Esti Kurir, 1929. október (7. évfolyam, 222-248. szám)
1929-10-01 / 222. szám
Kedd, 1929 október 1 Isi KSibirs A PARLAMENTI ELLENZÉK A NEMZET TILTAKOZÓ SZAVA LESZ ■ 1 wWXIXIWa* ..... * Siralmas gazdasági helyzetünk világgá ordítja, hogy ez a kormányzati rendszer régen túlélte magát — mondja Friedrich •Wl/I/M* „Minél később bukik meg a rendszer, annál nagyobb értékek vesznek el a nemzeti birtokállományból, amelyhez ragaszkodunk" — „Minden fórumot ki kell használnunk, hogy a kormány tegye lehetővé a nemzetre való appellálást.. A gazdasági krízis nyomása alatt a politikai élet láthatóan megélénkült. Minden oldalon egyre hangosabban és erőteljesebb formában adnak hangot az általános elégedetlenségnek. A gazdasági válság nyomán a politikai krízis jelei is félreérthetetlenz Esti Kurír munkatársa ma délelőtt Friedrich Istvánt kérdezte meg, hogy milyennek látja a politikai és gazdasági helyzetet s a kibontakozást milyen úton-módon tartja lehetőségesnek. Friedrich István ezeket válaszolta föltett kérdéseinkre: — A konszolidáció a végéhez ért. Közeledik az elszámolás ideje. Vagyis, ha mintaországunkra nem terpeszkedne a pártmonopólium és bürokrácia kartelje, akkor a ma dicsőségesen uralkodó rendszernek likvidálnia kellene a múltat. A dolgozó társadalom százezreinek kellene becsületes választás útján ítéletet mondaniok. Kellene, de nincsen módjukban. A mókám, szolgabiró urak nem szeretik, ha az éretlen nép ficánkol. A nyilvános választójog erkölcsnemesítő hókusz-pókuszait és a jelölő ívek machinációi ilyen alkotmányos aktusokat egyszerűen lehetetlenné tesznek. A konszolidáció megátalkodott némasága továbbra is lidércnyomásként rajta fog feküdni közéletünkön, s a radványi erdőbe mehet a jelentés, hogy az egységpárti Sipka szorosban minden csendes. Nem lesz itt semmi sem. Itt már minden az övék. Csak az ő munkájukból fakadhat jólét. Igaza van Gaal Gasztonnak, hogy minden felelősség a kormánypártot terheli, csak annak az ébredése hozhatna változást ebbe a pocsolya-nyugalomba. Mi, ellenzékiek, csak figyelmeztethetünk a közeledő veszélyekre, szószólói lehetünk az elkoldusodó társadalom panaszainak és szünet nélkül hangsúlyozhatjuk, hogy jól mutatkoznak és folytonosan szaporodik azoknak a politikusoknak a száma, akik az ország érdekében az azonnali rendszerváltozás szükségességét hangoztatják: a mai paravani parlamentben nem a nemzet önrendelkezése jut kifejezésre, hanem egy beközigazgatott társaság mechanizált véleménye, amely utasításra alakul ki ez esetről esetre. A „vezérlő akarat“ ott feszeleg karakánul a falanszter előtt, amely csengetésre tapsol, lelkesedik, ünnepel és éljenez. Haptákban áll áll előtte az egész törvényhozás. Hogyan lehetne tehát ilyen kisegítő hivatallá degradált Házban politikai célkitűzésekkel és programokkal változtatásokat kierőszakolni? Baltazár homályos fogalmazása és általános— ilyen körülmények között — kérdeztük Friedrich Istvánt — mi lehet a vége a folyton súlyosbodó gazdasági krízisnek, így válaszolt: — Nem tudok erre őszintén felelni. Csak leszögezem, hogy az ellenzék jóslatai megvalósultak. A rendszer az első szanálási költségvetést 450 millióról majdnem ezer millióra tornásztatta fel. Egy olyan parádés hatalmi apparátust épített ki, amilyent a boldog Nagy- Magyarország sem látott. Ezenfelül kiszipolyozott a gazdasági életből még háromszor annyi kincstári felesleget, mint amennyit az egész népszövetségi kölcsön kitett. Az önkormányzatok költségeire pedig 500 millió kell évenként. A névtelen adófizető, ez a jámborságban mozgó programja semmiféle hatással nem lesz sem az egységes párt előkelőire, sem a náluk albérletben lakó kisgazdákra. A Mayer-Baltazár entrevue után pontot tehetünk. Nagy Emil igazságai sem fognak visszhangra tálalni a gárdánál, hiába támogatjuk mi, ellenzékiek, teljes erővel. A dunaparti palotában a jóravaló restség ütött tanyát. A hatalom után igazodik, annak a