Esti Kurir, 1925. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
Vasárnap, fesrti F 1 Crkcsárk ikNem lehet a munkanélkülieket kilakoltatni, ha nem tudnak házbért fizetni Akármilyen csodálatosan is hangzik , ezt a megértő és bölcs intézkedést valóban a kormány bocsátotta ki. És mi most csak azt szeretnék, ha pontosak Finicióval meghatároznák, hogy ki a munkanélküli. Mert kétségtelen, hogy a „munkanélküli": békebeli fogalom. Békében, ha valakinek volt munkája, az meg tudott élni, ha nem volt munkája, nem tudott megélni. A munkanélküli szót tehát olyasvalakire alkat utazták, aki munka híjján nem tudott a keresőjéből megélni. Ma azonban egy kicsit eltolódtak a fogalmak határai. Ma az, akinek nincs munkája, még nagyon jól megélhet, viszont akinek van munkája, majdnem sohasem tud munkájának ellenértékéből megélni. Keserű igazsággá vált az anekdota a két beszélgető úrról, akik közül az egyik azt kérdezi : — Miért nem dolgozol? — Mert akkor nem érek rá pénzt keresni — feleli a másik. Fizetésünkből nem tudunk megélni és így, bár munkával tele vagyunk mind, mégis munkanélkülieknek nevezhetjük magunkat a szó békebeli értelmében. És akkor tisztelettel megkérdezzük : kit nem lehet kilakoltatni ? Azt, aki nem dolgozik, vagy azt, aki dolgozik, de a házbérét a keresetéből nem tudja megfizetni ? Úgy tetszetősebb, de így igazságosabb. Strausz István tegnap költségvetési beszédet mondott a nemzetgyűlésen és költségvetési beszédében felpanaszolta hogy mekkora összeget tesznek ki a különböző ..titkos falapok*". Megdöbbenéssé látta az ember, hogy körülbelül 25 milliárdot. Hát ez valóban sok. 25 milliárd titkokra ez alighanem meghaladja ennek a kicsiny országnak a teherviselő képességét. Mert utóbbre miféle titkok vannak itten? És ha vannak, akkor miért kerülnek pénzbe? Egy nagy részükért talán még szívesen fizetnénk, hogy kiderüljenek, nem hogy titokban maradjanak. De félretéve a tréfát, valóban nehezen tudjuk elképzelni, hogy az ország legmagasabb funkcionáriusainak oly sok pénz kellene titkos célokra. 25 milliárd nem kicsiny összeg, most majdnem kétmillió békekoronának felel meg. Kétmillió, ha valaki visszaemlékezik, horrendízs összeg volt békében. Nem nagy tényező egy ország költségvetésében, az biztos, másfelől azonban ahhoz sok, hogy titokzatos célokra adják ki. Egyáltalában nem igen látja az ember értelmét a titkos alapoknak, mikor egy közfunkcionáriusnak minden cselekedete a nyilvánosság ellenőrzése alá tartozik. Hát még elszámolás azokról a pénzekről, amelyek felett az intézkedés az ő hatáskörébe tartozik. Bizonyos, hogy nem jó hatást lesz ilyesmi és aligha alkalmas arra, hogy növelje a bizalmat a kományzat iránt. Petrovácz Gyula nemzetgyűlési képviselő — van-e ki e nevet nem ismeri, — úgy akarja megrendszabályozni a passzív ellenzéket, hogy megvonná tőlük képviselői tiszteletdíjukat. Nem akarunk most arról beszélni, hogy helyes-e vagy helytelen a passzivitás álláspontja. Aki csinálja, az csinálja minden bizonnyal legjobb lelkiismerete és meggyőződése szerint és hiszi, hogy ez az út vezet a legtöbb politikai eredményhez. De bizonyos, hogy akár helyes, akár helytelen, az, amit Petrovácz képviselő úr — van-e ki e nevet nem ismeri — javasol, az politikai szempontból képtelen, gyermeteg és sületlen dolog. A politikai harcnak nem lehet célja egymás orra alá való borszövés és még kevésbé lehet elvek harcára retorzióval felelni. Petrovácz képviselő úr arra való hivatkozással akarja a passzivista képviselők tisztdeldiját megvonatni, hogy ezek a képviselők távol a nemzetgyűlés