Esti Kurir, 1928. június (6. évfolyam, 123-146. szám)
1928-06-01 / 123. szám
BÜROKRÁCIA SZÁZ LÓERŐVEL A német vicclapok karrikaturistái roggyant, szeplős szürke gebének szokták ábrázolni Bürokráciás pókos paripáját, mely oly nehezen vánszorog, hogy kettőt lép hátra, míg egyet előre és mind a három lépésével külön-külön kárt, de legalább is bosszúságot okoz. A magyar vicclapoknak nincs szükségük erre az avult sablonra, mert a magyar közönség túlontúl jól, közvetlen és személyes tapasztalatok révén ismeri a bürokrácia gebéjét. Mindenki megpróbálta már valami ügyét, bajos dolgát felpakolni rá, mindenki reménykedett már benne, hátha elvánszorog céljához idejében. Ezer polgár közül egyet ha találnánk, aki dicsérné a bürokráciát és tempójával meg lenne elégedve, egyet, ha találnánk, aki idejére kapott végzést, elintézést — talán valami új figurával lepnék meg a magyar élclapok a világ karrikatúrairodalmát. De — sajnos — a kivétel nem gyakoribb a fehér hollónál és mi mindennap végignézhetjük a kókadt fejű rossz ló szánalma‘^niszolgását a hivataloknak egyébké u^*sima és könnyen járható útjain. De nem jó újság az olyan újság, mely a dolgoknak csak egyik oldalát nézi, s az eseményeknek csak egyik oldaláról vesz tudomást. Meg kell mondanunk, hogy ma találkoztunk a bürokráciának egymás közlekedési eszközével, egy százlóerős autóval — ha szabad a hasonlatnál maradni. . Egy ügyben — egyetlen egy ügyben— villámgyorsasággal száguldott el a bürokrácia benzinmotorja mellettünk s mi ámulva nézünk utána. Íme egy kurta és egyszerű történet, amelynek végén feltűnik ez a hihetetlen kilencedik csoda, ez a villámvonatsebességű bürokrácia, a százlóerős luxuskocsi. Van itt Budapesten egy nagy polgári közösség, egy társadalmi klub, az Erzsébetvárosi Kör. A körhorizonton hagyva most a régi és rettenetes emlékek véres árnyait, csak az új idők új eseménytelenségei őrlődtek nap-nap után a kedvesen egyhangú és polgárian színtelen klubéletben. Változatosságot nem hoztak többé a bombák az esti vacsorákba s a mentőautó sem állt meg a kapu előtt. Szabályos nyugalomban teltek a hetek és hónapok egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a kormány ezt a kört, ezt a klubot is egészen jól fel tudná használni a maga céljaira. Minthogy a kormánynak mindig és mindenütt vannak szolgálatkész és odaadó hívei akadtak, akik hirtelen és váratlan rohammal a kormánypárt egyik exponált tagját segítették az elnöki pozícióba. Még ez sem hozott túlságos izgalmat a köz életébe. Végre: tagjai önérzetes polgárok, akik nem engedik magukat a politika sakktábláján figuráknak tologatni s minthogy a kormánypárti elnök derék és becsületes férfiú — nem féltették tőle semmiféle szempontjukat. Ekkor történt azonban, hogy a kormánypárti vezér férfiúval együtt — miként kiderült— egyegész kis kormánypárti rohamcsapat akart benyomulni a körbe, nem naivabb elgondolással, minthogy az egész kört vagyonostól, épülő festői és tömegestől átszállítja, vagy — ha ez nem megy, áthajtja — a kormány táborába. Ekkor egy este vacsorára ültek össze a kör tagjai. A vacsorára meghívták Rassay Károlyt és Sándor Pált. S ezen a vacsorán az egybegyilt sok száz választópolgár oly frenetikus erővel s oly viharos megdöbbenéssel utasította el magától a kis praktikákat és oly lelkes tüntetéssel emelte vállára a polgárság igazi vezéreiként Rassay Károlyt és Sándor Pált, hogy a kormánypárti frakció szónoka szánalmas egyedüliségében csak Rassay Károly csillapító közbenjárásának köszönhette, hogy beszédét