Esti Kurir, 1935. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1935-04-03 / 76. szám

11935 IV. 3. SZERDA ÉLJEM A CSÁSZÁR! NAPÓLEON, AZ EMBER, A HÓDÍTÓ, A DIKTÁTOR Irta: TATÁR ANDRÁS 75 copyright by esti euril — Ezek a körülmények egyelőre kiderítetlenek — feleli Fouché zavartan —, a nyomozást azonban ter­mészetesen erre is kiter­jesztjük ... A tény az, hogy Malet tábornok vá­ratlanul megjelent Páris­­ban, ahol néhány, ugy látszik már előre értesített tiszt várta. Ezeknek segítségé­­vel sikerült néhány gyanútlan katonát is félrevezetniök ... — De hogyan sikerült Párist félre­vezetniök?! —­ Felség, — válaszolja a rendőrmi­­niszter, — ezek olyan órák voltak, ami­kor Párissal bármit is el lehetett volna hitetni!... A hadsereg felől hetek óta nélkülöztünk minden hírt és ezzel szem­ben az angol újságok és utazók elbeszé­lései nyomán a lakosság körében már elterjedt az a hír, hogy csapatainknak ki kellett üríteniük a felgyújtott Moszk­vát ... Ilyen körülmények között Malet tábornoknak és cinkostársainak nem volt nehéz elhitetniük az izgalomban élő emberekkel, hogy az oroszok megsem­misítették a visszavonuló hadsereget és... —­­ És? — sürgeti a császár. —­ ... és hogy felségedet is megölték!­­- teszi hozzá halkan Fouché.­­ Ezekre a hazug jelentésekre támaszkodva azután az összeesküvők behatoltak a rendőrfő­nökségre, majd megnyerték a maguk s­zámára a városi- és nemzetőrséget, proklamációt készítettek, amellyel beje­lentették az új provizórikus kormány megalakítását és ha a városparancsnok­ság két bátor tisztje idejében közbe nem lép, nem lehet tudni, hogy az események hová fajultak volna! --- Szóval két ember elegendő volt ah­hoz, amit önök a rendőrséggel és a nemzetőrséggel együtt nem tudtak meg­akadályozni?! —• kiáltja haragos gúny­­nyal a császár. A rendőrminiszter az igaztalanul meg­bántott ártatlanság képével felelt: — A körülmények olyanok voltak, felség, hogy egy elhatározó gesztus töb­bet jelentett minden fegyveres erőnél... Amikor Malet tábornok megjelent a had­ügyminisztérium erkélyén, hogy beszé­det intézzen a lent egybegyűlt és feliz­gatott tömeghez, a városparancsnokság véletlenül két ott időző tisztje felismerte a helyzetet,­ odaugrott hozzá és pisztolyt szegezve mellének kényszerítette, hogy megadja magát. Mielőtt még védekezésre gondolhatott volna, megkötözték az ösz­­szeeskü­vőt és hangos szóval lekiáltottak a szájtátva bámuló sokasághoz: „Éljen a császár" ... S a következő pillanatban mér ezer és ezer torok visszhangozta a kiáltást... A császár arca a beszámoló alatt egyre sötétebbé válik. Fouché, mintha csak érezné a közeledő égiháborút, sietve megnyugtatóan teszi hozzá: —• A bűnösök természetesen elvették büntetésüket! A hadbíróság agyonlöve­­tésre ítélte őket és az ítéletet haladékta­lanul végre is hallották ... — Jelentéktelen incidens! — menny­dörgő — És ezt minisztereim mondják a szemembe, akik a kisujjukat sem moz­dították meg védelmemben!... Mit csi­náltak és hol voltak az urak azalatt, amíg két derék, bátor tisztem talán élete kockáztatásával megmentette a helyzetet?!... És ki gondolt feleségemre és fiamra?!... Ki gondolt Franciaország jövőjére?!... Néma csönd van. Senki sem meri válaszával még jobban ingerelni a ha­­ragvó oroszlánt. Különben is, hiába volna minden szó, amit mondhatnának. Napóleon tisztán átlát rajtuk és tudja, hogy bármelyikük gondolkodás és lelkiismeretfurdalás nél­kül bármikor elárulná, ha érdekei úgy kívánnák ... Ezért nem is tartja érde­mesnek tovább vesztegetni rájuk a