Esti Kurir, 1927. február (5. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ:­ EGY HÓRA 2.40 P. NEGYED­­ÉVRE 7.20 P. FELESRE 14.40 P. EGYES SZÁM­­ÁRA: mindennap to fillér. Jugoszláviában 20/a D.NÁR, AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V., VADÁSZ­ UTCA 11 TELEFON: L. 096-19, T 122-82, 122 83, 122-84, 26-10 KIADÓHIVATAL: V., VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 34 TEL. 7.54-05 ÉS 122-88. HIRDETÉSI OSZT. TEL. T.2610 V. ÉVFOLYAM ca­­pun­siDtnTraia­ns wEmamgean . - tj v:.vvKVíiXTiö®2ö»<iV23Ja®iOT.so: BUDAPEST., 19­27 KEDD FEBRUÁR­­ 2­5. SZÁM SZEGÉNY KISPOLGÁR PANASZAI A véletlen úgy hozta magával, hogy meg kellett hallgatnunk a szegény kispolgár pa­naszait, aki azt keseregte el előttünk, hogy vele nem törődik senki, hogy az ő villany- kontóját nem akarják leszállítani, hogy ő még most is annyi forgalm­iadó-pausálét fizet két­százalékos alapon, mint amennyit fizetett há­romszázalékos alapon, hogy az ő boltbérét most kénye-kedve szerint fogja felemelni a háziúr, mert a minisztertanács úgy döntött, hogy nem kegyelmez meg a kereskedőnek, hanem kiszolgáltatja kényre-kedvre a ház­­tulajdonosnak. Szegény kiskereskedő, bizony nem állt módunkban megvigasztalni, mert az illetékes urak valóban fittyet hánytak minden jajveszékelésnek és nem hallották meg a sze­gény kispolgár panaszait. Marad minden a ré­giben, illetve nem marad úgy, hanem sokkal rosszabb lesz és hiába merülnek fel kedvező momentumok a gazdasági helyzet megítélése dolgában, a jövő kilátásai nem vigasztalják meg a most sínylődő és most is bajokkal kü­z­­ködő kiskereskedőt, kisiparost, tisztviselőt, munkást, szóval mindazokat, akik már min­denüket feláldozták és annyiszor és oly nagy mértékben hoztak áldozatot a közért, a szaná­lásért, az álhimfinanciák egyen­sith­áért, hogy már ez tovább igy nem mehet. Midóre’él­ zfe'fraz állap­b­an » találunk vi-i gasztaló szavakat a szegér.-k­isember pana­szaira, ismét megjelenik egy zöld füzet, amely a magyar királyi pénzügyminiszter VI. jelen­tését tartalmazza. Ez a jelentés nem sír, nem rí, nem panaszkodik, ez a jelentés, ha nem is sokat beszél, de legalább dicsekszik. Dicsekvő és kiáltó számok tömkelege bontakozik ki a pénzügyminiszter jelentéséből, am­­ely elsősor­ban azt állapítja meg, hogy a kincstár kiadá­sai januárra 63,8 millió pengővel, a bevételek 64 millió pengővel vannak előirányozva és hogy a bevételekben az előirányzat hatmillió­­pengő többletet mutat fel az előző évi január­ral szemben. Azt is elárulja a pénzügyminisz­ter, hogy a költségvetési év első hét hónapjá­ban sikerült a kincstárnak huszonegymillió pengővel többet költeni, mint az előző költség­vetési év ugyanezen időszakában. A kiadások tételében az a huszonegymillió pengős költeke­zési többlet öt percent pluszt képvisel, amire azt­ mondhatják azok, akik könnyebb szívvel iletik meg a kormány pénzügyi gazdálkodását, hogy ez nem olyan borzasztó nagy tétel, amiért mindjárt megrovásban kell részesíteni a pénzügyek legfőbb vezetőjét. Csakhogy a huszonegymilliós költekezési többlet hét hó­napról mutatkozik és ha így haladunk tovább, a költségvetési esztendő végére aránylagosan számítva negyvenmillió pengőre is felmehet ez a többlet és ez már nem megvetendő összeg, negyvenmillió pengőből már hatalmas beru­házások, nagyszabású gazdasági alkotások tel­nének. A pénzügyminiszter természetesen nem mutatja ki ezt a költekezési többletet, egy szóval sem tesz róla említést, ellenben meg­­állapítja, hogy az első két hónap előirányzata tíz millió pengő bevételi többletet mutat az előző évben erre az időre előirányzott 4,2 millió pengő kiadási többlettel szemben. Ezt t­e­r­mészetesen úgy emeli ki, mint kiváló ered­ményt, amit el is kell ismerni és nem is lehet elvitatni. Valóban nagy eredmény, hogy a pénzügyminiszter úr tíz millió pengő bevételi többletet tud elérni, leromlott gazdasági vi­szonyaink között és szenzációs eredménynek mondható az, hogy ebben az időszakban sike­rül a kiadásokat még nagyobb mértékben növelni. A pénzügyi gazdálkodás nagyszerű erejére mutat, hogy a pénzügyminiszter úr minden teherre elő tudja teremteni a fedeze­tet, hogy nem­­jön zavarba, hogy nem billenti fel­ az államháztartási egyensúlyt, ha tíz-húsz m­illió pengővel többet kell elkölteni. Mit szóljon azonban a pénzügyminiszter úr zsenialitásához és préstudományához a sze­gény kisp­olgár? Mert hiszen két­ év lesen, hogy a bev­e !t­t":bHf-»--t «" szok­A tai"V., .