Esti Kurir, 1928. január (6. évfolyam, 3-25. szám)
1928-01-04 / 3. szám
T~' , \ \ ^ JESTIJIIKIR VT. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1928 JANUÁR 4 SZERDA 3. SZÁM ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P., NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN KB. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 210 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 25 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: VI.. ARADI UCCA . TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43, 261 41. 268 28 KIADÓHIVATAL: VI.. TERÉZ-KÖRÚT 24 K. SEM. TELEFONSZÁMOK: TERÉZ 122-88 És 254 - 05 EGY ŐSZINTE SZÓ (?. L.) A demokrata párt újévi ünnepségén Rassay Károly hosszabb beszédet mondott, amelyben kritika tárgyává tette az elmúlt év politikai eseményeit és programot adott a jövőre. Metszőén éles, de egyben ridegen objektív volt, amit mondott. A kritika körébe sem vont be egyetlen olyan témát sem, ■unelyndk kegyetlen és kíméletlen fogai ne rágnak állandóan valamennyiünk ■letét. Nem volt egy szava, egy jelzője, ■melynek fájdalma nem borong mind Blomyiunk szemében. Nem volt egy ■épe, amelyre százszor nem riadunk Enagunk is a keserves nappalokon és nyugtalan éjszakákon. Nem volt egy gesztusa, amelyben nem a magunk élete fvonaglot volna segítségért az elhagyatottságban és szeretetért a gyűlölet és brutalitás légkörében. Nem is volt be-széd ez az újévi beszámoló, csak — egy ■szinte szó. ■ volt több — egy őszinte s zó és Riégis: a becsületes és dolgozó polgár őszinte szavára mára felhorkan egy egész tábor, amely nem tűr mást, csak haj- Fuókolást, gerincek ropogását, szolgatelkűséget és tömjénfüstöt. És amely ■hlőtt az őszinteség szentségtörés, a fér- has nyíltság főbenjáró bűn és a bátor kritika egyenértékű a hazaárulással, ■elvonulnak az apró hamisítók és az Egyedül üdvözítő lojalitás nagyszállítói, Kis kajánok és hatalmas kegydíjasok, Kelevérekkel, rozsdás kardokkal, hátulpihő puskákkal. És mindennek a nagy csatazajnak az oka: egy őszinte szóff Mi igedig megdöbbenve nézzük ezt a Szánalmas felvonulást az őszinte szóval ■szemben. Hát nem érzik, nem látják, hogy itt semmi más nem történt, mint ■hogy egyszer végre valaki nyíltan és beecsületesen elmondta a véleményét, [kimondta a szót, amely százezreket éget [és gyötör ebben az országban? És hogyképzelik : ha nem hangzott volna el ez ■ szó, akkor nem lett volna igaz mindaz, ■mi ennek a beszédnek pregnáns felsorolásában a magunk mindennapi életének fájdalmait és megaláztatásait idézte Elénk? Akkor konszolidációnak érezte volna az egyetemi hallgató azt az állam■cgi berendezkedést, amely kiveri az ■ kóla padjaiból az utcára ? Akkor a konszolidáció üdvét és mézét szürcsöl- H.-a magukba az újságolvasók a meg-. Klemlített sajtó szelid sóhajtásaiból, vagy a privilegizált állások, stallumok, hangok és pozíciók aranyesőjének ra■yogó képeiből ? És a konszolidáció ■egnagyobb vívmányát üdvözölnék a lillafüredi autóútban a hadikölcsönjegyzők, akik nem tudnak meleg ebédet készíteni maguknak ? Akkor kalaplen-getve éltetné az államháztartás egyensúlyát az éhező munkás, amikor reggel kiugrik az ágyából, vagy a B-listás taglár, amikor hajnalban, isten tudja hányadszor, nyakába veszi a várost, hogy kifutói állást kunyeráljon ki magának valamelyik nagyúr kegyéből ? Akkor nem volna vásár a vásár ? Akkor nem volna Talbot és nem volna Fakszigy, nem volna erkölcsök pusztulása, isztesség leromlása