Esti Kurir, 1935. március (13. évfolyam, 51-74. szám)

1935-03-06 / 54. szám

11935 III. 6. SZERDAbsso rsnKüBm ÉLJEN A CSÁSZÁR! NAPÓLEON, AZ EMBER, A HÓDÍTÓ, A DIKTÁTOR Irta: TATÁR ANDRÁS­ ­ Mialatt az austerlitzi­­ csatatéren felvonult sere­gek farkasszemet néznek egymással és az ágyuk csak az adott jelre vár­­j­á­nak, hogy eldördüljenek — a császár Savary grófot küldi Olmützbe, abban a reményben, hogy talán még most, a legutolsó pillanatban sikerül megegyezést teremtenie I. Sándor cárral. A cár a kihallgatáson barátságosan, de túlzott önbizalommal és fölénnyel fo­gadja Savaryt. — Teljesen méltányolom urának el­járását, — mondja neki. — Magam is sajnálom, hogy kénytelen voltam fegy­verbe lépni ellene és örömmel élek a kínálkozó alkalommal, hogy erről meg­győzzem. Az ön ura már régen bámu­latom tárgya ... Ezek azonban csak szavak, amelyek­ben legfeljebb az lehetne feltűnő, hogy a cár gondosan elkerüli azt, hogy Na­póleont „császárinak titulálja. És még bántóbb momentum, hogy a levelet, amelyet válaszképpen Savary útján küld, így címezi: „A francia kormány fejének“ ... A francia békekövet megdöbbenten forgatja kezében a levelet. Mire I. Sándor gyorsan megjegyzi: — Óh, ez csekélység, amit nem tar­tok fontosnak ... Pedig a valóságban ez a csekélység a lényeg. Ezért a csekélységért folyik a harc hosszú esztendők óta és folyik még vagy tíz esztendőn keresztül. Savaryt talán megnyugtathatja a cár békítő kije­lentése, Napóleon azonban teljesen tisz­tában van a címzés jelentőségével és később ezzel kapcsolatban ezeket írja elbai emlékirataiban: „Annak, hogy engem ily feneketlen 3­01 gyűlöltek, nem, mint uralkodásomat nevezték, a népek elnyomása volt az oka, de vájjon eltűrhették-e, hogy egy porból származó ember, mint ők nevezni méltóztattak, saját erejéből felemelked­jék és vakmerően helyet foglaljon a né­pek vezetői között? Egy egyszerű ple­­j­bejus az ősök végtelen sorával dicsekvő ■uralkodóházak között? Megengedhet­ték-e hogy más jog is uralkodjék, mint a születésé?" Békevágya azonban elég erős ahhoz, hogy felülemelkedjék a személyes sérel­meken. És így reménykedően várja a cár levelében jelzett személyes találkozást. Néhány óra múlva csakugyan jelzik, hogy valami magasrangú űr közeledik fényes kísérettel az orosz állások felől. Napóleon — aki éppen egy parasztkuny­hóban, egy szalmaágyon pihen , felug­rik fektéből, gyorsan rendbehozza öltö­zetét és siet ki az országútra, a magas­­vendég elé. Eredménytelen tárgyalások A fényes csoport már csak néhány lépésre van tőle, amikor arca hirtelen elkomorodik. Az érkezők között hiába keresi a cár képekről ismert vonásait — és a csapat élén lovagló díszruhás férfi nem az, akit vált, hanem Dolgorucky herceg, akit I. Sándor maga helyett kül­dött a plebejus­ uralkodóhoz. Kedve volna sarkon fordulni és szó nélkül otthagyni őket. De ez a hirtelen és elhamarkodott mozdulat talán kato­náinak tízezreit tenné ki szükségtelenül a pusztulásnak! Erőt vesz tehát érzésén és igyekszik barátságos arccal fogadni Dolgorucky herceget, akivel a többiektől különválva fel-alá jár az országúton és igy beszéli meg a cár üzenetét. Rögtön az első szavakból nyilvánvaló, hogy az egész tárgyalásnak kevés ér­telme van: az idő még nem érkezett el a megegyezésre. A cár követelései ugyan­azok, mint Angliáéi: nem kevesebbet kí­ván, mint hogy Napóleon ü­rítse ki egész Olaszországot, adja vissza Ausztriának 54 a Rajna balpartján lévő németországi területeket és vonuljon ki Hollandiából — más szóval adjon