üléstermétől, nem dolgoznak az ország érdekében. De fel kell vetnünk a kérdést Petrovácz képviselő úrral szemben. Nem gondolja, hogy’ a munka és munkateljesítmény nagyon relatív fogalmak? Apponyi Albert gróf. — hogy példát említsünk. — akkor is használ az országnak, ha történetesen nem megy el a nemzetgyűlés ülésére, csak egy külföldi világlapba nyilatkozik. Petrovácz képviselő úr pedig, — hogy egy másik példát említsünk —, akkor sem használ sokat, ha egész nap Lent is van az ülésteremben, vagy órák hosszát szónokol. Sőt meg merjük kockáztatni még azt a kijelentést is, hogy ő és politikai pártja többet árt aktivitásával az országnak, mint bárki a maga passzivitásával. Hát így vagyunk ezekkel a relatív fogalmakkal. Hálószoba ebédlőtondlja komplett I a És milliótól 4V, milliótól A Komplett úri szoba 8 milliótól 44 AfiffPASSII Üt 59 Bejárat az Eötvös utcából, tj HK!t£! Q90JF öl öt. Vidékre csomagolva Miért nem törődik Márffy a halálos ítélettel? Különben érdekes, hogy mások előtt ebből semmit sem mutat a halálraítélt merénylő. Megkérdeztem egy egyszerű rabot, akinél, többször volt alkalma Márffyval beszélgetnie — Mit mondott Márffy magának az ítéletéről ? — A Márffy úr ? — így kezdi a rab mondókáját. Érdekes, hogy itt bent a fogházba a rabok mind, az írnokok, meg a fogházőrök is, mindig így mondják : Márffy úr! Tehát: .— A Márffy úr sokszor’említese, hogy őt sose fogják kivégezni. — Miért ? — kérdezem. — Azt mondta nekem, nem merik őt kivégezni, mert abban a pillanatban az ébredők lerombolják a Dob uccát meg a Bombáért accát, a Maikoxről akasztói* alá viszik. . Úgy látszik, ez a hit kölcsönöz Márffynak annyi lelkiéről, hogy valóban nem igen láttam rajta a halálra ítéltek borúját, lépelődését. Hitel a kaszinóból A rabok, különösen a vizsgálati foglyok, élelmezhetik magukat kívülről is, engedélyivel. Különben reggel korán a reggeli rántott leves, délben az ebéd leves és főzelék, este rántott leves. Hetenként egyszer az ebéd főzelék helyett főtt tészta. Vasárnap húsleves és marhahús. A fogházzal szemben van a Koháry utcában a Lipótvárosi Demokrata Kör. Ennek étterméből hozatnak a módosabb foglyok ennivalót."Úgy látom, a vendéglős már alaposan berendezkedett a foglyok ellátására. Kékmázas ételhordókkal bonyolítja le a forgalmat. Ebben küldi be a fogházba délben a nagyon kitűnő konyhára valló sültet, főzeléket, befőttet ebédre s valami ellehetőt vacsorára és reggelire. Az ételhordón kartonlap, rajta : Fischer Jenő vendéglős. Lipótvárosi Demokrata Kör, Koháry u. 2 Ugyanezen a kartonlapon olvasható annak a fogolynak a neve is, akinek a vendéglősnél megrendelték a kosztot. A legkedvesebb az, hogy Fischer vendéglős, anélkül, hogy bármikor látta volna kuncsaftját, teljes bizalommal hitelez a Markó ucca lakóinak, sokszor egészen a kiszabadulásukig is. A legelegánsabb fogoly A legelegánsabb lakója a markóuccai fogháznak Kovács Ákos. Az alacsony fiatalember modernül szabott fekete zakkóban járkál. Mindig tiszta, kemény gallér van rajta, divatos nyakkendővel. Állandóan frissen borotvált, arca fehér púdertől hamvas. Teheti, hiszen most ő a „borbély-írnok". Ugyanis három fogoly borbély boretválja a rabokat. Kovács Ákos vezeti a jegyzéket, amelyben a borotválandókat nyilvántartják. Kovács Ákost, igazgató úrnak titulálják, mert ő a Terézvárosi Divat- és Textiláru rt. igazgatója. Keservesen panaszolja: — Itt vagyok társammal, Vidor Rezsővel együtt. Hitemre mondom, 8 milliárd aktív vagyonúnkkal szemben csak1 milliárdt passzívánk. Hiszen a mai pénztelen világban nem csoda, ha a hitelezőink