Esti Hírlap, 1996. április (41. évfolyam, 72-91. szám)
1996-04-02 / 72. szám
, £L£TVJO% /) hoV*-^ HA ELALSZIK A HALLGATÓ: SIKER Zene templomi csengőkre, gyógyító edényekre és sarokra Jeszenszky István a zeneművészet egy különleges ágát műveli, amelyben az is siker, ha álomba ringatja a hallgatót. — Legutóbbi koncertem után egy fiatal hölgy elmondta, hogy a muzsika hatása alatt elszenderedett, és furcsaszépet álmodott. A hallgató elalvása, álmodása az én igazi sikeremet jelzi, azt, hogy a zene teljességgel hatalmába hajtotta. Ugyanis egy késő esti rága — klasszikus indiai műfaj — dallamsorára improvizáltam. Az említett esten — a Fonó Budai Zeneházban — jómagam is részt vettem, és bár nem aludtam el, rendkívüli élményben volt részem. Amikor beengedtek bennünket a székektől lecsupaszított terembe, gyertya világolt, füstölő árasztott illatot, s Jeszenszky egy szép szőnyegen ült, nyersszínű indiai selyemnadrágban, ingben, mezítláb. Mi magunk is a szőnyegpadlón foglaltunk helyet, és bámultuk a sosem látott instrumentumokat, amelyekről csak később tudtuk meg, hogy templomi csengők, tibeti gyógyító edények, ősi indiai hangszerek. Csupán egy hagyományos akusztikus gitár volt ismerős. Azután a feszült csendben a művész először a csengőket szólaltatta meg, majd egy fahengerrel, elkezdte „kavarni” az edények falát, amelyek varázslatos búgással töltötték be a termet. Olykor ajkához is emelte, „lehelte” őket, s közben néha énekelt — vagy inkább dúdolt — valami távoli, de a mi magyar fülünknek mégsem idegen dallamot. Az egyvégtében előadott koncert második felében szólalt meg a sarod, a tampura (Szöllősy Anna), amely a ritmust segítette és a gitár (Szabó Sándor). Fantasztikus együtthangzás volt! Jeszenszky István Kecskemétem született, majd iskolás koráig anyai nagyszülei nevelték, énekelgető, zenét szerető emberek, tőlük kapta az indíttatást. — Édesanyám eredetileg énekesnőnek készült — mondja a művész —, ő adta kezembe első hangszeremet, az egyébként indiai eredetű citerát. Konzervatóriumba, akadémiára nem jártam, de átmuzsikáltam a középiskolát, a katonaságot, s amikor csaknem négy évre kimentem Ausztriába, már jól meg tudtam élni utcai muzsikusként, zenebohócként. A bécsiektől — mivel többnyire a Kärtnerstrassén dolgoztam — a Kärtnerclown becenevet kaptam, s hamarosan fölléphettem Németországban és Svájcban is. — Hogyan fordultál az indiai zene felé? — Egy Svájcban élő magyar muzsikus, Kovács Tibor, aki indiai zenét és — a nálunk is jól ismert Selva Raja Yeshudiantól — jógát tanult, amikor új sarodot vásárolt, a régit nekem adta. Évekig egy sarokban porosodott, de miután a baseli zeneakadémián megismerkedtem ennek a több mint kétezer éves — huszonöt húrú! — hangszernek egyik világhírű mesterével, Ulstad Ali Akbar Khnannal, eldőlt a sorsom. Tőle tanultam a klasszikus indiai zene alapjait, a sarod alapfogásait. Miután utcai zenéléssel, zenebohóckodással, dzsesszel összegyűjtöttem kétezer dollárt, elutaztam Indiába, és öt évig az ugyancsak világhírű sarodművész, Sharan Raani tanítványa voltam Új-Delhiben. Hamarosan olyan fokra jutottam, hogy magam is taníthattam, sőt komponáltam az ottani Nemzeti Színház számára. — Tulajdonképpen milyen zenét hallottunk tőled? — Én magyar zenész vagyok. Nem akarok úgy tenni, mint aki indiai zenét játszik. Amit én csinálok — szólóban vagy társakkal — az indiai motívumokra épülő improvizációs zene. Morvay István A művész sikere, ha a hallgató elalszik... FOTÓ: FAZEKAS ISTVÁN