vissza mindent és mondjon le mindenről, amit a francia fegyverek a Forradalom első megmoz­dulása óta diadalmasan és véres csaták árán meghódítottak! Az utolsó követelésre azután már Na­póleont is elhagyja a hidegvére. — Hogyan? Még Hollandiát is? — csattan fel gúnyosan. — Ön úgy látszik elfelejti, kedves herceg, hogy e pillanat­ban még Morvaország területén va­gyunk! Már­pedig ezekről a feltételek­ről csak akkor lehetne szó, ha az önök szövetségének ágyúi már a Montmartre dombjáról ásítanának Páris felé!... Dolgorucky herceg sajnálkozva vono­­gatja vállát, mint aki a maga részéről már kimondta az utolsó szót, amelyen úgysem lehet változtatni többé. Napóleon azonban még nem felej­tette el teljesen, hogy másnap lesz az évfordulója annak a napnak, amikor a Notre-Dame székesegyházban a fran­ciák császárává koronázták. Most már ő is hideg és elutasító. — Ha csak ennyi a mondanivalója, herceg uram — jelenti ki végül —, úgy menjen vissza és jelentse urának, hogy nem egyeztem volna bele ebbe a talál­kozóba, ha sejtelmem lett volna ilyen követelésekről!... Ha így áll a dolog, akkor harcoljunk! De én ártatlan leszek a kiontott vérben és mosom kezeimet!... Mikor a békeküldöttség elrobog, Na­póleon bosszúsan pillant utánuk és mél­tatlankodva mondja a mellette álló Bourrienne-nek: — Ezek az emberek örültek! ... Azt követelik tőlem, hogy mondjak le Olaszországról, mondjak le mindenről, amikor pedig saját erejükből Bécset sem képesek visszahódítani!... Mi le­het a szándékuk, ha így tárgyalnak ve­lem, amikor győztesen állok itt az ő területükön? És várjon mire volnának képesek, ha legyőznének? ... Nos, le­gyen meg Isten akarata! De hitemre mondom, negyvennyolc órán belül meg fogom fenyíteni őket fennh­éjázá­­sukért!... A táborba visszatérve maga köré gyűjti a marsallokat és késő estig ta­nácskozik velük, majd miután kiadja az utolsó parancsokat, aludni tér. Szük­sége van másnapra minden erejére és biztonságára. S bármennyire érzi­­is a kockán forgó tét nagyságát, nyugodtan álomra hajtja a fejét, hogy azután tiszta szemmel és friss elmével intéz­kedhessek ... Ez különben is egyik jel­legzetes tulajdonsága: minden körülmé­nyek között, még a legéletbevágóbb ese­mények küszöbén is, bármilyen környe­zetben, tetszése szerinti ideig tud aludni. Mintha csak a természet maga gondos­kodnék róla, hogy ebben az emberi por­hüvelyben lakozó kivételes és rendkívüli lélek fel ne eméssze a benne rejlő ener­giákat! ... A nagy diadal Reggel négy órakor már talpon van. Körülötte még alszik a tábor, amikor lóra ül és körüljárja az állásokat, hogy meggyőződjék róla, várjon az éjszaka folyamán az ellenség nem tett-e olyan mozdulatokat, amelyek megzavarhatnák terveit. „Az őrök jelentése, — írja később ezekről a sorsdöntő órákról, s megerő­sítette, hogy az ellenség jobbszárnyáról jön a zaj: úgy látszik a tüzérek tovább vonultak Anjest felé. Napfölkeltekor könnyű köd fátyolozta el kissé a lát­határt, különösen lenn, alacsonyan. A köd hirtelen eltűnik és egész tisztán lát­juk a pratzeni magaslatokat, amelye­ket nemrég még csapatok fedtek, most azonban elhagyta az ellenség bal­szárnya. Világos, hogy folytatta tervét és tovább fejlődött Telnitz felé. Ezalatt ugyancsak könnyen észreveszek egy másik mozdulatot is, amely a centrum­ból halad a jobbszárny felé. Holibitz i­á- COPYRIGHT BY ESTI KURÍR nyába. Most már bizonyos volt bra~*- «­­ellenség, saját maga kínálja fel védtele­nül hagyott centi uiu-t uzo.. ^ ,i táma­dásokra, amelyeket kedvem ,volt ellene