Esti Kurir, 1927. október (5. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2 PENGŐ 40 FILLÉR NEGYEDÉVRE 7.20 P. FÉLÉVRE 14.40 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 FŐ JUGOSZLÁVIÁBAN 2'­ DINÁR, AUSZTRIÁBAN 25 GR.. ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY V. ÉV­F­O­L­YAM BUDAPEST, 1927 OKTÓBER 1 SZOMBAT SZERKESZTŐSÉG: VI.. ARADI UCCA 8 TELEFONSZÁM: TERÉZ 261—43, 261—41, 268-28 KIADÓHIVATAL / VI.. TERÉZ-KÖRÚT 24 K. I. EM. TELEFONSZÁMOK: TERÉZ 122—88 és 254—05 222. S­Z­Á­M CSAK JOGHALLGATÓ VOLT ... (R. K.) A határokon innen és túl tíz és fél millió magyar dermedt várakozással figyel a „hivatalos hely" felé. Bizonyosságot akarnak a bizonytalanságban. Feleletet vár­nak a néma vádra. Felvilágosítást, helyesbí­tést vagy cáfolatot. A hivatalos­ hely azon­ban hallgat. Azaz, hogy m­­g sem. Tegnap végre napvilágot látott egy komoly, megfon­tolt nyilatkozat. Nem kevesebbről, mint arról világosította fel a közvéleményt a külügymi­nisztérium, hogy Semsey gróf, akinek kezébe adták a történelmi jelentőségű okmányt, nem tette még le abban az időben az diplo­máciai vizsgát és csak joghallgató volt. A külügyminisztériumot az egész ügyben úgy látszik ez érdekli. Hát minket nem ez érde­kel. Nekünk nem az a fontos, hogy Sem­sey gróf joghallgató volt-e és letette-e a diplomá­ciai vizsgát, mi arra vagyunk kiváncsiak, hogy hogy tették le a diplomáciai vizsgát azok, akiik a hatalom jogán kezükben tartot­ták abban az időben az ország sorsának in­tézését. Negyvennyolc óra alatt a hivatalos körök­allgatása mellett az egymásnak ellent­mondó nyilatkozatok egész özöne látott nap­világot. Simonyi­ Semadam miniszterelnök nyilatkozatában elismeri, hogy mint az ak­kori kormány feje valóban átvette a Paléo­­logue-féle jegyzéket. Annak a lapokban megjelent szövegét igazolja és állítja, hogy azt a minisztertanács elé terjesztette, amely azt alapos megvitatás után „elintézte".­ Így a volt miniszterelnök. Ezzel szemben az ak­kori kormány tagjai közül többen kijelen­tették, hogy semmi tudomásuk sem volt er­ről a jegyzékről. Mások közülük csak hal­lomásból tudtak róla. Bleyer Jakab szerint a minisztertanács, amelyen a vezérkar kép­viselője is részt vett, az ügyet bár tárgyalta, de határozatot nem hozott. Az ügy két döntő tényezője, Teleki Pál gróf külügyminiszter a titoktartásra hivatkozva, hű marad ön­magához és hallgat, Bethlen István gróf pe­dig, aki abban az időben a béketárgyaláso­­kat előkészítő tárcanélküli miniszter volt, még nem tartotta szükségesnek nyilatkozni. Íme ez a kép az, amely az ügy elintézésé­nek külső formájáról máig a közönség elé került. Ellentmondás és hallgatás. És mit tudtunk meg eddig az „elintézés" lényegéről? Mi van magával a Paléologue által aláírt jegy­zékkel? A volt miniszterelnök kijelentése sze­rint a jegyzéket kézhez vették. A külügymi­nisztérium megállapítása szerint keresik, de nem találják. Más híradás szerint nem is kere­sik, mert ilyen jegyzék sohasem érkezett a külügyminisztériumhoz. Úgyhogy már azt kell feltételeznünk, hogy a volt miniszterelnök úr kacsa utcai ügyvédi irodájának periratai között elkallódott. De hát mi van azzal a válasszal, amelyet a volt miniszterelnök úr kijelentése szerint mint „elintézést" elküldöttek a hiva­talos francia jegyzékre? Hol vannak azok a feljegyzések, amelyeket a Paléologue-féle jegyzéket megelőző­­tárgyalásokról készítet­tek? Kik voltak a megbízottak? Ki adott ne­kik a tárgyalásra meghatalmazást és ki vette át tőlük a jelentéseiét? Ma már hírek jelen­nek meg arról is, hogy Millerand, francia mi­niszterelnök 1920 júliusában újabb hivatalos jegyzékben megismételte Paléologue ajánla­tát. Ezt a híradást megerősíti a volt minisz­terelnök kijelentése, amely szerint ebben az ügyben egy iratot már az utódja kapott meg. Mi történt ezzel az újabb ajánlattal? Talán ez sem található fel a külügyminisztérium vagy a miniszterelnökség irattárában? Nem az a kötelessége a magyar kormány­nak, hogy