szót. Megvetően végigméri őket, majd egy kézmozdulattal elbocsátja valamennyit... Keserűen érzi azután, hogy mégis szüksége van rájuk, mert éppen a Ma­­let-féle összeesküvés bizonyította be, hogy hatalma és dinasztiájának bizton­sága a valóságban milyen ingatag alapo­kon áll. Hiszen elég egy őrült, vagy egy gonosztevő elszántsága ahhoz, hogy minden, amit évek emberelőtti munká­jával elépített, egy csapásra romba­­dőljön...! Most már nem tévesztheti meg többé minisztereinek hűségnyilatkozata, kör­nyezetének hízelgése, saját csillogó ha­talma visszfényének egész káprázata — látja és tudja, hogy hatalmát egyedül és kizárólag a fegyveres erőre építheti. Ezért azután első dolga, hogy a siral­masan elpusztult Grandie Armée helyébe új hadseregre tegyen szert. — A haderő nagy veszteségeket szen­vedett — mondja a szenátusban, amely­nek első ülésén maga is megjelenik —, ezek a veszteségek azonban kizárólag a szokatlanul korán beállott, rendkívül erős télnek tulajdoníthatók ... A hely­zet még így sem katasztrofális, mert körülbelül háromszáz zászlóaljat hagy­tam Lengyelországban Murát, a nápolyi király parancsnoksága alatt... (Azt nem mondja, hogy ez a háromszáz zászlóalj azóta már régen elpusztult a könyörtelen hósivatagban!...) A vesz­teségek pótlásáról azonban sürgősen gondoskodni kell és éppen ezért a kö­zeli napokban minisztereim be fogják nyújtani a megfelelő javaslatokat, ame­lyek majd lehetővé teszik, hogy Francia­­ország biztonságáról továbbra is gon­doskodhassunk ... Váratlanul könnyű dolga van. A szenátus megéljenzi az egyáltalán nem lelkesítő beszámolót. Talán a sze­nátoroknak is rossz a lelkiismeretük még a legutóbbi Malet-féle puccskísérlet miatt. Mindenesetre ellenvetés nélkül szavazzák meg néhány hét múlva a „mi­niszterek által beterjesztett megfelelő javaslatokat", amelyekhez hasonlókat Franciaország még nem látott­ osztályok behívását is, ami megint vagy hetvenezer ember — és Napóleonnak még ez sem elég. Magában talán egy utolsó nagy erő­feszítésre gondol, amellyel ellenségeit végleg térdre kényszerítheti. És ezért olyan hadseregre van szüksége, amely számbelileg is döntő túlsúlyban lévén, megkönnyítse számára a küszöbön álló hadműveletek eredményes és főleg gyors lebonyolítását. Olyan javaslattal áll tehát elő, amilyet sem előtte, sem utána egyetlen francia uralkodó sem mert még kérni a tör­vényhozástól­ felhatalmazást arra, hogy az ország védelmére alkotott nemzetőr­séget a határokon kívül is felhasznál­hassa. A szenátus azonban ezt is megsza­vazza. És ezzel az újabb nyolcvanezer emberrel Napóleon hadserege hetek alatt ismét háromszázötvenezer főre emelke­dik. Úgyszólván a földből nőtt ki ez a had­sereg egy uralkodói akarat varázsintése nyomán. A császár így akarta , és há­romszázötvenezer új áldozat indul el a halálos birkózások véres arénája felé. Az öreg, kipróbált, veterán harcosok mellett Franciaország fiatalsága, anyák büszkesége és reménye menetel a vége­láthatatlan sorokban, előre hajtva egy acélos, kérlelhetetlen akarattól, amely egyedül csak céljait mérlegelve, hidegen jelenti ki:­­• A francia nép gondolkodás nélkül követ engem! És ha szükség lesz rá, még az asszonyokat is fegyverbe fogom szó­lítani! ... Franciaország rövid négy­­hónap alatt ismét fegyverben áll és amikor 1813 áp­rilis tizenötödikén Napóleon újból elin­dul Párisból, hogy az elpártolt Porosz­­országgal leszámoljon, bizakodóan je­lenti ki: — Ezt a hadjáratot megint mint Bo­naparte tábornok fogom vezetni! Talán a régi sikerekre gondol, az egy­kori