Esti Hírlap, 1996. február (41. évfolyam, 27-49. szám)

1996-02-16 / 40. szám

Charli(e)zmus Horváth Károly bluesénekes esetében túl egyszerűnek tűnik a századvégi magyarországi (könnyű)zenei sikersztori. Adott egy rekedt hangú, gyötört arcú, középkorú férfi (kiemelés Sz. J.-től), aki természetes egyszerűséggel osztja meg a túlzsúfolt koncerttermek hallgatóival és a négy fal magányába menekült vájt fülűekkel a múltból táplálkozó életérzéseit, a múlt, s rit­kábban a jelen történéseit. Megteheti, mert telt házas koncert­jein a közönség szinte azonosul dalainak szereplőivel, s átvé­ve hangulatukat, ki-ki­­ magára ismer némelyik balladából. Egyformán közvetít valami létformát, tehát a drogtól fűtött hindu szakács, a gépmadárra szálló világcsavargó vagy a gyű­rött ágyak örökké mozgékony vándora. Charlie a New Orle­­ans-i gyapotszedő rabszolgák késői utódainak hangzásvilágát felhasználva, természetes egyszerűséggel a mindennapokat idézi elénk. Valójában mindegy, mely időpontra tehetők a da­lokban "Szóló történések. Most már abszolút nem számít, hogy szocializmusnak vagy kapitalizmusnak hívták-e az államfor­mát egykoron Magyarországon vagy a világ más pontján, ahol hősünk a flasztert koptatta, hiszen az éneknek az igazság a meghatározója. Mondd ki, ha valami fáj, ha a nem fenékig tej­fel csuporból a sarat is megkóstoltad. Mondd ki, ha bánt a kedves elvesztése, az utazás fáradalma vagy az elvágyódás megfoghatatlansága. Add át magad hibáid felismerésének. Vállald fel a reménytelen szerelmet, az önpusztításból kilépő ember vívódását, a tenger kékjét vagy a szállodák szúette nyoszolyáját — sugallja Charlie, s minden dalában megvilágít nekünk egy-egy hétköznapi titkot. Charlie összehangolja a zene és a szó közösségét, elutasítja a napjainkban oly gyakori alá-, illetve mellérendelő viszo­nyát. Egyformán fontos, hogy szóljon a dal, s szívbe markol­jon a hang. Élünk az elgépiesedett zenétől s más zörejektől szennyezett világban, s agysejtjeink sokszor a felfokozott dü­börgést sem bírják már. Mégis menni kell hallgatózni, s hal­latni magunkat, de a hangzavarban ez egyre nehezebb dolog. Valójában szürke hangon, szürke tisztasággal, szürke dolgok­ról énekel Charlie. A középkorúnak álomfeltámasztóan, a gyermeknek­ valami, mára már megszokott példától elrugasz­­kodóan. Szürke a hang, hiszen szürkék vagyunk mi is, s hiába is próbálunk ettől a szürkeségtől elrugaszkodni, a minden­napjainkat a szürke melegségben igyekszünk tovább folytatni. .HR,______n. „George”, Kirkovits István L£Tr-*DK­ /H0(^ k/V Á^A-V ~ A nemzeti hős Nem labdarúgó, nem szamba­bajnok, nem hármasugró. Dobos. Aiito Moreira. Neve a Fekete Gyöngyszemével egyenlő értékű a riói toplistán. Moreira csodagyerekként in­dult el a karrier útján. Hatévesen már számos zenei verseny győzte­se. Első jelentős bandája Rióban alakult, melynek másik frontem­bere Hermeto Pascual. A brazíliai frenetikus sikerek ellenére a dél- 70' amerikai ország Moreira tehetsé­­gének már szűk, így 1968-ban '­s New Yorkba költözik, és azonnal­­ a „király”, Miles Davis baráti­­ meghívása várja. A zenetörténeti '.A jelentőségű „Electric Band” meg­­­­hozza számára a világhírnevet, és a Bitches Brew című albumukkal kezdetét veszi a dzsessz újabb­­ korszaka. Mint a dzsesszrock - irányzat egyik úttörője és a világ­­ legjobb ütőhangszeres muzsikusa, alapító tagja lesz minden idők hét (i­ legnagyobb fusionzenekarának, a­mi minden részében világsztárokból álló Weather Report és Return to­­ Forever együtteseknek. ) Arito sikeres pályafutásának partnerei