Esti Kurir, 1935. november (13. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-03 / 250. szám
/ rgK a/l . ^ tf )° HU: SÖTÉT TITKOK OROSZORSZflGfl MA: TELJES LÓVERSENYPROGRAM XIII. évfolyam —— —- -------- r------------ 4 ’ J - *■ ♦ ’!«K § 25°-szim__maijinjiiii i TiSrnwD jjj ^ | Budapest, 1935 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY november 3. vasárnap Genf döntése: november 18-án életbe lépnek a szankciók Anglia visszautasította Mussolini javaslatait Az olasz offenzíva elérte Makallét madás érné, Franciaország az angol flotta rendelkezésére bocsátja flottatámaszpontjait. A francia részről hangoztatott támogatás első látható eredménye az lesz — írja a lap —, hogy a Londonban folyamatban lévő tárgyalások az angol és francia admiralitás tisztjei között rövidesen teljes eredménnyel befejeződnek. A Times genfi jelentése szerintaz angol és francia megbízottak megegyeztek abban, hogy kölcsönös tanácskozás nélkül nem folytatnak tárgyalásokat. A Times és vele együtt a többi lapok is úgy vélik, hogy Aloisi báró^fejépn valószínűség szerint üres kézzel tér vissza •'^...Da. Sir Samuel Hoare és Aloisi báró mai megbeszélésétől nem sokat várnak, mert annak során legfeljebb néhány udvarias biztosítás fog kölcsönösen elhangzani. Genf, november 2. (Havas.) A tizennyolcas bizottság november 18-ára tűzte ki a megtorló rendszabályok érvénybe lépését. (M. T. I.) Aloisi és Hoare tanácskozása Genf, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A mai nap egyik legnagyobb eseménye Sir Samuel Hoare angol külügyminiszter és Aloisi báró olasz főmegbízott találkozása volt. A két államférfi délelőtt fél 11 órakor ült össze és negyed 12-ig tanácskozott. Az angol külügyminiszter a leghatározottabban kijelentette Mussolini kabinetfőnöke előtt, hogy az angol kormány továbbra is hajlandó ugyan az olasz-abesszin viszály békés rendezésére, olyan megoldáshoz azonban nem járulhat hozzá, amelyet a Népszövetség vagy a négus nem tehetnek magukévá. Az angol kormány véleménye szerint ezidő szerint semmiféle lehetőség nincsen a békés megegyezésre, mert az eddig előterjesztett javaslatok nem teljesítik ezt az előfeltételt. Hoare egyébként nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a vitás kérdés nem vezetett volna angol-olasz ellentétetekre, ha az olasz sajtó nem indított volna oly éles támadásokat Anglia ellen. Hoare és Aloisi végül a Líbiában állomásozó olasz csapatok kérdését vitatták meg. Genf, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Csütörtökön ismét összeült Genfben a Nép Szövetség szankciós értekezlete, hogy meghozza határozatát az Olaszország ellen irányuló gazdasági megtorló intézkedések életbeléptetése ügyében. A történelmi jelentőségű ülés, amelyen kimondják a gazdasági szankciók életbeléptetését, még nincs kitűzve s időpontja teljesen bizonytalan. Genfben általában véve azt hiszik, hogy a Népszövetség november 10-én lépteti életbe a szankciókat. A szankciós értekezlet plenáris ülése a tizennyolcas bizottság határozatai folytán már csak formai jellegű volt s alig néhány percig tartott. Ezen az ülésen még sem Laval, sem Sir Samuel Hoare, sem Aloisi báró nem vettek részt, miután mindhárman csak később érkeztek Genfbe. Az értekezlet elnöke, Vasconcellos portugál főmegbízott b beterjesztette a szankciós tervezetre érkezett válaszokat. Vasconcellos elnök bejelentette, hogy a legközelebbi ülést csak akkor hívja össze, ha az albizottságok és a tizennyolcas bizottság előkészítő munkája befejeződik s a plénum már meg tudja állapítani a gazdasági szankciók életbeléptetésének időpontját. Pénteken délutánra megérkezett Genfbe Aloisi báró olasz főmegbízott is s az esti órákban hosszabb megbeszéléseket folytatott Laval miniszterelnökkel és Sir Samuel Hoare külügyminiszterrel. " Teljesen eredménytelenek a genfi béketárgyalások London, november 2. (A Esti Kurír távirata.) Az angol sajtó teljesen kilátástalannak ítéli meg a genfi béketárgyalásokat. A lapok genfi tudósítói azt jelentik, hogy a Népszövetség fővárosában folytatott békeközvetítő tanácskozások teljesen eredménytelenek maradtak és Laval miniszterelnöknek ezúttal sem sikerült Hoare külügyminisztertől biztatást kapni arra vonatkozóan, hogy az angolok csökkentsék földközitengeri