olaszországi és ausztriai hadjára­tokra és alkalmasint a húszegynéhány éves fiatal tábornokot látja lelki szemei előtt, aki akkor volt, amikor a Köztársa­ság rongyos, de lelkes csapatait zúdította le az olasz síkságra ... Most is villámgyors hadmozdulatok következnek: Napóleon specialitásai, amelyekkel szinte napok alatt szokta tönkrezúzni az ellenséget. Az első ütkö­zet május másodikán folyik le Lützen­­nél, ahol gyilkos ágyutűzzel bekeríti és úgyszólván pozdorjává zúzza a szövet­séges porosz és orosz seregeket. Rögtön utána Bautzen­nél rádupláz a diadalra és az elámult világ ismét meghökkenve kénytelen tudomásul venni, hogy Napó­leon még korántsem az a fogatlan orosz­lán, amelynek az oroszországi gyászos visszavonulás után képzelték! (Legközelebbi számunkban folytatjuk) K­edden délután és este MAREK WEBER három utolsó hangversenye a Mbw Yerse kávéházfeast art—mw *,wwi mmin—emze twi A megingott talapzat Napóleont azonban e pillanatban nem ez érdekli. Mintha csak a hadügy­minisztérium előtt összegyülekezett bá­­mész tömeget látná maga előtt, szomo­rúan, csaknem szorongva kérdi: — És a nép? ... — Az emberek meg voltak félem­­lítve, felség, — feleli a rendőrminiszter. — A legtöbben bezárták üzleteiket, még a kocsik sem merészkedtek ki az ut­cákra, félve a felfordulástól... Egyik ügynököm jelentése szerint egy idősebb úr megkérdezte a riadalom okát egy munkástól, aki nevetve csak ezt mondta: „Polgártárs! A császár meghalt! Holnap kikiáltják a köztársaságot!“ Általában azonban a lakosság szeretetéről és együttérzéséről tett tanúbizonyságot.. Az egész összeesküvés végeredményben csak jelentéktelen incidensnek bizo­nyult ... A császár haragosan robban ki. Uj áldozatok Megszavazták mindenekelőtt az 1813. évre esedékes ujonckorosztály behívását, ami még rendes és törvényes dolog, bár meglehetős nagy áldozat az előző esz­tendő szörnyű vérveszteségei és különö­sen a Grande Armée megsemmisülése után... Ez a korosztály azonban csak százezer ember — és mit kezdjen Napó­leon egy százezer főnyi hadsereggel, ak­kor, amikor a diplomáciai helyzet nap­­ról-napra aggasztóbbra fordul és mind­inkább nyilvánvalóvá lesz, hogy Porosz­­ország elpártolni készül és Stein báró közvetítése alapján formálisan is szövet­séget fog kötni Oroszországgal?! Következnek tehát a rendkívüli intéz­kedések. A törvényhozás az 1813-as kor­osztály után rögtön megszavazza az 1814-es korosztály behívását is, ami újabb százezer katonát jelent, bár ezek az újoncok serdületlen gyermekek leg­nagyobbrészt, akiknek inkább még any­juk mellett volna a helyük ... De ugyan­akkor megszavazzák a legidősebb kor­ 13 -a A Hangversenyzenekar koncert­­jét Amerika is közvetíti Holnap, szerdán este 8 óra 8 perckor köz­vetíti a budapesti rádió a Budapesti Hang­versenyzenekar hangversenyét a Városi Szín­házból. A hangversenyt az amerikai National Broadcasting Company és 82 adóállomása is át­veszi. A mű­sor a következő: 1. H­mndel: Concert grosso; a zongorakontinuót Brúnó Walter játssza. 2. Mozart: Es-dur szimfónia (Schwanen­­gesang). 3. Mahler: I. szimfónia. Közvetítés a Hunnia filmgyárból Április első felében érdekes közvetítés lesz a Hunnia­ fémgyárból. Közvetíti a rádió a Buda­pesti Képek című­ új film zenéjét, amelyet Doh­­nányi Ernő műveiből állítottak össze. Ezen a közvetítésen közreműködik a Filharmóniai Társaság zenekara és Herz Ottó dr. is. Bulla Elma a rádióban Április közepén Bulla Elma és Páger Antal előadóestét tartanak a rádióban. Bulla Fizná­nak, a nálunk csak nemrég feltűnt kiváló mű­vésznőnek ez lesz az első szereplése mikrofon előtt. _____ Kedd, április 2 BUDAPEST . 