Esti Kurir, 1928. június (6. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-01 / 123. szám

­ BÜROKRÁCIA SZÁZ LÓERŐVEL A német vicclapok karrikaturistái roggyant, szeplős szürke gebének szok­ták ábrázolni Bü­rokráciás pókos paripá­ját, mely oly nehezen vánszorog, hogy kettőt lép hátra, míg egyet előre és mind a három lépésével külön-külön kárt, de legalább is bosszúságot okoz. A magyar vicclapoknak nincs szükségük erre az avult sablonra, mert a magyar közönség túlontúl jól, közvetlen és személyes ta­pasztalatok révén ismeri a bürokrácia gebéjét. Mindenki megpróbálta már va­lami ügyét, bajos dolgát felpakolni rá, mindenki reménykedett már benne, hátha elvánszorog céljához idejében­. Ezer polgár közül egyet ha találnánk, aki dicsérné a bürokráciát és tempójával meg lenne elégedve, egyet, ha találnánk, aki idejére kapott végzést, elintézést — talán valami új figurával lepnék meg a magyar élclapok a világ karrikatúra­­irodalmát. De — sajnos — a kivétel nem gyakoribb a fehér hollónál és mi min­dennap végignézhetjük a kókadt fejű rossz ló szánalma‘^niszolgását a hiva­taloknak egyébké u^*sima és könnyen járható útjain. De nem jó újság az olyan újság, mely a dolgoknak csak egyik oldalát nézi, s az eseményeknek csak egyik oldaláról vesz tudomást. Meg kell mondanunk, hogy ma találkoztunk a bürokráciának egy­más közlekedési eszközével, egy százló­erős autóval — ha szabad a hasonlatnál maradni. . Egy ügyben — egyetlen egy ügyben­­­— villámgyorsasággal száguldott el a bürokrácia benzinmotorja mellettünk s mi ámulva nézünk utána. Íme egy kurta és egyszerű­ történet, amelynek végén feltűnik ez a hihetetlen kilencedik csoda, ez a villámvonatsebes­­ségű bürokrácia, a százlóerős luxuskocsi. Van itt Budapesten egy nagy polgári közösség, egy társadalmi klub, az Erzsé­betvárosi Kör. A körhorizonton hagyva most a régi és rettenetes emlékek véres árnyait, csak az új idők új eseménytelen­­ségei őrlődtek nap-nap után a kedvesen egyhangú és polgárian színtelen klubélet­ben. Változatosságot nem hoztak többé a bombák az esti vacsorákba s a mentő­autó sem állt meg a kapu előtt. Szabályos nyugalomban teltek a hetek és hónapok egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a kormány ezt a kört, ezt a klubot is egé­szen jól fel tudná használni a maga cél­jaira. Minthogy a kormánynak mindig és mindenütt vannak szolgálatkész és oda­adó hívei­ akadtak, akik hirtelen és vá­ratlan rohammal a kormánypárt egyik exponált tagját segítették az elnöki pozí­cióba. Még ez sem hozott túlságos izgal­mat a köz életébe. Végre: tagjai önérzetes polgárok, akik nem engedik magukat a politika sakktábláján figuráknak tologat­ni s minthogy a kormánypárti elnök de­rék és becsületes férfiú — nem féltették tőle semmiféle szempontjukat. Ekkor történt azonban, hogy a kor­mánypárti vezér férfiúval együtt — mi­ként kiderült­— egy­­egész kis kormány­párti rohamcsapat akart benyomulni a körbe, nem naivabb elgondolással, mint­hogy az egész kört vagyonostól, épülő festői és tömegestől átszállítja, vagy — ha ez nem megy, áthajtja — a kormány táborába. Ekkor egy este vacsorára ültek össze a kör tagjai. A vacsorára meghívták Rassay Károlyt és Sándor Pált. S ezen a vacsorán az egybegyilt sok száz vá­lasztópolgár oly frenetikus erővel s oly viharos megdöbbenéssel utasította el ma­gától a kis praktikákat és oly lelkes tün­tetéssel emelte vállára a polgárság igazi vezéreiként Rassay Károlyt és Sándor Pált, hogy a kormánypárti frakció szó­noka szánalmas egyedüliségében csak Rassay Károly csillapító közbenjárásá­nak köszönhette, hogy