Esti Kurir, 1930. március (8. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
''' ' .1930 FÉR 28.' ' ELŐFIZETÉSI DÍJ EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE FŐSZERKESZTŐ SZERKESZTŐSÉG: V.. VADÁSZ UTCA 11 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁ • , * TELEFONSZÁM: 261—41, 261-42, 261-43, 268- 26 KIÁBAN 1.50 KM.. JUGOSZLÁVIÁBAN 2'/« DINÁRD A CECA VIADAT Y KIADÓHIVATAL: VI. TERÉZ-KÖRUT 24/k. I. EM. AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI Krtajjal *»■ TELEFONSZÁMOK: 122-88 et 254 - Os Vjk. ÉVFOLYAM. ♦ BUDAPEST, 1930 MÁRCIUS 1 SZOMBAT ♦ 50. SZÁM Mai rádiómellékleten a teljes heti műsor Az osztálysorsjáték húzásának mai eredménye A POLGÁRSÁG TOBORZÁSA Nagyon találó volt s nagy derültséget keltett egy tegnapi gyűlésen Rassay Károly hasonlata a skalpvadászokról. Mert igaz: vannak a látható közélet terén olyan szenvedélyes gyűjtők, akik ifjúkorunk Bőrharisnya-olvasmányaira emlékeztetnek, akik egész pályafutásukat egy hosszú és szakadatlan skalpvadászatnak érzik; ahol egyetlen lehetőséget látnak, ahol valami kis zsákmányremény megcsillan előttük, ott mohón és szenvedelmesen utána vetik maukat, és szerzik és szerzik a skalpokat — tisztséget, ordót, megbízatást, állást, legyen bár közéleti, vagy klubbéli, vagy jótékony asztaltársaság) — és azután összehordják wigvamjukba és felaggatják a sátorfalra, elgyönyörködnek benne és azt hiszik, hogy valóban a legnagyobb vadászok. Megfeledkeznek az eszközökről, amelyeknek segítségével , a skalpgyűjteményt megszerezték. Úgy megfeledkeznek, hogy végül már azt hiszik, más is elfelejtette. Hiszik, vagy legalább is úgy hirdetik, mintha hinnék, hogy mindezt a tisztséget, mindezt a címet és más sallangot a polgárság tömegei adományozták nekik. Nagyon hasznára lenne ezeknek a skalpvadászoknak, ha egy kissé körültapogatóznának az utóbbi hetek hangulatában és próbálnák egyszer nem wigramjuk lágy sátorlapjain belül, de kívül szemlélni az életet; a nem húsz-harminc jóbarát és szegődött bajtárs, hanem az igazi, a rettentő tömegű és rettentő szenvedésű milliós polgárság érzését, vágyát. A liberalizmus kigöngyölt zászlajának hordozói most két hét óta itt-ott seregszemlét tartanak a polgárságon. Seregszemlét, hogy meglássák: van-e még olyan tábor, amelyre küzdelemben és polgári harcban számítani lehet. Van-e még erő és életkedv ebben a polgárságban, van-e még annyi vitalitás, hogy szervezetben hatalmas mozgató erővé váljon — ami megilleti. Seregszemlét tartanak, mert tartani kell. Tíz esztendő céltudatosan bénítő és dermesztő hatása után valóban kopogtatni kell a polgári lakások ajtaján, hogy van-e még bent valaki, aki elindul a hívó szóra. Nos, aligha meglepetés nem érné a skalpvadászokat és maroknyi kíséretüket, ha látnák, miként rezdül végig a polgárságon a magáraeszmélés, milyen forró lelkesedés, milyen izzó fanatizmus rs,"- ez éledő erély fogadja mindenütt azokat akik a közel jövő tuséiban maguk mellé akarják sorakoztatni s akik ma szemlét tartanak fölötte, a jobb holnap hadserege felett. És megint csak tanulság a skalpvadászoknak: a tömegek megérzik, hogy most velük és értük akarnak politikát csinálni és nem fölöttük és általuk. A tömegek megérzik, hogy ez nem csendes és szíves diplomáciai tárgyalások kis konyháján kifőzött kalácsosztogatás lesz az osztályos urak között; érzi, hogy azért hívják szervezetbe, azért hívják előre, azért hívják harcba, hogy végre magáért és magának küzdjön ki valamit. Oly impozáns a megmozdulás, hogy innen és túl senki sem hunyhatja be előtte a szemét. Íme: a kormánypárt különítményének sorai bomlani kezdenek az első trombitahangra. Aki jóhiszeműen, jelszavakban talán bízva és egyéb helyet nehezen lelve odacsatlakozott, nyíltan távozik a túlsó táborból és megy a zászló alá, amelyre a szabadelvűség van hímezve. Nem lehet kétséges, hogy az elsőket tizek s a tizeket ezrek fogják követni. Nem lehet kétséges, hogy az a tűz, amely ekkora erővel jobban születésekor, feltarthatatlanul fog végigvágtatni a szikkadt, szárazra úszott, kegyetlenül esztendő óta meg nem öntözött mezőkön. Nem lehet kétséges, hogyha van még élniakarás és reménység a polgárságban, meg fogja érezni, hogy a legutolsó percekhez közeledik. Hogy nincs többé szempont és nincs többé megalkuvás, mely visszatarthatná, nincs többé meghátrálás, mely előnyét szolgálhatná. Csak egy lehetősége, de egyben egy kötelessége is van: kiverekedni a maga jogát, kiverekedni önállóságát, nagykorúságát, akaratát. A Spanyolországból érkező jelentések megerősítik az Esti Kurírnak azokat a már hetekkel ezelőtt közölt (')fésüléseit, hogy a diktatúra bukásakor a