Esti Kurir, 1927. november (5. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-08 / 253. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P., NEGYEDÉVRE FŐSZERKESZTŐI SZERKESZTŐSÉG: VI., AF .DJ UCCA 8 1.20 P, EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁK , TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43, 261-41, 268-28 RIÁBAN KB. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 201 DINÁR, ORGCAV KÁROLY KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRÚT 241 K. I. EM. AUSZTRIÁBAN 25 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI TELEFONSZÁMOK: TERÉZ 122—88 És 254-05 V. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, 1927 NOVEMBER 8 KEDD ♦ 253. SZÁM TÖRVÉNYBE IKTATTÁK MÁRCIUS 15 ÉS KOSSUTH LAJOS •• ■ ■ ■ ■■■— ■■ ...■ Viharok és izgalmak között élesen támadta a Házban Erdélyi, a kormánypárt szónoka a Habsburgokat •Wl l ui» Hegymegi Kiss Pál feltűnést keltő beszédben követelte Kossuth eszméinek megvalósítását — Apponyi tiltakozik Erdélyi megállapításaival szemben . A szocialisták mindkét javaslatot elfogadták 1 — " ■ * • ■ Bethlen és Apponyi Kossuth emlékéről és a márciusi ifjakról Puky Endre alelnök ma délelőtt tizenegyórakor nyitotta meg a képviselőház ülését tömött padsorok és telt karzatok előtt. A képviselők közül szokatlanul sokan jelentek meg az ülésen, amelynek napirendjén március 15-ének nemzeti ünneppé nyilvánításáról és Kossuth Lajos emlékének törvénybeiktatásáról szóló javaslatok szerepelnek. Az ülés ünnepélyességét emeli az a körülmény, hogy a képviselők kivétel nélkül fekete ruhában jelentek meg.A diplomáciai karzat is zsúfolt. Bárcziházi Bárczy István államtitkár miniszterelnökségi államtitkár kalauzolása mellett mindazok a vendégek helyet foglalnak a diplomáciai karzaton, akik a Kossuth-szobor leleplezése alkalmából Budapestre érkeztek. A Ház elégtételt ad a pártoknak a tegnapi incidensért Puky Endre, a gyakorlattól eltérően, leteferálja a képviselőház ülésének mai napirendjét: — Mai ülésünket — úgymond — két olyan törvényjavaslat tárgyalásának szenteljük, amelyek nyolc évtized óta táplált nemzeti érzületből sarjadnak és amelyeknek törvénybe iktatásával eddig elmulasztott nemzeti tartozást fogunk leróni.Az egyik törvényjavaslat a magyar történelem legendás alakjának, Kossuth Lajosnak, emlékezetét iktatja törvénybe, akinek tegnap felemelő ünnepség keretében leleplezett szobrára a magyar országgyűlés képviselőházának koszorúját helyeztem el. Ennek bejelentése mellett, úgy érzem, nem lépem túl azt a határt, amelyet az elnöki szék pártatlansága megkíván, amikor a két törvényjavaslat tárgyalásának megkezdése előtt egy pillanatra e helyről is felidézem Kossuth Lajos szellemének hatalmas erejét. Puky Endre ezután Kossuth Lajos halhatatlan érdemeiről szólt. Megállapítja, hogy csak harminchárom évvel halála után róhatta le a nemzet háláját az ország fővárosában. Amikor pedig erre sor került, nem az osztatlan magyar haza, hanem a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságai alapján harmadára csonkított Magyarország borulhatott le Kossuth Lajos nagysága előtt. Majd Kossuth Lajos írását idézte, amely szerint csüggedésre nincs okunk, mert az ő próféciája, hogy „a magyar kérdés ma is belekiált a világtörténelem logikájába és megoldást követel." Őrizzük meg — fejezte be megnyitó beszédét az elnök — a felemelő ünnep magasztos hatásával együtt azt az erkölcsi erőt is, amelyet a múltnak nagy emlékei iránti kegyelet nyújt. A múlt emlékeiben a jövendő reménye lüktet. Abban a reményben, hogy e két törvényjavaslat