Esti Kurir, 1926. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-02 / 26. szám
Kedd, 1926 február 2 IsiíICaSí V J Polgáalktásaikb an az egységes pártnak egy úgynevezett az utóbbi időben sűrű nyilatkozatokkal hívta fel magára a figyelmet. Mert liberális szárnya. Ez a liberális szárny hogy úgy értesültünk, hogy ők a szabadelvű eszme törhetetlen hívei, hol arról hallottunk, hogy a konzervativizmus zászlója előtt hajolnak meg. Hol új irányt és új légkört kívánnak, hol Bethlen István grófot és az egységespártot biztosítják sírig tartó támogatásukról. Egyszer mondjuk meg végre ezeknek a politikus uraknak: a közvéleményt roppant kevéssé érdekli az , hol ilyen, hol olyan felfogásuk. A közvéleménynek az sem fontos, hogy Rakovszky Ivánnak hívják-e a belügyminisztert, vagy másnak. A közvéleménynek nagyon kevés gondja van rá, hogy az egységes párt szabadelvű szárnya hogyan egyezteti össze a liberalizmust, a nemes ókonzervativizmust és például Viczián Istvánt. A közvéleményt egy érdekli: Magukénak vallják és támogatják-e azt a politikát, amelyre most hengerednek hibáinak és mulasztásainak mázsás kövei? Mert ha igen, akkor csendben és türelemmel várják meg a zajlás végét. Ha nem, akkor álljanak ki nyíltan a porondra és tolják fel sisakrostélyukat. Amit most tesznek, az lehet nagyon politikusnak, vagy taktikusnak elgondolt dolog. De óvatos és langyos oldalgázával se súlyt, se komolyságot ne várjanak tőle a közvélemény szemében. Csak annyit kap meg, amennyit megérdemel: azt a kézlegyintést, amely az opportunus óvatosságnak mindig kijutott. A: A direktorok lehúzták a redőnyt. Mint a boltokban szokás. „Kivonulás miatt zárva." Már most csináljanak a színészek, amit akarnak. Ha tudnak, haljanak éhen. Ha nem tudnak, hát játszanak. Ez utóvégre is nem lehet gondja egy komoly üzletembernek. Egy vezérigazgatónak. És amellett meg kell vallani: nem is lehet túlságosan hibáztatni őket. Utóvégre üzletet kínáltak nekik és az üzleti életben nincsen helye szentimentalizmusnak. A hiba ott van, hogy a színházakat általában nem az igazgatók igazgatják. Jelen esetben például nem Bárdos Artúr. Mert ő biztosan nem csukta volna be a kaput február elején. Hanem igazgatják azok a tiszteletreméltó fa-, szén-, bor-, vagy borkereskedő urak, akik a gazdasági irodából intézik az ügyeket. Miután azonban az ő álláspontjuk helyességét mind márt el kellett ismernünk, mégis gondatlansággal kell megvádolnunk Bárdos Artúrt. Mert íme, nem elég a vállalkozáshoz pénzt keríteni, ennek a tőkének megbízhatónak is kell lennie. Mire Bárdos persze azt feleli: tessék megbízhatóbbat hozni. Hiszen igaz, igaz. Áldatlan és nehéz helyzet. De végül is: egyelőre nincsen tragédia. A színészek majd megpróbálják maguk csinálni a dolgot. Azután elválik, hogy tudnak-e játszani pusztán tehetséggel és rendezéssel, igazgatás nélkül. Mert ha nem, akkor vissza fogják hívni a régi igazgatókat. Ezek majd megkönnyítik nekik egy kicsit az igazgatást. Semészek Ezt pedig úgy kell érteni, hogy önként lemondanak a sztárgázsikról. Mert például hírlik, hogy az egyik sztárnak hetvenmillió volt a havi fizetése. Hát ez tényleg sok egy kicsit. A Nemzetinél úgy tizenkétmillió körül vannak a legmagasabb fizetések. Nem akarjuk kétségbevonni a hetvenmilliós sztár nagyszerű kvalitásait. De a közönség úgy ítéli, hogy napi kétmillió háromszázezret nem érnek meg. A közönség pedig szuverén. A sztár tehát ne próbálja a direktorral szemben magasabbra értékelni magát, mint amilyen magasra őt a közönség taksálja. Mondjuk, — csak a Nemzeti nívójára redukálva a gázsikat — ha egy hónapban ezeken a horribilis gázsikon meg lehetne takarítani százmilliót, (annyit pedig tehet) akkor a direkció is rentábilisabbnak fogja látni az üzletet. Akkor lehet tovább játszani. Nyugodtan. Sztárfizetés nélkül, de biztosan. Egy karaj kenyérrel a háta mögött minden szerencsétlen statisztának. Mert a konzorcium ebben a pillanatban még nem döntött a sztárgázsik redukálásáról. Ezt elhalasztották. Talán akkorra, amikor majd kiderül, hogy sztárgázsikkal konzorciális alapon sem lehet. Csakhogy akkor talán már késő lesz. AJÍTÓFELSZERELÉS SZILÁRD BÉLA VI. Lázár ucca 14. Telefon: 131—2. 