i, yxA KÖZVETLEN KAPCSOLAT Főszereplők a ha A Kossuth rádió Napközben rovata ma délután 15.05-kor új, élő telefonos műsorral jelentkezik. A Közvetlen kapcsolat címet viselő sorozatról a szerkesztőt, Pásztor Magdolnát kérdeztük. — Bolgár György Beszéljük meg! című, egy éve hallható sikeres műsora után teljesen nyilvánvalóvá vált: helyes az a törekvés, hogy délután három és négy óra között több közérdeklődésre számot tartó kérdésben módot adjunk arra, hogy a hallgatóság elmondhassa a véleményét. Az adások előtt fél órával folyamatosan foglaltak az élő vonalak, rengeteg a legkülönbözőbb témakörhöz hozzászólni kívánó hallgató. — Főleg, ha a gyerekvállalásról van szó, amihez sok mindenkinek van hozzáfűznivalója. — Hosszú rádiós múltam alapján mondhatom, nagyon sok a jó szándékú, segíteni igyekvő ember Magyarországon. Fiatalok, idősek beszélnek őszintén tapasztalataikról, fájdalmaikról, sérelmeikről. Együtt talán könnyebben rátalálunk a megoldásra. A felmerült kérdésekre természetesen szakértőink válaszolnak. Műsorunk vendége ma délután Herczog Mária családpszichológus, aki a 138- 8378 és a 138-8472-es telefonszámon várja a hallgatók hívásait. Reméljük, műsorunk hozzájárul ahhoz, hogy ma az ismert körülmények ellenére jobb legyen egy kicsit gyereknek lenni Magyarországon. .. P. H. G. 1996. április 2., kedd______________________________________________________KULTÚRA________________________ , A Sci-ncP^ nak mutatkozott kétezer forintot előlegezni — váltóra —, föltéve, ha még két jó nevet íratok alá. Ezt elintézve, azon lélektani adatot jegyeztem fel, hogy az embernek sokkal szilárdabbak az elvei, sokkal törhetlenebb az erénye ilyenkor, mikor pénzzavarban van, mint mikor fölösleg van a pénztárában. Vajon mi oka lehet annak? Mai nap nem szövetkeztem semmi tarokkpartira a klubban, sem a Budai kaszinóba nem mentem piquetezni."Azzal vágtam ki magamat, hogy hét órakor színházba kell mennem. Pontban ott is voltam a Duna-parton, ahol a minap találkoztam Ágnessel. Szép, meleg tavaszutól este volt. Egész nap tropikus hőség, estefelé langy meleg. A virágzó akácfák balzsamillata törték el a léget. Ott jött Ágnes a nagy, messze vereslő áruraktár felől. Könnyű nyári öltöny volt rajta. Sajátságos varázs van abban, mikor egy hölgyet, akit télen ismertünk meg, s megszoktunk mindig prémes ködmenkében látni, egy tavaszi napon megpillantunk a meleg évszakhoz öltözve, könnyű, rengeteg ruhában. Régóta is nem láttuk már egymást, nekem egy örökkévalóságnak tetszett. Nem tagadhatom el, hogy jólesett őt látnom. Ámbár a szívem hangosan vádolt. Ő ugyanolyan ártatlan volt, mint egy alvó gyermek, de az én vétkem el nem tagadható, amit miatta elkövettem. Van már abban lopás, rablás, gyilkosság, árulás, hitszegés, hamisítás. Minden! Úgy sietett elém, mikor meglátott. — Féltem, hogy nem jön el — rebegő. — Hogyne jönnék, mikor azt a levelet kaptam. — Melyik levelet? — kérdé, és egész tekintetében meglátszott a rettegés. — No, hát a Kozákét. /Vy\^ J JELENLEG BULGAKOVON DOLGOZNAK r .