számára, sajnos, nem tudtunk mobilizálni megfelelő tőkét. Feljelentettek minket, pedig ha az üzletet tovább vezethetnénk,behajthatnánk kintlevőségeinket s hamarosan rendezhetnénk adósságainkat. A foghály-borbély irodájában tartják nyilván azokat is, akik tárgyalásra kerülnek. Legelső sorban minden reggel azokat a rabokat borotválják meg, nyírják, vagy fésülik, akiknek tárgyalásra kell menniök. Ezért oly rendes,tiszta és kifogástalan minden bíró előtt álló rab. s Riporter-bálon ha szép FRAKKINGET 19 "BT LM*. fehéramusped-A,álista készítette IV., Károly körút 3. 3. oldal HÁROM NAP TAPASZTALATAI A MARKÓ UTCAI FOGHÁZBAN POGROMOT ÍGÉR MÁRFFY, HA VÉGREHAJTJÁK A HALÁLOS ÍTÉLETET Mi lesz Márffy utolsó kívánsága? — Viccek Márffy nyakáról — Ledererné fürdőkádjában A Markó utcai fogház minden új lakója rendes orvosi vizsgálat alá kerül. Fogházőr kísér le a földszintre. Nagy tábla az ajtó mellett, rajta: Dr. ÖTVÖS JÓZSEF egészségügyi tanácsos A fogházorvos ferencjózsefkabátos, eszes, szakállas öregúr. Már évtizedek óta őre a beteg foglyoknak. Szeretik a rabok az öregurat, mert mindenekelőtt ember és orvos. Mikor eléje kerültem, már egy éjszakát töltöttem a vaságyas szalmazsákon. Mondom : — Fáj a fejem, tanácsos úr. Kezembe nyom egy piramidont. Már kísérnének el. Mégis ott maradok. — Mi a baj még ? Félnapja voltam már lakója a fehérre meszelt cellának. Szerettem volna lejutni a fürdőbe, hogy közelről láthassam a fogház szárjait. Szenvedő arcot vágtam s felemeltem kínosan a karomat. Jaj, doktor úr. — mondtam —, erős csúz kínozza a karjaimat. — No mit akar? — kérdő szeretettel. — Szeretnék meleg fürdőt. Erre a doktor úr írnokával kiállíttat egy fürdőt elrendelő cédulát. Aláírja. Megyünk. A fogházban van ugyanis egy fűtött fürdőhelyiség. A rabok csak kéthetenként mehetnek a fürdőbe s ott a szabályozható fuss alatt tisztálkodnak. Egyébként csak orvosi rendeletre, engedéllyel lehet fürödni. A fürdőben Márffyval és Esküdttel Délután levezettek a fürdőbe. „Véletlenül éppen ott fürdőd Márffy József és Esküdt Lajos is. A meleg helyiségben két fürdő rab mesterkedik. Fogházőr ül egy széken. A gőzfürdőé homályban három cinkkád, festetlenül. A három kádat fapalánkok választják el Márffy és Esküdt vidáman vetköződnek Semleges csip-csup dolgokról lefetyelnek ékelődnek. Gyorsan nyakig belemerülnek a kádba. Kis padon levetkőzöm. Alig vagyok a vízben, rám szólnak tréfás hangon. — Na, szerkesztő úr, a maga kádjában fürdött tegnap Lederer Gusztávné. Azt akarták kipróbálni — hallom kuncogásukból —, vájjon irtózom-e tovább fürdeni". Szomszédaim, akik most már testileg is levetkőztek előttem, halkan beszélgetnek. Hallom, hogy a halálról, akasztásról, kivégzésről folyik a szó. Gyorsan leszappanozom magam, megtörülközöm, sietve felöltözködöm. Odaállok Márffy kádja elé. Kíváncsian figyelem a lemeztelenedést halálraítélt visszatükröződő gondolatait a halálról. Márffy megdöbbentően derűsen beszél a halálról. A fürdőmester is beleéled a beszédbe: — Márffy úr, a múltkor már megviszgálták, hogy milyen erős a nyakat Márffy nevet a vaskos tréfán. Majd hangosan, kétszer is megismételve, kijelenti: — Az utolsó kívánságom az lesz, hogy Esküdt Lajos jelen lehessen a kivégzésemen. Ezt Esküdt iránt érzett nagy szimpátiája jeléül mondja. Aztán így folytatja ezt a témát: — Mert a halálraítéltnek három utolsó kiánságát teljesítik. A három közül Esküdt ma gondolok egyik kérésemmel. — Bármit kívánhatok majd, — folytatja Márffy — csak azt nem, hogy halasszák el az elvégzést. E pillanatban, úgy látszik, bármennyire nem hisz Márffy a