hirtelen nagyon kurtára fogott végéig meghallgatták. És most jött, a bürokrácia száz lóerejével. A kormánypárti csoportocska holmi fellebbezést adott be egy közgyűlési, határozat ellen. Az ilyen fellebbezések nagyon sokáig szoktak vándorolni a hivatalok labirintusában, igen gyakran el is alszanak. (Aminthogy ez is elaludt volna, ha a kormánypárti elnök maradt volna pajzson s nem Ilassayt és Sándor Pált emelte volna magasra a polgári lelkesedés.) Ám sisteregve, fújva, berregve és zakatolva, napok alatt itt volt az autó. A fellebbezés már intézkedésre lelt, már hatósági biztos kopogtatott a kör ajtaján, már megindult a vizsgálat és folyik is olyan száz lóerővel, amilyet az egyetlenegy szegény, vedlett amtsschimmel-től igazán senki nem várt volna. Lám: milyen gyorsan megy, ha a kormány érdekeit kell védeni. Lám: hogy megtalálja az utat, a módot, az időt, ha arról van szó, hogy egy polgári testületre rá kell oktrojálni minden áron a mai rendszer fennhatóságát. Lám: hogy bele tud illeszkedni a modern életbe, ha nem egy egyszerű és adófizető magyar polgár kérvényét, vagy sérelmét kell elintézni, hanem hatalmi kérdést, hatalmi szempontokból. Mit használ? Semmit. Küldhetnek egy biztost, küldhetnek száz biztost, küldhetnek minisztert vagy egész kabinetet, a polgárság tudja és tudni is fogja, hogy, kik az ő igazi emberei. * ■ W1 ‘V Marm, ^**0% ISXfliBiR ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY nÓRA 2.40 P„ NEGYEDÉVRE Fn^7FRKESZTŐ • SZERKESZTŐSÉG: VI., ARADI UCCA 97.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁ fnaöiHMmiw. TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43, 261-41, 268-28 KIÁBAN Kb. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 21h DINÁR. DÁCSAV KÁ R Y KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRÚT 241 k. I. EItL AUSZTRIÁBAN 25 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI_________V JU 1_______________________________________TELEFONSZÁMOK: TERÉZ 122—88 és 254—O. VI. ÉVFOLYAM. ♦ BUDAPEST, 1928 JUNIUS 1 PÉNTEK ♦ 123. SZÁM RÉMHÍREK a tegnap esti belgrádi tüntetésről „Meghiúsult Olaszországnak az a terve, hogy a szövetségi szerződések láncolatával bekerítse Jugoszláviát” •wtlan“A diplomáciai körök bíznak Délkeleteurópa békéjében — A belgrádi olasz követ újabb lépései a jugoszláviai tüntetések miatt — Jugoszláviaellenes demonstrációk Olaszországban / Bécs, május 31. A Neue Freie Presse berlini tudósítója berlini politikai körökből a következő információkat kapta a délkeleteurópai helyzetről: — Oroszországnak az a terve, hogy különböző szövetségi szerződések láncolatával teljesen bekeríti Jugoszláviát, meghiúsultnak tekinthető. A török-görög döntőbírósági szerződés nem jött létre, mert sem Törökország, sem Görögország nem volt hajlandó arra, hogy olasz nyomásra kössön kölcsönös szerződést. Bulgária, amelyet Olaszország szintén be akart vonni érdekszférájába, ugyancsak elutasító választ adott, habár rendkívül óvatos formában, ami érthető is, hiszen Bulária stabilizálni akarja valutáját, amihez pedig szüksége van Olaszország támogatására. Az olaszromán viszony továbbra is rendkívül szoros, kétségtelen azonban, hogy az olasz-román szövetség éle nem irányul Jugoszlávia ellen. Berlini diplomáciai körökben általában véve nyugodtan ítélik meg a délkeleteurópai helyzetet. A békét egyelőre nem fenyegeti közvetlen veszély, annál is inkább, minthogy Mussolini, aki ugyan gyakran túlságosan erős szavakat használ, sokkal józanabb, semhogy újabb háborút készítsen elő. Közvetlenül az