spanyol társadalom lelkiállapota már annyira felzaklatott volt és az elkeseredés olyan fokra hágott, hogy a direktórium uralmának sima likvidálását és az alkotmányos monarchia kereteinek visszaállítását csak a legnagyobb nehézségek árán lehet — ha ugyan egyáltalában lehet — biztosítani. Az országban egyre viharosabb tüntetések közben követelik, különösen a diákok és a munkások a köztársaság kikiáltását. Alfonz király ellen mérgesíti a hangulatot az, hogy az uralkodóban Primo de Rivera szövetségesét látják, bár az utóbbi időben a király már több izben foglalt állást diktátorának intézkedéseivel szemben és például a tüzértisztek zendülésének hátterében, hírek szerint, a király támogatása állt. A spanyolországi helyzetről most is meglehetősen különböző jelentések érkeznek. Egyesek szerint Sanchez Guerra, ki ezelőtt az alkotmányos királyság, a konzervatív liberalizmus híve volt, a történtek következtében megváltoztatta álláspontját és a király lemondását követeli, a francia hivatalos távirati iroda jelentése szerint viszont sajnálkozásának ad kifejezést amiatt, hogy a diktatúra excesszusainak következtében a királyság presztízse megfogyatkozott. Mint azonban az olvasó láthatja, ez a távirat is meglehetősen óvatos fogalmazása és eszerint sem kel Sanchez Guerra a királyság pártjára, csak az uralkodó helyett az udvaroncokra, a tanácsadókra hárítja a bekövetkezett katasztrófáért a felelősséget. A tagadhatatlanul forradalmi jellegű zavargásokról itt egymás mellett közöljük a különböző jelentéseket: A pezeta árfolyamzuhanása Zürich, február 28. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A spanyolországi események a pezeta árfolyamának nemzetközi értékelését is nagymértékben befolyásolják. Az utóbbi napokban a spanyol valuta nagymértékű visszaesést tüntetett fel és pénteken délelőtt újabb mélypontra zuhant vissza. Míg az év elején még 77 körül jegyezték Zürichben a madridi kifizetést, pénteken délben már 63,20-ra esett vissza az ára. A diktatúra bukásakor, január 28-án 70 körül állott a pezeta jegyzése. Február első napjaiban átmeneti javulás mutatkozott a spanyol kifizetés értékelésében, néhány nap óta azonban megállás nélkül morzsolódott le az ára, míg azután pénteken eddig még nem látott alacsony jegyzést ért el. x ss xc ís nn: x; x\ xc \\ íx xx nsírssRijts* FORRADALMI JELLEGŰ ZAVARGÁSOK ÉS DEMONSTRÁCIÓK SPANYOLORSZÁGBAN Sanchez Guerra előadása után a diákság a teherautón járta be Madrid utcáit és viharos tüntetések közben követelte Alfonz király lemondását •vi/l/i/vt* Az ellenzék vezérének beszédét a király és a kormány tagjai is rádión hallgatták Véres zavargások az ország különböző részeiben — A pezeta árfolyamának hanyatlása — Sanchez Guerra a bűnösök felelősségre vonását követeli Viharos tüntetés Madrid utcáin a király ellen Madrid, február 28. (Az Esti Kurír tudóstójának távirata.) A főváros hangulata határozottan a király ellen fordult. Sanchez Guerra csütörtöki beszéde még jobban felizgatta a közvéleményt, s a volt miniszterelnök előadásának hatása alatt a spanyol főváros utcáin egész éjszaka tüntettek a király ellen. A Zarzuela-színház, ahol Sanchez Guerra beszélt, egész idő alatt ostrom alatt állott. A kinnrekedt tömeg mindenáron be akart jutni a nézőtérre, hogy hallgassa az ellenzék vezérét. Sanchez Guerra beszédét különben a miniszterelnökségen és a királyi palotában is hallgatták A mikrofon telefonvezetékkel össze volt kapcsolva a miniszterelnökség és a királyi palota vonalával s egy ideig állítólag maga Alfonz király is hallgatta telefonon a beszédet. A Zarzuela-szinházból kiáramló tömeg, amelyhez a színház előtt várakozó többezer ember is csatlakozott, a késő éjszakai órákban nagy felvonulást rendezett a főváros utcáin. Közel négyezer főnyi tömeg vonult fel vörös zászlókkal a Gran Vián. A diákság szónokai állandóan tüzelték a tömeget s szünet nélkül hallatszott: «Éljen a köztársaság! Vesszen Alfonz királyi» Az arisztokrata kaszinó előtt véres verekedésre került a sor. Több fiatal arisztokrata a tüntetések zajára kiállott a kapu elé és becsmérlő kijelentésekkel illette a tömeget. A diákok megtámadták az arisztokratákat és többeket közülük véresre vertek. Ekkor már a rendőrség is beavatkozott, lefoglalta a vörös zászlókat és több tüntetőt letartóztatott. A tömeg azonban ekkor sem oszlott szét, mire a rendőrfőnökség több század lovasrendőrséget vezényelt ki a Gran Viára. Midőn a tüntetők látták, hogy a lovasrendőrök attakjával szemben nem tudnak védekezni, valamilyen úton-módon 12 nagy teherautót szereztek, s ezeken folytatták a tüntetést. A teherautomobilok össze-vissza száguldottak