Esti Kurir, 1926. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

LESZ-E MÁR VÉGE Négy hétig tartott az ügyészség nyomozása. Négy hétig folytak zárt ajtók mögött a tanú­­kihallgatások, amelyeket órákig tartó tanács­kozások előztek meg a miniszterelnökségen, az igazságügyminisztériumban. Most itt van az eredmény. Az ügyészség nyilvánosságra hozta a frankhamisítás bűnügyében szerkesz­tett vádiratát, amellyel vádat emel Windisch­­graetz Lajos herceg, Nádosy Imre és társai ellen. Türelmetlenül vártuk ezt a pillanatot. Ettől reméltük, hogy ez a szégyenletes ügy végre lekerül a világ érdeklődésének napi­rendjéről. Ettől reméltük, hogy újra szégyen­kezés nélkül tudjuk átlépni az ország határát. Nem a bosszú vezetett bennünket Hiszen a megvádolt emberek túlnyomó többségét sze­rencsétlen áldozatnak tartjuk. Az ország becsületének és hitelének az érdekében köve­teltük, hogy ez az ügy az igazságszolgáltatás útján végre teljes egészében napfényre ke­rüljön. A veszélyektől?­ akartuk megmenteni az országot. Mert csak a vak nem látja az ör­vényt, amelynek a szélén táncolunk hetek óta. Külpolitikai konfliktusba keveredtünk. A gazdasági élet mintha gutaütés érte volna, megbénult az egész vonalon. Külföldi hiteke­ket felmondottak, belföldi hiteleket m­egszo­rítottak. Két és fél évig tartott a szanálás keserves időszaka, amelyért a magyar társadalom min­den rétege mérhetetlen áldozatokat hozott. Az utat, amelyet eddig megjártunk, az ön­g­yilkosok, a tönkrement exisztenciák mér­etétlen sorsa jelzi. Két és fél év után most jutottunk oda, hogy az államháztartás egyen­súlyának biztosítása után végre megpróbálhat­juk a magángazdaság megritkított sorainak talpraállítását. És most egy ostoba, gonosz bűncselekmény éveknek minden munkáját és áldozatát veszélyezteti. Tudtuk,­ hirdettük, hogy ez ellen a veszély ellen csak egy orvos­ság van. A frankhamisítás bűnügyének kímé­letlen kinyomozása, minden részletének őszinte feltárása. Hivatalos külképviseletünk­től kezdve az országnak legkisebb polgáráig, mindenki azt hirdeti: ez az ügy nem a ma­gyar nemzetnek az ügye. Csak eltévelyedett fiaié a szégyen. Ezt kellett szem előtt tar­tania mindenkinek, akinek ebben az ügyben szava volt. Ezért kellett nyomoznia a királyi ügyészségnek is és ezt az eredményt kellett volna biztosítania a most kiadott vádiratnak.­­A vádiratnak le kellett volna zárnia azt az ideges, önmagát huszonnégy óránként meg­cáfoló nyomozást, amelynek eddig tanúi vol­tünk. Hiszen a vádirat kiadásának ténye ön­magában véve a nyomozás befejezésének és sikerének megtörténtét jelenti. Ezért nem kell vizsgálat, mert a nyomozás önmagában is ele­gendő adatokat és bizonyítékokat produkál a bűncselekmény felderítésére. De vájjon így van-e? Vájjon kiderítette­ a bűncselekményt a le­folytatott nyomozás, a vádirat tanúsága sze­rint?" Ez az a kérdés, amely feleletet vár. Nem tőlünk. Mi akkor volnánk boldogak, ha azt írhatnánk, hogy a nyomozás befejezése egyet jelent az igazság kiderítésével. Nincs több áldozat, nincs már ok az izgalomra. De itt nem a mi feleletünk a döntő, hanem az egész világ ítélete. És ez az ítélet már el­hangzott akkor, amikor a vádirat kiadásával egyidejűleg megindult az új kihallgatások sora. Tehát még mindig nincs vége. Nincs vége a nyomozásnak és így nincs vége lealázó helyzetünknek sem. A francia rendőri köze­gek jelenlétében továb­b folyik a nyomozás. És meg kell vallanunk őszintén, hogy ennek az új nyomozásnak most már nem a francia közegek erőszakoskodása, hanem az ügyészi vádirat kétségbeejtő hiányossága ad