Esti Kurir, 1925. szeptember (3. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-01 / 195. szám
........................................................................................................................................................................................................................................... ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K, HÉTFŐN TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. 3000 K JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 D UCC AV IIÁRONY KIADÓHIVATAL: VIL KER., KERTÉSZ UCCA 24—28 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA HIXX XVLI JL TELEFONSZÁM: JÓZSEF 156-20 III. ÉVFOLYAM - BUDAPEST, 1925 KEDD SZEPTEMBER 1 ♦ 19 5. SZÁM NEM LESZ ANKÉT ." hét vitézek kimentek vala a pusztába, hogy megöljék a sárkányt. Oda is értek hozzá. A sárkány aludt. A hét vitézek kivonták kardjukat, hogy halálos csapást mérnének a szörnyeteg fejére. — Te oda állj, — mondta az egyik — én meg ide, ti errefelé, ti meg arra. — Nem jó lesz, — mondta a másik — én állok ide, te oda, a többiek meg amoda. A harmadiknak ez sem tetszett. Leültek hát tanácskozni, hogy miképpen volna legalkalmasabb megtámadni a sárkányt. Szó szót követett, mind hevesebb, mind hangosabb lett a civódás, míg végre a sárkány is felébredt Egy darabig érdeklődéssel figyelte a vitát, azután hirtelen megrázta magát, taraja hegyéig elvörösödött, egy feje helyébe, hét nőtt és minden tekefória nélkül bekapta a hét vitézeket. Eddig az együgyű, de tanulságos angol népmese. A hét vitézek — lehet, hogy nem is voltak éppen heten — nálunk is elindultak, hogy megölnék a sárkányt, akit is neveznek drágaságnak. De, ha az egyik ide akart állni, akkor a másik oda, ha a másik ide, akkor a harmadik amoda. Nem tudtak megegyezni. A népjóléti miniszter — az egyik vitéz — ebben látja a drágaság okát, a kereskedelmi miniszter — a másik — abban. Csak ott különbözik a mi történetünk a gyermeki angol népmesétől, hogy nálunk — még csak le sem ülnek vitázni a vitézek. Ankétnek kellett volna lenni. Sok halogatás után ma. Ha nem is sok, nem is túlzott reménnyel, de vártuk. Vártuk, hogy miniszteri nyilatkozatok, kormánykommünikék, többségi párti vélemények után végre leülnek zöld asztalhoz az „illetékesek" és ha mást nem , de kimutatják okát a drágaságnak, amelyről éppen egy miniszter szájából hallottuk, hogy indokolatlan. Mi az oka, mi lehet titkos táplálója ennek az indokolatlan drágaságnak : ezt szerettük volna megtudni végre, ennyit vártunk a mai ankéttól. De nem lesz ankét. Miért ? Ezt nem lehet biztosan tudni. Van ugyan magyarázat, de a hivatalos magyarázatot szakkörök érthetetlennek és „indokolatlannak" tartják, a nem hivatalos, suttogó magyarázatokat pedig hivatalos helyen minősítik pletykának. A népjóléti minisztérium állítólag a kereskedelmi miniszter feladatának tudja az ankét összehívását és megrendezését, a kereskedelmi minisztérium szerint viszont a népjólétre tartozik ez. Egyik nem akarja tudni, hogy mit csinál a másik és egyik nem vállalja, amit a másik elmulaszt. Ankét tehát nem lesz. Még ankét sem. Akárkinek kellett volna is összehívni : mára már nem hívták össze, vagy elhalasztották, vagy elfelejtették, vagy nem tartották fontosnak, vagy nem merték összehívni. Kiki tetszése szerint válogathat az okokban, magyarázatokban, kombinációkban. Hiszen az úgy sem fontos. Fontos az eredmény, helyesebben , hogy nincs eredmény. Csodálatos dolog ez az apátia. Ó, nemcsak a drágaság kérdésével vagyunk így. Botrányok pattannak ki, visszaélések lepleződnek le. A szenzáció — igazi és véresen komoly szenzáció — felröppen, azután hangtalanul, nesztelenül esik vissza a magyar közélet vigasztalan homokjára. Egy napig, néha csak órákig, akkor sem a közérdeklődés, vagy közérdek tartja fenn, hanem saját explozív ereje. Azután lehull, elfekszik, megfeledkeznek róla. Akiknek jó okuk van rá, nem bolygatják, akiknek nem ügye , elmennek mellette. Mostitt volna a drágaság kérdése. Nem is most, mert hiszen — sajnos — hosszú esztendők óta megvan már, de, mint mérges kelevény