Esti Kurir, 1935. március (13. évfolyam, 51-74. szám)
1935-03-02 / 51. szám
MA: ÉLJEN A CSÁSZÁR &71 •-51 SZám fillér Budapest, 1935 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY március 2. szombat Nagy megdöbbenést keltett a kormány legújabb glalmi rendelete Március 3-re összehívják a házai Megtartják-e az élharcosok március 23-re tervezett gyűlését? Ma miniszterelnöki rendelet jelent meg, amely további intézkedésig megtiltotta a politikai gyűlések tartását. A gyűléstilalmat a közvélemény megdöbbenésnél veszi tudomásul. Mit akar a kormány, mi felé igyekszik akkor, amikor a közszereplő férfiakba belefojtja a szót és a néprétegeket megakadályozza, hogy ne hallgathassák meg egymás mellett és egymás után a különböző javaslatokat és felfogásokat a magyar élet súlyos problémái és az éppen a kormány által hirdetett és beígért „reformok" ügyében? Miért volna baj, ha a gyűlések egymásutánjában tisztázódnának a mai összezavart fogalmak, megmutatkoznának a különböző reformtervek s kiderülne végre-valahára, hogy ki mit akar és ki mit nem akar. Igaz, hogy a felelőtlen demagógia, a féktelen személyeskedésbe átcsapó politikai harcmodor, az ígéretek vérmes meglobogtatása nagyon elburjánzott az utóbbi idők során a magyar életben. A közönséget felzaklatták, kíváncsiságát felajzották, a politikai érdeklődésű közvéleményt különös találgatásokra hangolták, a gyanakvást, a rejtelmes, sötétben bujkáló ellenségekre való célozgatást egész pszichózissá terebélyesítették. Mi is úgy érezzük, hogy ez ellen kell valamit tenni. De mindent inkább, mint elhllgattatni azokat, akiknek szavaiból lassanként mégis csak kibontakoznék a valódi helyzet képe. Mindent inkább, mint mesterséges csendet teremteni, nyugtalanító fülledtséget, melyben a közönség tovább találgathatja — s most majd azután minden iránytű nélkül — hogy ki mit akar, ki kivel tart, ki ki ellen harcol, ki mire törekszik . .. Különösen groteszkké teszik a tiltó intézkedést azok az előzmények, amelyek erre a legutóbbi hetekben alkalmat adni látszottak. Tudjuk, hogy a kormánypárt ellen némely vidéki gyűlésen súlyos és heves támadások — bár a miniszterelnök és szorosabb politikai köre iránt való bizalmi nyilatkozattal körített támadások — hangzottak el. Eddig volt legalább is akkora szólásszabadság, hogy ezek a támadások elhangozhassanak. Most nem lesz annyi sem, hogy a megtámadott hasonló módon védekezhessék. Vájjon önmagát akarja-e a védekezéstől a kormánypárt eltiltani? Szokatlan politikai öncsonkítás volna ez . . . Ugyanolyan szokatlan, mint az az argumentáció, hogy a parlament most összeül, tehát nincs szükség a közvéleménynek arra a fórumára, amelyet a gyűlések jelentenek. Hogy a parlament összeül, azt csak helyeseljük, sőt sürgetjük már régóta, mert mi is hisszük, hogy a parlament még abban a kevéssé megnyugtató összetételében is, amilyenné Magyarországon a nyílt szavazásos rendszer s a képére teremtett monopolisztikus hatalmi berendezkedés csonkítja, leg- illetékesebb sommá a közvéleménynek, legfontosabb kerete az alkotmányos életnek s a különböző óhajok, javaslatok, panaszok, társadalmi vélemények- ', megnyílni butásának., De a parlament éppen a legparlamentárisabb országokban majdnem mindig együtt ül — s ez nem szokott jogom lenni arra, hogy az összeilléstől, a véleménynyilvánítástól, az eszmecserétől eltiltsák az egyszerű polgárok tömegeit. A mai kusza, bizonytalan helyzet orvoslása csak az a szabadság lehet, amelyben minden vélemény őszintén nyilatkozhatik meg és amely ellenzéket és kormánypártot egyaránt arra kényszeríthet, hogy ne költői képekkel kihímezett talányok, hanem félreérthetetlen, komoly állásfoglalások alakjában mutassa meg a maga törekvéseit. A kormány gyűléstilalmi rendet Váratlan szenzációval szolgált a hivatalos lap ma reggeli száma: a kormány elrendelte a gyűléstlaknat. A mindenfelé nagy feltűnést keltő rendelet, amelynek a mai rendkívül kiélezett politikai helyzetben fokozott jelentőséget tulajdonítanak, szóról szóra így hangzik: «A m. kir. minisztérium 2300/1935. M. E. számú rendelete. A gyülekezési jog korlátozásáról szóló 5980/1931. M. E. számú rendeletét módosító 6070/1933. M. E. számú rendelet hatályon kívül helyezése. A m. kir. minisztérium gyülekezési jog korlátozásáról szóló 5980/1931. M. E. számú rendeletét módosító és kiegészítő 6070/1933. M. E. számú rendeletét hatályon kívül helyezi. Ennek megfelelően az idézett 5980/1931. M. E. számú rendelet értelmében a politikai jellegű népgyűlések, felvonulások, közméretek stb. tartása további intézkedésig tilos. Megtartásokat karhatalommal is meg kell akadályozni. Ez a rendelet azonnal hatályba lép. Budapest, 1835. évi február hó 28-án. Vitéz Gömbös Gyula s. le m. kir. miniszterelnök.n A