voltak még: John McLaughlin, Herbie Hancock, <p Paul Simon, George Benson, AI Di Meola, a Chicago együttes, McCoy Tyner, Gato Barbieri, a «X- Grateful Dead... Nem semmi névsor. Ugye? Aiito Moreira világsikerű fil­mek zenéit is komponálta. Ízelí­tőül: Apokalipszis most, na és az Utolsó tangó Párizsban. Az ütőhangszerek virtuóz mes­terét a magyar dzsesszkubusok a Private Music Productions jóvol­tából február 27-én a Petőfi Csar­nokban csodálhatják meg az el­múlt évek legjobb koncertzeneka­ra, a Fourth World élén. (A szu­perbandáról jövő héten írunk.) Aiito Moreira vitrinjében hét Grammy-díj díszeleg, és mellé­kesen Brazília nemzeti hőse. Viva Moreira! „Sweet” |Szillém Zsolt Fiatal Művészek Klubja (VI., Andrássy út 112.) Febr. 17. Love-barikád koncert és Acid House Party Picasso Point (VI, Hajós u. 31.) Febr. 16. Rémember-kazettabe­mutató koncert Febr. 17. Jefferson Blues Band Sideway Pub (XIII., Hegedűs Gyula utca és Katona József u. sarok) Febr. 16. Tramps-koncert Febr. 17. Fragile-koncert Vörösmarty Művelődési Ház (VIII., Golgota u. 3.) Febr. 16. Nothing Carrot-, Yas­­koncertek Febr. 17. Agressor-, Versano-, Ideas Mind Controll-koncertek Black Jack Rock Club (XX., Nagykőrösi út 1.) Febr. 16. Hardcore-őrület: Ban­danas, AMD, Leukémia Febr. 17. Memory’s Garden-kon­­cert Riff Röff Rock Club (XI., Fehérvári út 120.) Febr. 16. Mr. Basary- és Snake Heart-koncertek Febr. 17. Psycho-koncert Febr. 18. Kárpát Mőbiusz — Czi­ránka Sándor gitárestje E-Klub (X., Népliget — a Planetáriumnál) Febr. 16. III. Metal Hammer Est — Demontráció 11.-lemezbemu­tató Fellépnek: Facer, Mood, Unfit Ass., Strong Desamity, Replika + Southern Special Orczy-Kert (VIII., Nagyvárad tér) Febr. 16. Tropical Farsang Fellépnek: Elsa Valle & Latin Combo Wigwam Music Club (XII., Csörsz u. 14.) Febr. 16. Ferenczi György és a Herfli Davidson Febr. 17. Szekeres Tamás Project Patkánylyuk (XIV., Mexikói út 5. a Kerepesi útnál­) Febr. 16. Bluesest Fellépnek: Béki Blues Band, Clapton-mánia, Szérum Febr. 17. Progresszív Metal Est—Seneca és Unicum State’s Petőfi Csarnok (XIV., Városliget) Febr. 17. Devil’s Motoros Nap Fellépnek: Rat Boys, Snake He­art, Damned Road, Hobo B. B. Harley Café (VII., Dohány u. 22-24.) Febr. 17. Ferenczi György és a Herfli Davidson Sote Klub (VIII., Nagyvárad tér 4.) Febr. 17. Magyar Atom BB StArt ft­c&­ 1996. február 16.,péntek­­íVvvcHj ROCKVARÁZS to p “J HíMvcjHi C^vOy A KÉK KORSZAK ÉS A KARBURÁTOR ÖSSZEFÜGGÉSEI A­ Ki­sp­álék Ülnek A Kispál és a Borz leült. Szó sze­rint és képletesen egyaránt. A Fővárosi Nagycirkuszban múlt pénteken tartott unpluggedkon­­certjükön ugyanis mindegyikük ült, talán pont azért, hogy példát mutassanak és engedelmeskedje­nek a legújabb albumuk címé­ben rejlő „ Ülj” vezényszónak... — Ennyire rendes gyerekek­nek akartatok végre játszani? — kérdeztük Kispál Andrástól, a Kispál és a Borz zeneszerzőjétől és egyben gitárosától. — Szó sincs róla. Több variáció is szóba került a címválasztáskor, amikor a Bräutigam (Bräutigam Gábor, a zenekar dobosa — a szerk.) vett magának egy szánhú­zó kutyát, amelyet idomítani pró­bált. „Ülj!” — mondta az ebnek rendületlenül, ez persze soha nem engedelmeskedett neki. Ez olyannyira megtetszett nekünk, hogy azóta ez egyfajta szállóige lett köztünk, és szerettük volna, ha a lemezborítón is a Bräutigam kutyája látható, de mivel nem volt hajlandó leülni, nem tudtuk lefényképezni őt... — Mi lett a már megszokott, három szóból álló címekkel? — Kell egy kis változatosság és ráadásul a Lovasi (Lovasi András, a Kispál és a Borz