halálos ítéletben, mégis foglalkozott az irtózatos gondolattal. Ezt csak ebben a rövid pillanatban árulta el. Ha valakinek valami panasza van, kihallgatásra jelent kezi. A kihallgatáson, mint a kaszárnyákban, sorba állnak a foglyok és Görsy István fogházgondnok meghallgatja a kívánságokat, panaszokat és a fogházszabá lyok értelmében, a lehetőség szerint emberségesen intézkedik. Az egyik női cellában szövőszéket láttam. A foglyok mesterségüket űzhetik a különféle foglalkoztató műhelyekben. A legöregebb fogoly A legidegesebb fogoly a Divat és Textil másik igazgatója, Vidor Rezső. Most írnak a harmadik emeleten. Az emelet lakói ő tartja nyilván, ő könyveli el őket, ügyel minden rendelet, idézés, elővezetés és intézkedés betartására. Vidtor kezében — többször láttam, amikor a lépcsőn elhaladtam a harmadik emeleten — nagyon idegesen rángatódzik a ceruza. Állandóan családjára gondol. azt írta a feleségének : — Mindig csak te, meg a drága gyermek van az eszemben. Kérlek, ne küldjétek be nekem ennivalót, félek, hogy magatoktól vonjátok meg a falatokat, inkább nektek jusson, mint nekem. Csak amit tapasztaltam A fogházban nagy a fegyelem, a szigorú ellenőrzés. A fogoly leleményessége azonban apró kis lopott enyhítésekkel könnyít a sorsán. Amikor eltávoztam, odasúgta valaki : — Csak rosszat tessék írni, mert az a jó nekünk. Ila jót ír, megint megszigorítanak mindent. De én csak azt írom meg, amit láttam és hallottam, amit tapasztaltam. Amikor már mindent feljegyeztem, a harmadik napon hallottam . — Parancs érkezett, vigyázni kell, hogy a szerkesztő úr még véletlenül se találkozzék, ne beszéljen senkivel. Erre jól rágomboltam noteszemre a zseb hajtókáját. Már minden a zsebemben volt. Páll József- Akit a szegedi kormány nevezett ki címzetes alhadnaggyá Szeged, január 29. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Érdekes becsületsértés! perben hozott ítéletet a szegedi törvényszék. A pert az ügyészség a honvédség tisztikarának sérelmére elkövetett becsületsértés vétsége miatt indította Szarvas Ignác dr. budapesti ügyvéd ellen. Szarvas Ignác dr. a szegedi 5-ik honvéd gyalogezredben teljesített szolgálatot a háború folyamán, végigjárta az összes frontokat, majd később 1919 nyarán az elsők között volt, aki belépett a Szegeden megalakult nemzeti hadseregbe. A szegedi kormány ezért címzetes alhadnaggyá nevezte ki. Későiül 1923 tavaszán a honvédelmi miniszter ettől a rangjától megfosztotta. Az ügyvéd erre levelet írt a szegedi polgármesternek és elkeseredetten tiltakozott az ellen, hogy rangjától őt megfosztották. Levelében megemlítette, hogy a nemzeti hadsereg tagjainak akkor kedvezményeket ígértek és szerinte mindezt csak a konjunkturalovagok kapták volna meg, de nem azok, akik vérüket áldozták. A levél további részében ilyen kitételt használt . ..Ha még egyszer szükség lenne ránk, hogy a zupásoknak kikaparjuk a tűzből a gesztenyét, akkor mi nem megyünk velük, csinálják egyedül a zupások.“ Ezt a kitételt az ügyészség inkriminálta. Az ügyvéd végül azt is kijelenti levelében, hogy családjában kétszáz év óta nem fordult elő zsidó. „Ha lett volna zsidó köztünk, — írja. —■ kormányfőtanácsosi rangra emeltek volna" föl, vagy lovas tengerésznek nevezett volna ki a kurzus, de így, mint buta gól, nem kaptam semmit". A főtárgyaláson az ügyészségi a leütök vádbeszédében kijelentette, hogy a honvédség tisztikarára lealacsonyító a zupáé kifejezés. A bíróság bűnösnek mondotta ki a vádlottat a becsületsértés vétségében és ezért 600.000 korona pénzbüntetésre ítélte. Szarvasi Ignác felebbezett