tárgyalása méltó lesz Kossuth Lajos emlékéhez, a ülést megnyitom. Puky Endre ezután a következő enunciációt tette: — Tisztelt Ház! Bejelentés érkezett hozzám több olyan parlamenti párt részéről, amelyek a tegnapelőtti pártközi megállapodás létesítésében részt vettek és a tegnapi ünnepélyen a koszorú letétele alkalmából őket sajnálatos mellőzés érte. Bár ezt a mellőzést technikai zavar okozta, mindazonáltal a sajnálatos incidens megítélésében úgy a Ház elnöksége és meggyőződésem szerint a Ház összes tagjai szolidárisaknak érzik magukat. (Helyeslés a Ház minden oldalán. Bethlen miniszterelnök élénken helyesel.) Megkezdik a javaslatok tárgyalását Slubinek István, mint a két törvényjavaslat előadója, kérte, hogy a Ház a két javaslatot általánosságban együttesen tárgyalja. A képviselőház így határozott. — Nyolcvan éve annak, hogy a hazafias és lelkes ifjúság megfogalmazta a tizenkét pontot, amely azóta nemzeti életünk létalapja. 1898-ban már törvénybe iktatták a nyegyvennyolcas eseményeket, de akkor nem március 15-ike avattatott nemzeti ünneppé, hanem április 11-ike, a negyvennyolcas törvények szentesítése. Ezt a törvényt nem fogadta szívesen a magyar nemzet, mert a negyvennyolcas események teljesen egybeforrtak március 15-ikével. Ezután hosszasan ismerteti a negyvennyolcas eseményeket, annak előzményeit és következményeit. — Kossuthban testesült meg legelőször a demokratikus Magyarország, aki nem születésénél, hanem tehetségénél fogva lett azzá, amivé lett. Az előadó beszéde alatt megjelenik a diplomaták karzatán Türr Stefánia és Barabás Béla. A diplomáciai karzaton az olasz ügyvivő vezetésével ott van az olasz küldöttség és az angol követ, Franck Buttler, bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár vezetésével. Puky Endre házelnök megjelenik az olasz fasció tagjai között, akikkel hosszasabban beszélget, és magyarázza részint Rubinek beszédét, részint az ülésterem berendezését. Erdélyi Aladár a csábító és hazug politika idejének nevezi a Habsburgok uralmát Erdélyi Aladár szólalt fel a javaslathoz a kormánypárt részéről. Azzal kezdi, hogy nehéz feladat Kossuth Lajosról beszélni, különösen akkor, amikor a nemzet leghivatottabbja volt az, aki Magyarország minden virágát elhelyezte tegnap leleplezett szobrára. Nem marad más feladat számára, mint felelni arra a kérdésre, mit jelent Kossuth Lajos nagyságának törvénybe iktatása. A képviselők mérsékelt figyelemmel kísérik Erdélyi beszédének első részét. Egyszerre azonban általános izgalom támad, mert Erdélyi Aladár igen éles tenorban támad a Habsburgoknak. Azt mondja ugyanis, hogy az örökkévalóság hatalmas csarnokában, amelynek történelem, a neve, ma döngve, zúgva csapódik be egy ajtó és erre az ajtóra kívül Magyarország történelme van felírva 1527-től 1927-ig, négyszáz szomorú esztendeje történelmünknek. Ennél a kijelentésnél a kormánypárt kisgazdái és szabad királyválasztó érzelmükről ismert tagjai percekig tartó tapsban és éljenzésben törtek ki, a keresztény gazdasági párt soraiban azonban nagy idegesség támadt. Erdélyi Aladár ! — Ez a korszak a lehetetlen, a cságító, a hazug politikai idők korszaka volt. (Úgy van a kormánypárton.) Nézzük csak: Zrínyinek, a költőnek el kellett buknia, Nádasdy, Zrínyi, Frangepán és Wesselényi fejének a porba kellett omlania, mert a nemzet szabadságáért akartak küzdeni. (Megújuló taps a kormánypárton.) Ezzel szemben a soproni gyűlés közvetítője nagy domíniumok ura lett. (Úgy van a kormánypártna.) Rákóczi Ferencnek, minden korok legideálisabb férfiának számkivetésben kellett