3. oldal A FRANKIGY PÓTNYOMOZÁSÁT SORON KÍVÜL FOLYTATJÁK LE ■^r\S\r\S\IVS'*“ Schultze, aki Windischgraetzet a bankjegygyártásra kitanította, azelőtt a cári birodalom bankjegynyomdájának volt az igazgatója Windischgraetz négyszáz millió koronáért vásárolta meg egy német mérnöktől bankópapírgyártási szabadalmát — Varsóban és Stockholmban is el akartak helyezni hamis frankokat — Windischgraetz Nádosy ellen áll, de a titokzatos ismeretlent nem árulja el Az ügyészség vádirata a frankhamisítási ügyben érthető feltűnést keltett jogászi körökben, mert belőle olyan részletek is kiderültek, amelyekről eddig nem tudott a közvélemény. Érdekes pontja a vádiratnak, amire a franciák fektetnek súlyt, hogy a sajtógép és a papíranyag előállításához szükséges papírpépet honnan szerezték a frankhamisítók. A franciák főleg azért forszírozták a nyomozás kiegészítését, mert biztos tudomásuk van arról, hogy Windischgraetz herceg több száz millió koronáért megvásárolta egy német mérnök különleges papírgyártási szabadalmát, amely annyira egyszerű, hogy úgyszólván igen kis eszközökkel bármilyen szűk helyen is nagyszerű bankjegygyártáshoz alkalmas kártyapapírt lehet készíteni. A nyomozás során kiterjeszkedtek erre a mozzanatra, ámde hiába intéztek kérdéseket Rába Dezsőhöz és Gerő Lászlóhoz, akik erről az ügyről a legbővebb információt adhatták volna, erre a kérdésre megtagadták a válaszadást. A titokzatos Schultzer mester és legjobb tanítványa Gerő László Másik titka a gyanúsítottaknak az, hogy hogyan és mikép tanulták meg annyira tökéletesen a bankó hamisítást, hogy teljesen tökéletes és bárhol valódinak elfogadható ezerfrankosokat tudtak módszerükkel előállítani. A franciáknak erre vonatkozóan is megvan a véleményük. Értesülésünk szerint a franciák egész biztosan tudják, hogy ki volt Windisehgraetz bankjegyhamisítási tanácsadója, sőt a hamisítási munkálatok technikai vezetője. Ez az ember nem volt más, mint Schultze, akinek másik neve ismeretlen, de annyit tudnak róla, hogy ez a Schultze még a háború alatt is Szentpéterváron a cári bankjegynyomda igazgatója volt. Amikor a kommunisták uralomra jutottak Oroszországban, Schultzenek menekülni kellett. Berlinbe került és titokzatos és rejtélyes módon jutott öszeköttetésbe Windischgraetz Lajos herceggel. A franciák egészen biztosan tudják ezt a körülményt, de az ismerkedés keletkezése dolgában még homályban tapogatódznak. Egy bizonyos, hogy Schultze, mint az orosz cári bankjegynyomda igazgatója, kitűnő szakember volt, aki azután Windischgruelzcel Budapestre jött és a Térképészeti Intézetben felállított eleinte kezdetleges műszerekkel, hónapokon át tanította Windischgraetzet, hogy a herceg később maga is valóságos szakember lett. Az első kísérletek valószínűleg a primitív eszközök mellett nem sikerültek, ámde ez az időszak, amit ezzel a haszontalan kísérletezéssel eltöltöttek, praktikus tanulságokra vezetett, úgy hogy a bankóim másító műhely csakhamar precízen kezdett dolgozni. Schulzenere a legjobb tanítványa lett Gerő László mérnök-tanácsnok, aki csakhamar tudás dolgában túlszárnyalta mesterét, mert amellett, hogy hajszálpontosságnyi rajzokat tudott készíteni, a technikai kérdéseket is úgy elsajátította, hogy rövid időn belül talán bármely jó valutájú állam pénzét is kitűnően tudta volna hamisítani. ■ Kicsoda Windischgraetz ismeretlen társa Hogy tulajdonképpen ki volt az a Schultze, a franciák is csak annyit tudnak, hogy a cári bankjegynyomda vezetője volt, egy orosznémet ember, de hogy mi volt a másik neve és milyen vallásfelekezethez tartozott, ezt nem sikerült kideríteniük. Schultze mintegy hat hónapig dolgozott a bankjegynyomdában, végül is túlzott anyagi követelései miatt súrlódások támadtak körülötte és ő, amikor megkapta végkielégítését, elhagyta Magyarországot. Minden valószínűség szerint útja egyenesen Párizsba vezetett, ahol azután elárulta a magyarországi frankhamisítást. A franciák nagyon szeretnék tudni, hogy Windischgraetz hol ismerkedett Krteg Schultzéval, ámde erre vonatkozóan Windischgraetz megtagadott minden választ. Az a körülmény sincs még teljesen tisztázva, hogy Windischgraetz Lajos hercegnek ki az az ismeretlen társa, akivel, mint a vádirat is mondja, először tervezgette a frankhamisítást. Ez az ismeretlen, akinek kilétét Windischgraetz nem