intézni... Reggel nyolc óra. Soult csa­patai két bataillon-sorba állanak fel tá­madó oszlopokban Puntowitz mélyén. Megkérdezem a marsalltól, hogy mennyi idő alatt tudná elérni a pratzeni magas­latokat. Azt ígéri, hogy legkevesebb húsz perc alatt. — Várjunk még! — felelem. — Ha az ellenség rossz mozdulatot tesz, tar­tózkodjunk attól, hogy félbeszakítsuk! A tüzelés nemsokára élénkebbé válik, Sckelnitz és Telnitz felől. Egy hadsegéd azt jelenti, hogy fenyegető erővel buk­kant fel az ellenség. Erre vártam. Megadom a jelt, Murát, Lannes, Ber­­nadotte, Soult azonnal­ elvágtatnak. Én is lóra ülök, hogy a sereg zömé­hez menjek. A csapatok előtt elvonulva újra lelkesítem őket. — Az ellenség, — mondottam, — ügyetlenül kiszolgáltatta magát támadá­sainknak! Azt akarom, hogy ez a csata úgy végződjék, mint egy mennydördés!" Úgy is végződik. Megmozdulnak a hadoszlopok, Berna­­dotte Murat által támogatva előre­nyomul, Lannes ugyanabban a vonal­ban a brünni út két oldalán halad, kö­vetve a császári gárdától és a tartalé­koktól. Soult mint a villám nyomul előre a magaslatok felé és csaknem el­fogja Sándor cárt, Kutuzovot és az egész orosz vezérkart. Sckelnitz falucska körül ádáz és elkeseredett küzdelem dúl, Davoust marsall hadosztályai há­romszor foglalják el és az oroszok há­romszor veszik vissza, de aztán mégis kénytelenek visszavonulni, mert mellet­tük kétoldalt a francia csapatok ellen­állhatatlan támadása mindenütt be­nyomja az arcvonalat. Már az osztrák csapatok is beavat­koznak a veszélyeztetett centrum védel­mére. Lichtenstein herceg azt sem tudja, melyik jelentésre hallgasson, merre segítsen; segédcsapatai azonban már csak arra jók, hogy tanúi lehetnek a döntő vereségnek. Az austerlitzi síkon feltarthatatlanul száguldanak előre a francia hadtestek és a vert orosz és osztrák sereg mindjobban beszorul a magaslatok közé. Huszonnyolc orosz zászlóalj, amely a tüzérséget kísérte, az Aujest melletti tó lecsapolásával hátra­maradt csatornákon át akar elmene­külni, a híd azonban leszakad az ágyuk súlya alatt. A katonák erre a befagyott tó szélén akarnak átkelni, hogy meg­mentsék ágyúikat. A jég azonban, ame­lyet a francia golyók már össze vissza hasogattak, beszakad a tömeg alatt és elnyeli az embereket és ágyukat. Több, mint kétezer ember fullad a vízbe a golyózáporban ... (Legközelebbi számunkban folytatjuk) A His Master’s Voice lemezeiről ismert Teddy Eh­r­ent­hal által szerződtetett MAREK WEBER világhírű zenekarának premierje MÁRCIUS 6-ÉN NEW-YORK HÉVEN ÍZBEN Naponta: Délután 5-től 7-ig Este Vsl0-tól 1-ig Kedd, március 5 BUDAPEST I. 4.10: Asszonyok tanácsadója. 5.00: Őrei Géza kereskedelmi iskolai főigazgató előadása. 5.30: Erőss—Takács szalon- és jazz­­zenekar műsora Kalmár Pál énekszámaival. 6.10: Garzó Miklós dr. franciát tanít. 6.40: Veress Károly és cigányzenekara. 7.30: Dallas Sándor elbeszélése Kenyér címmel. 8.00: Csuka Béla Viola da gamba számai zongorakísérettel. 9.00: Pesti farsang. BUDAPEST III 5.35: Ballenegger Róbert dr. kertészeti előadása. 6.15: Szalon- és jazz-zene Kalmár Pál énekszámaival. 6.45: Mezőgazdasági hírek. 7.35: Veress Károly és cigányzenekara. 8.05: Bartucz Lajos dr. előadása az ásatásokról. 8.35: Gramofon. Szerda, március 6 BUDAPEST 1 6.45: Torna, utána hangleme­zek. 10.20: Jámbor László­­felolvasása. 10.45: Fazekas István felolvasása a tűzhányókról. 12.00: Déli harangszó. 12.05: Ilosvay-hármas. 1.30: Szervánszky szalonzenekara. 4.10: Diák­félóra. 5.00: Dr. Brischits Frigyes előadása. 