kiszolgálására hajlandó csak. Tehát csak tájékoztalan naiv lelkek várhatnak a képviselőházban valami változást. Én nem tartozom a csodavárók közé és tudom, hogy titkos választójog és becsületes, szolgabírómentes választások nélkül nem jöhet semmiféle politikai átalakulás. A konszolidáció teljes egészében megbukott. Közeledik az elszámolás, de politikai likvidáció a rendszer konok ellenkezése miatt nem lehetséges. Ez a legnagyobb veszély, halandó, a fejadó tekintetében rekordmagasságokban lebeg. Mindent az államnak, mindent a rendszernek. A gazdasági élet forgótőkéjéből kincstári felesleg lett és elszivárgott az akciókba. — Ilyen kiszipolyozott állapotban találta, a most világszerte elterjedt gazdasági depreszszió nemzetgazdaságunkat. Az a jóvátételi probléma is, amelyről azt hirdette a rendszer, hogy egyszer és mindenkorra elintézte, újból Damokleskardjaként lebeg a csonka ország felett. Természetes, hogy a vérszegény gazdasági életünk megroppant a tornyosodó felhők, közeledten és csalódottan látja, hogy a Buda Wekerle-féle optimista tűzijátékokban tovább nem biztatik. Mondom, hogy tartózkodom a prognózistól, de felháborodok azon a nyugalmim, amelylyel a rendszer fő- és almandarinjai gazdasági életünk bukdácsolását ignorálják. Egyszerűen megállapítják, hogy mindennek Trianon és a világdepresszió az oka, más se tudna segíteni, ők különben is nélkülözhetetlenek és pótolhatatlanok, utánuk pedig az özönvíz. Miután a nép éretlen még, demokratikus átalakulásról szó sem lehet, ők a nemzet inkarnációja és nem hajlandók elhivatottságuk tudatában félreállani. Csendet teremtettek országszerte és ebben a misztikus némaságban admi- nisztrálják trianoni nyomorúságunkat, átfogó gazdaságpolitikai koncepció nélkül. Búd, Wekerle és Mayer toldoznak-foltoznak, mint szónokló detasilisták. Búd már az első kereskedő és első iparos lett, Mayer programmokat szállít Debrecenből Ilikére, Wekerle leépíti Bud pénzügyi politikáját, a miniszterelnök pedig pihen és megint pihen. És minderre azt mondja a "Vezérlő akarati", hogy mintaországunkban fejlődő gazdasági élet dicséri a tízéves rendszer működését. " A földnélkülinek nincsen csizmája. Ez mutatja a dolgozó milliók életszínvonalának mértékét. * A konszolidáció gazdasági politikájának az eredménye a mezítlábas magyar. Ha ez így megy tovább, nyolc millió kommendós cselédje lesz a rendszernek, akiket majd központilag elláthat havi kommandóval, oldalszalonnával és csizmafejeléssel. Siralmas gazdasági helyzetünk világgá ordítja, hogy ez a konszolidációs hatalmi szövevény már régen túlélte magát. A fenn az ernyő nincsen kas Potemkin rendszer válaszaira érkezett. Már annyi szusz sincs benne, hogy valamire elhatározhatná magát. .Ijedtében süketnémának tetteti magát. A gazdasági fronton már csak a gazdasági főminiszterből kereskedelmi miniszterré lett Bod János fedezi a visszavonulást. Szónokol és rendületlenül szónokol. — Mi lesz mindennek a vége? Ne kérdezzük ezt. Ne legyünk kiváncsiak. Magától jön, útban van már. • Az ellenzék csak az elhallgattatott nemzet tiltakozó szava lehet a parlamentben Megkérdeztük Friedrich Istvántól, hogy véleménye szerint mit kell az ellenzéknek most csinálnia? — Kevesen vagyunk ellenzékiek — felelte —• Kevesen tudunk átlopózni a szolgabirói kordonon. A régi, erős ellenzéki pártokból, mint töredékek csak néhányan kerültünk be a mostani mechanizált parlamentbe. Helyzetünk szinte reménytelenül nehéz. Az elhallgattatott nemzet tiltakozó szava lehetünk csak. De bármennyire is kilátástalan a küzdelmünk, egy percig sem lehetünk tétlenek. Minden fórumot ki kell most már használnunk és szorítanunk kell a kedvetle Titkos választójog és szolgabirómentes választások nélkül nem jöhet semmiféle politikai átalakulás ŐszS és téli ruhásai! cikkek öKSsif wtfSSM ■ DjjuLIXOdL CORV9M ÁRUHÁZ Felháborodok azon a nyugalmon, mellyel a rendszer gazdasági életünk bukdácsolását ignorálja 3. olda