elbuknia, ezzel szemben azok, akik a fegyvert a majtényi sikon letették, kegyes domíniumokat kaptak jutalmul. (Nagy taps a kormánypárton és az ellenzéken. A középen, amelynek elsőpadsorában Apponyi Albert gróf ül, növekvő idegességgel figyeli Erdélyi Aladár szavait. — Ez a nemzet — folytatta Erdélyi Aladár — mindig hű volt , és teljesítette kötelességét. Amikor Mária Terézia védelmére kiröppentek a kardok, akkor a magyar nemzet nem a pragmatika fankció sápadt lapjaira gondolt. A külföld hatalmas tudósai, osztrák történetírók állítják, hogy azokat a soha nem látott sárguló lapokat meghamisították. A magyar királyhűség volt az, amely kiröpítette a kardokat. Az a csecsmő pedig, akit megvédelmeztek, amikor trónra jutott. Kalapos királlyá vált, mert a szent koronát mint ócskaságot lomtárba kívánta tenni (Viharos taps. Úgy van ! Úgy van! a kormánypárton.) — Ez a korszak volt az, amelynek egyszer már szakítani, véget kellett Ez a korszak az, amelyről Apponyi Albert" mondotta... „Kossuth a népszabadság apostola Apponyi Albert gróf: Ne tessék rám hivatkozni! Erdélyi Aladár: Apponyi Albert gróf azt mondotta erről a korszakról, hogy a magyar nemzet önállóságát visszaállítja és minden alárendeltségét megszünteti. Apponyi Albert gróf (élesen): Ne tessék rám hivatkozni ilyen beszédben. (Mozgás a Ház minden oldalán.) Erdélyi Aladár: Lehet, hogy nem jól értettük, de nekem ez hangzott vissza a szívemben. (Újabb taps a kormánypárton.) Beszédének további részében arról szól Erdélyi, hogy Kossuth Lajos lehet csak az összekötő kapocs Magyarország és a világ-közvélemény között, amelytől a reánk mért igazságtalanság jóvátételét követeljük. Közben mindenfelé a teremben Erdélyi Aladárnak a Habsburgok ellen intézett támadásáról folyik a szó. Ugron Gábor erősen méltatlankodik, hátra fordul a mögötte ülő Almásy Lászlóhoz és ingerülten mond valamit. Apponyi Albert gróf is Ugrón Gáborhoz csatlakozik. Erdélyi Aladár:Szociáldemokrata képviselőtársaimhoz kell fordulnom, akik azt hirdetik — és igazuk van — hogy Kossuth a népszabadságnak volt lángoló apostola. (úgy van! Úgy van! — a szélső baloldalon.) Farkas István: És a köztársaságnak! Erdélyi Aladár: Ez is igaz! De engedjék meg, hogy én felhívjam az önök figyelmét arra, hogy Kossuth nem osztályokért küzdött. Kossuth a nemzeti egységet hirdette. (Taps a kormánypárton.) Kossuth Lajos példát is adott, amikor mint magyar nemes önmaga jogait és kiváltságait feladta. (Mozgás és zaj a Ház minden oldalán.) Ez a szobor nem az, mely a nép lelkében él Az elnök kéri a képviselőket, hogy őrizzék meg nyugalmukat. Erdélyi Aladár végül a szoborral foglalkozott. Nincs okom és jogom bírálni a szobrot, — úgymond — lehet, hogy eljön az idő, amikor majd meg fogjuk érteni a művész gondolatát. Egyet azonban leszögezni kívánok : ez a szobor nem az, amely a magyar nemzet millióinak szívében él. Nem a lemondó, nem a busuló, hanem az örökké hazája nagyságáért küzdő és lelkesítő Kossuth, aki a mi lelkünkben él. A javaslatot elfogadom. A kisgazdák és a kormánypárt több tagja nagy tapssal fogadja Erdélyi Aladár beszédét, feltűnően sokan sietnek őt üdvözölni. „A reménytelenségnek nem szabad úrrá lenni rajtunk11 Kun Béla mint függetlenségi és 48-as programmal megválasztott képviselő üdvözli a benyújtott két törvényjavaslatot. Dicséret, dicsőség, hála, hódolat és magasztalás - mondja — a márciusi ifjaknak, Petőfi Sándornak és Kossuth Lajosnak. Ennek az eltévesztett szobornak bizonytalankodó révedezéseivel és lagymatagságával szemben a hatalmas nemzeti erőben látjuk Kossuth Lajos szellemét