4.10: Asszonyok tanácsadója. 5.00: Hangverseny. 6.00: Francia lecke. 6.30: Országh Tivadar hegedül. 7.15: Marika meg a pesti lány címmel Harsányi Grete és Pálossy Éva hangjátéka. 8.45: A római rádióállomás műsorának közvetítése. 10.00: Mécs László köl­teményeiből szaval. 10.20: Farkas Jenő cigány­­i zenekara. 10.50: Lambrecht Kálmán német­nyelvű előadása Herman Ottóról. 11.10: A­­ Bachmann szalonölös műsora. Éjfél után 12.05: Hírek. BUDAPEST II. 6.05: Hangverseny. 6.35: Mezőgazdasági félóra. 7.10: Bertha István sza­lonzenekara. 8.35: Előadás. 9.05: Hanglemezek. Szerda, április 3 BUDAPEST I. 6.45: Torna, utána öt gramo­fonlemez. 10.20: Felolvasás táplálkozási taná­csok címmel. 10.45: Kozmetikai tanácsok cím­mel felolvasás. 12.00: Déli harangszó. 12.05: Csilleg Lídia énekel zongorakísérettel. 1.00: Katonazene Figedy Fichtner Sándor vezény­lésével. 4.00: Diákfélóra. 5.00: Stolmár László előadása a népoktatásról. 5.30: Horváth Rezső és' cig­ányzeneka­r­á muzsikál.­ 9.50: Sipőcz Jenő előadása a Nemzetközi Vásárról. 7.10: Komáromy Pál kilenc számot énekel. 7.50: Bárd Miklós verseit szavalja Kovách Ernő. 8.08: A Budapesti Hangversenyzenekar közvetítése a Városi Színházból Brúnó Walter vezénylésé­vel. 10.35: Az Erős—Takács szalonzenekar mű­sora Kalmár Pál énekszámaival. BUDAPEST II 7.20: Molnár Ákos A nagy­bank élete című értekezését felolvassa Bazsay Lajos. 7.55: Tizenkilenc gramofonlemez. 9.30: Pertis Jenő és cigányzenekara. SZÍNHÁZI MOSOK Operaház (3, V 78). Kedd: Varázs­fuvola (A 22), szerda: Denevér, csütörtök: Az álarcosbál (B 22), péntek: Walkür (C 22 ’/17), szombat: A milói Vénusz, Karnevál, Kuruc mese (D 23), vasárnap: Tosca, Nemzeti Színház (V*4, 8). Kedd: Baskir­csev Mária, szerda: Az utolsó szerép, csütör­tök: A hazai), péntek: Valaki járt itt (A. 18.), szombat: Valaki járt itt (B. 18.), vasárnap dél­után: Baskircsev Mária, este: Valaki járt itt. Vigszinház (VI4, 8). Kedd: Reménység, szerda (C-bérlet), esőt­: Lovagias ügy (D-bérlet), pén­tek: Reménység, szombat: A bécsi Josephstadter Theater vendégjátéka, Sein neues Testament, vasárnap délelőtt Va 11: Lakner bácsi gyermek­­színháza, vasárnap délután: Az ismeretlen lány, este: Sein neues Testament. Pesti Színház (a Vígszínház vendégjátéka) (4, 8). Kedd: Lovagias ügy, szerda: Reménység, csütörtök: Reménység, péntek­­.Lovagias ügy, szombat: Lovagias ügy, vasárnap délután és este: Lovagias ügy. Magyar Színház (Va4, 8). Egész héten minden este és vasárnap délután: Szentpétervár. Belvárosi Színház (4, 8). Minden este: A val­lomás. Kamaraszínház (VzA, 8). Minden este és va­sárnap délután: 120-as tempó. Városi Színház (4, 8). Kedd: Nincs elő­adás, szerda: Zenekari hangv. Brúnó Walter vezényletével, csütörtök: Trubadúr, Gyenge An­­nával, péntek: Nincs előadás, szombat: slox­mérkőzés, vasárnap délután: Mórica grófnő, este: Csárdáskirálynő. Fővárosi Operettszínház. Nincs előadás. Andrássy­ úti Színház (4, 9). Minden este és vasárnap délután: Geraldine. Terézkörúti Színpad (4,9). Csütörtökig minden este: Annyi baj legyen, péntek, szombat este, vasárnap délután és este: Szenzációs kiadás. Royal Revü­színház (4, V19). Minden este és vasárnap délután: Görbe-körbe. Bethlen-téri Színház. Minden este (V49), szombat (46), vasárnap (3 és V46). Péntek este: Joske. Komédia Kabaré (5, 9). Minden este és vasár­nap délután: Grand-Guignol. Magyar Műszínkör (vasárnap (44, 6, 8). He­lyet az ifjúságnak.

Next