• • Kisinyovi szatirikusok Moliére Kénytelen házasság című művének francia nyelvű előadása lesz holnap 19 órakor a Kolibri Színházban, a Kisinyovi Városi Szatirikus Színház előadásában. A társulatot Sandru Grecu alapította 1990-ben. A színész-producer Sz. Rajkin tanítványa volt. A kisinyovi társulat modern felfogásban játszik Moliére, Dürrenmatt-, Bulgakov- és Jonescu-darabokat. Az előadások a zene és a tánc mellett nem nélkülözik a humort sem. Eddig hat év alatt több mint 10 előadást állítottak színpadra. Jelenleg Bulgakov, A Mester és Margarétáján dolgoznak. A társulat első tengerentúli fellépése az Egyesült Államokban volt, idén pedig Svédországban lépett fel, és több regionális és nemzetközi fesztiválon nyert rangos díjakat. P. M. — Eh mit? Az csak őrjöngő. De hát a másikat? Nem akartam neki megváltani a másikat. Nem küldött nekem Kozák úr egy zsebóraformát? — Ne beszéljünk arról. Jó helyen van az, oda tettem, ahová a többit. — De kedves barátom, azt már mégse tegye oda. Az egy veszedelmes portéka, ami magától jön működésbe. — Tudom, meg volt nekem jól magyarázva. Nem fogja ön azt meglátni soha. De szóljon a másik levélről, amit az atyámtól kapott. — No, az üzleti levél. — Amelyben önt meghívják, hogy ma vagy holnap vagy valamelyik este látogassa meg a házunkat. Ön azt nem fogja tenni. — Olyan nagyon gyűlöl kegyed engem? A leány nem felelt semmit, csak rám nézett két nagy szemével, és nagyot sóhajtott. — Ön nem jöhet oda hozzánk. Bátyám fekete himlőben fekszik, ott abban a szobában, amely az enyémhez vezet a kert felől. (No ez szép biztatás! A gyermekeim a fekete himlő elől futnak hazulról, s én azt most vigyem nekik haza a helyükbe.) — Talán nem az a baj? — mondom kétkedéssel. — Itt van az orvos recipéje, most viszem a gyógyszertárba. Rá van írva a beteg és a baj neve. Valósággal úgy volt... a receptekhez értek falusi ember létemre: ezzel a vénnyel a himlőt gyógyítják. Eszembe villant: hátha az van jelen, amiről az őrjöngő beszélt! Ha a keleti pestis volna? Ez a kölyök órahosszat hordta a testén az Asztrahánból jött prémeket! (Folytatjuk) KrU 1\jL prk . a %Gkf, M6 f(Jpgr (Mir&* KASS JÁNOS KIÁLLÍTÁSA Viaskodás széppel, zúttal Gross Arnold és Szántó Piroska után most Kass János könyvillusztrációi csalogatják a somogyi megyeszékhely könyvtárának megújult kiállítótermébe a művészetkedvelőket. A múlt hét végén tartott megnyitón — mondhatnánk irodalmi-képzőművészeti szeánszon — a számtalan díjjal elismert grafikust megtisztelte jelenlétével Szász Endre, Takáts Gyula, és eljött Kaposvárra Juhász Ferenc is, hogy feledhetetlen esszével méltassa kebelbarátja munkásságát. Mikor is találkoztunk először, János? Mióta figyelem harcod a hódításra szükséges természeti és ideálképleti anyaggal, hogy fényspórává olvaszd a depresszió-kristályhegyeket a szíved magányából tenyésztődő időben? — kérdezett a költő, majd ugyancsak egy szokatlan kérdőmondattal emelte magasba Kass művészetét: — Ki tudja jobban a szemgolyóból áradó csodát...? A megilletődött alkotó maga elé engedve a szép költői szót, csendes hangon köszönte meg a méltatást, majd egy számítógéppel készült videografika felvételével lepte meg a közönséget. A jellegzetes Kass-figurák, a szájában virágot tartó fej a videós szituációban megsokszorozza önmagát, a békésnek ismert formák lézerfegyverrel támadnak egymásra, majd vérző arcként tűnnek a semmibe. Hova lett a Kass János-i derű, a görög regékhez készült illusztrációk kedvessége vagy Az ember tragédiájához készített grafikák mértéktartó optimizmusa? — kérdezhetnénk. Talán csak Faludy György börtönverseinek címlapja idézi, hogy Kass János viaskodásai a széppel, a rúttal és a kegyetlennel nem új keletűek, így hát Kass János legújabb tárlata nemcsak — s nem elsősorban — a széplelkűeknek, sokkal inkább a gondolkodóknak üzen. Mert a bánat, s egyben az átlátszó tisztaság igénye a most látható művek tanúsága szerint egy „robbanás előtti remegéssel” vezeti