Esti Kurir, 1928. március (6. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-01 / 50. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY BÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁKUBAN KB. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 20'1 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 25 GH. ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG* VI.: ARADI UCLAI TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43. 261-41. 268 28 KIADÓHIVATAL : VJ„ TERÉZ KÖRÚT 24 K. LEM. TELEFONSZÁMOK: TERÉZ 122—88 4» 2540$ V. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1925 MÁRCIUS 1 CSÜTÖRTÖK 5 . SZÁM A szentgotthárdi hadianyag-árverés izgalmas részletei Rupert Rezső vitája a Töreky-tanács előtt Az osztálysorsjáték mai húzásának teljes eredménye INTERPELLÁCIÓ NÉHAI LOVÁSZY MÁRTON NYUGDÍJÁRÓL ____________________________ - — ^ - --------------—----■------- - » v v* v w „Lovászy Márton nyugdijának folyósítását a törvény ellenére, politikai inditóokok alapján tagadták meg" «Korai volna pálcát törni, melyik volt a helyes irányzata — «Itt arról van szó, hogy egy magyar köztisztviselő özvegye ne nyomorogjon*— «Lovászy 1920 december végéig élvezte nyugdíját. ’Az elnöki napirend elfogadása után, melyről lapunk más helyén emlékezünk meg, a Ház áttért Gál Jenő interpellációjára. Gál Jenő a pénzügyminisztert és a külügyminisztert interpellálja meg néhai Lovászy Márton nyugdíja ügyében. Az Interpelláció szövege a következő : Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak és a külügyminiszter úrnak arról, hogy néhai Lovászy Márton özvegye nyugdíjának folyósítását a hivatalos tényezők megtagadták, bár Lovászy Márton nyugdíjjogosultságát a közigazgatási bíróság nem vonta kétségbe ? Van-e tudomása a pénzügyminiszter és a külügyminiszter úrnak arról, hogy Lovászy Márton nyugdíjának folyósítását a törvény ellenére, politikai indítóokok alapján tagadták meg és a legnagyobb nyomorba döntötték, míg ellenállóképessége megtört? Hajlandó-e intézkedni a pénzügyminiszter és a külügyminiszter úr, hogy Lovászy Márton özvegyének a nyugdíja folyósíttassék? Az interpelláció szövegének felolvasása után Gál Jenő a következőkben okolja meg interpellációját: — Néhai Lovászy Márton magyar közhivatalnok volt. Farkas Géza: Forradalmár volt! A törvény parancsolja, hogy aki ellen eljárást indítottak és az eljárás közben meghalt, ügyében a felelősségre vonás lehetősége megszűnik. Ezek nem prerogatívák hangoztatása, ha már felvetődött az a kérdés, halálában kell legalább megadni az elégtételt. Mert Lovászy Márton lehetett hibás, lehetett politikai vétkes, hibás után járó, de el kell ismerni, hogy hazáját szerette. Mondhatnak kritikát működése felett, de Gál Jenő: Korai még pálcát törni afölött, hogy melyik volt a helyes irányzat. Az utókor fogja megállapítani azt, hogy melyik irányzat volt a helyes, az, amit a többség követ, vagy amit mi akarunk. Gál beszéde közben bejön a terembe Bod János és Walkó Lajos miniszter, akikhez interpellációját intézte. Gál Jenő: Lovászy Márton azután, hogy hosszú éveken át közhivatalnok volt a vármegyénél, 1918 .,november 1. első napján lépett újra közszolgálatba, amikor Károly király kinevezte kultuszminiszternek. Az alkotmányosság megállapítása előtt és után megállapították Lovászy nyugdíjigényét és folyósították is azt. 1919-ben újra miniszter lett. Külügyminiszteri állásától szeptember végén vált meg és nyugdíját 1920 december végéig élvezte. Én nem értek egyet Lovászy Márton politikájával, nem azonosítom magam az emigráció-törekvésekkel, de Itt arról van szó, hogy egy magyar küzhivatalnok özvegye ne nyomorogjon, mert a törvény úgy rendeli, hogy nyugdíjban részesüljön, hallgassák meg legalább utolsó szavait, hallgassák meg utolsó önvallomását. Kezeim között van Lovászy Márton utolsó kezeírása. Talán a halottnak kijár az elégtétel, hogy meghallgassák ezt az önvallomást. — Azt mondja Lovászy Márton: „Egyet nyugodt lelkiismerettel állíthatok: sohasem vétettem hazám és nemzetem érdekei ellen. Lehet, hogy mint gyarló ember hibákat követtem el, de az vesse rám az első