Malam CMK politikai gyűlésekre Beavatott helyen ennek a rendeletnek az indokolásául a kora délelőtti órákban a következőket jelentették ki: — A miniszterelnök legutóbbi beszédében hangoztatta, hogy az országnak a mai külső és belső politikai helyzetben feltétlenül nyugalomra van szüksége. Mivel pedig az utóbbi időben megindult szélsőséges politikai agitáció alkalmas arra, hogy a nyugalmat megzavarja, a kormány szükségesnek tartotta a gyűléstilalomnak átmenetileg való elrendelését. Az 1931-es rendelet, amelyre a most kibocsátott rendelet hivatkozik, Károlyi Gyula gróf miniszterelnöksége alatt jelent meg és beszüntetett mindenféle politikai gyűlést. Ennek a rendeletnek a módosítását Gömbös miniszterelnök 1933-ban adta ki és elrendelte, hogy az országgyűlésen képviselt pártok zárt helyen tarthatnak engedély alapján politikai gyűlést,-az általános tilalom alól tehát ezt a kivételt lették. Az új helyzet most az, hogy a gyűléstilalom korlátozás nélkül újból életbe lépett. Jól informált helyen ezzel kapcsolatban hivatkoznak a képviselőház küszöbön álló összeillésére is és azt hangoztatják, hogy mivel a politikai küzdelmeknek tulajdonképpeni fóruma a képviselőház, ennek összeülésével kapcsolatban egyáltalán nem kívánatos, hogy agitációs népgyűléseken zavarják meg a társadalom nyugalmát. A déli órákban beavatott helyen a következőket mondották még az Esti Kurír munkatársának: — A kormány az ország belső politikai nyugalmának megóvásához fűződő nagy érdekekre való tekintettel kívánatosnak és a társadalmi béke érdekében állónak tartja azt, hogy a gyűléstillom egy időre újra életbe lépjen. ■ (Folytatás a 2-ik oldalon) is -1 ÉDFCIIIIMIIs© Mi tizenöt éve, hogy a magyar, nemzetgyűlés kormányzóvá választotta Horthy Miklóst. A mérhetetlen fontosságú alkotmányos aktusra viszszaemlékezve, a nemzet összes rétegei hódolattal köszöntik a férfit, aki az elmúlt másfél évtized alatt a magyar államfőhöz illő méltósággal, emulí vídettséggel és törvény tiszteletlen böltötte be történelmi felelősséggel írt ral posztját. Sajnáljuk, hogy a mddyi ünneplői buzgalom elébe tolakodott a nagy alkotmányos tény évfordulójának és a kicsinyes szempontokat a nemzeti társadalom egyetemes szempontjai fölé erőszakolva, az államfő személyét hónapokkal ezelőtt belevonta olyan ünnepélyekbe, amelyek a mai nap jelentőségének kiemelésére hivatott erőket előre igénybe vették és abszorbeálták. Emiatt nincs meg ez ünnepi visszaemlékezésnek az a külső fénye és díszes kerete, amelyet a nemzet közelmúlt történetében betöltött jelképes és egyszersmind tényleges fontosságánál fogva megérdemelne. Vigaszunkra szolgál azonban — és vigaszára mindenkinek, aki a nemzetnek az államfő iránt érzett tiszteletében egyesül —, hogy a társadalom érzéseinek mélysége és bensősége pótolja az elmaradt külsőségeket, s hogy az államfő és társadalom érzületének az az egysége, mely a csendes ünneplésben megnyilvánul, biztosítéka a magyar alkotmányos lét szilárdságának és a fejlődés folytonosságának. - Végtelenül súlyos idők, bomlott és zilált állapotok voltak azok, amelyeknek közepette Horthy Miklós vállalkozótt az ország első közjogi méltóságának betöltésére. Idegen területről lépett annak a magyar közéletnek a csúcsára, amelyben akkoriban maguk a politikai tényezők, maguk a különböző társadalmi rétegek képviselői is végletes idegenséggel, ellenséges gyanakvással és a forradalmi és ellenforradalmi idők pszichózisából sarjadzott, ijedt tanácstalansággal tekintettek egymásra. Hogy a kavargó indulatokból, az állami lét roncsaiból mégis kijegecesedett a nyugalomnak és a törvényességnek az a társadalmi egysége, amely nélkül a nemzetnek a gazdasági és kulturális fejlődésbe vetett minden reményét el kellett volna veszítenie — ebben hatalmas érdeme van a bölcs megértésnek és tapintatnak, amelyet az államfő tanúsított a megpróbáltatásos idők minden szakaszán. Az elmúlt tizenöt esztendő kormányzati tényei ellen lehetnek kifogások, de ezekért a felelősség nem hárulhat másra, mint a felelős miniszterelnökökre és miniszterekre, és mély tisztelet és elismerés illeti meg az államfőt, aki a törvényhozó testületek többségi akaratának érvényesülését mindenkor lehetővé téve, magát a történelmi alkotmány legfőbb őrének tartotta. S most, amikor a tizenöt év előtti dezoláltság szomorú jelenségei hol itt holott ismét feltűnnek a magyar közéletben, most, amikor újból kikezdik a polgári rendbe, a történelmileg kialakult alkotmányos rend folytonosságába és fejlődésébe véteti bizalmat, a jobb- és, baloldali bolsevizmus szólamai, — az államfő személyét nemcsak hódolattal köszöntjük, hanem azzal a ragaszkodással is, amelyet a magyarság a benne testet öltött, nemes és bölcs alkotmányos székem iránt indult. ‘ i ' . ii