■ he ver, egy milió ernyő több kiadásra nála kere­­li­ a fedezetet, részben és elsősorban forgalmi adót, azután illetékek, fogyasztási adók, vámbevé­telek, hatalmas kincstári haszonrészesedések útján. Növekvő kiadások mellett nem lehet szó terhek könnyítéséről és ilyen pénzügyi gaz­dálkodás mellett bátran tételezhetjük fel és állíthatjuk, hogy a pénzügyminiszter ú­j tör­vényjavaslata, amelyet kortesjavaslatnak ne­veztek el és amely az adók mérsékléséről szól, ugyancsak keveset fog mérsékelni. Ezt külön­ben a javaslat ismertetésével kapcsolatban már nem egyszer megállapítottuk. A kisember nem számí­that ezután sem könyö­­rületre, még ha a kortesjavaslatból törvény is lesz, mert az államháztartásban állandóan fo­kozódó kiadásokra rendezkedtek be és amint az első költségvetési két hónap mutatja, itt le kell mondani arról a reményről, hogy az ál­lamháztarsa­gban valóban a takarékosság poli­­itikája fog felülkerekedni. Nem lesz kevesebb a forgalmi adó, nem lesz kisebb a vám,, nem lesz olcsóbb a dohány­jövedék és miként az ál­lam nem hajlandó olcsóbbílnni, a főváros i­­ változatlanul kopaszt­ja és nyomorítja polgá­rait, nem ad olcsóbb gázt, nem ad olcsóbb­ villanyt, vizet. Hiába itt minden ténymegálla­­pítás, hiába minden panasz. A szegény kispo­­lgár keserveit nem hallgatja meg senki. 1 BURGENLANDI FRONTHARCOSOK VÉRES VASÁRNAPJA Bécsben ma délután a szocialisták zavargásától tartanak a burgenlandi frontharcosok gyilkos sortüze miatt Hogyan történt a somfaival vérfürdő — Nyilatkozik az Esti Kurírnak a soproni rendőrség vezetője — A burgenlandi tartomány­főnök kijelenti, hogy minden lövés a frontharcosok táborából történt . Kiélesedett az osztrák politikai helyzet Ilécs, január 31. (­A­z Esti Kurír távirót­a.) Schattendorf bur­genlandi faluban vasárnap délután véres ese­mények játszódtak le, ugyanis a jobboldali frontharcos szövetség tagjai a falu egyik vendéglőjének ablakai mö­gül sortüzet adtak le a vendéglő elött el­vonuló köztáraságvéd­elmi szövetség tag­jaira, akik a faluban megtartott szociáldemokrata A szociáldemokrata népgyülés minden rend­zavarás nélkül folyt le s a népgyülés után a köztársaságvédelmi szövetség tagjai zárt me­netben vonultak el a népgyűlés színhelyéről. Midőn a menet a Tscharmann-vendéglő elé ért, a vendéglő ablakai mögül revolverekből és karabélyokból több lövés dördült el. Sinarics Mátyás klingenbachi hadirok­kant fejlövést kapott s azonnal meghalt, pillanatok alatt kiszenvedett a sortű­z második áldozata is, a 8 éves Grötsing nevű­ sebattendorfi kisfiú is. A köztársaságvédelmi szövetség tagjainál nem volt fegyver s igy a menet a lövések zajára pánikszerűen szétfutott. A szociáldemokraták nem is kísérelték meg az ellentámadást s azon­nal a csendőrparancsnokságra siettek, ahonnan rövidesen előkerültek a falubeli csendőrök. Bécs, január 31.­­ (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A­­ c­ha­­­teli cl pr­í-lo ip e r­sbach i véres incidensről a következő részleteket kapjuk: A republikánus ■édöszövetség a tegnapi vasárnapra Schatten­­dorfba gyűlést hívott össze a politikai­ hely­zet megvitatása végett. A helyi frontharcosok már napokkal ezelőtt elhatározták, hogy ezt a gyűlést meg fogják zavarni és a helyi védőőszövetségbeliek előzetes őr­szolgálatot szerveztek meg a gyűlés meg­zavarásának megakadályozására. A frorik­uiaco­sok azonban ezt nyilván m­eg­­adták és nagyobb érékét re­koit­álták, 'mert •-1­ délei fogva nagy svA:nb.