jogo­sultságot. Mert micsoda nyomozás az, amely tehetetlenül áll a kérdések egész tömegével szemben? Nem tudja felderíteni, a bűncselek­mény elkövetésének célját. Röptéi­e megálla­pítani a bűncselekményt kitermelő személye­ket. Nem tudja felderíteni a cselekmény el­követéséhez használt eszközök eredetét, megszerzésének módját, jelenlegi sorsát. Te­hetetlenül áll szemben egy csomó hamis út­levél eredetének kinyomozásával. Kénytelen megállapítani, hogy az útlevélosztály főnöke Nádosy utasítására hamis útleveleket állít ki, de a felsőbb utasításra hivatkozással ennek büntetlenségét vallja ugyanakkor, amikor a térképészeti osztály tagjainak a felsőbb uta­sításra való hivatkozását a büntetlenség szempontjából elfogadhatatlannak minősíti. Ki a felelős tehát, ha mától kezdve új nyo­mozás, új bizalmatlanság, új izgalom és mind­ennek nyomában új veszélyek hárulnak az ország hitelére, legfontosabb közgazdasági érdekeire? Szeretnénk megkérdezni: meddig folyik még ez a játék és miért kell az exisztenciáik­­ban fenyegetett magyar polgároknak ezt szótlanul tű­rniök? Két hét után adnak hivatalos jelentést arról, hogy Zadrevetz püspököt felmentették állásától Politikai körökben nagy feltűnést keltett az ügyészség súlyos minősítése P. Zadravetz István tábori püspök ügyében. Az ügyészség ugyanis Zadravetz István tábori püspököt bűnsegédi bűnrészességgel vádolja, hamis pénz forgalombahozatalában. Minthogy mind­­­ezideig illetékes körökben semmiféle közlést, vagy célzást nem tettek arra, hogy­ Zadra­­vetz István tábori püspök ut­ára és t rendőr alól felmentést nyert volna, vagy akár­ felff­g­­geszttetett, vagy szabadságoltatott volna, szükségesnek tartottuk, hogy Zadravetz­ Ist­ván tábori püspök hivatali sorsa iránt illeté­kes helyen érdeklődjünk Az Esti Kurír érdeklődésére ma délután két órakor illetékes helyen Zadravetz István ügyében a következő hivatalos kommünikét adták ki. A frankhamisítás bűnügyesen a királyi ügyészség által benyú­jtott távirattal kapcso­latban illetékes i­elyen arcnak közlésére ha­talmazták fel a Magyar Távirati Irodát, hogy Zadraveca Is­tván ügyosztályának vezetése és a római katholikus tábori püspökséggel kapcsolatos teendők ellátása alól már ja­nuár hó 14-én felmentetett. Ezzel természe­tesen nincs érintve Zadravecz István egyházi jurisdictiója, melyben kizárólag a római szentszék illetékes intézkedni. Politikai körökben ezek után már csak az­iránt érdeklődnek, hogy a kormány mindez­­ideig miért nem közölte a nyilvánossággal Zadravecz felmentését, amikor a hivatalos kommüniké szerint ez az aktus már több, mint két héttel ezelőtt megtörtént. * A FRANKVÁDIRAT NAGY NYUGTALANSÁGOT KELTETT A KORMÁNYPÁRTBAN IS A Sz­ ukíijjy likvidálásának elodázása a szanálási program felborulásával sárbal - mondják IzáVayék —----------^xA/I/IaA —........ Schandl Károly nyilatkozik a jobboldali ellenakcióról — Eckhardt is meg­állapítja a kormány felelősségét . Elnapolják a nemzetgyűlést? Az a nyugtalanság, amely a frankhamisí­tási botránnyal és az ügy küszöbön álló politikai fejleményeivel kapcsolatban már a múlt héten is megbontani látszott a kor­mánypárt csatasorát, már a tetőfokát érte el. A helyzet ugyanis az, hogy a ma reggel nyilvánosságra került vádirattal a kor­mánypárt liberális szárnya sem tekinti a nyomozást befejezettnek, mert mint megál­lapították, ez a vádirat annyira hiányos, hogy a frankügy likvidálása ezen az alapon el sem képzelhető. Az egységes pártnak az a szárnya, amelynek élén Kállay Tibor, Görgey István, Bessenyei­ Zénó és mások állanak, Bethlen miniszter­­elnökben