye sajnos gyakori betegség. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikái szerint minden tizedik ember szenved élete folyamán fekélybetegséggel összefüggő panaszok miatt. Leggyakoribb az aktív felnőtt korosztályban: húsz és ötven év között. Férfiaknál négyszer-ötször gyakrabban fordul elő, mint a nőknél. A fekély keletkezésének okát pontosan nem tudják. Számos tényező ismeretes azonban, melyek a nyálkahártya sérülését okozhatják. Ilyenek a mérgező anyagok, a nikotin, az alkohol, bizonyos gyógyszerek mellékhatásai, az akaratunktól független vegetatív idegrendszer zavarai, és nem utolsósorban a bennünket érő izgalmak, a stressz. Természetesen az egészséges gyomor- és nyombélnyálkahártyát is több olyan agresszív hatás éri, mely elvleg nyálkahártya-sérülés kialakulásához vezethetne. Fekély mégsem keletkezik minden esetben, mert az egészséges emberben a nyálkahártyát bonyolult mechanizmus védi a sérülésekkel szemben, vagyis a nyálkahártya védelmét szolgáló rendszer és a különböző agresszív, károsító tényezők egyensúlyban vannak egymással. Ha ez az egyensúly bármely okból megbomlik, fekély keletkezhet. Ennek leggyakoribb tünete egyfajta jellegzetes, égő fájdalom, elsősorban a gyomorszájnál. Ez azonban étkezést, vagy folyadékfogyasztást követően rendszerint átmenetileg megszűnik. Tipikus az éjszaka jelentkező fájdalom is, mely a beteget gyakran éjszakai étkezésre készteti. A fájdalmak sokszor időszakonként erősek — leginkább tavasszal és ősszel. Érdekes módon a fekélybetegség jellegzetes karakterrel is társul(hat). Az ilyen betegek gyakran rosszkedvűek, aggodalmaskodók, szoronganak, életvitelük kiegyensúlyozatlan, emberi kapcsolataik elégtelenek. A betegség az esetek döntő többségében könnyen felismerhető, már a beteg panaszai alapján gyanítható. Bizonyosságot persze csak a fekély kimutatása jelent. Ennek korábban a röntgenvizsgálat volt az egyetlen módja, ma már az endoszkópos, tükrözéses eljárásoké a vezető szerep. A gyógykezelésben a diéta régóta alapvető fontosságú. Törekedni kell arra, hogy a gyomor sokáig ne legyen üres, tehát a betegnek többször kell étkeznie. Keveset, de többször. A túl szigorú diétától óvakodni kell, mert alapvető tápanyagoktól (ásványi sók, fehérjék, vitaminok) is megfosztja és legyengíti a szervezetet. A szélsőségeket az étkezésben mindenképpen kerülni kell. A túl fűszeres vagy túl forró ételek, az éhgyomorra ivott alkohol vagy feketekávé nagyon káros. A fekélybetegnek természetesen gyógyszerekre is szüksége van. Egyre újabb és újabb készítmények állnak a gyógyítás szolgálatába. Egy részük a nyálkahártya védekezőképességét segíti, más részük pedig a károsító tényezők hatását igyekszik közömbösíteni. Bizonyos esetekben azonban a műtét nem kerülhető el. Azonnali életmentő operáció szükséges a fekély rettegett szövődménye, a vérzés vagy átlyukadás esetén. A fekélybetegség kialakulásában szerepet játszik az örökletes hajlam is. A megelőzésben mindenképpen tanácsolható a károsító környezeti tényezők (például az állandó idegeskedés) kiiktatása, a helytelen táplálkozási szokások megszüntetése. A rendszertelen étkezés előbb-utóbb panaszok kialakulásához vezethet. Naponta egy alkalommal meleg ételt is magában foglaló, nyugodt körülmények között történő étkezéssel sokat tehetünk egészségünkért. Ne dohányozzunk és kerüljük a mértéktelen alkoholfogyasztást, az indokolatlan, túlzott gyógyszerszedést. Panaszok esetén pedig minél hamarabb forduljunk orvoshoz. E. É. ■ kórEIH A fekélybetegségről magazin 1995. október 30., hétfő Légyszörny született A bázeli egyetem sejtbiológiai laboratóriumában, Walter Gehring professzor vezetésével, négyesztendei kísérletezés után elborzasztó légy született: 14 szeme van, szárnyain, a csápjain is visel szemképződményt. Ezt a kísérleti eredményt úgy érték el a kutatók, hogy még a fejlődés kezdeti szakaszában „életre keltették” a szem, a látás génjét, tehát nem csak azon a ponton, ahol a látószerv egyébként elhelyezkedik, vagyis nemcsak ott, ahol a szóban forgó gén normális esetben aktivizálódik. E kutatás eredményeként, később, a látással kapcsolatos különféle genetikai mechanizmusokat kívánnak tanulmányozni. A fák jeleket adnak Párbeszédet folytatnak, „beszélgetnek” egymással a fák. Információt közölnek a környezetről, sőt megakadályozzák a gyökereket abban, hogy összefonódjanak. Mindezt elektromos bioritmus segítségével végzik, mondják a japán kutatók, akik két különböző helyen lévő, mintegy ötven ősfán végeztek kísérletet, észlelve a jelenséget. Yoshiyuki Miwa professzor — Tokió, Waseda egyetem — szerint ahhoz, hogy ezt a jelenséget mérhessék, sajátosan eredeti elektrokardiogramra volt szükség. Olyanra, amellyel a bioritmus elektromos jeleit vehették a kutatók. Hogy lehet megelőzni a szélütést? Finn kutatók több mint húsz éve vizsgálják, hogy miként lehet megelőzni a szélütést, illetve hogy milyen hatásosak a megelőzésére adott javaslatok, tanácsok. Három fontos rizikófaktor hatását, szerepét hasonlították össze. Ezek a következők: a magas vérnyomás, a dohányzás és a megemelkedett koleszterinszint. Kiderült, hogy a főbűnös a magas vérnyomás. A szélütés miatt bekövetkezett halálesetek száma 66 százalékkal csökkent, azok körében, akik rendszeresen karban tartották, iletve ellenőrizték és gyógyszerekkel a megfelelő szinten tartották vérnyomásukat. —KV— tudomány-technika • tudomány-technika