-11 • *ulsvlvbar- vgl-1 t ' : ' j AiSdf íi; szedő-b.:é . i­ f -Ar.itted'**.1* híd­nál! fi'elvnt. népgyülésre' jöttek' Schattendorfba. Körül­belül harminc lövés dördült el, amelyeknek borzalmas hálásuk v­olt: egy idősebb hadirokkant és egy 8 éves kisfiú holtan rogyott össze, m­íg 4 mun­kást és egy kisfiút súlyos sebesüléssel szállítottak a legközelebbi kórházba. A véres incidens lefolyásáról a Morgen­ a kö­vetkező részleteket jelenti: Mire azonban a csendőrök a Tscharmann­­vendéglőhöz érkeztek, a frontharcosok, akik a lövéseket lead­ták, már elmenekültek. A schattendorfi csendőrség azonnal táviratilag értesítette a környező falvak csendőrségét a véres támadásról s a késő esti órákban a Bur­­genland valamennyi falujában megindult a hajsza a támadók ellen. Éjfélig körülbelül 10 embert tartóztattak le, akikről feltételezhető, hogy résztvettek a véres támadásban. A Mor­­gen állítása szerint a letartóztatottak között alig néhányan vannak azok közül, akik a sor­tüzet leadták, s a Morgen azt írja, hogy a frontharcosok közül többen átmenekültek a magyar ha­táron, ahol az osztrák csendőrök természetesen már nem követhették őket. Itt a frontharcosok már négyszáz lépés tá­­­­volságból lövöldözni kezdték a védszö­­­vetségbeliek őreit. Nagyobb összeütközés azonban itt nem ke­letkezett. A leipersbachi Tschringann-féle vendéglő környéke lett azután a borzalmas összeütközés tulajdonképpeni színhelye. A vendéglőből, mely a frontharcosok ismert találkozási helye és a szocialista gyűlés köze­­lében van, hirtelen sortüzet­ zúdítottak a gyülekező­­­munkásokra és védő szövetség­beliekre. Egy­ munkás — miként később megállít­­tották, nyolc gyermek atyja­­ és egy vasutas nyolcéves fia, nyomban íreghal­­j­­uk. A munkások viszonozták a tüzelést.­­ Mintegy­­ • 1 két­övíz lövés dördülhetett el? a sebesül­­tek tú­lnyomórésze védőszövetségbeli.ff Megsebesültek a schattendorfi hídnál front­harcosok is, ezek azonban csak kődobások­tól. A frontharcosok, látva támadásunk­ követ­kezményeit, mind elmenekültek. Malters­­burgból, Wienerneustadtból és Savrinyukut­­ról, nyomban orvosok és közigazgatási köze­gek jelentek meg a helyszínen. Elsősorban a támadók letartóztatását kellett volna fogana­tosítani; eddig negyven letartóztatás történt, de valószínű, hogy ti tulajdonképpeni lövöl­dözők nincsenek közöttük. Az összeütközés­nek eddigi megállapítások szerint három halottja, tizenöt súlyos és nagy­számú könnyű sebesültje van. Sopron, január 31. (Mr Esti Kurír tudósító­jától.) Azokkal ,­ bécsi jelentésekkel kapcsolatban, amelyek sze­rint a burgenlandi frontharcosok a gyilkos sortű­z leadása után a csendőrök üldözése elől állítólag átmenekültek a magyar határon. az Esti Kurír tudósítója megkérdezte a soproni államrendőrség vezetőjét, Soly­­m­ossy rendőrtanácsost, aki e hírekkel szemben a következőket mondotta: — Ezek a hírek egyáltalán nem­­ felelnek meg a valóságnak; sem a csendőrség, sem mi egyáltalán sem­mit sem tudunk arról, hogy a magyar ha­táron Burgenlandból frontharcosok lép­tek volna át magyar területre, márpedig ez nem történhetett volna meg; anél­kül, hogy a csendőrség és a rendőrség közegei erről tudomást ne szerezhettek­ volna. Ebben az ügyben éppen most a délelőtti órákban tartottunk tanácskozást és megállapítottuk, hogy sem a csendőr-, se­m­ a rendőr­parancsnok­sághoz semmiféle olyan je­lentés nem érkezett be, mintha a határon innen a vasárnapi burgenlandi csetepaté résztvevői közül bárki is mutatkozott volna. Arról tudomásunk van, hogy a Burgenlandi­ban, különösen Szilveszter óta napirenden vannak a frontharcosok és a szocialisták ki­sebb-nagyobb összetűzései, aminek előzm­é­nye főképpen az, hogy Somfalván, illetve Orost Schattendorfban , Szilveszter éjszakáján a szocialista mü­n­­­­ket,iá­­mulatságot rendeztek, amelyet az ottani frontharcosok megzavartak. Sortűz a vendéglőből Három halott, tizenöt súlyos és sok könnyebb sebesült

Next