látja ugyan a magyar politikai életnek egyetlen fix pontját, ettől eltekintve azonban azt­ hangoztatják, hogy a frankügy mielőbbi likvidálását még politikai áldozatok árán is foganatosí­tani kell,­­más szóval Bethlen grófnak nem szabad szükség esetén visszariadnia attól sem, hogy lemondjon és új megbízatás alapján új ,kormányt alakítson, amelynek az volna a legfontosabb feladata, hogy a frankügy tel­jes felderítésével kiküszöbölje azokat a ve­szedelmeket, amelyek az egész szanálási programot felborulással fenyegethetik. Az 1926—27. újévi költségvetésnek ugyanis május végére az appropriációval együtt fel­tétlenül tető, alá kell kerülnie és minden olyan kísérletet, amely ezt megakadályozná. — Kállayék szerint — nemcsak diktatórikus lépést jelen­tene, hanem egyúttal lehetetlenné ten­né azt is, hogy az ország június 30-án felszabaduljon a népszövetség pénzügyi ellenőrzése alól, ami természetesen a szanálási program felborulásával járna. A kormánypárt liberális tagjai egyetlen egy lépést sem akarnak tenni a franküggyel kap­csolatos politikai változások siettetésére, de meg vannak győződve arról, hogy a küszöbön álló események láncolata ezeket a változáso­kat feltétlenül magukkal hozzák. Ezek a kép­viselők — szemben az úgynevezett­ Schandl­­csoporttal, amely nemcsak Bethlenhez, ha­nem a kormány összetételéhez is ragaszko­dik — természetesen szabadelvű, vagyis, ahogy ők mondják, haladó konzervatív alapon tartják, szükségesnek a kormány újjáalakítását, anélkül, hogy ennek előmozdítására bármi­féle akcióra, vagy merészebb lépésre kapha­tók volnának. Ez a tartózkodásuk azonban nem gátolja meg a párt jobboldali szárnyát abban, hogy nagy elszántsággal a kormány megmentjeként jelentkezzék és mint ilyen igyekezzék magának érdemeket szerezni. Er­ről a jobboldali „ellenakcióról" megkérdez­tük Schandl Károly földművelésügyi államtitkárt, aki a követke­zőket mondotta az Esti Kurír munkatársá­nak: — Mi még nem tudjuk, hogy tulajdon­képpen mit is akarnak Besenyeiék és így nem lehet „ellenakcióról" beszélni. A mi baráti összejövetelinknek eddig inkább tár­sadalmi, mint politikai jelentőségük volt, de ha csakugyan sor kerülne arra, hogy a kor­mány és a kormánypárt egységének megbon­tására kísérlet történjék, akkor természete­sen minden erőnkkel ott leszünk Bethlen és a kormány mögött. * A kormány lemondását nemcsak a bal­oldali ellenzék, hanem a legitimisták is szükségesnek tartják, bár a legitimisták kormányt támogató szárnya egyelőre még hajlandó a miniszterelnöknek bizalmat elő­legezni. Mindaddig, amíg a franknyomozás teljesen be nem fejeződik és a parlamenti bizottság jelentése a Ház elé nem kerül. Az Esti Kurír munkatársa beszélt ebben az Zichy János gróffal, aki a következőket mondotta: — Mi egyelőre előlegezzük a kormánynak azt a bizalmát, amelyre a nyomozás lefoly­tatásához szükség van. Kétségtelen, hogy a kormány felelősségének kérdésére csak a frankbizottság -'Mentésének alapján lehet majd megfelelni. Ára 3000 korona ...........Ipfj^^ ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K. NEGYED­dft,ZZFRKFIZZTI, SZERKESZTŐSED. VI. ARADI UCCA t1. /V. EM. ÍVRE 120.000 K. EG­YES SZÁM ÁRA: 2000 K. HÉTFŐN­­­ TELEFON SZÁMOK: 196-19. 92-70. 98-70. 23-45. 122-82. 1000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 D A QC AV II ADHÍ­V KIADÓHIVATAL: VIL KER.. KERTÉSZ UCCA 24—29 DINÁR AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA 1% 1%. £3 ■*"» II IX IX VI? M-­ IV. ÉVFOLYAM » BUDAPEST, 1926 KEDD FEBRUÁR 2 ♦ 26. SZÁM ÉVFOLYAM BUDAPEST, 19­26 KEDD FEBRUÁR 2

Next