most érett meg fájdalmasan és elviselhetetlenül naggyá. És kezdődött nagy izgalommal. Sajtó, közönség, politikai aréna egyaránt érdeklődtek, foglalkoztak vele, próbálták tapogatni, megállapítani. Konzíliumot is ígértek felette, neves professzorokkal, tanárokkal. S kis doktorok addig is leadták véleményüket. De a nagy operáció, majd a nagy konzílium, a nagy ankét után következik csak. Azután kitűzték a napot, azután elhalasztották a napot, azután újra kitűzték, azután ... nos igen , azután ismét elhalasztották. Mint ma megtudjuk , bizonytalan időre. Hétfő helyett keddre. Azután a bizonyos : holnapután kiskeddre. És a közvélemény — attól tartunk — ezt is tudomásul fogja venni, azzal a szelíd türelemmel, amelyre financiális és szociális kormánypolitikánk oly jól megtanította az utóbbi esztendőkben. Nem is fogja okát kutatni, nem is fogja fejét törni, hogy miért. És talán örök titok marad, hogy azért nincs ankét, mert az illetékes urak nem mernek leülni a zöld asztal mellé. A zöld asztal üres marad, mert a körülrakott székek gazdáinak nincs mondanivalója és nagy pápaszemén kívül nincsen medicinája. Nem tudnak segíteni és mert nem tudnak — nem is akarnak. A népjóléti miniszter úr kijelenti, hogy a drágaságot nem lehet letörni. Persze, hogy nem lehet, főleg, így nem lehet. Nem lehet, ha az állam maga drágít meg mindent és röpíti fel az árakat elérhetetlen magasságba. Nem lehet segíteni, ha csak azt nézik, hogy ki mire illetékes és egymás közt dobálják a labdát. De bezzeg lehetne segíteni, ha energikus kézzel, szakemberek bevonásával, az állami terhek csökkentésével, eréllyel és akarattal lógnának hozzá. .... Ha kezükben kard volna a vitézeknek és valóban azért mennének ki a pusztába, hogy merüljék a sárkányt. De a mi vitézeink még vitázni sem ülnek le ... BETHLEN MEGLÁTOGATJA RIPKÁT FONYÓD,BÉLATELPEN ------ * 1— ■ Két minisztérium vitája között elveszett a drágasági sínkét ------------w|Slfl/vr------------ A beruházási program megállapításánál túlságosan sok érdeket vettek figyelembe — Már a Nemzeti Bank őrzi a városok pénzét Politikai körökben nagy érdeklődéssel fogadják azokat a híreket, amelyek az utóbbi időben beavatott körökből származnak és amelyek szerint Bethlen István gróf miniszterelnök két héten belül, előreláthatóan 10 ike táján visszaérkezik a fővárosba és átveszi a kormány vezetését. Több kormánypárti képviselő úgy tudja, hogy a legközelebbi minisztertanácson Bethlen István gróf miniszterelnök még nem vesz részt, a rákövetkező kormánytanácskozáson azonban már Bethlen István gróf fog elnökölni. Ma politikai körökben a miniszterelnökről az a hír terjedt el, hogy a legközelebbi napokban Fonyód Bélatelepre utazik, ahol Ripka Ferenc főpolgármester vendége lesz. Érdeklődtünk ebben az ügyben a kormányhoz közelálló helyeken, a hír valódiságát azonban nem sikerült ellenőriznünk, mert a legbeavatottabbak sincsenek tájékozva a miniszterelnök legközelebbi terveiről. Sokat beszéltek az elmúlt napokban a népjóléti miniszter által állítólag tervezett drágasági ankétről. Az elmúlt hét folyamán például határozott formában híresztelték, hogy a népjóléti miniszter szombatra tervezte a drágasági ankét egybehívását, azonban zalaegerszegi utazása miatt hétfőn délután négy órára halasztotta. Munkatársunk ma a népjóléti minisztériumban érdeklődött a drágasági ankét sorsa felől. Illetékes helyen közölték munkatársunkkal, hogy ma délután nem lesz a népjóléti minisztériumban semmiféle ankét. Különben is a drágasági ankét időpontja egészen bizonytalan, sőt nem lehetetlen, hogy egyáltalában sor sem kerül a drágaság kérdésében semmiféle megbeszélésre. Vass József népjóléti miniszter ugyanis a drágaság kérdésében arra az álláspontra helyezkedik, hogy a drágaságot nem lehet letörni, a közszükségleti cikkek árának alakulásába semmiféle intézdéssel sem lehet beavatkozni, a drágaságot megállítani, illetve az élelmiszereket olcsóbbá tenni csak úgy lehet, ha az érdekeltségek maguk foglalkoznak testülteik keretében azzal a kérdéssel, hogy melyik közvetítő tényező hibás az árak feltörésében. Az