5.30: Hanglemezek. 5.50: Olasz lecke. 6.20: Hanglemezek folytatása. 6.40: Népművészet a száraz fán címmel dr. Spur Endre előadást tart; közreműködik Lendvay Csicsó Jóska. 7.30: Közvetítés az Operaházból: Karnevál és Bohém­élet; közben Kilián Zoltán előadása. 10.30: A Mándits szalon- és jazz-zene műsora. BUDAPEST II. 6.05: Lugossy István tároga­tózik. 7.45: Dr. Mozolowsky Sándor előadása Mire intenek a balesetek címmel. 8.10: A Bu­dapesti Hangversenyzenekar Mozart—Schubert­­estjének közvetítése a Zeneakadémiáról. 9.20: Pertis Pali és cigányzenekara. 13 A Kernevál és a Bohémélet a rádióban Szerdán este 7.30 perckor a budapesti Stúdió a Karnevált is a Bohéméletet közvetíti az Ope­rából. A Karnevál szereposztása ez: Columbia .... Ottrubay Melinda Coquette .... Bordy Bella Pierrot .................Zsedényi Károly Harlekin.................Brada Rezső Florestan ..... Harangozó Gyula Eulalia .................Vécsey Elvira Eulalia férje .... Kőszegi Ferenc Paganini.................Csányi László A Bohémélet szereposztása pedig a következő: Rodolphe, költő . . . Laurisiu Lajos Schum­ard .... Vitéz Tibor Marcel, festő .... Svéd Sándor Colline, filozófus . . Székely Mihály Musette ..... Halász Gitta Mimi ......................Nagy Margit Alcindor.................Komáromy Pál Benoit, háztulajdonos . Toronyi Gyula Parpignol .... ifj. Toronyi Gyula Finánc-őrmester . . Bertók István Egy finánc .... Lakatos Sándor Gyümölcsárus . . . Gaál József SZÍNHÁZI MŰSOR Operaház (3,­­/%81. Kedd: Istenek alkonya (kezd. 1/17-kor) (A 20), szerda: Karnevál, Bo­hémélet, csütörtök: Don Carlos (B 20), péntek: Tristan és Isolda (Wagner-ciklus I., kezdete Vi7-kor), szombat: Arabella (D 21), vasárnap délután: Denevér, vasárnap este: A milói Vé­nusz, Karnevál (C 19), Nemzeti Színház (­ki, V 78). Kedd: Baskircsev Mária, szerda: Ének a búzamezőkről, csüt.: Az aranyember (a Nemzeti Színház barátainak előadása, kezdete 7-kor), péntek: Az utolsó sze­rep (A 16), szombat: Az utolsó szerep (B 16), vasárnap délután: Kísértetek, vasárnap este: Baskircsev Mária. Vígszínház (V74, 8). Kedd: A három sárkány (H-bérlet), szerda: A szerelem nem olyan egy­,­szerű, csütörtök: A három sárkány, péntek: ,­ három sárkány (E bérlet), szombat: Remény­ség (bemutató előadás), vasárnap d. e. (‘All): Lakner bácsi gyermekszínháza, vasárnap dél­után: A szerelem nem olyan egyszerű, vasárnap este: Reménység. Magyar Színház (1/2 4, 8). Minden este és va­sárnap délután: Viki Belvárosi Színház (4, 8). Péntekig minden este és vasárnap délután: A vallomás, szombat és vasárnap este:" A becsület nem szégyen Kamaraszínház (­ki, 8). Szerda kivételével minden este és vasárnap délután: 120-as tempó!, szerda este: Akadémiai vizsgaelőadás. Városi Színház (4, 8). Kedd, péntek és Szom­bat: Nincs előadás, szerda: Artistavizsga (VíD)• csütörtök: Bohémélet, vasárnap délután és este: Csárdáskirálóné. Fő­városi Operettszínház ('/1i, 8). Minden este és jövő vasárnap délután: Én és a lest­öcsém. Andrássy­ uti Színház (4, 9). Minden este és vasárnap délután: F­gyszer vagyunk fiatalok. Terézkörúti Színpad (4, 9). Minden este és vasárnap délután: Annyi Imi legyen! Bethlen-téri Szinház. Minden este Vs9. csü­törtök, szombat V-6-kor is, vasárnap d­u. 3, ’/ifi-kor is: Főút, fizetek! Komédia Kabaré (Vac. 9). Minden este és vasárnap­ délután: Körömtanya (Rott, Solti, Mm’de. Pádéi főkéntévek­. Roya! Reviszinhéz (4. Minden este és vasárnap délután: Mimi. Magyar Más-tükör. Vasárnap (4,­­*7): El­törött a hegedűm.

Next