most a nemzeti ügy végtelen kárára a felelősségtől való félelemben lebaga­­tellizálja a Paléologue-féle jegyzék jelentő­ségét. Bízza ezt a francia kormányra. Annak érdeke, hogy ezt a nagyfontosságú dokumen­tumot cáfolja, vagy legalább is jelenték­telen magánvállalkozássá minősítse. Az or­szág érdeke a teljes világosságot követeli. Ezt követeljük mi is és nem engedjük a kérdést elposványosítani a mi nyolc év alatt el­kopott­ frázisokkal. Ma már, a keresztény középosztály előtt is csak­­ nevetséges az olyan próbálkozás, amely az igazság kere­sés­e elé azzal akar gátat vitni,­­ hogy a kurzus védelme előbbre való, mint az igazság feltá­rása. Nekünk az igazság előbbre való. Az akkori kormány tagjainak volna elsősorban kötelességük és érdekük, hogy az ügy teljes tisztázását követeljék. A legnagyobb felelős­ség rajtuk nyugszik. De jogunk van nekünk is tudni, nem lettünk-e jóhiszeműleg félre­vezetve, amikor meghajoltunk az akkori kor­mány követelése előtt, mely n­apok alatt ki­erőszakolta a trianoni békeszerződés megsza­vazását. És mind­enekfelett joga van tudni annak a tíz- és félmillió magyarnak, aki a határokon kívül, vagy azokon belül tengeti az életét, hogy a végzet feltartózh­atatlan szekere gázolt-e rajta keresztül, vagy a rövid­látás, a tehetségtelenség és mellékes szem­pontok hozták rá a szomorú sorsot. Teljes világosságot követelünk tehát. Hall­juk végre, hogy k­ik voltak azok­ a politiku­sok, akik erről a tárgyalásról tudtak és akik annak sorsa felett döntöttek. Tudott-e róla az államfő, vagy az ő személyét épúgy ki­kapcsolták az ügynek elintézéséből, mint­­ahogy mellőzték a kormány egyes tagjait, a parlamentet, a békedelegáció vezetőjét és az egész közvéleményt? Tudjuk meg végre,­­hogy nyolc esztendeig miért hallgattak? Ismertessék meg végre a Paléologue-féle jegyzőkönyvet megelőző tárgyalások anya­gát és annak elintézését. Eddig csak azt tudjuk, hogy Semsey gróf Párizsban jogot hallgatott. Most már azt akarjuk tudni, hogy mit csináltak itthon és Párizsban azok, akik az ország jövőjével kockáztak. . EGYRE JOBBAN BONYOLÓDIK A PALÉOLOGUE-JEGYZÉK ÜGYE Meg kell várni, hogy francia részről miként foglalnak állást, mert a Paléologue-jegyzékről a magyar kormány nem tud - mondja a külügyminiszter helyettese Walko külügyminiszter a Paléologue-ügy bonyodalmai miatt megszakította szabadságát . Andrássy szerint Teleki és Bethlen közölték vele, hogy­­ Franciaországból milyen ajánlat érkezett A Paléologue-féle jegyzék titkának kipat­tanása óta a magyar politikai világ, de bát­ran mondhatjuk, hogy az egész magyar közvélemény feszült érdeklődéssel kíséri az ügynek minden fázisát és fejleményét. Az a kép azonban, mely az objektív szemlélő elé tárul , tökéletes káosz és bizonytalanság. Az akkori időben kormányon volt felelős politikusok részére a legellentmondóbb, és egymással homlokegyenest ellenkező nyilat­kozatok jelennek meg. Hová lett az akta, mi történt vele, miért nem lett­ eredménye, kik intézték el sorsát és mit tettek a ked­vező elintézés érdekében,­ ezek azok a kér­dések, amelyek sürgős"tiszttálásra szorulnak és amelyeknek­ kivizsgálását a közvélemény teljes" erővel követeli, nem respektálva A kormány tagjai ma délelőtt Vass József miniszterelnökhelyettes elnöklésével minisz­tertanácsot tartottak, amelyen megjelent Scitovszky belü­gye. Bad pénzügy-, Klebels­­berg kultusz- és Herrmann kereskedelmi mi­niszter, továbbá Próting miniszterelnökségi, Álgya-Papp honvédelmi­ és Ángyán igazság­ügyi államtitkár. A jegyzőkönyvet Bárcsházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár vezette. A minisztertanács megkezdése előtt nagy feltűnést keltett az ,a hír, hogy Walko külügyminiszter a Paleologue­­jegyzék bonyodalmaira való tekintettel váratlanul megszakította vérségi üdülé­sét és visszaérkezett Budapestre. Az Esti Kurír munkatársa megállapította, hogy" - " a külügyminiszter már tegnap délelőtt megjelent, rövid időre hivatalában, de