Esti Kurir, 1933. november (11. évfolyam, 249-272. szám)
1933-11-03 / 249. szám
Ma: MIT LÁTTAM SZOVJETOROSZORSZÁGBAN MA: KERESZTREJTVÉNYVERSENY Budapest, 1933 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY november 3, péntek ADÓ ... Elborult arccal, megtépett idegekkel, a tanácstalanságtól és kétségbeeséstől remegve adják elő panaszaikat az adófizető polgárok. Halljuk tőlük, mint szaladnak fühöz-fához, hogy megértést találjanak annak az államnak részéről, amelyet ők tartanak el. Hiába. Az adóbehajtó közegek kérlelhetetlenségéről nyomtalanul csurog le minden magyarázkodásuk, könyörgésük; az öncélúvá lett bürokratizmussal szemben a való élet és a gazdasági igazság követelései meddők maradnak. Az egyik polgárt bútorának vagy üzleti berendezkedésének transzferálásával fenyegetik— amíg csak fenyegetik... •— a másiknak hátralék miatt letiltják a fizetését, noha tartozásának túlnyomó részét már befizette, a harmadiktól akkora összeget követelnek, amekkorát belátható időn belül akkor sem tud előteremteni, ha azt a csodát műveli, hogy Sem lakásra, sem élelemre nem költ egy fillért sem s közben napi huszonnégy órán át dolgozik. A Névtelen Adófizető, akinek a néhai Apponyi Albert gróf Genfben a Népszövetség nyilvánossága előtt olyan meleg szavakkal köszönte meg Magyarország megmentését, egyre vigasztalanabb, egyre keserűbb harcot kénytelen folytatni azért, hogy a ráróttkötelezettségeknek megfeleljen. A magyarpolgárság nagy erkölcsi erejét bizonyítja az, hogy ezt a harcot mégsem adja fel. A polgárság tudatában van annak, hogy minden erejének megfeszítésével, a legsúlyosabb áldozatok árán is igyekeznie kell a rá kirótt közterheket megfizetni— a hazafiasság és emberi szolidaritás feléri törvényei követelik ezt. Az államtól és közegeitől viszont ugyanezek az erkölcsi törvények követelik, hogy polgárainak gondjai és bajai iránt ne legyen érzéketlen, ne követeljen tőlük olyant, amit képtelenek teljesíteni s főként tartózkodjék minden olyan eljárástól, amely a polgárság széles rétegeiben okkal keltheti fel azt az érzést, hogy az állam a közterheket nem egyforma mérték szerint osztja ki és nem egyforma eréllyel hajtja be a különféle társadalmi kategóriákban. Az a városi polgár, akinek a fizetését letiltották, akinek a berendezkedését elszállították, akinek munkájától, családi életétől drága órákat, hosszú délelőttöket rabol el az adóhivatalokba való futkosás, kénytelen azt látni, hogy igenis, vannak kiváltságos rétegek, amelyeknek sokkal előzékenyebb bánásmódban van részük, hall a 175 millióról, amelyet az állam csak éppen most vállalt mások adósságainak kifizetésére, tud a balettáról, amelynek jövedelmei elsősorban a nagybirtokot segítik meg, értesülmegannyi intézkedésről, mely az ő rovására másoknak előnyöket biztosít. Mi mindig a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy a várost és falut szembeállítsák egymással, mindig hangoztattuk azt a meggyőződésünket, hogy a földmivelő, az iparos, a kereskedő s a szabad foglalkozású és a tisztviselő társadalomnak végső soron azonos érdeke, hogy az állam gépezete fennakadás nélkül működjék, a kincstár követelései befolyjanak, és a magángazdasági egzisztenciák is boldoguljanak. Sajnos azonban, a várost és a falut éppen az a pénzügyi politika állja jr szembe egymással, amely egyenlőtlen. Igazságtalan mértékkel méri a különféle kategóriák kötelezettségeit. A városi polgárság olyan mostoha elbánásban részesül, hogy joggal merülhet fel a gondolat: nem kell-e minden nézeteltérést félretéve összefognia, hogy a rettenetesen szorongatott fővárosi r.d'fizetők' elemi érdekeinek, és j'/'i.ö. , E . érvény', szerezzen? Az angol munkáspárt óriási győzelme London, november 2. Tegnap kezdődtek meg a képviselőtestületi választások Anglia háromszáz városában. A reggeli órákban a szavazatok eredménye a száz legfontosabb városban a következő volt: Munkáspárt 181 mandátumot nyert, 5-öt veszített, tiszta nyereség tehát 176 mandátum. A konzervatív párt 6 mandátumot nyert, 112-őt veszített, tiszta eredmény tehát 106 veszteség. A szabadelvű párt 5 mandátumot nyert, 33-at veszített, tiszta eredmény tehát 28 veszteség. Pártonkívüliek nyertek 10 mandátumot, veszítettek 52-őt, tiszta eredmény tehát 42 veszteség. A munkáspárt előretörését annak tulajdonítják, hogy korteshadjárata során tőkét kovácsolt az európai helyzet iránti általános aggodalomból és háborús készülődésekkel vádolta a kormányt. (M. T. I.) Simon külügyminiszter felesége is megbukott A bukott jelöltek között van Simon, brit külügyminiszter felesége, aki Manchesterben liberális programmal lépett fel. lansbury munkáspárti vezér beszéde London, november 2. (Wolff.) Lansbury, a munkáspárt vezére, tegnap egyik választási beszédében a következőket mondotta: Akarnunk kell a békét és meg kell lenni bennünk az akaratnak, hogy más nemzetekkel is úgy bánjunk, amint mi megkívánjuk, hogy bánjanak velünk. Lansbury ezután az általános leszerelés mellett szállott síkra, amelyet szerinte, most a hatalmak közötti megállapodással meg lehet valósítani. Az angol kormánynak elől kell járnia mindenekelőtt azzal, hogy véget vet a magánfegyvergyártásnak, senkinek sem szabad hadianyag gyártásával pénzt keresnie. A munkáspárt továbbá azt kívánja — folytatna Lansbury !