az alkotó kezét. J. A. 2 Kass János: Hölgy aranyban ’96 A Magyarors Honfoglalás 1100 Mai események MTA Kongresszusi Terem: Asko együtt vezető: Szenthelyi Miklós. Közreműködés (Hollandia) hangversenye. Közreműködik: Lendvai József (hegedű). Vezényelő dik: Marianne Pousseur (Belgium). Vezér Kocsis Zoltán. nyel: Oliver Knussen (Nagy-Britannia). Barcs: Kiállítás Ember és természet a MU Színház (a Lágymányosi Közösség Dráva mentén címmel,gi Házban): a III. Pro Futuro Pályázat Jászberény: A magyar Szent Korona díjnyerteseinek estje. Sárkány Sándor: méretazonos másolatának bemutatása. Rebeke — képzőművészeti színház. Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum — Zeneakadémia. Magyar Virtuózok Ka- Kard és kereszt Veszprém megye törtémarazenekar hangversenye. Művészeti netében a IX—X. században. StUpsib TWÚ A GYŐRI BALETT VENDÉGJÁTÉKA Kiút a kelepcéből A Győri Balett szereplése Pesten, a Táncfórum keretében, ismét meggyőzött arról, hogy nagy drámából, művészi kelepcéből a tudatos művészi szerepépítés a kiút. Ez elvezethet olyan sikerhez, amelynek most a Fővárosi Operettszínház nézőterén lehettünk tanúi. Három darabot mutattak be, kettő ismert volt számunkra. A nyitómű a Könnyek tengere, mely Mahler Gyermekgyászdalok megrázó hatású zenéjére épült, Libor Vaculik koreográfiája és Gombár Judit díszlet-jelmeze segítségével idézte meg az anyai fájdalom bensőséges rezdüléseit és a gyötrelmek nyilvános felmutatásának megrázó látványosságát. Bombicz Barbara mozgássá emeli a lélekindulásokat, a tánc nyelvére fordítja le a kimondhatatlant, a rettenetét. A zárókép érzelmi ereje egyenesen gondolati remeklés. A második darabot Paco de Lucia zenéjére Robert North koreografálta. A vizek világát a flamenco ritmusaival fejezte ki; a mozgások révén a dal, a muzsika hullámain a vizek játékának költészetét is megidézte e táncremek. A legnagyobb várakozás a Petruska premierjét előzte meg, nem véletlenül, hiszen ez a balett születése óta (1911) minden nagy koreográfus számára kihívás, erőfelmérő vállalkozás, egy stíus meghódításának drámai és eny mutatványa. A Fokin által *“ celebrált párizsi bemutató ~101 után ezernyi változat ké Pp szült. Tudjuk, hajdan más ILV stíluseszmény jegyében szó- ÁlV letett a koreográfia, Sztra- 1 vinszkij is népi, groteszk, játékos elemekből építke- 21zett, a színre vivők Petruska alakjának megfogalmazásában az oroszos népiséget és a játékosságot keresték. Most £ egy fiatal orosz vendégköre-^5 L ográfus, Dmitrij Simkin új p , felfogású produkciót alko-'rA —■ - tott, Petruskában — táncosa^" ként is — a különc tragédi- fJt-tE ' áját jeleníti meg, aki áldo- ^ zatává, játékszerévé válik a_i varázslónak (Müller Ervin), '"fj \ Gloria von Berg díszleté- I ízben, jelmezében a monu- '4 V mentalizált zsarnokra emlé- Vk. fkeztető figura nyomasztó*^ jelenléte mindvégig befo- _o lyásolja a játék pillanatait, C^T a Petruska és a varázsló kör közötti párviadalt. Mindemelett ty lett Simkin az iszonyat pillanatait, a lelki megtörette-C-5 ( tést, a tragikus társadalmi közeget sok stíluselemmel V fL fűszerezi, bizarr, tragikomi-izikus ízeket kever a játékba. v-F míg a történetet eljuttatja a , í halk, megrázó végkifejletig. 1 A fiatal orosz vendégmű- A F rész bemutatkozott már nálunk az Operában táncos- X-, - ként, most koreográfusként 5 ^ és táncosként egyszerre igaz'C ^ vzolta művészi kvalitásait. V Nemcsak személyes sikert y "C aratott, de egy balettegyüt- f atest is sikerhez vezetett... Illés Jenő