éne­kese, szövegírója — a szerk.) már többször megígérte a közönség­nek, hogy változtatunk ezen a hagyományon. — A koncerten nagyon meg­szaporodtatok, jóval több zenész volt a porondon, mint régen. Ez így is marad? — Tervezünk egy-két nagy­szabású vidéki koncertet, ahol megint együtt zenélnénk, de na­gyon nehéz összeegyeztetni az időpontokat, hiszen mindegyi­kük több együttesben is játszik! Leskovics „Lecsó” Gábor a Pál Utcai Fiúkban, Kiss „Quimby” Tibor a Quimby-ben, Őz Zsolt a Vidámparkban, Dióssy D. Ákos többek között a Kimnowakban, a Vitray Feri pedig velünk, de technikusként is. — A turnétokon is unplugged stílusban játszotok majd? — Nem, ezek úgymond nor­mális koncertek lesznek, bár sze­retnénk, ha díszletekkel és vilá­gítással többet tudnánk nyújta­ni, mintha egymás után ledarál­nánk a nótákat. Természetesen ennek a megvalósítása sok min­dentől függ, elsősorban a csúnya anyagiaktól. — Milyen díszletek lesznek, ha lesznek? — Mivel legújabb stílusunk az Űrrock, a Gammapolis után sza­badon, szeretnénk különböző földönkívüli tájakat, városokat és embereket megjeleníteni. — Szövegeitekből úgy tűnik, egyre messzebbre kerültök kis bolygónktól, s mintegy beletö­rődve, de nagyon is reálisan kí­vülről nézitek az itt zajló cir­kuszt, amitől egy kicsit szomorú lesz a hallgató... — Az biztos, hogy nem árt egy kicsit körülnézni a világban, de szerintem ez az album egyálta­lán nem szomorú. A „Szociodis­­co” című dal például egyenesen vidám. Az igazság különben az, hogy a szövegeket kizárólag a Lovasi írja, és némelyiket én ma­gam sem értem. Az a nagyon nagy szerencsénk, hogy egyi­kőnk sem szól bele a másik ötle­teibe, de végül a zene és a szöveg mégis a jó helyen és a jó időben találkoznak. A Lovasi egyébként mostanában amolyan „kékkor­szakát” éli, a pokoljárás és effaj­ta dolgok foglalkoztatják, én in­kább az élet gyakorlati oldalával foglalkozom, például a karburá­torszereléssel. Hát így megy ez.­­ Hámori-Eszter --------------------------------------­ A zenekar, nem Bräutigam kutyájával FOTÓ: ARCHÍV Folytassa, Kampec! A Kampec Dolores zené­szei, furcsa gyűjtőnevükkel ellentétben, továbbra is foly­tatják. Sőt néhány tagcserétől meg­újulva, hatalmas lendülettel vágtak neki az esztendőnek. Az őskampeces Hajnóczy Csa­ba és becses neje, Kenderesi Ga­bi, valamint a már szintén törzs­tagnak tekinthető Dózsa György mellé ketten — a free-jazz és népzenei körökben ismert Ágos­ton Béla (fúvós hangszerek), va­lamint az eddig elsősorban freeprodukciókban közreműkö­dő Hárságyi Péter (dob és ütős hangszerek) — érkeztek erősíté­sül. Ma este az FMK-ban már e kollektíva mutatkozik be mint­egy negyvenpercnyi vadonatúj programmal, a koncert második felében a korábbi két albumról (Tű fokán, Levitáció) hallhatunk válogatást, így legalább ki-ki lemérheti, hogy a változások jelentettek-e stílustörést, avagy sem a Kam­pec immáron több mint egy évti­zedes történetében. Brutális Seneca Dallamokban gazdag, energiá­tól feszülő pozitív előremutatás. Talán e szavakkal lehetne legin­kább jellemezni a progresszív heavy metal-muzsikát játszó Se­neca zenekart. A fiatalok már túlvannak bemutatkozó, Brutal című albumukon, amely igen kedvező fogadtatásra talált szakmai berkekben. Azóta csere történt a fron­tember posztján, Molics Zsolt helyére az egykori debreceni Krakatau énekesét, Hegyes Zsoltot igazolták le. December­ben már el is készítették leg­újabb klipjüket, mostantól azonban elsősorban a koncer­tekre szeretnék helyezni a hangsúlyt. Terveik között sze­repel egy progresszív zenei klub beindítása a Wigwamban, ígé­retet kaptak egy 14 állomásos kelet-magyarországi turnéra is. Holnap este a Patkánylyuk pódiumára lépnek fel­­­. hír­ ar Janet Jackson lassan bátyja nyomdokaiba lép. Ez nem azt je­lenti, hogy ő is múmia lesz, csak ugyanannyi pénzt keres majd, mint testvére. Az énekesnő feb­ruár elején megkötötte lemez­­szerződését a Virgin lemeztár­sasággal, ahol négy albumért minimum nyolcvanmillió dollárt kap!