és a becsület meg■^■^^Akkor nem volna elborult hadiktátori önkény az egyik ^^B^mor és szenvedés a másik■nem tenné feltóvá a levegőt a korrupció s a visszaélés ? Akkor a büszkeség és a boldogság pírját futtatnák a sápadt arcokra a miniszteri vadászatok gyakori és dús eredményei ? Azt hiszik, hogyha lefojtják a szót, akkor már be is biztosították magukat a robbanás ellen ? Azt hiszik, hogyha nemzeti egységről szavalnak, már nem érzik a hátukon az elnyomottak és a kiüldözöttek a hatalom vesszőcsapásait? Azt hiszik, hogyha demokráciát hirdetnek és parlamentarizmusról szónokolnak, nem érzik az emberek a diktatórikus eszközök rettenetes nyomását ? Felhorkanások és fogak csattogtatása helyett az őszinte szóval szemben csak egyetlen megoldás volna helyes: férfias és őszinte szó a másik oldalon — a nyílt diktatúra. Mert egy nyílt diktatúra sokkal jobb és sokkal becsületesebb a kendőzött önkénynél. Amellett: egy nyílt diktatúrának vannak olyan velejárói, amelyek esetleg nemzetek válságos pillanataiban értéket is jelenthetnek a nemzet összeségének szempontjából. De fentartani egy kormányzati rendszert, amely nem az őszinteségen épül fel és amely ennek következtében csak a hamisítás és az erőszak konszolidációjával tudja életét meghosszabbítani, rosszabb a nyílt diktatúránál. És nem tehet mást: minden alkalommal, amikor bárhol és bárki ajkán elhangzik egy őszinte szó, fel kell vonultatnia csatasorba a lakájok, a lekenyerezettek és az újabb koncra éhesek hajrázó madárijesztőit ANDRÁSSY GYULA VÁLASZA RASSAY KÁROLY ÚJÉVI BESZÉDÉRE Példátlan a parlamentek történetében ez az erőszakosan összeállított és befolyásolt országgyűlés, amely meghamnitása a parlamentarizmusnak, mondja .ifjU •X/l/l/l/lM Támogatok minden akciót, mely a titkos választójogot célozza, a sajtószabadság megerősíti és a bírói függetlenséget kiépíti . Az egységes párt maga közt osztja szét az elektromos centrálé vezető állásait Rassay Károly újévi beszéde politikai körökben élénk visszhangot keltett. Különösen nagy hatást tett a politikusokra és a közvéleményre az a megállapítása, hogy aki Magyarországon ma a demokrácia uralmát akadályozza, az a békeszerződés revíziójának sírját ássa meg. De sokat foglalkoztak beszédének azzal a részével is, amely szerint „lehetetlen, hogy a mi nagy történeti nevű politikusaink közül az egyik visszavonuljon a külpolitika terére és teljes érdektelenséget mutasson a belpolitika iránt, amikor világos, hogy a magyar belpolitika megjavulása nélkül nincs külpolitikai javulás és lehetetlen, hogy a másik nagy történelmi nevű politikusunk csak néha-néha hallassa szavát, hogy pesszimizmusát hangoztassa“. Rassay ■Károly újévi nyilatkozatának ezekről a nagy feltűnést keltett kijelentéseiről beszéltünk Andrássy Gyula gróffal, aki a következőket mondotta az Esti Kurir munkatársának: — Az a körülmény, hogy erőszakos eszközökkel, — ami egyébként bíróilag be lett bizonyítva — megbuktattak, nem változtat semmit politikámon és politikai magatartásomon, legfeljebb más eszközök használatára kényszerít. Nem áll ugyanis rendelkezésemre a parlamenti szószék és így elsősorban a sajtóra vagyok utalva. Ha most aktív belpolitikát nem folytatok, az nem a váci választásnak, hanem az egész politikai helyzet képének a következménye. Párt nélkül, izoláltan a parlamentben sem igen lehet mást csinálni, mint itt-ott saját álláspontunkat kifejteni és ha jelenleg az a kellemetlen kötelességem volna, hogy az