követ, aki mint politikailag szereplő ember, azokban a feszült, izgalmas időkben nem követett el hibát. A hazámtól való hosszas távollét és mérhetetlen aggodalom aláásták egészségemet. Sok bánat és fájdalom üli meg telkemet. Azzal jöttem haza, hogy politikával egyáltalán nem foglalkozom. Szigorúan megtartottam és megtartom ezt a meggyőződésből vállalt kötelezettségemet. Sohasem vágyódtam egyéniségem, vagy személyes tekintetek miatt közszereplésre és ha ennek során ajkamat oly kifejezés hagyta el a múltban, amely a mának higgadt mérlegelése közepette a viszonyok más megítélését váltja ki belőlem, ez is dokumentálja, hogy magamat mindenben alárendelem hazám békességes fejlődése lehetőségeinek: a magam számára hátralévő életemre semmit sem kívánok, csak hogy családomnak szűkös, tisztes kenyeret juttathassak. Simon András: Ugyanezt kívánják a hősi halottak özvegyei és árvái és nem tudjuk megadni! A kormánnyal kötött szerződést tisztességgel, becsülettel betartotta. Kétrendbeli izgatás miatt volt ellene bűnvádi eljárás, megengedték, hogy idehaza legyen, azt mondották neki, ne szólj és ne irj. Amikor a halott emléke előtt állunk, akkor igazságos mértékkel kell mérni. A halott emlékének meg kell adni az elégtételt és az özvegyével szemben az igazságosság teljes érvényesítésével kell eljárni. Lovászynak szerződése volt a magyar kormánnyal, ez a szerződés nem lehet egyoldalú Lovászy megtartotta amit ígért, betartotta szerződését, tehát ugyanakkor a másik félnek is be kell tartania. Lovászy Márton özvegyének nyugdíját Lovászy özvegyét nem szabad éhenhalásnak kitenni. Gál Jenő: Azoknak is jár! ■ Lovászynak ezt a végrendeletszerű önvallomását tiszta szívvel kell meghallgatni. Mert mi történt Lovászy ügyében ? A kormánynak évek alatt az az elhatározása érlelődött meg, hogy hozzájárult Lovászy hazatéréséhez. A magyar törvények nem ismerik a salvus conductus fogalmát. A magyar eljárási jog azt mondja, hogy joga van idejönni és törvény elé állani. Menedékjogot nem ismerünk, salvus condustusunk nincs. Lovászy Márton hazajött, reverzálist adott a kormánynak, hogy neve fog közéleti életet élni, sem szóval, sem tollal. Tessék felmérni, mit jelentett egy olyan publicista számára, mint Lovászy Márton volt. Ez a halált jelenti annak, aki mindig a hazáért dolgozott. (Ellentmondás a jobboldalon.) "; - — Hibás, vagy nem hibás! Nem arról beszélek! Majd a történelem megmutatja, hogy volt egy idő, amikor ennek a jólelkű embernek a kezében volt Magyarország sorsa. Az ország kormányrúdját kínálták neki, a szerénysége miatt nem vette át a hatalmat. Mi történt volna akkor, ha a bekövetkezemdők helyett ő veszi át az uralmat, ő, Lovászy Márton, aki sohasem izgatott, aki mindig a kiegyenlítődést kereste. Lovászy szerénységből elhárította magától a megbízatást, azután jött a végzet, ebből származott az a kormányrendszer, amely forradalomba vitte szerencsétlen hazánkat. Ez sem Lovászy Márton mentségére hozom fel. Nekem is az a véleményem, hogyha a történeti idők tetteket követelnek, nem szabad a felelősség elől menekülni. De hát miért a nagy szigorúság Lovászy ellen? : — Nem hivatkozom itt a részvétre, az igazságérzetre, az özvegyi jog tiszteletben tartására, hanem hivatkozom arra, hogy amikor Lovászy hazajött és kérte nyugdíjának megállapítását, a külügyminiszter úr bizonyára a pénzügyminiszter úrral történt megállapodás alapján kijelentette, hogy a nyugdíjat nem folyósítja, mert Lovászynak megszakadt a nyugdíjigénye azzal, hogy emigrációba ment. Ezzel szemben azonban a közigazgatási bíróság megfellebbezhetetlen ítélettel kötelezte 1926-ban 4972. szám alatt a minisztert arra, hogy ebben az ügyben új határozatot hozzon. Ez az új határozat azonban nem jött létre. Ehelyett Khuen-Héderváry gróf, a külügyminiszter helyettese, 1927 július 4-én 5587. szám alatt ,értesítette Lovászul, hogy nyugdíjának folyósítására irányuló kérvénye ügyében nincs módjában intézkedni, mivel a pécsi törvényszéken felségsértés, a budapesti tér- Sohasem vétettem hazám és nemzetem érdekei ellen — írta Lovászy utolsó önvallomásaiban Lovászy Márton özvegyének nyugdíját