­­ Demjén Ferenc Dominikában sütteti a hasát és hangszálait a napokban. Az énekes azzal a cél­lal repült oly messzire, hogy nemsokára megjelenő lemezéhez ott készítsen videoklipet. Az idő annyira azért nem kedvez neki és stábjának, hiszen legfrissebb értesülések­ szerint ott is zuhog az eső.­­ A Guns ’N’ Roses tagjai, úgy tűnik, a bíróságon tengetik nap­jaikat, hiszen Gilby Clark, aki 1991 és 1993 között játszott a bandában basszusgitárosként, beperelte őket, mondván, hogy a fiúk az ő hozzájárulása nélkül használták felvételeit, fotóit. Feloszlott a Take That! — tudtuk meg tegnap a zenekar hazai képviselőitől, a BMG Ario­­la munkatársaitól. Mint tudjuk, először Robie Williams hagyta el a fedélzetet, s most a többiek is követték. A fiúk nem indokolták döntésüket, de annyit elmond­tak, továbbra is jóban marad­nak, s nem haraggal válnak el. Gyermekáldás hull a hazai ze­nekarokra! Két hete született meg a Pál Utcai Fiúk oszlopos tagjá­nak, Leskovics „Lecsó” Gábornak és az együttes énekesnőjének, Anikónak közös gyermeke, Enikő. Aki pedig minden percben gyer­mekáldás elé néz, az Lovasi And­rás, a Kispál és a Borz énekese. A Szilágyi László névre hallgató, veszprémi fiatalember lett az első díjazottja a David Bowie által hir­detett pályázatnak, így ő megy Pá­rizsba, ahol a többi ország „ver­senyzői” közül maga az énekes vá­lasztja ki a legjobbat. Mint tudjuk, az alkotásokat David Bowie „Out­side” című albumának kellett ih­letnie, és a pályaművek bármilyen művészeti ágat képviselhettek. HATÉKONYAK ÉS GUSZTUSOSAK „Tiszta hangzás PaD és öDő A show-biznisz nem állhat meg, így ami elüzletiesedhet, az el is üzletiesedik. Már nem is le­pődünk meg, hogy sportolók di­csérik a sort, a festő pelenkát ajánl, jeles színművészünk pedig egy banknak kölcsönözze arcát. Ezek után tulajdonképpen sem­mi kivetni valót nem találhatunk abban, hogy a PaDöDő két hab­leánya mosóport reklámoz, hisz pont a popzene ugyan miért len­ne kivétel? „PaD”, vagyis Falusi Mariann, és társa „öDő”, azaz Lang Györ­gyi egyébként is komoly sikert aratott az egykoron oly népszerű Ultra-dal mai átiratával. (A jó­pofa szpot legfeljebb az eredeti mű szerzőjének nem nyerte meg tetszését, perrel fenyegetőzik, de ez az ő dolga.) Az éppen megma­gyarázhatatlanul kék hajú höl­gyek csupán azért csődítették össze Bello Fontanájába a toll­­forgatókat, hogy bejelentsék. FOTÓ: HORTOLÁNYI ANIKÓ dekoratív alkatukkal és kidolgo­zott orgánumukkal az idén is se­gítik főszponzoruk, az Egyesült Vegyiművek kampányát, éltetik az új mosószer használatának rendkívüli fontosságát. 1, — Nincs ebben semmiféle r** megalkuvás a részünkről — – mondták egymás szavába vágva. — Egyszerűen nem akarjuk, hogy a rajongók ezerforintos 1 1 belépőket vásároljanak a kon- (A cetjeinkre, a költségeket inkább J ' hárítsuk át azokra, akikkel más téren együtt tudunk működni.­­ Különben is, szerintem kifejezet-—3? ten gusztusos és főleg hatékony L a reklámhordozók vagyunk. Vagy nem? pyL Senki nem ellenkezett. PaDöDőék azért a végén még megnyugtattak, hogy egyébként sincs miért izgulnom. Ettől a mosószertől még biztosan nem mennek össze... naszály

Next