hajlandó elárulni, a franciák szerint tulajdonképpen egy zajlött ember lehet, akinek nem volt más célja, minthogy rábeszélje a könynyei befolyásolható herceget erre a kalandra azért, hogy őt bűntársává tegye és állandóan zsarolhassa. Éppen ezért a franciák nagy súlyt fektetnek arra, hogy a pótnyomozás során ennek az isigen érdekes dolgot tudtak meg a franciák arról is, hogy Jankovich Arisztid, mielőtt Hágába utazott volna, azt a megbízást kapta, hogy menjen el Párizsba és bármily anyagi áldozatok árán is szerezzen egy, a Banque de France internhasználatra szolgáló „Tube“ jelzésű borítékot is, amit azután idehaza több példányban sokszorosítottak. A franciák szerint erre a „Tube" jelzésű borítékokra a következő okok miatt volt szükség : A Banque de France ugyanis „Tube" jelzésű borítékaiban csomagolt bankjegykötegeket csőpostán vagy pedig küldönc útján szokta eljuttatni fiókintézeteibe. A fiókok az ilyen „Tube" jelzésű borítékokat sohasem szokták felbontani, hanem a borítékon jelzett pénzösszeg tartalmát föltétlenül elhitték s a kötegeket egyszerűen trezorba helyezték el. Windischgraetzék úgy tervezték a dolgot, hogy a hamis bankjegyek túlnyomó nagy részét ilyen „Tube" jelzésű borítékokban bankfiókokhoz fogják eljuttatni, mégpedig folyószámla alapon, úgy hogy az illető fiókok egyszerűen folyószámlát nyitottak volna akármilyen kívánt névre. Ez a terv azért hiúsult meg, mert — mint ismeretes — Hágában idő előtt leleplezték a hamisítást. Zadravetz tudta, hogy a hamisítványok nem forgalomképesek Érdekes és a vádirat is megemlíti, hogy Zadravetz, amikor megmutatták neki az első ezreseket és azokat összehasonlította egy valódi ezerfrankossal, maga is tudta, hogy a hamisítvány nem forgalomképes. Azonban mégsem tiltakozott nagyon az ellen, hogy egy láda hamisítványt a lakásán helyezzenek el, majd onnan ezt a Nemzeti Szövetséghez vigyék. Ugyanezt vallotta Baross Gábor is, aki állíólag kijelentette Nádosynak, hogy ezek a bankjegyek annyira primitívek, hogy forgalomba nem hozhatók. Ami Jankovich közzétett naplóját illeti, minden valószínűség szerint az ezekben foglalt adatok miatt meretlen embernek szerepe is tisztáztassék és ha Magyarországon lakik, őt is letartóztatásba helyezzék. Amíg Windischgraetz herceg teljesen közlékeny volt az ügyben, addig bizonyos kérdésekre következetesen megtagadja a vallomástételt. Nádosy ellen, mint a franciák mondják, több ízben tét terhelő vallomást, sőt olybá igyekszik feltünteni a dolgot, hogy a frankhamisítás csak akkor lépett kiviteli stádiumába, amikor Nádossy hozzáadta ehhez a dologhoz az ő kétségtelenül nagy és imponáló tekintélyét. Nádosy nemcsak részt vett a műhelyi munkálatokban, de megszerezte azoknak a fiatalembereknek a részére a külföldi hamis útlevleket és vízumokat Hágába, Amszterdamba, Varsóba, Stockholmba és Milánóba. A hágai és milánói román útlevelekt Nádosy játszi szerrel tudta szállítani, a varsói és stockholmi vízumok megszerzése már egy-általán,nem sikerült Nádosynak, pedig a kitevezés szerint igen nagymennyiségű bankjegyet kellett volna Varsóban és Stockholmban is elhelyezni, s az ügyészség pótnyomozást fog elrendelni. Ugyanez a helyzet várható Jankovich, Mankovich és Marsovszky hágai vallomása folytán is, mert ezekben állítólag több új és eddig ismeretlen név és adat szerepel. Az ügyészség minden valószínűség szerint egy-két napon belül meg fogja keresni a rendőrséget, hogy hallgassa ki a naplóban szereplő embereket és tisztázza azokat a körülményeket, amik gyanúsak és feltétlenül kinyomozandók. Ugyancsak a pótnyomozás tárgyává kell tenni azt is, hogy igaz-e az, hogy Windischgraetz Lajos herceg tényleg tíz milliárdot költött el a bankjegyhamisítás technikai céljaira. Mert kézenfekvő az a feltevés, hogy különböző technikai műszerek, gépek s a papírszabadalom megszerzése körül igen sokan jelentős összegekkel becsapták a herceget. Egyébként ma délelőtt annak a hírére, hogy az ügyészség a fogvalevő gyanúsítottaknak már kikézbesítette a vádiratot, tömegesen megjelentek a védők, hogy maguk is át Selyeming smokinghoz 200 ezer Frakkingek .................. .. 180 ezertől W T/1/Z/1/Vtm Nem engedik szabadon a kisebb gyanúsítottakat sem Mire kellett a „Tűbe" selyemboríték a frankhamísítóknak