nyomban elutazott Bécsbe, ahonnan csak néhány nap múlva érkezik vissza Budapestre és igy a mai minisztertanácsán Khuen-Hé­­derváry Sándor gróf meghatalmazott mi­nisztert bízta meg képviseletével. A ma dél­előtti minisztetanácson tehát Khuen-Héder­­váry gróf adta meg azokat a felvilágosításo­kat, amelyek a Paléologue jegyzék ügyével kapcsolatban szükségessé váltak. A Paléologue-jegyzék ügyében az Esti egyes politikusoknak túlzott lelkiismeretes­ségét a hivatali titoktartást illetően. Francia részről maga Maurice Paléologue egyelőre nem nyilatkozik. A francia kül­ügyminisztériumban sem találták nyomát az aktának, más oldalról azonban elismerik a jegyzék hitelességét és azt, hogy ilyen irányú tárgyalások való­ban folytak. Simonyi­ Semadam volt minisz­terelnök nyilatkozatában azt mondotta, hogy az ajánlat sikerét Paléologue távozása buk­tatta meg. Ezzel szemben rámutatnak arra, hogy a Simony­i-kormány előbb távozott, mint a francia .A külügyminiszter és így eb­bjén a tekintetben nyilván tévesen emlékszik Simonyi Séinladám Sándor. Kurír munkatársa beszélt a mai miniszter­tanács után Mayer János földmivelésügyi miniszterrel, aki annak ide­jén a Simonyi-Semadam-kormány közélel­mezési minisztere volt. A földmivelésügyi miniszter munkatársunknak a következőket mondotta: — Simonyi-Semadam volt miniszterelnö­köm már nyilatkozott ebben az ügyben és nekem így annál kevésbé lehet mondani­valóm, mivel ez idő szerint is aktív minisz­ter vagyok és igy ebben az ügyben semmi­féle nyilatkozatot nem tehetek. A ma délelőtti minisztertanácson Walko külügyminiszter megbízásából Khuen-Héder­­váry Sándor gróf meghatalmazott miniszter adta meg a kormány tagjainak a Paleologue­­jegyzékkel kapcsolatos felvilágosításokat. A minisztertanács befejezése után az Esti Kurír munkatársának alkalma volt beszélni Khuen-Héderváry gróf meghatalmazott mi­niszterrel, aki a Paleologue-jegyzékről a kö­vetkező rendkívül érdekes kijelentéseket tette:" ‘V*- "■. • - -— A leghatározottabban áldhatom, hogy a most nyilvánosságra került Paleologue-jegyzéket annak idején sem a külügyminisztérium, sem pedig a béke­­delegáciő nem kapta meg. A jegyzék eszerint nincs is meg a külügy­minisztériumban és ha Simonyi-Semadam volt miniszterel­nök azt mondja, hogy a minisztertanács anak idején ezt a jegyzéket letárgyalta és elintézte, akkor bizonyára téved. . "­ Egyébként már meg is jelent Simonyi- Semadam volt miniszterelnök helyreigazító nyilatkozata és eszerint ő sohasem mondotta azt, hogy a minisztertanács a nyilvánosságra került jegyzékkel azonos szövegű átiratot tárgyalt volna le. A kormány ilyen körülmé­nye­k között nem tehet mást, mint hogy bevárja azt, hogy francia részről mi­képpen foglalnak állást ebben a kétség­telenül titokzatos ügyben. Lehet, hogy az ügy később tisztázódni fog, a kormány azonban most nem tisztáz­hatja, mert hiszen csupán annak megállapítására szorítkozhatik, hogy a nyilvánosságra került jegyzéket annak idején sem a külügyminisz­térium, sem pedig a békedelegáció nem kapta meg. Hogy tehát ez az egész ügy hogyan keletkezett, azt nem tudom. Kétségtelen, hogy voltak annak idején kon­­verzációk, de , a nyilvánosságra került dokumentum­ról nincs tudomása. A kormány tehát várakozó állásponton van. Megfelelő francia nyilatkozatok után az ügy talán tisztázódni fog. Simonyi-Semadam magyarázza előbbi nyilatkozatát Tekintettel azokra a nyilatkozatokra, ame­lyeket egyes lapok Simonyi-Semadam Sándor volt miniszterelnöknek tulajdonítanak és amelyek szövegezésükben egymástól eltér­nek, a Magyar Távirati Iroda egyik munka­társa fölkereste Simonyi-Semadam­ Sándort és tőle a következő hiteles nyilatkozatot kapta: —­ A Magyarság tegnapelőtti számában közzétett Palelogne-féle jegyzőkönyvre­­vo­natkozóan a lapoknak csupán a következő nyilatkozatot adtam: Az ügyet a kormány tárgyalta. A Minisztertanács döntött benne minden ! A mai minisztertanács foglalkozott a Paléologue- jegyzék bonyodalmaival

Next