erőszakosan összeállított és mesterkélten befolyásolt országgyűlésben résztvegyek, akkor is, mint izolált ember, egy, egyes nyilatkozatok megtételére volnék kényszerítve. Magától értetődik azonban, hogy én most is támogatok minden olyan akciót, amely a tiszta választások, illetően a titkos választói jog keresztüleyét célozza.Ezt tartom ugyanis az egyedüli eszköznek arra, hogy a mai meghamisított parlamentarizmust egészségesebb és becsületesebb parlamentarizmus váltsa fel. Ezenkívül éppen úgy, mint azelőtt, ma is támogatok minden olyan akciót, amely a sajtószabadságot megerősíti, annak ellenére, hogy a sajtó túlnyomó része a mai rendszerrel — úgy látszik — nagyon meg van elégedve és hálás azon kegyek iránt, amelyek megfegyelmezték. A közszabadságok szempontjából a harmadik főtételem volt és ma is az: a bírói függetlenség intézményes biztosítékainak kiépítése. Kétségtelen, hogy a reformok keresztülvitele fokozná a külföld rokonszenvét irántunk és megkönnyítené a revízió melletti nagyarányú agitációt, amely az utóbbi időben fél Angliából indult ki, de azért határozó tévesnek tartom azt a jelszót, hogy a ,, len jó külpolitika a helyes belpolitik a politikának ugyanis megvannak a magy önálló törvényei és érdekei, amelyek szerint eljárni kell és a jó külpolitika irányában nem lehet még a jó belpolitikát sem folytatni, mert szomszédaihoz mérten olyan gyenge nemzet, mint a mienk, csak akkor boldogulhat, ha megfelelő orientációval barátokat is tud szerezni. Abszurd és teljességgel tarthatatlan pozíció azonban számunkra — ami külpolitikailag is érezhető — az, hogy TM Szovjetoroszországon kívül mi vagyunk az egyetlen álam, amely oly kevéssé űzik állampolgáraiban, oly kevéssé hiszi, hogy igazi többségével kormányozni lehet, hogy a titkos szavazást megengedd nem merik. Ezután a kormánypártban megindult elégedetlenségi mozgalomraterelődött a szó és arra a különös körülményre, hogy a kormánypárti képviselők egyike-másika az ország mai rendkivel/Súlyos helyzetében „ellenzéki" nyilatkvlatokkal igyekszik felelősségén és lelkiiséeretén könnyíteni. Erre vonatkozóanAndrássy gróf a következőket mondotta. A munkatársunknak: — Parlamentáris szempontból az egész nai helyzet abszurdum. Ileszfisájes erőszak szülötte a mai parlamenti többség is állott , a mai helyzet, amiely példátlan a parlamentek örülőe, a korma: egyik utásm talaty helyeseim irányt igyekszik képviselni. Szándékaikat én nem ismerem, de az akció komolysága mindenesetre azon fordul meg, hogy szavazás esetén ezek a képviselők ak kormány ellen foglalnak-e majd állást és állásfoglalásuknak levonják-e■ a politikui konzekvenciáit. " Az egységes párt valamennyi mérnök tagját is elhelyezik az elektromos centráléknálS Arra a hírre, hogy Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter rövid időn belül távozik állásából és átveszi a Dunántúli Villamossági Rt. elnökségét, a Talbot-ügy egyszeribe a politikai érdeklődés középpontjába került. Rassay Károly újévi beszédében kijelentette, hogy a Talbot-ügy körül frivol játék folyik és a kormány a törvényhozás hozzájárulása, sőt tájékoztatása nélkül, 70, illetően 100 millió pengő erejéig eldúsította Magyaroszágot. Az Esli Kurír munkatársa ezek^B tolt helyen érdeklődett a Dunái^H sági Rt. megalakulásának részleti következő információt kapta: Hl Minden jel azt mutatja, nyújtó angol tőkecsoporttal perfektuálva lesz a szerződés, w a Dunántúl! Villamossági megalak' Februárban kiosztja1