— hogy a kormány adjon példát és jelentse ki hajlandóságát a légiháború kiküszöbölésére és a polgári repülés- ügy nemzetközi ellenőrzésének támogatására. Amerika ma kezdte meg a dollárdigitó aranyvásárlásokat London, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Roosevelt elnök tegnap este másfél óra hosszat tanácskozott a Fehér Házban Sir Ronald Lindsay washingtoni angol nagykövettel és Sir Frederic Leith-Ross-szal, az angol kormány gazdasági tanácsadójával. A tanácskozások tárgya a kiadott hivatalos jelentés szerint a háborús adósságok voltak; az Angliában végzendő aranyvásárlásokról egyáltalában nem esett szó. Hozzáteszi a közlemény, hogy az adósságtárgyalásokat folytatják. Ezt az új fejleményt Londonban úgy magyarázzák, hogy Roosevelti elnök az utolsó pillanatban megkegyelmezett a már-már halálraítélt adósságtárgyalásoknak, hogy ezzel az udvariassági ténnyel megnyerje Anglia együttműködését, vagy legalább jóindulatú semlegességét a tervezett külföldi aranyvásárlások körül. Washingtoni, hivatalos jelentés szerint az arany vásárlásokat ma kezdik meg. A newyorki jegybank, mint az Egyesült Államok kormányának kizárólagos ügynöke, adja el az újjáépítési hitelintézet kötelezvényeit arany ellenében. Az arany beváltási árát ma állapítják meg. Az a tény, hogy az országos jegybank bonyolítja le az aranyvásárlásokat, azt mutatja, hogy a Fehér Ház színfalai mögött folyó elkeseredett valutapolitikai harcban a pénzügyi konzervativizmus hívei kerekedtek felül. A jegybank tudvalevőleg egyáltalában nem ispártolja a pénzfelhigítási kísérleteket és ápolni igyekszik a jóviszonyt a külföldi pénzpiacokkal. Ezért minden valószínűség szerint csak nagyon korlátolt mérvű és úgyszólván jelképes aranyvásárlásokra lesz hajlandó. London talán nem gördít majd komolyabb akadályt a kíméletes tapogatózás jellegével bíró aranyvásárlások elé. Aziránt azonban nem lehet kétség, hogy a City sohasem fogja helyeselni azt, hogy egy ország, amely óriási aranykészleteket halmozott fel és tiltja az arany kivitelét, nagyobb aranytömegeket szivattyúzzon ki olyan országokból, amelyek még fenntartották aranyban való fizetéseiket. Rámutatnak, Londonban arra, hogy a Washington által meghatározott belföldi aranyának unciánként majdnem három shillinggel haladják meg a világpiaci árakat és ennek alapján a fontnak 4..90 dollárt kellene érnie és mégis csak 4,79 dollárra sikerült árfolyamát felerőszakolni. Tehát az amerikai aranytermelők iránt mutatott nagylelkűség a legcsekélyebb hatást sem gyakorolta a dollár árfolyamára.Sir Walter Layton a New Chroiacleben cikkben kimutatja, hogy az árszínvonal emelkedését csak a vásárlóképesség növelésével lehet elérni és komoly hangon inti Rooseveltet, hogy mielőtt tervszerűen megzavarná a viszonyt a dollár és a külföldi pénznemek között, igyekezzék a jóbarátság nevében az idegen hatalmakkal szándékait közölni és az érdekelt országokkal való egyetértést fenntartani. Mindezek alapján biztosra veszik Londonban, hogy Roosevelt rövid és eredménytelen külföldi aranyvásárlásai után előbb-utóbb a nyílt dollárfelhigításhoz lesz kénytelen folyamodni. Ford letette a fegyvert Kisikogó, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Henry Ford letette a fegyvert. Szerdán délelőtt bejelentette, hogy nem folytatja tovább a harcot Roosevelt elnök gazdaságpolitikája ellen s a legrövidebb időn belül bevezeti gyáraiban Roosevelt automobilipari munkakódexét. Ford egyúttal közölte azt is, hogy legkésőbb november 7-éig jelentést tesz a Reconstruction Finance Corporationnak, hogy milyen béreket fizet munkásainak és menynyi a munkaidő a különböző Ford-üzemekben. Amerika visszavonul a leszerelési konferenciától London, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Angol politikai körökben nagy feltűnést keltett Norman Davis amerikai leszerelési fődelegátus hirtelen elhatározása, hogy elhagyja Genfet és csak december elején tér viszsza. A Daily Telegraph véleménye szerint Norman Davis elhatározása azt mutatja, hogy Amerika teljesen vissza akar vonulni a leszerelésikonferenciáról. A december 4-én