érdekeltségek körében is sokat foglalkoznak a drágasági ankét kérdésével. A kereskedelmi egyesületek és testületek vezetői a mai napon telefonon és személyesen is érdeklődtek a népjóléti minisztériumban a drágasági ankétről, azonban azzal utasították el őket, érdeklődjenek a kereskedelemügyi minisztériumban. A kereskedelemügyi minisztériumban viszont azzal hárították el az érdeklődést, hogy a drágasági ankét terve a népjóléti minisztériumban merült fel, Walkó Lajos kereskedelmi miniszter nem tesz kezdeményező lépést. A városok kölcsönének első részlete már megérkezett a Nemzeti Bankhoz Pénzügyi és gazdasági körökben valóságos konsternációt keltett az egyik hétfői reggeli lapnak az a híre, hogy a városok kölcsöne megbukott, mert a Speyer bankház, a tízmillió dollár kölcsön még hátralévő ötmillió dolláros részét nem tudja elhelyezni. Minthogy a városok különböző munkálataira iráányozták elő ezt a kölcsönösszeget és így ennek a gazdasági élet körforgalmába való bevitele gazdasági életünknek, mértékadó tényezőit közelről érdekli, szükségesnek tartottuk, hogy a legilletékesebb helyre, a pénzügyminisztérium városügyi osztályához forduljunk felvilágosításért. Lukács Ödön miniszteri tanácsos az ügyosztály vezetője a következő rendkívül erélyes cáfoló nyilatkozatot adta kérdésünkre : — A Reggel című lap közlése minden alapot nélkülöző tendenciózus koholmány. Ezzel szemben hivatalos nyilatkozat is meg fog jelenni, amely leszögezi minden állítás valótlanságát. Egyszersmind jelzi, hogy az illető lap felelősségre vonása iránt a pénzügyminisztérium a szükséges intézkedéseket meg fogja tenni. Lehetetlenség ugyanis, hogy az ország közhitelének rontására irányuló ilyen közlemények napvilágot láthassanak. Csodálatos ez a könynyelműség, amely ilyen híreket kolportálni merészel. Mindezekkel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a városok kölcsönének ügyében a való tényállás az, amit a legutóbb egy nyilatkozatomban is kifejtettem, hogy tudniillik a Speyer-bankház a városok kölcsönének eredményéről október 15-én köteles elszámolni. Hogyan lehet tehát a kölcsönakció meghiúsulásáról már most beszélni? A kölcsön első részlete teljesen szabályszerűen megérkezett, a második részlet folyósításának október 15.-ig kell megtörténnie, amikor a kölcsönjegyzés eredményéről a cég beszámol. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank a következő nyilatkozatot teszi ebben az ügyben: " A mai reggel lapokban ismét megjelent az a hír, hogy a magyar városok kölcsöne meghiúsult. Mindezen kölcsönkötvények tulajdonosainak trösztje, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, kötelességének tartja kijelenteni, hogy a Speyer et Co. cég kötelezettségének rendben eleget tett, a kölcsön esedékes részét átutalta és az a Magyar Nemzeti Banknál a kormány és a Pesti Magyar Bank mint tröszt közös számláján rendelkezésre áll. Minden ehhez fűzött ellenkező értelmezés teljesen alaptalan. .Ára 3000 korona Szterényi József báró a beruházásokról és a főbiztos legújabb jelentéséről A beruházási program nyilvánosságrahozatala nagyon vegyes érzelmeket keltett a gazdasági élet különböző faktoraiban. Különösen az építőipar panaszkodik nagy sérelméről, ami azáltal érte, hogy túl kis százalékban részesült a beruházási kölcsönből, holott ennek az iparágnak intenzív foglalkoztatása egész sereg más iparágat munkához juttatna. A beruházási programról kérdést intéztünk Szterényi József báróhoz, aki az Esti Kurír munkatársának a következőket mondotta : — Beruházásokkal úgy vagyunk- hogy amíg nem volt meg, mindenki ettől várta a gazdasági élet fellendülését. Most, hogy megvan, alig van valaki, aki meg volna vele elégedve. Ez nem ritka tünet nálunk, de jellemző. Ira ma egy éve, a szanálási akció megindulása ptán, valaki azt merte volna jósolni, hogy az ország egy év múlva száz millió aranykorona, vagyis ezerötszáz milliárd papírkoronát fordíthat beruházásra, arról nem tételezte volna fel senki, hogy józan. Ma pedig keveseltetik ez az összeg. Az ország szükségletéhez kevés, helyzetében azonban nagyon számottevő.