beszédét hirtelen nagyon kurtára fogott végéig meghall­gatták. És most jött, a bürokrácia száz lóere­jével. A kormánypárti csoportocska holmi fellebbezést adott be egy közgyű­lési, határozat ellen. Az ilyen­ fellebbe­zések nagyon sokáig szoktak vándorolni a hivatalok labirintusában, igen gyakran el is alszanak. (Aminthogy ez is elaludt volna, ha a kormánypárti elnök maradt volna pajzson s nem Ilassayt és Sándor Pált emelte volna magasra a polgári lel­kesedés.) Ám sisteregve, fújva, berregve és zakatolva, napok alatt itt volt az autó. A fellebbezés már intézkedésre lelt, már hatósági biztos kopogtatott a kör ajtaján, már megindult a vizsgálat és folyik is olyan száz lóerővel, amilyet az egyetlen­egy szegény, vedlett amtsschimmel-től igazán senki nem várt volna. Lám: milyen gyorsan megy, ha a kor­mány érdekeit kell védeni. Lám: hogy megtalálja az utat, a módot, az időt, ha arról van szó, hogy egy polgári testületre rá kell oktrojálni minden áron a mai rendszer fennhatóságát. Lám: hogy bele tud illeszkedni a modern életbe, ha nem egy egyszerű és adófizető magyar polgár kérvényét, vagy sérelmét kell elintézni, hanem hatalmi kérdést, hatalmi szem­pontokból. Mit használ? Semmit. Küldhetnek egy biztost, küldhetnek száz biztost, küldhet­nek minisztert vagy egész kabinetet, a polgárság tudja és tudni is fogja, hogy, kik az ő igazi emberei. * ■ W1 ‘V Marm, ^**0% ISXfliBiR ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY nÓRA 2.40 P„ NEGYEDÉVRE Fn^7FRKESZTŐ • SZERKESZTŐSÉG: VI., ARADI UCCA 9­7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁ­ fnaöiHMmiw. TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43, 261-41, 268-28 KIÁBAN Kb. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 21h DINÁR. D­ÁCS­AV K­Á R Y KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRÚT 241 k. I. EItL AUSZTRIÁBAN 25 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI_________V JU 1_______________________________________TEL­EFONSZÁMOK: TERÉZ 122—88 és 254—O. VI. ÉVFOLYAM. ♦ BUDAPEST, 1928 JUNIUS 1 PÉNTEK ♦ 123. SZÁM RÉMHÍREK a tegnap esti belgrádi tüntetésről „Meghiúsult Olaszországnak az a terve, hogy a szövetségi szerződések láncolatával bekerítse Jugoszláviát” •wt­lan­“A diplomáciai körök bíznak Délkeleteurópa békéjében — A belgrádi olasz követ újabb lépései a jugoszláviai tüntetések miatt — Jugoszlávia­ellenes demonstrációk Olaszországban­­ / Bécs, május 31. A Neue Freie Presse berlini tudósítója ber­lini politikai körökből a következő informá­ciókat kapta a délkeleteurópai helyzetről: — Oroszországnak az a terve, hogy különböző szövetségi szerződések lán­colatával teljesen bekeríti Jugoszláviát, meghiúsultnak tekinthető. A török-görög döntőbírósági szerződés nem jött létre, mert sem Törökország, sem Gö­rögország nem volt hajlandó arra, hogy olasz nyomásra kössön kölcsönös szerződést. Bulgária, amelyet Olaszország szintén be akart vonni érdekszférájába, ugyancsak el­utasító választ adott, habár rendkívül óvatos formában, ami érthető is, hiszen Bulária sta­bilizálni akarja valutáját, amihez pedig szük­sége van Olaszország támogatására. Az olasz­román viszony továbbra is rendkívül szoros, kétségtelen azonban, hogy az olasz-román szövetség éle nem irányul Jugoszlávia ellen. Berlini diplomáciai körökben általában véve nyugodtan ítélik meg a délkeleteurópai helyzetet. A békét egyelőre nem fenyegeti közvet­len veszély, annál is inkább, minthogy Mussolini, aki ugyan gyakran túlságo­san erős szavakat használ, sokkal jó­zanabb, semhogy újabb háborút készít­sen elő. Közvetlenül az utóbbi napok