flottaerejüket. Az angol külügyminiszter ismételten hangoztatta Laval miniszterelnök előtt. — írják a londoni lapok — hogy Anglia a jelenlegi körülmények között nem csökkentheti földközitengeri flottáját. A Daily Telegraph külpolitikai munkatársa Sir Samuel Hoare és Laval pénteki tanácskozásáról azt jelenti Genfből, hogy a francia miniszterelnök újból biztosította az angol külügyminisztert, hogy abban az esetben, ha az angol flottát a Földközi-tengeren váratlan rá Laval bejelentése Aloisinak London, november 2. A Daily Express jelenti Genfből. Laval a következőket közölte Aloisi báró olasz főmegbizottal: 1. Anglia Mussolini legutóbbi javaslatát, mint a Népszövetség és Abeszszinia számára elfogadhatatlant, visszautasította. 2. Mivel semmi alap nincs a béketárgyalás számára, a jelen pillanatban nem lehet ellenjavaslatokat tenni Olaszországnak. Eredetileg Laval bívta Genfbe báró Aloisit, mert komolyan remélte, hogy Anglia elfogadja a szakértők által készített béketervezetet és hogy azt e hét végén Olaszországgal is lehet közölni. Már pénteken hivatalosan is megerősítették azokat a híreket, hogy az angol kormány visszautasította a legifjabb békejavaslatokat, amelyeket a francia kormány dolgozott ki az olasz békefeltételek figyelembevételével. A londoni lapok római jelentései szerint Olaszországban rendkívül rossz vért szült az angol kormánynak az az állásfoglalása, hogy egyelőre nem von vissza egyetlen hadihajót sem a Földközi-tengerről, sőt még meg is erősíti a földközitengeri flottát a „Sidney“ cirkálóval. (Folytatása a 2. oldalon) koszorúzzák ? Álmélkodva nézzük a kormánypárti küldöttséget, amely Halottak napján géppies kegyelettel megjelenik a Kossuth Lajos-mauzóleum előtt és leteszi a szabadság, a jogegyenlőség, az európai és polgári haladás nagy magyar bajnokának sírjára a maga áhitatos emlékezetének koszorúját... Hogyan kerül oda az a koszor és hogyan kerülnek oda azok, akik elhelyezik? Kossuth Lajos szabad sajtót akart, a nemzet létének és boldogulásának legdrágább biztosítékát látta a kimondott és leírt szó szabadságában; őket nürnbergi tömegjelenet és bakonyi magány arra inspirálja, hogy az általuk nemzetinek vélt szellem uralmát a sajtó további „megrendszabályozásával" igyekezzenek biztosítani. Kossuth Lajos testestől-lelkestől a parlamentarizmus hivő volt és a független autonómiáké, az országos és a közületi önkormányzaté, ők’ ujjongva ünnepük és utánozzák a külföldi „tekintélyeket11, melyek szétvert és elhamvasztott parlamentarizmusok romjain emelkedtek a magasba, Ők szanálás címén halálra bénítják az’ önkormányzatokat, „előbb a kenyér!11 jelszóval távoli időkig elnapolják a tényleges népi önrendelkezés megvalósítását, állampolgári erénnyé minősítik a hatalom kiszolgálását, hatósági kötelességgé egy kiváltságos pártérdekeltség ügyének propagálását, jelvényeinek üzleti alapon való terjesztését, híveinek különleges kedvezményekben való részesítését. Kossuth Lajos a rendek, céhek, hitbizományok, privilégiumok, jogi és gazdasági megkötöttségek eltörléséért harcolt, a felekezeti türelemért, az összes nemzetiségek, fajták, származási közösségek tagjainak egyenlő jogáért és érvényesülési lehetőségéért, ők idegen faji imperializmusok kínosan átmagyarított, zavaros jelszavaira esküsznek fel, felekezeti, faji és nemzetiségi, de főként rideg pártmegbízhatósági szempontok szerint akarják az állampolgárokat szortírozni. Kossuth Lajos pályája kezdetétől a szabadságharcon és az emigrációs hosszú évtizedeken át küzdött a ranggal és címmel örökölt kényuraság ellen, a szabadelvűségért és a demokráciáért. És ha a szabadelvűség és a demokrácia mai legázolói, az államtotalitás ámokfutói a régiek emléke előtt tisztelegni akarnak, tisztelegjenek a 48 előtti cenzúra előtt, mely igazán céltudatos gátat vetett a „destruktív’ erőknek, sírják vissza a céhek numerus claususát, a rendi előjogokat, koszorúzzák meg a középkor szimbolikus szobrát, dicsőítsék azokat a fegyvereket és bilincseket, amelyek ellen Kossuth Lajos harcolt! Emiatt senki sem vethetne következetlenséget a szemükre. De miért koszorúzzák meg annak az államférfinak a sírját, akinek elveitől, érzületétől, szabadelvű és demokratikus felfogásától legalább is egy világ választja el őket.