utóbbi napok kritikus eseményeit megelőzően, Berlinben már bizonyosra vették, hogy Olaszország és Jugoszlávia között rövidesen megindulnak a barátsági szerződés meghosszabbítására irányuló tárgyalások, amiből Berlinben joggal következtetnek arra, hogy a feszültség szünőfélben van. Ettől teljesen függetlenül, a jugoszláv kormány úgy határozott, hogy ratifikáltatja a nettunói szerződéseket, ami szintén békés szándékra vall. A jugoszláv kormány erre a lépésre azért határozta el magát csupán most, mert az Olaszország által tervbevett láncszerződések meghiúsulása után most már nem áll fenn a látszata sem annak, hogy Jugoszlávia külföldi nyomásra szánta el magát a ratifikációra. Olaszország anyagi kártérítést követel Belgrád, május 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A Politika jelentése szerint Rodrero olasz követ a külügyminisztériumban ismételten látogatást tett, hogy az olasz kormány nevében az olaszellenes tüntetések ellen tiltakozzék és azokkal kapcsolatban Olaszország követeléseit megformulázza. A követ hangoztatja, hogy a tüntetések fojtó atmoszférát teremtettek, melynek tisztázása feltétlenül szükséges. A lap szerint Rodrero ugyancsak kormánya megbízásából jelezte, hogy Olaszország károsított alattvalóinak érdekében anyagi kártérítést tart szükségesnek. Jugoszlávellenes tüntetések Olaszországban Róma, május 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Veronában és Cuneoban tegnap tüntetésekre került a sor Jugoszlávia ellen. Említésreméltó rendzavarásokat nem jelentenek. A Popolo d’Italia kétségbevonja azt a jugoszláv forrásból származó híresztelést, hogy a legutóbbi zárai jugoszlávellenes tüntetések során az ottani jugoszláv konzulátus épületét is megtámadták volna a fasiszta tüntetők. Hatvan tüntetőt tartóztattak le Belgrádban Belgrád, május 31. (Avala.) Az az összeütközés, amely az éjszaka Belgrád főutcáján, a Ruszki Cár nagykávéház előtt a rendőrök és a diákok között lezajlott, rendkívül heves volt. A tüntetők, akiket a rendőrség a mellékutcákba szorított vissza, a kávéház kifosztott berendezését az utcára hordták és ott a kávéházi asztalokból és székekből torlaszokat emeltek. A lovascsendőrség több ízben rohamot intézett a tüntetők ellen. Az összeütközés során mindkét oldalról több lövést lőttek.A csendőrök közül kilencen sebesültek meg. A tüntetők részén igen nagy a sebesültek száma, némelyik sebesült állapota súlyos. A csendőrség és rendőrség hatvan ember tartóztatott le. Rémhírek a tegnap esti zavargásról Belgrád, május 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A belgrádi rendőrfőnökség a hajnali órákban,, az éjszaka lefolyt zavargásokról hivatalos jelentést adott ki, amelynek alapján megállapítható, hogy a zavargások véres lefolyásáról terjesz- tett hírek túlzottak voltak. Halottak egyáltalában nincsenek s a sebesültek száma sem közelíti meg a késő éjszakai órákban terjesztett rémhírek számadatait. A rendőri jelentés hangsúlyozza, hogy a zavargásokban ezúttal nem is annyira a diákság vett részt, mint inkább a munkásságnak kommunista érzelmeiről közismert része. A csendőrségnek szigorú utasítása volt, hogy lőfegyverét nem szabad használnia s a belgrádi rendőrfőnökségnek nincs tudomása arról, hogy a rendőrök vagy a csendőrök sortüzet adtak volna a tüntetőkre. Az éjszakai zavargások folyamán eldördült lövések többnyire a tüntetők részéről történtek, akik revolverekkel voltak felszerelve. A rendőri jelentés ezután az éjszakai zavargások lefolyását ismerteti, mondván, hogy 1 :«-~uis