kritikus ese­ményeit megelőzően, Berlinben már bizo­nyosra vették, hogy Olaszország és Jugoszlá­via között rövidesen megindulnak a barát­sági szerződés meghosszabbítására irányuló tárgyalások, amiből Berlinben joggal követ­keztetnek arra,­ hogy a feszültség szünőfél­­ben van. Ettől teljesen függetlenül, a jugoszláv kormány úgy határozott, hogy ratifikáltatja a nettunói szerző­déseket, ami szintén békés szándékra vall. A jugoszláv kormány erre a lépésre azért ha­tározta el magát csupán most, mert az Olasz­ország által tervbevett láncszerződések meg­­hiúsulása után most már nem áll fenn a lát­szata sem annak, hogy Jugoszlávia külföldi nyomásra szánta el magát a ratifikációra. Olaszország anyagi kártérítést követel Belgrád, május 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A Politika jelentése szerint Rodrero olasz kö­vet a külügyminisztériumban ismételten lá­togatást tett, hogy­­ az olasz kormány nevében az olasz­ellenes tüntetések ellen tiltakozzék és azokkal kapcsolatban Olaszország követe­léseit megformulázza. A követ hangoztatja, hogy a tüntetések fojtó atmoszférát terem­tettek, melynek tisztázása feltétlenül szüksé­ges. A lap szerint Rodrero ugyancsak kor­mánya megbízásából jelezte, hogy Olaszor­szág károsított alattvalóinak érdekében anyagi kártérítést tart szükségesnek. Jugoszlávellenes tüntetések Olaszországban Róma, május 31.­­ (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Veronában és Cuneoban tegnap tüntetésekre került a sor Jugo­szlávia ellen. Említésreméltó rendzavarásokat nem jelen­tenek. A Popolo d’Italia kétségbevonja azt a jugo­szláv forrásból származó híresztelést, hogy a legutóbbi zárai jugoszlávellenes tüntetések so­rán az ottani jugoszláv konzulátus épületét is megtámadták volna a fasiszta tüntetők. Hatvan tüntetőt tartóztattak le Belgrádban Belgrád, május 31. (Avala.) Az az összeütközés, amely az éj­szaka Belgrád főutcáján, a Ruszki Cár nagy­kávéház előtt a rendőrök és a diákok között lezajlott, rendkívül heves volt. A tüntetők, akiket a rendőrség a mel­lékutcákba szorított vissza, a kávéház kifosztott berendezését az utcára hord­ták és ott a kávéházi asztalokból és szé­kekből torlaszokat emeltek. A lovascsendőrség több ízben rohamot inté­zett a tüntetők ellen. Az összeütközés során mindkét oldalról több lövést lőttek.­­A­ csend­őrök közül kilencen sebesültek meg. A tün­tetők részén igen nagy a sebesültek szám­a, némelyik sebesült állapota súlyos. A csend­őrség és rendőrség hatvan ember tartóztatott le. Rémhírek a tegnap esti zavargásról Belgrád, május 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A belgrádi rendőrfőnökség a hajnali órákban,, az éjszaka lefolyt zavargásokról hivatalos jelentést adott ki, amelynek alapján meg­állapítható, hogy­­ a zavargások véres lefolyásáról terjesz-­ tett hírek túlzottak voltak. Halottak egyáltalában nincsenek s a sebe­sültek száma sem közelíti meg a késő éj­szakai órákban terjesztett rémhírek szám­adatait. A rendőri jelentés hangsúlyozza, hogy a zavargásokban ezúttal nem is annyira a diákság vett részt, mint inkább a munkás­ságnak kommunista érzelmeiről közismert része. A­­ csendőrségnek szigorú utasítása volt, hogy lőfegyverét nem szabad használ­nia s a belgrádi rendőrfőnökségnek nincs tudomása arról, hogy a rendőrök vagy a csendőrök sortüzet adtak volna a tüntetőkre.­ Az éjszakai zavargások folyamán eldördült lövések többnyire a tüntetők részéről tör­téntek, akik revolverekkel voltak felsze­relve. A rendőri jelentés ezután az éjszakai za­vargások lefolyását ismerteti, mondván, hogy 1 :«-~uis

Next